A szekcióülések összefoglalói
A VIII.a főirány szekcióülése
Kulturális hagyományaink feltárása, nyilvántartása és kiadása
Az OKTK egyik legsikeresebb főiránya eredményeinek áttekintése során hat diszciplína, a történettudomány, a nyelvtudomány, a művelődéstörténet és könyvészet, az irodalomtudomány, a régészet és a zenetudomány területén végzett munkákról hangzottak el előadások. A szekció előadásai kiemelkedően nagyszámú szakértő és érdeklődő hallgatóságot vonzottak az Országos Széchényi Könyvtárba.
Monok István, a szekcióülés első felének elnöke (és egyben az ülés vendéglátója) megnyitó beszédében rámutatott, hogy a főirány körébe tartozó kutatások feltételei a kilencvenes években a piacosodás körülményei között, az állami támogatások elosztási mechanizmusának megváltozásával rosszabbodtak. A fokozatszerzés, a publikáció- és előadáshalmozás adminisztratív kényszere, valamint a csökkenő intézményi támogatások miatt a kutatók, a kutatást szervező intézmények és a kiadók egyaránt ellenérdekeltek abban, hogy alapkutatásokkal foglalkozzanak. A magántőke-beruházás napjainkban jobbára illúzió ezen a területen. A többnyire magyar nyelvű kiadványok nyelvi hozzáférhetősége korlátozott. A szerzői jogi törvény következtében a hozzáférési lehetőségért fizetni kénytelen szerzők és kutatói közösségek számára nemcsak más internetes források, hanem ad abszurdum akár a saját digitális publikációk használatát is korlátozhatja. Ma egyszerűbb a korábban gyakran mások által megtermelt kulturális és tudományos terméket eladni, mint azt gyarapítani. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy az alapkutatásokért felelős intézmények képviselői együttesen gondolják át cselekvési lehetőségeiket.
Vizkelety András programigazgató a főirány céljairól és lehetőségeiről tartott előadásában hangsúlyozta a nemzeti identitás megőrzésének fontosságát az állami struktúrákat megőrző Európai Unión belül. Ennek az identitásnak része a tágabb értelemben vett, a mai államhatárok által nem korlátozott nemzet múltja is. A kormányzati munkát e szellemben támogató, 1992-ben indult, s 1997-től közalapítványként működő OKTK VIII.a főiránya a forráskiadások, a repertóriumok, a bibliográfiák, kutatási segédkönyvek, szótárak létrehozását segíti. A főirány 1992-ben 63 témát és publikációt támogatott; ez a szám évről évre csökkent, 1998-ban 18 témával a mélypontra jutott, majd tavaly 26-ra emelkedett. Az államháztartás nehézségei az OKTK-t is sújtották, a tavalyi árvíz miatt például 30 millió Ft-ot vontak el a közalapítványtól. A főirány számára fontos volna az elvi és anyagi tárcatámogatás, amely a többi főirány esetében rendelkezésre áll - ez jelentősen megkönnyítené a programigazgató tárgyalási esélyeit a kuratóriumban a pénz elosztása fölött folytatott viták során.
Petneki Áron a főirány múltját tekintette át. A hetvenes-nyolcvanas években az MTA nyújtotta támogatások, valamint a centralizált, államilag finanszírozott könyvkiadás lehetőségei folyamatosan csökkentek. Az MTA szervezeti keretet nyújtott a kutatásokhoz, de ezt a munkát nem irányította átfogó program. Ezért indult el Klaniczay Tibor kezdeményezésére a Társadalomtudományi kutatások (Ts) programja, amelyen belül a IV/4. alprogram keretében folytak a ma e főirányhoz tartozó kutatások. Az MTA intézményrendszerére épülő program működésében a nyolcvanas évek második felében egyre inkább jelentkeztek a támogatási problémák: az eredetileg teljes finanszírozást felváltotta a részfinanszírozás, a kiadások a program és az MTA között mintegy az asztal alá kerültek. Ebben a helyzetben indult el az OKTK mint lehetséges új támogatási forma.
