Mintegy harminc tonna kopogtatócédulát kell postázni
március 9-13 között a választópolgárokhoz. A
választópolgár elviheti az adott párthoz vagy jelölthöz is,
de a legkényelmesebb megoldás, ha otthon marad. Az aktivisták
úgyis hamarosan kopogtatnak vagy csengetnek az ajtaján.
MUNKATÁRSUNKTÓL
A pártok nem csak találomra zörgetnek az ajtókon és
kapukon, hiszen mint Puskás Imre, az Országos Választási
Iroda (OVI) helyettes vezetője lapunknak elmondta: a jelöltek
az adatvédelmi törvény értelmében tájékoztatást kaphatnak
a szavazók nyilvános választási adatairól. Az így kiadott
névjegyzékek lakcím- és személyi adatokat tartalmaznak,
melyekből a lakosság korösszetételére és családi
állapotára lehet következtetni. Szakmai titok ugyan, hogy mely
pártok, illetve jelöltek éltek már a törvényadta
lehetőséggel, de az OVI szakembere elmondta, hogy leggyakrabban
az első szavazók és a nyugdíjas korúak adataira kíváncsiak
az érdeklődők. Az adatok nem ingyenesek, a kíváncsiaknak
fizetniük kell érte.
Puskás Imre a választási csalások lehetséges változataira
is felhívta a figyelmet: nem érvényesek a jelölések, ha a
választópolgár egynél több jelöltet ajánl, illetve ha
több jelöltre ad le kopogtatócédulát. A jelöléseket -
ellenőrzési és nem nyilvántartási célból - összesítik,
hogy az esetleges csalásokat kiszűrjék. Joghézag miatt
törvényes ”csalásnak” minősülő eset is elképzelhető:
például ha egy rendkívüli népszerűségnek örvendő jelölt
egy adott szavazókerületben szinte az összes
kopogtatócédulát begyűjti, s ezzel kizárja a többi
jelöltet a választási versenyből. A törvény ugyanis csak
azt mondja ki, hogy minimum 750 ajánlási szelvény begyűjtése
esetén érvényes a jelöltállítás. Maximumot nem
állapítottak meg a törvényalkotók, de fő az óvatosság: az
aktivistáknak célszerű a minimumnál legalább húsz
százalékkal több kopogtatócédulát gyűjteniük a jelölt
számára.