Megemlékezés
Kiss Dezső
(1929-2001)
Debrecenben született 1929. január 15.-én, itt végezte tanulmányait is. A Debreceni Egyetemen nyerte el fizikusi oklevelét, sőt kutatói pályafutását is itt kezdte el Szalay Sándor akadémikus mellett, és csak azután került Budapestre a KFKI-ba, Jánossy Lajos kutatócsoportjába. Kiss Dezső mindig is szerette Debrecent, ide mindig hazajött.
E sorok írója nem tudja, nem is akarja tagadni elfogultságát, személyes érintettségét. A középiskola egy részében, majd az egyetemen is osztály-, illetve évfolyamtársak voltunk, együtt katonáskodtunk és pályánk során is sokszor találkoztak köreink. A halála előtti utolsó osztályülésen is egymás mellett ültünk. Bár világnézetünk különbözött, mégis több voltunk egymás számára, mint kollégák. Az utolsó Fizikai Szemlében megjelent cikkében - mely tulajdonképpen válasz volt egy korábbi, világnézeti jellegű közleményemre - barátjának nevezett, s a cikk megjelenése előtt kikérte véleményemet, hogy én is így tartom-e.
Tekintsük át színes tudományos pályáját, legfontosabb eredményeit! Kutatásait részecskefizikai témával kezdte, utána a fizika következett, majd 1970-ben tért vissza "első szerelméhez" a részecskefizikához - ekkor már egészen más jelenségkörben és instrumentális feltételek mellett -, s hozzá ezután élete végéig hű maradt.
Pályáját Jánossy Lajos aspiránsaként kezdte, az ötvenes években kozmikus sugárzási vizsgálatokban meghatározta a m-mezonok közepes élettartamát: ez lett kandidátusi disszertációjának témája is. Disszertációját, amellyel nagymértékben hozzájárult a hazai kozmikus kutatások megalapozásához, különben 1955-ben védte meg, és ezzel lezárta a kozmikus sugárzás terén végzett tudományos tevékenységét.
Érdeklődése ezek után az alacsonyenergiájú magfizika felé fordult. A reaktor által termelt neutronokkal (n,gamma)-reakciókat vizsgált. A vizsgálatok során magspektroszkópiai jellegű, a különböző modellekkel összevethető információkat nyertek. 1960-1963-ig a Dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben (I. M. Frank Nobel-díjas akadémikus vezetése mellett) csoportvezetőként dolgozott. Felhasználva az akkor működését éppen megkezdő impulzusreaktor nyújtotta unikális lehetőségeket, munkatársaival együtt a magreakciók mechanizmusának tisztázatlan kérdéskomplexumát tanulmányozta. A világon elsőként bizonyították be, hogy az egyes magoknál fellépő anomáliák nem magyarázhatók direkt befogási mechanizmussal. Később külföldön is (elsősorban az USA-ban) több hasonló mérést végeztek a fenti témakörben. Akadémiai doktori disszertációja alapját - amelyet Kísérleti vizsgálatok az (n,gamma)-reakciók terén címmel nyújtott be, és amelynek alapján 1966-ban elnyerte a "fizikai tudományok doktora" fokozatot - ezek az alacsonyenergiájú magfizika területén végzett kutatások képezték. A koppenhágai Niels Bohr Intézetben (Dánia) 1967. októberétől 1969. áprilisáig dolgozott. Itt tandem-generátor segítségével perturbált szögkorrelációs méréseket folytatott, hogy meghatározza az atommagok gerjesztett nívói mágneses nyomatékát.
Ezután kezdett el foglalkozni ismét az elemi részecskék fizikája körébe tartozó kérdésekkel. A szerpuhovi részecskegyorsítón - amely akkor a világ legnagyobb energiájú gyorsítója volt - munkatársaival együtt a semleges kaon-antikaon rendszerre vonatkozóan ért el világszerte elismert eredményeket. Kísérleteivel - két magyar munkatársával együtt - 1973-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia díját. A továbbiakban a szerpuhovi gyorsítón elsőként kaptak információt az ún. pi-részecskék és protonok ütközése során keletkező semleges részecskék bizonyos, addig ismeretlen tulajdonságairól.
Kezdeményezésére indult meg egyébként a KFKI-ban a proporcionális és ún. diftkamrák kifejlesztése. Ez a továbbiakban igen nagy hatással volt a magyar részecskefizikára és a megfelelő nemzetközi együttműködésekre.
A CERN-ben (a nyugat-európai államok egyesített részecskefizikai kutatóintézete, Genf) 1975-ben kezdett el dolgozni. Itt egy neutrinóra vonatkozó mérés elő-kísérleteiben vett részt, a kísérletben kalorimétert tervezett és azt be is mérte.