Kőszeghy Péter, a Balassi Kiadó igazgatója más szemszögből vizsgálva a helyzetet rámutatott: a kiadók többsége olyan feltételekkel működik, hogy nem érdekelt a forráskiadásban. Az MNB által közölt inflációs adatokat figyelembe véve a Ts IV/4. alprogram által a kiadások céljára 1984-ben fordított 30 millió Ft-os támogatás ma mintegy 380 millió forint támogatásnak felelne meg, ennyi támogatással pedig idén az összes támogató együttesen sem rendelkezik. Ezenkívül 1984 óta az ÁFA és a kulturális járulék jelentősen növelte a kiadók terheit. Ehhez adódott az adott évi 18% nyereségadó, amelyet nem a ténylegesen eladott, hanem a megjelentetett példányszám után kell fizetni. Az 1999-es 33,5 milliárd Ft-os könyvforgalomból a dotáció mindössze 1 milliárd Ft volt. A NKÖM által is képviselt álláspontnak megfelelően a támogatások nagy része résztámogatás, mivel a cél az, hogy a kiadók alkalmazkodjanak a piaci viszonyokhoz. Mindazonáltal a támogatások gyakran csak a részben támogatott munka megjelenése után jutnak el a kiadóhoz. Ebben a helyzetben a kiadók olyan művek felé fordulnak, amelyek a nehézkes állami támogatástól függetlenül gyors hasznot hoznak.
Az egyes területek munkájáról tartott előadások rövid ismertetései az elhangzás sorrendjében következnek. Kristó Gyula: Anjou-kori okleveleink kiadása. Az Anjou-kori oklevéltár 1983 elejétől csatlakozott a főirány elődjéhez. Hat évi előkészítés után, 1990-től napjainkig 10 kötet jelent meg. Az eredetileg országos vállalkozás szegedivé vált: a Szegedi Egyetem munkatársai eddig 7773 oklevelet, a becslések szerint mintegy 45 000 kiadandó forrás egyötödét tették közzé. Az idei év végére a kötetek száma 14-re bővül, s ebből 12 kötet az 1301- 1328 közötti emberöltő időszakot fogja át, ami eddig nem létező lehetőségeket nyit a korszak kutatása számára. A munka második része, a Lajos-kori oklevélanyag feldolgozása a tervek szerint újra országos összefogással történik majd. A kiadás hozadéka a névmutatók által tartalmazott mintegy 100 000 hely- és személynév is. Tárgymutató nem készült, ezt a kiadás tervezett CD-ROM változata helyettesíti majd.
Engel Pál: Zsigmond-kori okleveleink kiadása. A Mályusz Elemér által elkezdett, majd Borsa Iván által folytatott kiadás a megjelenés előtt álló 7. kötettel együtt 1420-ig tartalmazza a Zsigmond-kori oklevelek regesztáit. Az Anjou-kori oklevéltártól eltérően ez a kiadás válogatáson alapul. Mályusz az általa készített kötetekben társadalomtörténeti szempontból szelektált. Borsa a szelekciót jelentős mértékben csökkentette. Bővebb, a forrást át nem rendező kivonatolása tartalmazza például az adott ügyben kijelölt királyi emberek névsorát. Miután a királyi embereket az ügy előterjesztője iktattatta be, nevük ismerete igen hasznos a rokonsági és érdekkörök feltérképezésében. Az oklevéltárat külföldről -- mai szemmel nézve - érthetően illette kritika azért, mert a kivonatok magyarul készültek. Ennek főleg az volt az oka, hogy 1951-ben, az első kötet elkészültekor a kultúrpolitika elvárta, hogy a forráskiadások széles körben elérhetők legyenek. Elképzelhető, hogy a továbbiakban ezen a téren is változásokra lesz szükség.
