Viták - vélemények
Hierarchikus multidiszciplinák?
Az MTA Hírmagazinjában "Megkezdődtek a diszciplína-viták" címen összeállítás jelent meg a téma elnöki előterjesztéséből, a vita anyagából és megjelent "A diszciplína-viták keretei" című állásfoglalás részlete, amely a diszciplínák egy lehetséges felsorolását tartalmazza. Glatz Ferenc a vita három indítéka köré csoportosítja előterjesztését: a tudomány belső fejlődése, tudománypolitikai célok és az intézethálózat konszolidációja. Írásom az első témakör egy sajátos fejleményéről szól és Kovács Ferenc megjegyzéséhez kapcsolódik, mely szerint:
ellentétben a 19. századi kezdetekkel, amikor a tudomány analizált és leírt - ma a tudomány szintetizál és értelmez", de figyelembe veszi Bazsa György megjegyzését is: "az interdiszciplináris, szintetizáló látásmód csak akkor létjogosult, ha a kutató jártas az alap-diszciplínákban."
Valamely rendszerfajta leírható formai sajátságai, funkciói, viselkedése (környezetével megvalósuló kölcsönhatása), belső szerveződése, működése szempontjából. Például a személyiség-lélektan, a viselkedéstudomány, a kognitív pszichológia különböző szempontok szerint ugyanazt az alaprendszert kutatja. A rendszerfajta mint populáció, halmaz általában részhalmazokra tagolódik. Például a gyermeklélektan, az öregkor lélektana stb. Ebben az esetben is ugyanarról az alaprendszerről van szó, annak specifikumokkal rendelkező részrendszereiről. A különböző szempontok és részek-részhalmazok szerinti specifikus kutatások tudományágakká, részdiszciplínákká, aldiszciplínákká (Lipták András szóhasználata), szubdiszciplínákká (Pataki Ferenc szóhasználata) szerveződnek. Amíg a kutatást analitikus, leíró feladatként végezzük, addig az alapdiszciplínák és azok tudományágai többé-kevésbé áttekinthető rendszert képeznek.
Amint azonban az analitikus, leíró kutatás kiegészül az értelmező kutatással és ennek következtében az integráció, a szintézis növekvő kényszerével, az alapdiszciplínák is egymásba hatolnak, átfedik egymást, interdiszciplínák születnek, ugyanis az értelmezés feltétele, hogy az alaprendszert átfogóbb, felsőbb rendszer elemeként, részhalmazaként, illetve az alaprendszert alsóbb rendszerekből szerveződő egységként tekintsük, és felhasználjuk azokat az ismereteket, amelyeket a felsőbb és az alsóbb rendszereket kutató alapdiszciplínák tártak föl. Például a kémiai folyamatok értelmezése, megértése reménytelen törekvés lenne egyfelől az anyaghalmazokra, másfelől az atomokra vonatkozó ismeretek nélkül. Avagy a biológiai alaprendszerek megértése feltételezi a populációkra vonatkozó, illetve a makromolekulákra (molekuláris biológia) vonatkozó tudás felhasználását. Az alapdiszciplínák ilyen értelemben vett metszeteiben létrejött interdiszciplínák sikerei az eredményesebb értelmezés lehetőségéből táplálkoznak, továbbá abból, hogy az értelmezések mindkét alapdiszciplína ismereteinek gazdagodásához, fejlődéséhez hozzájárulnak. Az interdiszciplínák létrejötte és szaporodása az alapdiszciplínák korábban létrejött szempontok szerinti tagoltságával (részszubdiszciplínáival) együtt egyre áttekinthetetlenebb helyzetet eredményez, önállósítási, hovatartozási (kisajátítási) konfliktusokkal súlyosbítva.
Lipták András példákkal szemlélteti, hogy korunk legjelentősebb tudományos eredményei egyre inkább különböző tudományok, tudományágak spontán vagy tudatosan szervezett együttműködéséből születnek. Ha megvizsgáljuk ezeket a multidiszciplináris (Pataki Ferenc szóhasználatával: polidiszciplináris) kutatásokat, azt találjuk, hogy valamely alapvető probléma mint mag köré szerveződnek. Ezek között a diszciplínák között a kutatási problémát hordozó rendszer felsőbb és alsóbb rendszereinek kutatói is részt vesznek. E nélkül értelmező-integratív felismerések, eredmények nem remélhetők. Amennyiben az ilyen hierarchikus viszonyok tartós egységet alkotnak, hierarchikus multidiszciplínák jönnek létre. A fizika többek között azért válhatott a legfejlettebb tudománnyá, mert folyamatosan hierarchikus multidiszciplínává szerveződött: a hierarchia egyre teljesebb rendszerére terjesztve ki érdeklődési körét, a részecskefizikától az asztrofizikáig. A fizika esetében ez olyan természetes, hogy a fizikusok a rendkívüli mértékben különböző szintek ellenére természetes egységnek tekintik a fizikai világot és tudományukat is. A biológiában jelenleg lehetünk a hierarchikus multidiszciplínává fejlődés tanúi. Hasonló folyamatok figyelhetők meg a gyakorlati funkciókat szolgáló tudományok esetében is. Így például az orvostudományban, az agrártudományokban, a műszaki tudományokban.
