Jegyzet
Hátrányos helyzetű körzetek
Az Európai Közösség nemrégiben bocsátott ki egy pályázati felhívást, Marie Curie nevével fémjelezve. Ebben a pályázatban olvasható az LFR betűszó, ami Less Favoured Region-t jelent. Ez magyarra "Kevésbé kedvelt környék"-nek fordítható, de maradjunk a szokásos megnevezésnél: hátrányos helyzetű körzet. Hogy világos képet alkothassunk ezekről a régiókról, legjobb, ha felsorolunk néhányat: Brandenburg, Mecklenburg, Kelet-Berlin, Szászország, Thüringia, Görögország, Andalúzia, Burgenland, Portugália, Írország, Észak-Írország, Korzika.
A pályázat külön kategóriába sorolja azokat, akik technikai, illetve tudományos ismereteket képesek és akarnak terjeszteni, illetve műszaki fejlesztéssel vagy tudományos kutatással kívánnak foglalkozni ezekben a hátrányos helyzetű körzetekben. Hasonló felfogást tükröz a francia ZEP rövidítés is, vagyis a Zones Educative Prioritaires. Ez a megjelölés azokra a körzetekre vonatkozik, ahol az oktatásügyben pozitív diszkriminációra van szükség.
Ezek a külhoni példák indítottak arra, hogy egy szokatlannak tűnő kérdést fogalmazzak meg. Van-e olyan magyar intézmény, amely a Magyarországon belül is létező hátrányos helyzetű körzetek gondját azzal igyekezne enyhíteni, hogy külön támogatást nyújt azoknak, akik ilyen régióban születtek és ott maradtak, vagy másutt születtek, de odamentek és ott vállaltak munkát?
Amikor a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Tudományos Kutatási Alap, a Műszaki Fejlesztési Bizottság vagy az Oktatási Minisztérium szétosztja a rendelkezésére álló pénzt az arra érdemeseknek, vajon fordít-e gondot erre? Ha a hátrányos helyzetű körzeteknek csak az ott, addig elért scientometriai eredmények arányában adják a támogatást, akkor azok még kevésbé kedvelt környékekké válnak, ahol scientometriailag még kevesebb eredmény fog születni. Közismert matematikai tétel, hogy a nulláról indulót az arányos támogatás nem tudja segíteni.
Nem tartom valószínűnek, hogy Európában populista, tudományellenes demagógok osztogatnák a pénzt azzal a céllal, hogy visszafogják a nagyon kedvelt környékek prosperitását.
Meg vagyok győződve arról, hogy az Oktatási Minisztériumnak megvan a lehetősége, hogy a Széchenyi-professzorság szétosztásánál ugyanolyan messze tekintő bölcsességgel járjon el, mint a kisfalvak iskoláinak fenntartása esetében. Az MTA a Bolyai-ösztöndíjak szétosztásánál járhatna el hasonlóképpen. A többi országos intézménynek ugyancsak vannak hasonló lehetőségei.
Bizonyára lesznek, akik az ilyen felfogást károsnak minősítik, mert ez a piac törvényeinek korlátozását jelenti, míg mások a lenini egyenlőtlen fejlődés törvényének figyelmen kívül hagyása miatt helytelenítik. Sem ezekkel, sem azokkal nem értek egyet! Inkább Európára, a Marie Curie-pályázatra, esetleg a józan belátásra és a tisztes emberi szolidaritásra hivatkozom akkor, amikor erre a feladatra felhívom a figyelmet.
Lovas István