Hegyi Klára: Újkori iratkiadások helyzete. Az előadás első része a kiadásra váró források típusairól szólt. Ide tartoznak a Habsburg- magyar-oszmán katonai és diplomáciai kapcsolatok dokumentumai. Fontosak a katonai kérdésekhez kapcsolódó dokumentumok: a védelmi rendszerekhez kötődő források információi, a várfoglalások adatai, a haditérképek, a régészeti feltárásoknak az írásos forrásokkal összevethető eredményei. A szisztematikus kutatás lehetősége, hogy közölje a zárt és behatárolt anyagokat teljes terjedelemben vagy kivonatosan, illetve kiválogassa a magyar vonatkozásokat a központi kormányszervek iratanyagából. Az előadás második részében az előadó a török nyelvű források eddigi kiadási munkálatait foglalta össze. A Bécsben, illetve Európa más részein található források, akárcsak az isztambuli anyag java része mikrofilmen itthon kutatható. Távlati tervekben szerepel a török történeti munkák magyarul még kiadatlan fejezeteinek lefordítása. A közeljövőben fejeződik be a szultáni/nagyvezíri tanács 1544-45., illetve 1551-52. évi Magyarországra vonatkozó határozatainak magyar és angol nyelvű regesztáit tartalmazó kiadás, Dávid Géza és Fodor Pál munkája. A magyar oszmanisztika hagyományosan legsikeresebb területe Fekete Lajos óta az adóösszeírások közzététele. Papp Sándor összegyűjtötte az erdélyi fejedelmeknek kiállított szultáni iratokat 1606-ig, s munkáját a 17. századi anyaggal folytatja. Szintén elkészült és kiadásra vár a korábban publikált török kori zsoldlisták, birtokos-listák és elszámolások Isztambulban az előadó által kiegészített újrakiadása. Készül a hódoltság korabeli török katonaság adattára, amelyet a kor történészei, hadtörténészei, régészei és nyelvtörténészei egyaránt használhatnak majd. Az előadó és Fodor Pál az OKTK támogatásával három éven át olyan körülmények között kutathatott Isztambulban, amelyek ma megszűnőben vannak. A növekvő korlátozások miatt különösen aktuális volna e kutatások minél hamarabbi befejezésének támogatása.
Jakó Zsigmond: Beszámoló az erdélyi forráskiadás utolsó fél évszázadáról. Az előadó összefoglalása szerint a román történelemkutatás máig nem nézett szembe azzal a feladattal, amely abból a tényből adódott, hogy az 1918-ban megnagyobbodott ország forrásanyagában az erdélyi latin betűs iratanyag lett a domináns. Reménykedni lehet abban, hogy a Mediaevalia Transilvanica körül dolgozó, Kolozsvárott képzett fiatal román szakemberek kezdeményezései szemléletváltáshoz vezetnek. Mindazonáltal ezeket a feladatokat az ország tudományossága érdekében, főként a 18. század előtti korok anyagát illetően majdnem kizárólag az erdélyi magyar tudományosságnak kellene ellátnia. A diktatúra idején az anyaggyűjtés eljutott a teljesség közelébe, és ebből mintegy 6000 szöveg feldolgozásra került. Ha az Erdélyi Múzeum Egyesület kutatóintézete és a magyar egyetem újraéled Kolozsvárott, a határon inneni és túli szakemberek összefogásával néhány évtized alatt elkészülhet a mintegy 35 000 darabra becsült anyag kritikai számbavétele regeszta-kötetekben. Az egységes magyar tudományosság az öncsonkítás veszélyének felidézése nélkül nem mentheti fel magát az alól, hogy együttműködik az erdélyi forrásvédelem és forráskutatás- kiadás kérdéseinek megoldásában. A magyar művelődés-, irodalom-, művészet- vagy egyház- és iskolatörténet nem csupán a múltat illetően, de a jövőben is rá lesz utalva az erdélyi magyarság művelődési örökségére. Miután a szász tudományosság a történelem áldozata lett, a román tudományosság érdektelenségének megváltozása pedig még jó ideig nem remélhető, a határokon inneni és túli magyar forráskutatás és -kiadás egységes szervezése az egyetlen járható út arra, hogy az erdélyi források az érdekelt tudományok közös kincsévé válhassanak mindkét országban. Megfelelő oktatási és kutatási intézményi keretek biztosítása esetén remélhető olyan elhivatott fiatal, erdélyi kutatógárda kinevelése, amely a magyar tudományosság egészébe integrálódva elvégezheti az erdélyi források feltárásának és kiadásának reá háruló feladatait.
