SZABÓ M. KINGA
Mit olvas a magyar?
Milyen jó is egy esős délután belesüppedni kedvenc
fotelünkbe egy izgalmas könyvvel a kezünkben! Mit is olvasunk
mostanában, mi az igazán keresett irodalom? Ez után
kérdezősködtünk a könyvespultoknál.
Látványosan olvasó nemzet vagyunk. Buszon, villamoson
színes füzetekbe mélyedő utasok látványa fogad. Ilyen
műveltek lennénk? Nagy Attila, a Könyvtártudományi és
Módszertani Központ Olvasásjutási osztályának
osztályvezetője, olvasásszociológus véleménye szerint ma a
legkeresettebb műfaj a szórakoztató lektűr, azaz a „gyorsan
oldódó” írásmű. 1978-ban többen állították, hogy
olvasnak klasszikusokat, 1996-ban viszont, amikor olvasási
szokásainkról a legutóbbi szociológiai felmérés készült,
a megkérdezettek huszonkét százaléka úgy nyilatkozott, hogy
az előző évben egyetlen könyvet sem vett a kezébe,
harminckét százalékuk pedig kijelentette, hogy sohasem olvas
szépirodalmat. Az olvasni szeretők fele a szórakoztató
irodalmat részesítette előnyben. Arra a kérdésre, hogy ki
mit olvas jelenleg, a válaszok alapján az alábbi szerzők
vitték el a pálmát: Leslie L. Lawrence (eredeti nevén Lőrinc
L. László), Robin Cook, Stephen King, Danielle Steel. Jókai,
Mikszáth, Gárdonyi népszerűsége jelentősen csökkent az
előző évtizedekhez képest. A pedagógustársadalom kedvenc
írója a hetvenes évekbeli Szilvási, Berkesi, Szabó Magda,
Fehér Klára, Németh László, Illyés Gyula helyett
Eszterházy Péter volt. Míg 1985-ben Salinger, Malamud, Updike
és Singer művei még a közkézen forgó könyvek hét
százalékát tették ki, addig 1996-ban minden harmadik kézbe
vett könyv lektűr volt. Bibliát a lakosságnak mintegy
tíz-tizenöt százaléka olvas, a pedagógusok körében a
Biblia nagyjából a tizenötödik helyen szerepel.
A Júlia, Romana, Bianca, Tiffany és társai napsütötte,
rózsaszínű álomba ringató „remekművei” a
rendszerváltással hódítottak tért hazánkban a Harlequin
Kiadó jóvoltából. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, mint
hogy havonta 800 ezer példányt adnak ki, és általában nem
marad belőlük remittenda, azaz „hírmondó”. Nagy Attila
szerint a húsz és negyven év közötti hölgyek a legnagyobb
fogyasztói ezeknek a kiadványoknak, de a fiataloktól a
nagymamákig mindenki olvassa őket. Tartalmukat tekintve nem
sokban különböznek egymástól, mindössze annyiban, hogy az
egyikben szőke, a másikban barna hajú főhős száguld
sportkocsijával a kaliforniai tengerpart pálmafái alatt
manöken alkatú szíve hölgye felé. Az olvasó beleéli magát
a zsongító cselekménybe, aminek megemésztése nem igényel
különösebb agytornát. Könyvtárak (még) nem vásárolják,
de a középkorú és a frissnyugdíjas kölcsönzők itt is
Danielle Steel, Evelyn Marsh (alias Mocsári Erika), Barbara
Bradford könyveit keresik. Szépirodalmat igen kevesen olvasnak,
jobbára csak a felsőfokú végzettségűek. A könyvtárak
száma is folyamatosan csökken hazánkban: 1985-ről 1994-re
nagyjából a felére. A könyvtárlátogatók száma ellenben
nem változott, és főleg az ifjabb korosztályból és a
régóta tagságival rendelkező idősebbek közül kerülnek ki.
A nagy közművelődési könyvtárak legaktívabb használói
pedig az oktatási rendszer résztvevői. 1997-ben végeztek egy
felmérést arra vonatkozólag, hogy kinek vannak kérdései a
könyvtárosok felé. Mint kiderült, az érdeklődők harminc
százaléka középiskolás, őket követik a főiskolások
huszonöt százalékkal, a pedagógusok pedig a kérdezők tíz
százalékát teszik ki.