Friedrich Péter óva int a megfontolatlan, radikális átrendezésektől. Teljes joggal, hiszen az alaprendszereket kutató alapdiszciplínák évszázadok alatt alakultak ki. Ezek tartós, "állandósult" képződmények. A fenti értelemben vett interdiszciplínák kialakulása az alapdiszciplínák fejlődési fázisaként értelmezhető. Az alapdiszciplínák hierarchikus multidiszciplínákká fejlődése interdisz-cliplínáik integrálásával valósul meg. Tekintettel arra, hogy ma már polihisztorok nem létezhetnek, ez a fejlődés csak akkor valósulhat meg, ha a multidiszciplína magját képező alapdiszciplínában képzett kutatók mellett olyan kutatók is közreműködnek, akik a kapcsolódó tudományokban szereztek képzettséget, de elkötelezték magukat a szóban forgó multidiszciplína iránt, illetve lehetőleg az alapdiszciplínából is rendelkeznek diplomával.
"A diszciplina-viták keretei" című állásfoglalás "jelentudományok" név alá sorolja a szociológiát, a pszichológiát és a pedagógiát. Ha a különböző tudományrendszerezésekben előforduló "embertudomány" megnevezés abban az értelemben használható, mely szerint az embert mint személyt (személyiséget) és mint csoportok, szervezetek, társadalmak, a faj tagjait tekintjük (nem mint biológiai szervezetet), akkor e hierarchikus rendszert kutató embertudomány hierarchikus multidiszciplínaként értelmezhető. Ennek magja a pszichológia, alsóbb szintje a humánetológia, felsőbb szintje a szociológia. A pedagógia mint e hierarchikus rendszer szocializációs működésének (a személyek létrejöttének, fejlődésének) segítési lehetőségeit kutató, gyakorlati funkciójú tudomány hierarchikus multidiszciplínává fejlődve töltheti be növekvő szerepét. Ez azt jelenti, hogy a pedagógia, saját empirikus kutatásaira támaszkodva, eredményt ígérő elméleti kutatást csak akkor végezhet, ha a humánetológia, a pszichológia, a szociológia hasznosítható eredményeit is folyamatosan magába építi e tudományokban jártas kutatók közreműködésével.
Jobban a tartalomra utaló lenne, ha a "jelentudományok" helyett "embertudomány(ok)" megnevezést használnánk. Az etológia, a humánetológia, a szociobiológia nagyon fontos eredményeket kínál az ember mint személy működésének, viselkedésének, kialakulásának, fejlődésének jobb megismerése, megértése, a pedagógia fejlődése, a nevelés eredményességének javítása szempontjából. Ezért kívánatos lenne a humánetológia felvétele az embertudományok közé. Függetlenül attól, hogy ezek a javaslatok felhasználhatók-e vagy sem, az állásfoglalásban szereplő fent ismertetett megoldás a pedagógiát a lehető legjobb környezetbe helyezi.
Nagy József
JEGYZET
1 Megkezdődtek a diszciplína-viták. Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia Hírmagazinja, 1998., 3. szám, 2-10. oldal
2 I.m., 9. oldal.
3 Lásd erről Csányi Vilmos gondolatait: Viselkedés, gondolkodás, társadalom: etológiai megközelítés. Akadémiai Kiadó, Bp. 1994.
4 A pedagógia fejlődési szakaszairól hierarchikus multidiszciplínává fejlődésének lehetőségeiről és szükségességéről lásd Nagy József: Segítés és pedagógia. Kísérlet a nevelés mibenlétének újraértelmezésére, Magyar Pedagógia. 1995. 3-4. szám, 157-200. oldal. Uő. Komponensrendszer-elmélet és nevelés lskolakultúra, 1997. 2. szám, 73.-77. oldal