Vitányi Iván: „Nem lehet
egy kultúrát rákényszeríteni a társadalomra” Fotó: MTI
- Tavaly megjelent egy tanulmány az Ön
szerkesztésében a „Magyar társadalom kulturális
állapota” címmel. Milyen eredményre jutott ez a
szociológiai vizsgálat?
- Ez a tanulmány közös munka eredménye, amelyet a
Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízásából az
MTA Szociológiai Intézete készített számos kutató és
intézmény bevonásával. A felmérésekből az derül ki, hogy
a magyar kultúrának sikerült összességében megőriznie
azokat a pozícióit és vívmányait, amelyeket az elmúlt
időszakok alatt megszerzett. Ez igen nagy eredmény a gazdaság
válságjellegű hanyatlása mellett. Ez a kép általánosnak
mondható: a kilencvenes évek elején mutatkozott nagy
hanyatlás után a kulturális élet kezdi visszaszerezni a
pozícióit. Ugyanakkor aggasztó, hogy szinte minden területen
lassú erózió is megfigyelhető.
- Ezek a mennyiségi analízis eredményei, de mi a helyzet
a minőséggel?
- A minőséget illetően kettős a kép: túlsúlyba kerültek
a kevésbé értékes művek. Ez figyelhető meg a könyvkiadás
területén az úgynevezett „bestsellerek”
előretörésében. Ugyanez a kettősség jellemzi a
televíziózást is. Elértük, hogy a háztartásokban 10-20,
sőt még több különböző csatorna fogható. Ebben már nem
különbözünk egy nyugati polgártól. A műsorok
minőségében viszont igen. Ami pedig az értékes kultúrát
illeti, a jelenléte nem éri el még a 70-es évek színvonalát
sem. Ezen a közszolgálati televízió sem tud jelenleg
segíteni.
- A kommercializálódásra azért lehetett számítani…
- Bele is kerültünk nyakig, és úgy látszik, egyelőre nem
találjuk az ellenszerét. A nyugati országokban már sokkal
konszolidáltabb a helyzet; talán az elkövetkezendő években
itthon is lejátszódik ez a folyamat. De a világon mindenütt
nagyobb a könnyű műfajok közönsége.
- Mi határozza meg egy alkotás értékét? Mi az, amitől
valami magasabb kulturális értéket képvisel? Hiszen a piacon
való szereplés felér egy szavazással is, amiért pénzt
adnak, annak van valami értéke a vevő számára.
- Több fajta kultúra van, ezen belül külön kell
választani azt, ami nagyobb egyedi értéket képvisel.
Világjelenség, hogy a magasabb kultúrával a népesség kb. 5
százaléka foglalkozik behatóan és további 10-15 százalékra
tehető az érdeklődők holdudvara. De a szakemberek szavazata
többet számít a laikusokénál, így azoknak a véleménye
súlyozottan jelentkezik, akik a kultúrával foglalkoznak. Ők
külön szerepet játszanak a társadalomban és önálló
csoportként kell őket kezelni. Az érték bonyolult fogalom,
más egy dolognak a csereértéke, a használati értéke és a
minőségi értéke. Mindezt a társadalmi konvenció alakítja.
Persze nem örülök az ugyanarra a kaptafára készült
műsorfolyamoknak. Úgy hívjuk ezt, hogy „a szellem
rágógumija”, az egyik fülön be, a másikon ki. Gyakran
előfordul a szociológiai felmérések során, hogy a
megkérdezett állítja, hogy órákig nézte a műsort, de arra
már nem emlékszik, hogy mit látott.
- Említette, hogy a kultúra szinte minden területén
erózió, fellazulás indult el. Hova vezet egy ilyen folyamat?
- Politikusként azt remélem, hogy ezek a tendenciák
megfordulnak. Ha a politikában, a társadalomban megvan vagy
kiépíthető az akarat, akkor ez a tendencia megállítható, ha
nem, annak súlyos következményei lesznek. Részben
természetesnek tartom, hogy a gazdasági átalakulások miatt a
kulturális élet hanyatlásnak indult. Az egzisztenciális
kérdések szükségszerűen háttérbe szorítják a kultúra
iránti érdeklődést és persze a fizetőképes keresletet. A
gazdaság kiszámíthatóvá válásával azonban javulhat a
helyzet.
- Milyen súlyos következményekre gondol abban az
esetben, ha a jelenlegi eróziós folyamatot nem sikerül
megállítani?
