Interjú Kis János filozófussal
- Ön sokat foglalkozott a rendszerváltás, a
demokratikus átalakulás kérdésével. Az eddigi választási
ciklusok mintha egy-egy szakaszt jelentenének ebben a
folyamatban. Mi a tétje a mostani választásnak?
- Az 1990 utáni ciklus első felében megszülettek az új
rendszer közjogi, alkotmányos alapjai. A második ciklusban
végbement a gazdaság stabilizálása, és döntő lökést
kapott a privatizáció. A rendszerváltás mára lezajlott,
nemcsak a jogi keretek, hanem az ország gazdasági
intézményeinek tekintetében is. Azonban vannak még nyitott
kérdések. Elsősorban a nagy állami elosztórendszerek
átalakítására, ezen belül is az egészségügyre, a
nyugdíjbiztosításra, és részben az iskolaügyre gondolok.
Megoldásra vár a lakáskérdés, a mezőgazdaság helyzete. Az
Európai Unióhoz való csatlakozás szintén egy döntő elem,
és ezt úgy kell lebonyolítani, hogy a kormány a magyar
érdekek szempontjából a legjobb pozícióban legyen. E
kérdések körül várhatóan politikai küzdelmek lesznek.
- Néha úgy tűnik, mintha az elért eredmények
ingatag talajon állnának. Mennyire szilárd például az ön
által is kiemelt gazdasági stabilizáció?
- Érzékelhető, hogy a mai magyar kormány vezető pártja
és annak vezető ereje, a miniszterelnök, ugyanúgy viszonyul a
stabilizáció által teremtett lehetőségekhez, ahogyan egykor
az akkori politikai bizottság. Valahányszor a pénzügyi
nyomás csökkent, úgy érezték, itt az alkalom, lehet
osztogatni. Erőteljes lobbyk veszik körül Magyarországon a
kormányokat, és minél kisebb a pénzügyi kényszer nyomása,
annál erősebbé válik ezek hangja. Így jutunk el oda, hogy a
65 éven felüliek - akár tetszik nekik, akár nem - ingyen
utazhatnak, sőt még azt is megígérik nekik, hogy a Malév
járatait is ingyen vehetik igénybe. Feltételezem, hogy a
magyar futball konszolidálására is jelentős pénzek lettek
beígérve. Ez veszélyes dolog, mert ez újra az állam
eladósodásához vezethet. 1995-96-ban azért sikerült az
adósságból kikerülni, mert akkor hatalmas állami vagyont
privatizáltak, és az SZDSZ az MSZP-frakció egy részével
kikényszerítette, hogy a privatizációs bevételeket az
államadósság törlesztésére fordítsák. Még egyszer
azonban ilyen privatizációs bevételek nem lesznek.
- A választások tétje feltehetően nem kizárólag a
gazdasággal van összefüggésben. Egyes elemzők szerint az
MSZP magas támogatottságában a jobboldaltól való félelem is
tükröződik.
- A jobboldallal szembeni félelmeket az MDF-fel szerzett
nagyon rossz tapasztalat okozza. 1990-ben a magyar választók
mintegy negyede az MDF-re szavazott. Ezek a választók
túlnyomórészt azért adták az MDF-re a voksukat, mert a
nyugodt átmenetet, az éles konfliktusok, a kultúrharc
elkerülését, az antikommunista handabandázás mellőzését
remélték tőlük. Ehelyett megkapták a kultúrharcot,
megkapták az antikommunista handabandázást, a hihetetlen
arroganciát a közvéleménnyel szemben, és ugyanakkor a
súlyos gazdasági döntések halogatását, ami megkímélte az
MDF-et olyan felelősség vállalásától, amit a
Bokros-programban vállalni kellett, másfelől viszont
alkalmatlanná tette arra, hogy az ország gazdasági helyzetét
kezelje.
Ez az egyik nagyon rossz tapasztalat. De ugyanilyen rossz
tapasztalatok vannak a másik oldalon is. Gondoljunk a
vízlépcső történetére, ahol a miniszterelnök megengedte
magának azt, hogy nemcsak a parlament, de a kormány normális
felügyelete alól is kivonja az egyeztetéseket, és egy
miniszterelnökségi államtitkárt nevezett ki a Szlovákiával
való tárgyalásokra. Ha az SZDSZ nem jelenti be, hogy ezt
megvétózza, mindez meg is történik. Ez azt mutatja, hogy az
állampolgároknak a másik oldalon is van aggódnivalójuk, és
szerintem aggódnak is. Nem tartom lehetetlennek, hogy az utolsó
pillanatban a mérleg elbillen ennek következtében.
