Rafting. „Felelősek vagyunk egymásért” Fotó: Korbély Attila
- Mikor kezdtél el sportolni ?
- Nagyon régen. Sporttagozatos voltam, és négyéves koromtól,
amióta az eszemet tudom, sportoltam, tornától a pingpongig,
atlétikától az úszásig és a vízilabdáig már gyerekfejjel
rengeteg dolgot kipróbáltam. Mivel a szüleim barlangászok
voltak, ötévesen már megismerkedhettem ezzel a kalandos
sporttal. Indultam szlovák és magyar túrasíversenyeken is. A
túrasi olyan kötéssel van felszerelve, melyet hegynek föl
sífutásra, a síkötés fixálásával pedig lesiklásra is
használhatunk.
Hobbi szinten máig búvárkodom, "körülmerültem" a
Földközi-tengert. Sziklamászásban a lengyel és a bolgár
bajnokságokon indultam. Az Aggtelek-kupában volt két harmadik
helyezésem és egy ötödik, akkor 19 éves voltam. Akkoriban
nagy változás történt a sportmászásban: már nem az
idősebb generáció nyert rutinjával, tapasztalatával, hanem a
fiatalok a maguk lendületével, akrobatikusnak mondható
tornamutatványaikkal. Egyik nevezetes élményem a francia
Alpokban a Petit Drue nevezetű fal volt, amit ‘89-ben, 19
évesen másztam meg, ami magyar viszonylatban kiemelkedő
teljesítménynek számított. A 3400 méter magas hegynek 900
méteres függőleges gránitfala van, mely fizikailag és
technikailag egyaránt rendkívül megerőltető. Nyolc óra
alatt jutottam fel rá, ez volt az első komolyabb alpesi
vállalkozásom. Mai fejjel úgy gondolom, az a jó, ha valaki a
saját szórakozására, megelégedésére csinálja a dolgokat.
Ha az öröm, élmény keresése a motiváció, akkor csökkenni
fog a balesetek valószínűsége, míg a
teljesítményhajszolás veszélyhelyzeteket, balesetforrást
hordoz magában. Az ember hajlamos arra, hogy mások
unszolására túllépje saját korlátait, s
tapasztalatlanságából kifolyólag rosszul ítélje meg a
helyzeteket, szélviszonyokat. Magam is sokszor mentem bele olyan
szituációkba, melyeknek végkifejlete teljesen egyértelmű
volt egy kívülálló számára. Így kerültem például az
első siklóernyős próbálkozásom elején 30 méter zuhanás
után a Vasgyári kórházba.
- Mit éreztél a zuhanás előtt?
- Végigvillan az agyadon, hogy elkövettél egy hibát, amit
már nem tudsz orvosolni, és már tudod, hogy igazából nem
azon múlik az életed, hogy milyen ügyes, okos fiú vagy, hanem
csak valami csoda segíthet rajtad. És valóban, hét-nyolc
olyan eset is történt velem, amikor meg kellett volna halnom,
de valami Istennek köszönhető csoda folytán mégis épségben
megúsztam.
Gyurkó Gábor. Megfontoltabb lett Fotó: Korbély Attila
- Ne kímélj, mondj el néhányat!
- A sógorommal sziklát másztam a horvát tengerparton. Ránk
sötétedett, és vaksötétben tapogatóztunk egy viszonylag
nehéz, 2-300 méteres sziklafalon. Sötétben a biztosítás
eleve ki van zárva, mert nem látod a kapaszkodókat. Ha kiesel,
a kötél ilyen esetben legfeljebb 30 méter után fog ő meg.
Kapaszkodtam a kezemmel, de a lábam megcsúszott. Amikor az
ember a két ujja végén lóg, és tudja, hogy egy másodperccel
később legalább 30 métert fog zuhanni, van ideje
elgondolkodni a világ dolgairól. Akkor megfogadtam, hogy
hegynek közelébe se megyek. Azóta egy évtizedet töltöttem
mászással. A francia Alpokban is volt egy hasonló helyzet,
amikor zivatarba kerültem siklóernyővel. Azt sem tudtam, hol
vagyok, fölöttem vagy alattam van-e az ernyő. Ilyenkor az
ember mindent megfogad, de később mindent más színben lát,
újrakezdi a dolgokat, és várja, hogy újra az arcába fújjon
a szél és indulhasson. Ezután jött a canyoning, vagyis
kanyontúra, mely Nyugat-Európában egy régóta elterjedt
sport, a hegymászás és a víz összekapcsolása. Az ember
vízesésekben, időnként függőleges kanyonokban kötéllel
ereszkedik le, csúszik, ugrál lefelé. Rendkívül kellemes
szórakozás, időnként egészen hajmeresztő dolgokat lehet
produkálni. Mint más sportokat, ezt is nehézségi fokokkal
jelölik, c1-től c5-ig. A c5 azt jelenti, hogy vízesésben 100
méteres ereszkedés van, és a végén 10 méternél
magasabbról kell a vízbe ugrani. A c1-gyel a 2 méteres
ugrásokat és az 5-8 méterről való leereszkedéseket
jelölik.