Demény Lajos: A Székely Oklevéltár. A ma csaknem 130 éves múltra visszatekintő kiadás történetének összefoglalása után az előadó ismertette a kiadás jelenlegi lehetőségeit. 1990 után az oklevéltár közzétételét az Erdélyi Múzeum Egyesület vette kezébe. Félbeszakítva a törvénykezési protokollumok kiadását, a sorozat ekkortól a székely népesség-összeírások kiadásával folytatódott. Az előadó az OKTK támogatásával vette számba a fejedelem kori székely összeírások kéziratait, és állította össze katalógusukat. Egy kivétellel sikerült az összes ismert 16. századi székely összeírás eredeti kéziratát felkutatni. A számba vett több mint száz kéziratból eddig 24 látott nyomdafestéket, és tíz áll kiadásra készen az 1562-1653 közötti korszakból. Ezeket ki kellene egészíteni további fejedelem kori összeírásokkal. Mindezek a most lezárt IV. köteten kívül még legalább három kötetet és 5-6 esztendőnyi munkát igényelnek. Ugyanakkor folytatni kéne a bíráskodási jegyzőkönyvek közlését a forrásanyag értéke miatt. Megfontolandó a fejedelem kori királyi könyvek székely okleveles anyagának bővített regeszták formájában, a Zsigmond-kori Oklevéltár mintájára történő kiadása, és szükség van a Székely Oklevéltár régi sorozata első hét kötetének újraközlésére is. A munka jelentős része lehetőleg Erdélyben képzett fiatal szakemberekre vár.
Abaffy Erzsébet-Korompay Klára: Közép- és koraújkori szövegemlékeink kiadása. Az előadás az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékén három sorozatban készülő forráskiadásokról számolt be. A Régi Magyar Kódexek sorozat 1985-ben indult, a napokban jelenik meg 24. kötete, a Nagyszombati Kódex, s nemsokára várható a 25., a Peer-kódex megjelenése is. Más sorozatokban megjelent kódexekkel is számolva jelenleg mintegy 10 emlék vár kiadásra. Remény van arra, hogy 10 éven belül mind a 45 magyar nyelvű kódex korszerű kiadásban elérhető lesz. Felvetődött a kérdés, nem volna-e érdemes CD- ROM változatot készíteni. Ennek ma elsősorban anyagi akadályai vannak. A Magyar Nyelvtörténet Forrásai sorozatban eddig három kötet látott napvilágot: Martonfalvay Imre naplótöredéke és emlékirata, Szamosközy István történetíró kézirata és a kéziratos Kolozsvári Grammatika. A Régi Magyar Levéltárban Hegedűs Attila és Papp Lajos kiadásában, hasonmásokkal, betűhű átirattal és gazdag jegyzetanyaggal az 1541-ig ismert magyar nyelvű levelek kiadása jelent meg. Kiadásra vár a 16. század hátralevő részének több ezer kéziratos levele. Ezek a források irodalomtörténeti, nyelv- és nyelvjárástörténeti, szociolingvisztikai, művelődéstörténeti szempontból egyaránt fontosak. Mivel állapotuk az idővel romlik, kiadásuk számos esetben pótolhatatlan nemzeti értékeket ment meg.
B. Lőrinczy Éva: Az Új magyar tájszótár. A szótár készítése 1950-ben, Bárczi Géza vezetésével kezdődött; az előadó 1959-től vezeti a munkálatokat. Az első, az A-D kötet 1979 végén, az 1984-ben nyomdakész E-J kötet 1988-ban, K-M kötete pedig 1992-ben az OKTK elődjének támogatásával jelent meg. A piacgazdaság megváltoztatta a kutatásfinanszírozási helyzetet, ami a korábbiaknál is súlyosabb körülmények közé juttatta a szótár készítőit. Az OKTK támogatásával 1998-ra kiadásra kész lett az N-R rész, a kiadásra azonban jelenleg nincs támogatás. A majdnem ötven éve tartó, szerény javadalmazású munkatársak által végzett munkát gyakorta érte a lassúság kritikája, ami a külföldi kiadások - például több mint egy tucat nyelvtudós által 60 évig készített svájci nyelvatlasz - ismeretében érthetetlen. A hátralevő rész jelentékeny hányada nemcsak megírt, hanem meg is szerkesztett, sőt lektorált állapotban van, a nyomdakésszé tétel végett azonban még igen sokat kell rajta dolgozni. A szótár már megjelent kötetei a hazai nyelvészeti és néprajzi kutatások elismert munkaeszközei, ezért a további támogatás különösen fontos volna.