- Még az is elképzelhető, hogy felborul a jelenlegi
papírforma?
- Ezt nem tudom megítélni, mivel nem lehet előre látni,
milyen mértékű és irányú lesz az elvándorlás. A
jobboldali pártok és az MSZP a választásokat arra igyekszik
leegyszerűsíteni, hogy az itt a kérdés: a baloldali MSZP,
vagy a keresztény-nemzeti jobboldali koalíciót vezető Fidesz
lesz-e nagyobb. Én meg azt gondolom, hogy az igazi kérdés nem
ez, hanem az, hogy lesz-e a két szél között erős liberális
közép, vagyis mit tud az SZDSZ elérni. Jelen pillanatban ez a
választások ésszerű tétje.
- Mi van akkor, ha az SZDSZ elég erős lesz, s mi
történik akkor, ha nem?
- Mindkét esetben többféle variáció lehetséges, de nem
érdemes találgatni. Azt meg lehet mondani, hogy mi van akkor,
ha az SZDSZ gyenge. Akkor az van, hogy bárki alakít kormányt,
nagyon nagy szabadsága lesz olyan dolgok kivitelezésére, amit
nem volna jó, ha megtenne.
- Az SZDSZ „nyugodt erő”?
- Úgy van. Ha olyan helyzet alakulna ki, hogy nincs a
középen mértéktartó, csendes, nyugodt erő, akkor a
kormányra kerülő szélek, akár az egyik, akár a másik,
sokkal többet engedhetne meg magának. Ez pedig az ország
szempontjából nagyon hátrányos volna.
- Egyre többet hallani arról, hogy a jobboldal és a
baloldal integrálja a liberális értékeket is, ezért a
liberális SZDSZ felesleges.
- Mondanék néhány példát, amelyek arra utalnak, hogy
belátható időn belül a dolgok nem ebbe az irányba tartanak.
Az egyik példa a Vatikánnal kötött megállapodás, amely
egyfelől súlyos támadás az állam és az egyház
elválasztásának elve ellen, és olyan megkülönböztetést
tett egyházak között, amit az Alkotmánynak a
vallásszabadságra és a diszkrimináció tilalmára vonatkozó
rendelkezései egyszerűen tiltanak. Ezt a megállapodást a
baloldali MSZP és a jobboldali Fidesz egyaránt lelkesen
támogatta. Egyedül egy párt mert ezzel szembeszegülni, és ez
az SZDSZ volt. A másik példa a földkérdés. A kormány
beterjeszt egy rendezési javaslatot a földpiac
felszabadítására. A jobboldal - a Fidesz lelkes
részvételével - azonnal támadást indít a külföldiek
földszerzése ellen, és az MSZP erről a dologról hallgatni
kíván. Az egyetlen párt, amely a következő parlamentben is
bent lesz, és ahonnan elhangzottak hangok arról, hogy az
idegenellenes hangulat közgazdaságilag árt Magyarországnak, a
piac korlátozása nem jó, hozzájárul a magyar föld alacsony
értéken tartásához, és senki másnak nem segít, csak a
versenytárs nélkül maradó falusi kocsmárosoknak, és hogy az
Európai Unióhoz való csatlakozással sem egyeztethető össze,
ez az egyetlen párt megintcsak az SZDSZ volt. Ez csak két
példa, amely arra utal, hogy a liberális közép eszméi nem
szóródnak a szélek felé, ezért a középen levő SZDSZ-re
még sokáig szükség lesz.
- Az SZDSZ küldöttgyűlése elfogadta a párt
választási programját. Miben foglalható össze ennek
üzenete?
- A küldöttgyűlés fő üzenete az, hogy az SZDSZ a
liberális közép pártja, ami egyrészt azt jelenti, hogy az
SZDSZ a megbízható, közgazdasági józanság pártja. Az a
párt, amely egy percig sem hajlandó részt venni az
idegenellenes hangulatkeltésben. Az SZDSZ az a párt, amely
változatlanul kitart a magyar köztársasági alkotmány
néhány alapvető, és jelenleg vitatott eszméje mellett, így
az állami iskolai oktatás világnézeti semlegessége, az
állam és az egyház elválasztása, az egyházak, vallási
közösségek közjogi értelemben vett egyenlősége mellett.
És végül az SZDSZ az a párt, amely a jogállam eszméje és
követelményei mellett kitart, amely nem hajlandó a nagyobb
közbiztonság jogos igényére a törvények elleni hisztérikus
uszítással, a bírói függetlenség elleni fellépéssel és
hasonló akciókkal reagálni, hanem egyszerre kívánja a köz
biztonságát növelni, és közben a jogállam kereteit
szilárdan megőrizni.