- Hány országban jártál már?
- Ezt ma már a kelet-európai változások miatt nehéz lenne
meghatározni, de több mint 30 országban megfordultam. A
nevezetesebbek közé tartozik, hogy a Kaukázusban helikopterrel
síztem, 4800 méter magasban ugrottunk ki a helikopterből. Ezt
követően 10 kilométert síztünk, ember nem járta helyeken,
hihetetlenül változatos hóviszonyok között. Az egyik percben
az ember combig érő porhóban sízik, a másik percben pedig
blatt jégen. Ezt nagyon szeretem, mert váratlan szituációkkal
találom szembe magam. Túráztunk az Egyesült Államokban a
Sziklás-hegységben, másztunk néhány kisebb utat a
Yosemite-völgyben. A Sínai-félszigeten sokat búvárkodtam.
Terepjáróval voltam Törökországban, Egyiptomban.
- Kalandjaid ellenére ahogy most itt elnéztelek vadvízi
kajakozás közben, egy körültekintő és mások biztonságát
mindig szem előtt tartó túravezetőt láttam.
- Az évek alatt megfontoltabb lettem. Mivel ezeknek a sportoknak
a többsége társas sport, felelősek vagyunk egymásért.
Ráadásul a baráti körömben általában én szervezem a
túrákat. Miután ennyi sporttal kapcsolatba kerül az ember,
előbb-utóbb eljön az ideje, hogy a csapat egyik-másik bajba
jutott tagját neki kell megmentenie. Kialakult bennem a
hajlandóság erre, később pedig törekedtem arra, hogy
speciálisabban foglalkozzam a témával. Szerintem ez egy
egyenes irányú útvonal. Elkezdtem gyermekkoromban, és úgy
tűnik, ez a pálya folyamatosan épül az életemben már húsz
éve. Jelenleg a Magyar Speciális Mentők egyesületének tagja
vagyok. Olyan helyzetekben lépünk színre, amikor kutyás
mentésre, speciális kötéltechnikák alkalmazására van
szükség.
- Nem mindenki mondhat magáénak miniszterelnöki,
belügyminiszteri és számos más kitüntetést
katasztrófahelyzetekben tanúsított bátor helytállásáért,
életmentésekért.
- Ahol lehetett, mindenhol ott voltunk. Speciális mentőként
megfordultam Ukrajnában, Szlovéniában, Egyiptomban, a
cseh-lengyel árvíznél.
- Visszatérve erre a túrára, mondj néhány szót
legújabb hobbidról, a raftingról!
- Első vadvízi élményünk után a barátaimmal elhatároztuk,
hogy veszünk egy raftot, vagyis gumitutajt. Ez egy négy méter
hosszú, három tonna terhelhetőségű, hat-hét ember
szállítására alkalmas, rendkívül stabil, vaskos gumihajó.
A felfújható szerkezetben nincsenek merev elemek, két ilyen
gumitutajra fel lehet tenni egy Camel Trophyt meg egy Land
Rovert. Három ember sem tudja olyan helyzetbe hozni, hogy
felboruljon. Az evezősök a búvároknál bevált neoprén
ruhát hordják, masszív sisakot, melyen célszerű, ha van
fülvédő, ami védi a dobhártyát a gallyakkal szemben, és
üreges, hogy a víz könnyen kifolyhasson belőle.
Elengedhetetlen továbbá egy biztonságosan rögzíthető
mentőmellény.
A hajónkat Szlovéniában a Júliai-Alpok vizein próbáltuk ki
először, ide rendszeresen járunk, mert az evezés során
rendkívüli élményt nyújt a kristálytiszta, pisztrángoktól
nyüzsgő, jellegzetesen zöld színű víz, a mesebeli alpesi
táj, a vízesések. Magasabb vízállás esetén a könnyűnek
jelölt folyószakasz is megleckéztetheti az evezősöket. Egy
esetleges hibázás a hatalmas víztömeg és a víz sebessége
miatt fulladással is járhat. Mindenesetre itt láthattál
bátor vállalkozókat első alkalommal kétméteres vízesésen
balesetmentesen lejönni. Arra kell vigyázni, hogy ne pattanj ki
a hajóból, vagy ha kiestél, azonnal fordulj a sodrás
irányába, így a lábaiddal védheted magad a kövektol,
ágaktól.
- Tervezel a közeljövőben komolyabb expedíciót ?
- Az álmom a Pireneusokban egy 200 km hosszú vadvízi túra.
Szeretnék szervezni egy himalájai túrát is az Indus egyik
mellékfolyóján.