Juhász Dezső: A magyar nyelvatlaszok. A negyvenes évek kísérletezése után a legátfogóbb munka a húsz év előkészítés után, 1968-1977 között megjelent hatkötetes A magyar nyelvjárások atlasza volt. Anyagára támaszkodva számos tanulmány és néhány alapvető monográfia készült el; köztük a legismertebb Imre Samu A magyar nyelvjárások rendszere című munkája. A nagyatlasz hiányossága az, hogy az ötvenes években az erdélyi gyűjtőmunka politikai okokból félbeszakadt. A nagyatlasz után a határokon innen számos nyugat-magyarországi regionális nyelvjárási atlasz jelent meg. A határokon túli területek közül Ausztriában a kevés magyar település miatt nem várható nyelvatlasz, a Kárpátalján és a Délvidéken viszont sikerült a magyarlakta vidékeket kisatlaszokkal teljesen lefedni. A romániai magyar nyelvterületről két lezárult atlaszközlés van. A nyolcvanas évektől megnyílt a lehetőség az ott már elvégzett munkák hazai kiadására, de ezek nem vagy nem teljes térképes formában jelentek meg.
A határokon túl jelenleg a szlovákiai és a romániai nyelvterületen egyaránt folyik kisatlasz-készítés. A romániai nyelvterületről átmentett kéziratok alapján Magyarországon a Szilágysági atlasz mellett jelenleg kiadás alatt áll A romániai magyar nyelvjárások atlasza, amely a nagyatlasz hiányát hivatott pótolni. Ezek a kiadások a szóanyag és a térképek számítógépes rögzítésével készülnek. A romániai magyar nyelvatlasz tizenegy kötetéből az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszékén dolgozó fiatal oktatók és hallgatók alkotta munkacsoport eddig öt kötetet jelentetett meg. A témavezető szerint néha nem is a pénzhiány, hanem a szemlélet okozza a problémát: a támogatások elosztása miatt a félig kész forráskiadásokat gyakran éri az az ítélet, hogy már elég pénzt kaptak és vettek el más, úgymond igazi, kreatív kutatásoktól. A fiatal kutatók által írt munkák és a technikai fejlődés révén elérhető új eredmények szerencsére jelentősen módosítanak ezen a megítélésen. Ilyen új célkitűzés az egyesített számítógépes magyar nyelvatlasz terve.
Monok István: A kora újkori művelődéstörténeti források kiadása. Az előadás első, a könyvészettel foglalkozó részében vázolta egy egységes Nemzeti Bibliográfiai Adatbázis létrehozásának lehetőségeit. Ennek lényege az, hogy a nemzeti könyvtár - mint eddig is - összeállítja a magyarországi folyóiratok számítógépes repertóriumát, s anyagát ingyenesen letölthetővé teszi az egyes szakmai bibliográfiai műhelyek számára, amelyek azt saját szempontjaik szerint kiegészítik, beépítik saját rendszerükbe, s a kiegészítő adatokat visszaküldik a nemzeti könyvtárnak. Ezzel a szakmai műhelyek megtakarítják az anyaggyűjtés jelentős részét. Egy másik fontos, az előzőt kiegészítő célkitűzés a Kárpát-medence könyvtárainak idén létrehozott első találkozóján fogalmazódott meg: ez A Kárpát-medence könyvtártörténeti bibliográfiája 1000-1920 és a Clavis Typographorum Regionis Carpathicae 1473- 1948 létrehozása. A könyvészeti munkálatok mellett jelentősen előrehaladt a könyvtárak régi könyv- és kéziratállományai katalógusainak kutatása és kiadása. A kézirattárak esetében a helyzet kedvezőtlenebb, ugyanakkor komoly előrelépés, hogy elkezdődött a már kötet, füzet és folyóiratközlemény formában megjelent katalógusok számítógépes adatbázisba rendezése az OKTK támogatásával. Ezt a munkát jelentősen segítik az elmúlt húsz évben a határon túli kollégák által publikált katalógusok.
Az előadás második része a konkrét forráskiadásokkal foglalkozott. A Történelmi Tár megszűnése (1911) óta kizárólag forrásokat közlő folyóiratot nem hoztak létre. Számos folyóirat csak értelmező tanulmánnyal együtt közöl forrást, s ezek száma a levéltározó kutatók számával együtt csökken. A feladatot az olyan folyóiratok mellett, mint a Fons, a Lymbus. Művelődéstörténeti Tár, a Magyar Könyvszemle, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, a Magyar Egyházzene, az Ars Hungarica, az Irodalomtörténeti Közlemények vagy a Századok, jelentős részben a tanszéki, múzeumi, könyvtári évkönyvek és kiadványsorozatok látják el. Mind a folyóiratok, mind az intézményi kiadványok a támogatások ingadozásától és csökkenésétől szenvednek, s ez a közlemények színvonalának változásán is meglátszik.