Élete során Kiss Dezső számos elismerést, kitüntetést kapott, és intenzíven részt vett a tudományos szervező munkában is. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1985-től pedig rendes tag. 1976 nyarától 1979 októberéig a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet aligazgatója volt. Ebben a beosztásban szakmai munkája mellett felügyelte a részecskefizikával és számítástechnikával foglalkozó laboratóriumok munkáját, továbbá irányította az intézet nemzetközi kapcsolatait. Szakmai tevékenységében ez idő alatt egy új szakasz is kezdődött: iniciálója és megindítója volt a dubnai és szerpuhovi intézet eladdig legnagyobb szabású projektjének, egy óriási méretű neutrinódetektor felépítésének. Ebben a munkában kollaborátorként később is részt vett.
1984 elejétől munkatársaival együtt bekapcsolódott egy újabb neutrinófizikai kísérletbe, amelynek célja extrém nagyenergiájú neutrinók asztrofizikai és magfizikai tulajdonságainak tanulmányozása volt. A kísérlet a Bajkál-tavon szovjet-magyar, majd orosz-magyar kollaborációban folyt: a neutrinók és a tó vizében levő nukleonok kölcsönhatásánál fellépő Cserenkov-sugárzást detektálták koincidenciába kapcsolt, mélyen a vízben rögzített fotoelektronsokszorozók sokaságával. A kísérlet célja (egyebek között) az esetleg létező mágneses monopólusok kísérleti kimutatása volt. A mérés negatív eredménnyel zárult, egy felső határt adtak meg a monopólusok intenzitására. Ezekben a kísérletekben haláláig részt vett.
Az egyetemi oktatás és a tudományos eredmények népszerűsítése is szívügye volt, 1957 óta részt vett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Atomfizikai Tanszékének munkájában, és ott sokrétű oktatói munkát végzett.
Kiss Dezső ízig-vérig kísérleti fizikus volt, az alapkutatás "szerelmese", bár nem idegenkedett az alkalmazásoktól se. Gondoljunk itt például a pozitron anihilációs módszerrel a fémüvegek felületi tulajdonságaira vonatkozó, együttműködésben elért eredményeire. Bármit is tett, azt csak teljes odaadással és érdeklődéssel, nagyképűség nélkül tudta végezni. Nemcsak a természet jelenségei, de az emberek és a társadalom problémái is foglalkoztatták. Mindig őszinte nyíltság, segítőkészség jellemezte magatartását. Élete végéig volt benne valami utánozhatatlan, kamaszos vidámság.
Berényi Dénes Az MTA r. tagja, kut. prof. (Atomki)
Pach Zsigmond Pál
(1919-2001)
Pach Zsigmond Pál a háború utáni fél évszázad hazai és nemzetközi történetírásának kiemelkedő, nemzetközileg is nagyrabecsült egyénisége. Munkássága szétfeszítette a korábban hagyományos diszciplináris falakat, melyek nemzeti és egyetemes történelmet elválasztották, s önmagukban, elkülönítve vizsgálták gazdaság és politika folyamatait. Kutatói érdeklődése és elméleti igénye már fiatal kutatóként is az egész megértésére ösztökélte. Első nagyobb monográfiájában ez még leginkább abban jutott kifejezésre, hogy az általános történeti folyamatok hazai érvényességét kutatta. Az összehasonlító történeti kutatás számára kezdettől természetes közeg volt. A történelem nagy és századokat felölelő folyamatai izgatták: ezeknek erővonalai között igyekezett azután elhelyezni a magyar és a szélesebb közép- és kelet- európai régió sajátos történelmét. Az angol-magyar, az orosz-magyar történeti összehasonlítás módszerével határozta meg a magyar agrárfejlődés útját, a jobbágyviszonyok alakulását, az úgynevezett második jobbágyság jelenségét. Talán legnagyobb horderejű munkájában az országokat és régiókat összekapcsoló kereskedelmet, a régi és új típusú, modern nemzetközi kereskedelem korszakos történeti váltását mutatta be a 16. és 17 század fordulója után. Két, 1968-ban és 1970-ben megjelent tanulmányában elemezte a nemzetközi kereskedelem útvonalainak és a világkereskedelem szerkezetének, áruösszetételének átalakulását a 15-17. század során, valamint ennek hatását Közép- és Kelet-Európára, beleértve a térség szerepét a nemzetközi kereskedelemben. E munkáival négy, illetve hat évvel előzte meg Immanuel Wallerstein világszenzációt keltő, a modern világrendszer 16. századi születését, s a híres centrum-periféria kapcsolat kialakulását tárgyaló munkáját, s tárta fel a fejlődő-iparosodó Nyugat-Európa és a feudális-agrár elmaradottságba merevedő Közép- és Kelet-Európa gazdasági összekapcsolódását. A gazdaságtörténész összefüggést kereső szenvedélye vezette ezen a nyomvonalon s tette a polgári nemzetfejlődés, nemzettudat és államszervezet sajátosságainak avatott szakértőjévé. Az 1994-ben, 75. születésnapjára Angliában kiadott kötet, utolsó megjelent könyve (Hungary and the European Economy in Early Modern Times), melyben az 1965 és 1990 közötti huszonöt évben angolul, franciául és németül megjelent nagy horderejű tanulmányait kötötte csokorba, ismét nagy feltűnést keltett nemzetközi történész körökben.