- Az apokaliptikus veszély abban áll, hogy olyan
tömegkultúra jön létre, amelyben az embereknek semmit nem
kell tenni, csak gombokat nyomogatni. A társadalom szerkezete
5000 év óta olyan, hogy mindig kell lennie egy csoportnak,
amely művészetet hoz létre és fejleszti a tudományt. Az ő
eredményeik azután visszahatnak a társadalomra. Ha ez
megszűnik, akkor a társadalom hanyatlásnak indul. A kultúra
meghatározza egy közösség - és ezen keresztül az egyén
- identitását, hozzájárul a társadalom összetartó
erejéhez. Ha ez megszűnik vagy gyengül, az olyan bomlást
indít el, ami kiszolgáltatottá teszi a közösséget és az
egyént. Globalizálódó világban élünk, de ez az egyén
számára csak akkor elviselhető, ha az egyes régiókban a
kulturális sajátságok megmaradnak, sőt fokozódnak.
- Az ön által felvázolt kép emlékeztet bizonyos fokig
arra, amivel a szélsőjobboldalon is riogatnak bennünket…
- Lehet, hogy a diagnózisban van hasonlóság, de a
megoldásban semmiképpen sem. Nem lehet egy kultúrát
rákényszeríteni a társadalomra. Az identitás - ezen belül
a kulturális identitás - számos tényező eredője, amiből
a nacionalisták kiemelnek és túlhangsúlyoznak egyetlen
elemet, többnyire kirekesztő éllel.
- Hadd kérdezzek rá akkor az MSZP identitására: a párt
szociáldemokratának vallja magát, ám sokan azzal vádolják,
hogy gyökeresen más politikát folytat.
- Az elmúlt négy évet nem lehet mérvadónak tekinteni. A
90-es évekre és még inkább 94-re a magyar gazdaság a
szakadék szélére került. Mindenfajta ideológiát félre
kellett tenni és először a gazdaságon segíteni. Egy
kényszerpályán nem érvényesek a minősítések.
Svédországban el lehet vitatkozni arról, hogy mi a
szociáldemokrata és mi a konzervatív. Most a gazdaság már
nálunk is fellendülőben van, és a növekedésből származó
többlet alapot adhat arra, hogy jobban érvényesíteni lehessen
majd az elveket.
- A párt tehát várhatóan ebben az irányban mozdul el?
Melyek lesznek ön szerint a következő négy év súlyponti
feladatai?
- A párt tagsága is, szellemisége is teljes mértékben
szociáldemokrata. Mindenkiben az első gondolat az volt, hogy ha
a jelenlegi kedvező folyamatok tartósnak bizonyulnak, akkor a
többletet arra kell fordítani, hogy javuljon a társadalmi
esélyegyenlőség. Az elmúlt négy év legfontosabb feladata az
volt, hogy a demokratikus intézményrendszer megóvása mellett
elkerüljük a gazdasági összeomlást, és elindítsuk azokat a
folyamatokat, amelyek révén beilleszkedhetünk az európai
rendszerekbe.
- Az MSZP-ben sokféle irányzat van jelen. A választások
idején persze erős a pártfegyelem, de nem tart-e attól, hogy
később a pártban szakadások jöhetnek létre, mint azt
számos más párt esetében láthattuk?
- Minden párt szükségszerűen heterogén, és minél több
ember van egy pártban, annál többféle irányzat létezhet
egymás mellett. Nagyobb pártot összetartani nagyobb
erőfeszítést: több munkát és szellemi erőt jelent.
- Egy párt integrálásában nagy szerepe lehet a
személyeknek is. Ezen a területen némi ellentmondás van
abban, hogy míg az MSZP népszerű párt, Horn Gyula nem
tartozik a legkedveltebb politikusok közé. Ön mivel
magyarázza ezt?
- Egy politikai magatartás személyekben jelenik meg,
ugyanakkor szélesebb hatósugarú, mint egyetlen személy. A
kisgazdapárt is népszerűbb, mint az elnöke, de kétségtelen,
hogy a párt Torgyán Józsefnek köszönheti a
népszerűségét. Nagyobb társadalmi változások során
átmeneti állapotok alakulnak ki. A magyar társadalom szerintem
ilyen átmeneti helyzetben van. Egyfelől szeretné, ha a
gazdasági és társadalmi folyamatok továbbra is abban a
mederben zajlanának, amit az elmúlt kormányzati ciklus
kijelölt, ugyanakkor a konszolidáció kemény árat követelt
az emberektől, és az elszenvedett veszteségért nem verhetik
el a port egy eszmén.
- Mire számít a választások után?
- Annál sokkal inkább szociológus vagyok, semhogy
esélylatolgatásokba bocsátkoznék. Bízom az MSZP sikerében,
és azt tartanám a legegészségesebbnek, ha a jelenlegi
koalíció továbbra is fennmaradhatna.