A nehézségek ellenére több hazai kiadó is foglalkozik forráskiadással. Az Osiris Kiadó mellett alapvetően az Argumentum, a Balassi és az Universitas Kiadó tevékenysége emelhető ki. Ezek vették át az egykori Akadémiai Kiadó szerepét. Számos 19-20. századi kiadvány mellett az Argumentum a Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum legutóbbi köteteit, valamint a Zrínyi Könyvtár sorozat utolsó darabját jelentette meg. A Balassi Kiadónál jelenik meg idén a régi magyar könyvtermés leginkább forgatott darabjait tartalmazó Bibliotheca Hungarica Antiqua fakszimile sorozatban Bornemisza Péter Postillái és Pázmány Péter Kalauza. A kritikai sorozatok közül a Régi magyar költők tára és a Régi magyar drámai emlékek mellett elsősorban a Régi Magyar Prózai Emlékek foglal magában művelődéstörténeti szempontból fontos kiadásokat. A most induló új sorozat, a Kora újkori magyar történetírók első kötete, Istvánffy Miklós történeti munkájának korabeli magyar fordítása igazi szenzáció lehet. Tíz kötet jelent meg eddig a Régi magyar könyvtár. Források sorozatban. A kiadó folytatja A magyarországi boszorkányperek forrásai sorozatát és a jelentős forrásanyagot is tartalmazó kiadványokat közzétevő Humanizmus és Reformáció, valamint az Archivum Rákóczianum sorozatot. Az Akadémiai és a Balassi Kiadó után az Universitas Kiadónál jelenik meg a Magyarországi tudósok levelezése és a forráskiadásokat is tartalmazó Historia Litteraria sorozat. Az előadás beszámolt olyan nagyobb kiadókhoz nem kötődő műhelyekben készülő vagy elkészült sorozatok tevékenységéről is, mint a római jezsuita rendház gondozásában Szegeden folytatódó kiadások. A módszeres, az alapkutatások mentén haladó és az OKTK által jelentős mértékben támogatott művelődéstörténeti forráskiadásnak nagy hagyománya van Szegeden. Mára már 43 kötete létezik a Keserű Bálint alapította Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez sorozatnak. E sorozaton belül készült és készül például a jezsuita missziók forrásainak kötetekbe rendezése, A Kárpát-medence kora újkori olvasmányai alapkutatás kiadványai. A Keserű-iskola munkája a Fontes rerum scholasticarum sorozat is. Az előadó vezetésével készül a Könyvtártörténeti füzetek és a Kárpát-medence koraújkori könyvtárai sorozat. Kora újkori források kiadása folyik a szegedi Katolikus Hittudományi Főiskola Documenta Missionaria sorozatban, a METEM könyvekben, s az Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusában. Fontos tárháza a művelődéstörténeti dokumentumoknak a helytörténeti kiadványok. Ezek közül az előadó a Sopron város történeti forrásai sorozatot, a sárospataki Református Kollégium matrikuláját és a Vizsolyi Biblia Alapítvány munkáját említette meg.
Borsa Gedeon: A Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) sorozat helyzete. Az előadás a kiadott, illetve kiadandó forrásokat két korszakra osztotta. Az 1801-ig keletkezett nyomtatványok első korszaka a 17. század végéig tart, az anyag feldolgozása teljesen megtörtént. Két kötet után az OKTK támogatása révén kiadás előtt áll a harmadik, az 1636-1655 közötti időszakot feldolgozó kötet. További három, egyenként 15 év anyagát tartalmazó kötet megjelenésével e korszak áttekintése lezárul. Az RMNy a címleírások mellett címlap-reprodukciókat és tízféle mutatót tartalmaz. A második korszak előmunkálatai során az anyag feltérképezése 98%-ban elkészült, most az összesítés és a rendszeres feldolgozás következik. Ebben a korszakban mintegy 30 000 nyomtatványt kell feldolgozni; a munka teljes körű, az egyetlen kivételt az 1750 utáni impresszum, címlap nélküli, javarészt hatósági, hivatali használatra készült nyomtatványok képezik. A feladatot immár a harmadik generációnak kell átvennie. A kiadás sikerességének feltétele olyan szakemberek munkájának biztosítása, akik folyamatosan tudnak foglalkozni a feldolgozással. Az előadó ismertette a Régi Magyar Könyvtár (RMK) III., a magyarországi szerzők külföldön megjelent műveit tartalmazó része korszerű átdolgozásának munkálatait. A III. részhez elkészült 4 pótkötet több ezer új mű leírását tartalmazza.