Pach Zsigmond Pál mindent tudott, amit történész tudhat. Nagy összefüggéseket vizsgáló munkái mellett kiemelkedő elemzést adott Szekfű Gyula történetírói munkásságáról, élete utolsó évtizedében pedig a kora újkori századok Magyarországa eddig feltáratlan paraszti iparának, a szűr, vagy szürke posztó készítésének és kereskedelmének miniciózus regionális történetét tárta fel. A kilencvenes évtizedben sorra jelentek meg tanulmányai e témából. A tíz fejezetre tervezett kötetének azonban csak hét fejezete készült el. Már halálos betegen, néhány órára felkelve ágyából, véglegesítette a hetedik fejezetet és kezdte el a már befejezetlenül maradt nyolcadikat.
Pach Zsigmond Pál kivételes adottságú történész volt. Hatalmas műveltsége, széles körű nyelvtudása, nagyszerű írói készsége rendkívüli filológiai igényességgel, pontossággal és analitikus képességgel, és átfogó elmeleti-logikai rendszerező készséggel társult. Ezért játszhatott úttörő szerepet az európai összehasonlító történetírásban.
Több mint nyolc évtizedes különleges életpályája azonban a tudomány művelése mellett és azzal a legszorosabb kapcsolatban tanári, iskolateremtő és tudományszervező tevékenysége nélkül aligha lenne értékelhető. Már induló középiskolai tanárként magával ragadta a diákokat - ennek hatására választotta a történész pályát Ránki György és magam is. Ha valaki olyan tanárral találkozik a középiskolában, mint amilyen ő volt, már szerencsésnek mondhatja magát: életre szóló útravalót kapott.
Huszonkilenc évesen, majd ezután két évtizeden át, a Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének vezető tanára. Mintegy húszezer akkor felnövekvő, ma vezető közgazdász hallgatta magával ragadó előadásait. A kicsiny tanszék nemcsak valóságos műhellyé vált, ahol tanítványaiból a magyar gazdaságtörténet új vezető kutatói növekedtek fel, hanem nemzetközi rangú iskolává is. Itt, irányítása mellett indulhattam magam is szakmai pályámra.
Kiemelkedő tudományos tevékenysége és iskolateremtő szerepe legnagyobb nemzetközi elismeréseként a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság 1978. évi edinburghi kongresszusán, az éppen kiéleződött hidegháború közegében és ellenére, elnökévé választotta a Társaság. Második munkahelye, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, melynek egyik alapítója, s kezdetektől igazgatóhelyettese, majd 1967-től két évtizeden át igazgatója volt, a hazai történetírás valóságos fellegvára lett. Innen indult el a magyar történetírás - nemzetközileg méltányolt - reneszánsza az 1960-70-es évtizedben. Ebben jelentős segítőre talált tanítványában és barátjában, Ránki Györgyben, aki igazgatóhelyettesként dolgozott mellette, majd örökébe lépett. Hatalmas, igényes kollektív vállalkozások fűződtek itt nevéhez. Főszerkesztésével született meg az úgynevezett tízkötetes magyar történelem, melyet a következő generációk életében nem lehet megkerülni.
Szakmai igényessége, áttekintőképessége és fáradhatatlan tudományszervezői munkássága mellett az Intézetet emberségével is építette. Nehéz történelmi időkben szűkkeblűen kitaszított kiváló tudósokat segített vissza a szakmába, s biztosított számukra zavartalan kutatási lehetőséget, s személyében védőpajzsot mindazoknak, akikben emberi-szakmai értékeket tisztelt.
Pach Zsigmond Pál tudomány- és oktatásszervezői munkássága keretében a magyar közgazdászképzés meghatározó egyénisége, hat évig a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, később a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. Munkásságát Kossuth- és Állami Díj ismerte el.
Különleges szerencsémnek tartom, hogy életutam összekapcsolódott az övével, hogy tanítványa, majd munkatársa lehettem. Különleges élménye életemnek, hogy végigkísérhettem életútját, hogy tisztelhettem megvesztegethetetlen jellemét, és élvezhettem meleg, önfeláldozó barátságát.
Berend T. Iván
Az MTA r. tagja, egy. tanár
(University of California, Los Angeles)