DR. MOLNÁR ATTILA
E -hető? számok
A minap a rádióban hallottam egy műsort, amelyben
pudingpróbáról volt szó. Egy cég készítette, és
szakemberekkel ízleltette, kóstoltatta, szagoltatta,
próbáltatta ki termékét. Igazából akkor kezdett érdekessé
válni a dolog, amikor az egybehangzóan lesújtó vélemények
ellenére sem sikerült a cég vezetőjét visszavonulásra
bírni. Hosszas szópárbaj után a pudingot készítő cég
bevallotta: az új „ínyencség” teljes egészében
mesterséges anyagok, helyesebben élelmiszer-adalékanyagok
felhasználásával készült.
Bizonyára sokan felfigyeltek az élelmiszerek csomagolásán
található rejtjelezett
E-számokra, melyek a termékek összetevői között
olvashatóak. Rövid válogatás után a kezembe vettem egy
terméket (rágógumit), és tanulmányoztam az apró betűs
összetevők listáját. És mit látok? Mintha a fentebb
említett próbapuding megtestesült (rágógumisított)
változatát tartottam volna a kezemben. A következőket
olvastam:
Édesítőszerek: Szorbit E420, Xilit E967, Mannit E421,
Acesulfam-K E950, Aszpartam E951; Gumialapanyagok; Stabilizátor
E422; Ízanyagok; Oxidációgátló E320; Színezékek E120.
Kérdések sora merül fel az emberben ezen lista elolvasása
után:
Mi célból kevernek az élelmiszerekbe adalékanyagokat? Mit
jelentenek ezek a számok? Miért jelölik mostanában ezeket
E-számmal? És vajon ártalmatlanok-e ezek az anyagok?
A statisztikák szerint a családi bevételek egyharmadát
élelmiszerekre költjük, éppúgy, mint tíz-tizenöt évvel
ezelőtt. Akkoriban négy-ötezer fajta élelmiszerből lehetett
válogatni, manapság ez a szám már negyven-ötvenezer körül
mozog. A tudomány, amely már alkotóelemeire tudja szedni az
élelmiszereket, most azon dolgozik, hogyan lehet az
alkotórészeket másképp összerakosgatni. Ehhez a művelethez
mesterséges adalékanyagokat használnak fel: színezőket,
tartósítószereket, antioxidánsokat, emulgeálószereket,
aromákat, ízfokozókat, édesítőszereket stb.
Miért is van szükség élelmiszer-adalékanyagokra?
Szeretném előre tisztázni, hogy az élelmiszer-adalékanyagok
hatóságilag engedélyezettek, melyek ártalmatlanságát
felhasználás előtt szigorú vizsgálatokkal és
kísérletekkel ellenőrizték. A fogyasztói társadalomban az
élelmiszer áruvá vált, amelyet jó minőségben,
gazdaságosan és iparszerűen kell előállítani. Az
adalékanyagok szükségessége elsősorban az élelmiszerek
ipari méretű feldolgozásához kapcsolódik. A gyártó
érdeke, hogy termékeik újabbak, tetszetősebbek,
eladhatóbbak, olcsóbbak és eltarthatóak legyenek. Igaz, hogy
a vegyszermentes, friss alapanyagok egészségesebbek és
legtöbbször olcsóbbak, mint a feldolgozott, hosszú ideig
eltartható társaik, de az iparnak és kereskedelemnek ez
utóbbiak hozzák a nagyobb bevételt.
Alapszabályként elmondhatjuk, hogy egy élelmiszer annál több
adalékanyagot tartalmaz, minél messzebbről érkezik, minél
több feldolgozási műveleten esik át és minél tartósabbra
készítik.
Az Európai Unió az 1960-as években dolgozta ki a
tagállamaiban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok
azonosítórendszerét. Minden adalékanyag kapott egy E-számot.
Ennek elsősorban az volt a célja, hogy a kémiai elnevezések
különféle értelmezési nehézségeit elkerüljék, de nagy
szerepet kaptak elterjedésükben az erősödő
fogyasztóvédelmi követelések is.
Eredetileg négy adalékcsoportba osztották ezen anyagokat:
E-100-tól kezdődő számokkal jelölték a természetes és
mesterséges színezékeket,
E-200-tól sorolták be a különféle tartósítószereket,
E-300-tól jelölték az antioxidánsokat, az emulgeátorokat
és a savanyítószereket,
E-400-tól kezdődtek a sűrítőanyagok és
zselésítőszerek.
Az élelmiszer-ipari technológiák fejlődése az évek során
nagymértékben megnövelte az új adalékanyagok számát. Az
adalékanyag-csoportok most is érvényesek, de rövid időn
belül túllépték a számukra szabott kereteket. Jelenleg több
mint 700 engedélyezett adalékanyag van forgalomban. A
besorolást az is bonyolítja, hogy vannak olyan anyagok, melyek
egyszerre több technológiai célra is felhasználhatók.
Az új magyar élelmiszertörvény, annak végrehajtási
rendelete ma már nálunk is kötelezően előírja az
élelmiszereknél felhasznált anyagok, aromák és
adalékanyagok pontos feltüntetését. A felhasznált anyagokat
a receptúra szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni. A
termékismertetőn a legnagyobb súlyarányban szereplő anyag
van a lista elején, a legkisebb arányban felhasznált pedig a
végén. Magyarország 1996. január elsejével vezette be az
adalékanyagok jelölésére és gyors azonosítására alkalmas
E-számrendszert. Egyelőre csak a jelölési rendszert vettük
át az Európai Uniótól, a hatályos magyar szabvány egyelőre
jóval kevesebb adalékanyag-felhasználást enged a
gyártóknak, mint az Európai Unió.
Hangsúlyozni kell, hogy engedélyezett, ártalmatlannak
bizonyult élelmiszer-adalékanyagokról van szó. Az adalékok
engedélyezett felhasználási területeit és mértéküket
szabványok írják elő.
A hivatalos vélemények szerint egészségügyi szempontból
problémás élelmiszer-adalékanyagok nincsenek. Egyes
forrásmunkák viszont az ellenkezőjét állítják. Egy adalék
szervezetre gyakorolt tényleges hatását nemcsak az egyes
emberek egyéni érzékenysége teszi kiszámíthatatlanná,
hanem az is, hogy a tüneteket több tényező is befolyásolja.
Becsült adatok szerint a magyar lakosság 40 százaléka
allergiás, és számuk évről évre emelkedik. Egyes
vélemények szerint egy átlagfogyasztó 4 kilogramm
élelmiszer-adalékanyagot fogyaszt el egy év alatt. Az
allergiák kialakulásánál természetesen nagyon sok tényező
játszik közre, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az
élelmiszer-adalékanyagokat sem. Minél több tényezőt tudunk
kizárni a folyamatból, szervezetünknek annál kevesebb
megterheléssel kell szembenéznie. Legyünk kritikus vásárlók
és fogyasztók. Nézzük meg, mit vásárolunk és mit teszünk
otthon az asztalra. Minél több feldolgozási fázison megy
keresztül egy élelmiszer, vélhetően annál több benne az
adalékanyag.
Sokan a felgyorsult, rohanó élettel magyarázzák, hogy nincs
idejük az ételek elkészítésére. Az idő pénz - mondják.
És az egészség? Mindennek megvan az ára, az egészségnek is.
Ne sajnáljuk az időt az ételek elkészítésére. Megéri.