Kerényi Ferenc: Régi, klasszikus és modern magyar irodalmi textológiai kutatások és szövegkiadások. Az előadás különbséget tett az 1772-ig tartó régi, az 1772-től 1900-ig tartó klasszikus, illetve a napjainkig tartó modern magyar irodalom szövegkiadásai között. Mivel a modern magyar irodalomban számos életmű még nem zárult le, elsősorban életműkiadások készülnek, ezek alkotják a majdani kritikai kiadások alapját. A szövegek recepciójának alapja a másik két korszak esetében normálisan a kritikai kiadás, ezt figyelembe véve készülnek az oktatási célra szolgáló szöveggyűjtemények s a népszerű kiadások. A jelenlegi szerzői jog sajnos nem védi a kritikai kiadás szerzőjét, akinek nincs rendelkezési lehetősége a további kiadásokat illetően. A kiadók ugyanakkor autorizálhatják a kiadásokat, s a további felhasználásért elvileg fizetni kell. Ennek az a következménye, hogy a recepció a legtöbb esetben továbbra is a népszerű kiadásokon alapul. Fennállt a veszélye annak, hogy a megszaporodott számú kiadók inkább a könnyebben elkészülő, hamarabb megtérülő népszerű kiadásokra szakosodnak, s erre csábítják a textológusokat is. Szerencsére a versenyben maradt kiadók igénylik a szöveggondozást kiadványaikban. A munkához értők száma ugyanakkor fogyatkozik, akár a nagy szövegkiadók eltávozásával, akár a munka ideiglenes megszakításával - az utóbbi azért veszélyes, mert a szövegkiadás nem tartozik a letehető, majd könnyen újrakezdhető munkák közé.
A szövegkiadások támogatásában sajátos aránytalanság figyelhető meg a társadalom- és a természettudományok között. A természettudományok esetében a kutatás igényel nagy anyagi ráfordítást, a publikálás nem. A társadalomtudományok esetében a helyzet fordított, ennek ellenére a támogatás aránya a publikáció fázisában is csupán 12%-a a természettudomány támogatásának. Problémát okoz a munkában az is, hogy a kritikai kiadások szabályzata elavult, nem alkalmazható a textológia fejlődése révén elért eredményekhez. A szabályzatból következő szemlélet révén vált lehetetlenné például Orosz László 1983-as genetikus Bánk bán-kiadáskísérlete. A szabályzatot tehát a mai textológiai iskolákra való tekintettel újra kell fogalmazni,.
A kritikai kiadásokra szakosodott kiadók, valamint az MTA Irodalomtudományi Intézete és az irodalomtörténeti kutatóhelyek együttműködésével jelenleg 30 író kritikai kiadása készül, Janus Pannoniustól Szabó Lőrincig. Ezek közül azonban csak két szerző, Mikes Kelemen és Batsányi János életművének kiadása zárult le. A Monok István előadásában említett sorozatok mellett példaként megemlítendők a klasszikus irodalom szerzői - Petőfi, Arany, Mikszáth és Jókai - kiadása. Ezekből az első kettő kiadását a textológia mai szintjén újra kéne kezdeni. A másik két szerző kiadása túljutott a népszerű kiadásokban is eladható munkák megjelentetésén, s most az ekképpen hamari hasznot nem ígérő dokumentumok, például a levelezés jóval nehezebben finanszírozható kiadása még hátravan. Biztató jel az olyan kiadványok megjelenése, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum által készített Petőfi-adattár, de ezek támogatása sem mindig megoldott. A kiadók és a könyvesboltok privatizálása is számos problémához vezet. Az Akadémiai Kiadó privatizálása után például az MTA I. Osztálya megvonta a támogatást az eddig ott megjelent sorozatoktól. A könyvesboltok privatizálásával a könyvterjesztés tért veszített mind Budapest, mind a nagyobb vidéki városok központjaiban.
