Viták-vélemények
Gondolatok egy vitával kapcsolatban
Az elmúlt néhány év alatt a Magyar Tudomány nagyon kedves olvasmányommá vált. Különösen nagy értékének találom azt a szerkesztői politikát, hogy a kiadott anyag csaknem teljességében élvezhető az olvasók szinte mindegyike számára. A "viták és vélemények" érdekes ízt, fűszerezést adnak a lapnak, így annak értékét különösen emelik.
Érdeklődéssel olvastam a géntechnológiával kapcsolatos vitát Venetianer Pál és Takács-Sánta András - Vida Gábor között. A géntechnológia nem a szakterületem, így tehát a vitában érdemben nem tudok részt venni, mégis egy részlet olvasásakor az volt az érzésem, hogy az ott írottakra reagálnom kell. Ez a rész a multinacionális cégek szerepével foglalkozik: "Venetianer Pálnak persze igaza van abban, hogy a multik etikátlan viselkedése miatt nem magát a géntechnológiát kell elmarasztalni. Valóban a probléma ennél sokkal általánosabb, a géntechnológián messze túlmutat. A multinacionális óriás cégeknek ugyanis alapvető sajátosságuk, hogy kizárólag saját profitjukat és piaci terjeszkedésüket tartják szem előtt, és negligálják az emberek (és más élőlények) érdekeit." (330. o.)
Hű, hát ez meg honnan jött? Az idézet vagy az elfogultságnak olyan példája, melynek szerzőivel logikusan vitázni kizárt dolog, vagy olyan méretű tudatlanságra utal, ami az ország 40 éves elzártságából következhet. Feltételezem, hogy a második esetről van szó. Ebben az esetben a magyar olvasó megérdemli, hogy a multinacionális cégek szerepéről egy kicsit racionálisabb képet kapjon. Sajnos Venetianer akadémikus válaszában ezt a kérdést nem tárgyalja alaposan, így tehát kötelezve érzem magam arra, hogy néhány szót írjak a "multikról".
Úgy érzem, hogy az előbbi idézet utolsó mondatában megfogalmazott definíció csak akkor lehet igaz, ha minden multinacionális cég vezetősége gazemberek (csalók, tolvajok stb.) gyülekezete. Személyes tapasztalatom alapján az olvasókat megnyugtathatom, hogy ez nem így van. A multik vezetősége közönséges emberekből áll, tehát vannak köztük szélhámosok, kapzsik, viszont többségük rendes, becsületes ember, aki nem lenne hajlandó tisztességtelen eszközökkel a társadalmat vagy környezetünket megkárosítani.
A kapitalizmus (piacgazdaság) sikereinek egyik titka az emberi kezdeményezés elősegítése, sőt, serkentése. Nem vitás, hogy egyéni kezdeményezés rosszra is vezethet. Szinte mindnyájunkban van kisebb-nagyobb hajlam nyereséghajszolásra. A lottójátékosok nagy száma nyilvánvaló bizonyítéka ennek a hajlamnak. Mikor a nyereségvágy vagy kapzsiság túllépi a tisztesség határait, akkor kemény beavatkozásra van szükség. A kapitalizmus sikereinek másik titka az, hogy fejlődése során okul hibáiból és saját túlkapásait igyekszik kontrollálni. A vadhajtásokat le kell metszeni, és ennek módszereit kell a társadalomnak kifejlesztenie és megtanulnia. Ezek a szavak különösen állnak a mai Magyarországra. Egy olyan rendszernek merev elutasítása, amely ugyan nem tökéletes, de jobb eredményt tud felmutatni, mint bármelyik másik, nem megoldás. Sokkal célszerűbb megtanulni az új gazdasági rendszer megnyergelését és befogni az ország fejlődésének elősegítésére.
A multinacionális vállalatok működése csak példája ezen általános elveknek. Érdemes megjegyezni: egy multi nem hontalan cég, amely valamilyen módon, korlátok nélkül operál (talán a világűrben?). A valóság az, hogy ezek a vállalatok regisztrálva vannak valamelyik országban, méghozzá legtöbbször egy fejlett országban. Ennek megfelelően működésüket mind a regisztráló ország, mind azon országok törvényei korlátozzák, ahol valamilyen tevékenységet fejtenek ki.
Érdekes megjegyezni, hogy éppen amikor a vitacikket olvastam, jelent meg az International Herald Tribune-ben (2000. ápr. 7.) egy hír. E szerint a National Academy of Science (USA) óvatosan a meglévő génkezelt élelmiszerek biztonsága mellett áll ki, ugyanakkor elismeri, hogy génkezelés esetleg veszélyekhez vezethet. Az Academy az ezen veszélyekre való tekintettel a szabályozás szigorítását javasolja. Ez a javaslat talán az első jelen annak a törekvésnek, mely szerint a társadalom elkezdi keresni a géntechnológia egészséges fejlesztéséhez szükséges ellenőrzési módszereket. Ez, az előbbiek alapján, számomra ismerős és természetes folyamatnak tűnik.
Salamon Miklós