Kovács László: Régészeti kutatások eredményeinek kiadása. A régészeti kutatások anyagigényessége és a fellendülő építkezésekkel járó leletfeltárás és -megőrzés, valamint az eredmények illusztrált és az esetek többségében idegen nyelvű publikálásának hatalmas bér- és járulékos költsége miatt a kutatások finanszírozását legtöbbször a közintézményi hálózaton kívül kell keresni. A főirány által nyújtott, az igényelt összeg felénél is kevesebb támogatás három kiadásra és négy kiadás előkészítésére szolgált. A támogatás végül is öt forráskiadásban játszott szerepet. Ebből két kötet a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA Régészeti Intézete által kiadott Monumenta Avarorum Archaeologica, egy kötet a szolnoki Avar Corpus Füzetek, egy kötet az Aszódi Múzeumi Füzetek sorozatban jelent meg, az ötödik munka pedig Magyar-ország római kori numizmatikai topográfiájának harmadik kötete.
A három előkészítő jellegű pályázat egyike a velemi Szent Vid-dombon feltárt ős- és római kori lelőhely tárgykatalógusának CD-ROM formájában készülő kiadása, a második Fancsalszky Gábor a késő avar kori öntött bronz övveretekről szóló dolgozatának az év végére elkészülő kiadásához nyújt segítséget, a harmadik támogatás pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai által végzett avar kori temetőfeltárás sírrajzainak publikációs kialakítását teszi lehetővé. Az előadó rámutatott, hogy a pályázatok száma és az összegek nagysága kisebb a szükségesnél, és a támogatott korszakok között nem, illetve csekély mértékben szerepel az őskőkor és a középső bronzkor közötti időszak, illetve a késő bronzkor-késő vaskor időszaka. A támogatás nagyobb mértékét és arányosabb elosztását segíthetné a rendszeresebb tájékoztatás.
Szendrey Janka: A Musicalia Danubiana. Az 1950-es évek második felétől kezdődött el az a feltárás, amely a magyarországi zeneélet egészének ideológiamentes, minél teljesebb leírását és a források teljes körének kiadását vette tervbe. Az előkészítő áttekintés után 1981-ben az MTA Zenetudományi Intézetében Dobszay László indította el és vezeti mindmáig a Musicalia Danubiana, e tervszerű forráskiadás munkálatait. A sorozatban ez idáig 17 mű jelent meg 21 kötetben, összesen 8399 lapon. A munka nemcsak a publikáció munkálatait, hanem a már ismert és új források felkutatását és számbavételét, a másolatok beszerzését, partitúrába történő átírást, a hiteles és közreadóilag gondozott kottakép kialakítását, a jegyzetek és a kísérőtanulmányok elkészítését és lefordítását tartalmazza. A kiadáshoz kultúrdiplomáciai tevékenység járul, amelynek eredményeképpen sikerült szlovákiai, romániai, cseh- és törökországi könyvtárak anyagából is kiadást készíteni. Egy forrás megjelentetésének összköltsége mai áron mintegy kétmillió forint, s ehhez járul a projekt előkészítésének és megvalósításának költsége. A sorozatot az első három-négy évben a Zenetudományi Intézet, a későbbiekben elsősorban az OKTK támogatta, a költségek mintegy negyedének biztosításával. További pályázatok és résztámogatások segítségével is csak az éppen kiadandó kötetek finanszírozására nyílt lehetőség, a hosszú távra tervezés, a háttérmunkálatok folyamatos támogatása egyre nehezebb, annak ellenére, hogy ma már a munka egyetlen fázisa sem készül külső közreműködőkkel. A feldolgozást igénylő forrásokat tekintetbe véve még több évtizednyi feladat áll a kiadók előtt, új, megfelelően képzett és fizetendő munkatársak bevonásával.
Több előadás és talán nemcsak e szekció tanulságát foglalta össze Kerényi Ferenc, amikor rámutatott, hogy a magyar tudomány finanszírozása maradványelvű egy hiányra tervezett költségvetésben. A megoldás, amelyet a tudományos intézmények vezetőinek hangsúlyozottan és minden formában képviselniük kell, az, hogy a tudomány a költségvetésben szabályozott százalékban részesüljön a nemzeti össztermékből.
Jankovits László