freemail . hu
Kiegészítés
a globális felmelegedésről írott megjegyzésekhez
Szalai László
műszaki tudomány kandidátusa, aranyokleveles bányamérnök,
c. egyetemi docens (ME)
oregszalai freemail . hu
Rendkívüli érdeklődéssel olvastam Reményi Károly professzor, akadémikus és Gróf Gyula (talán életkoromnál fogva mondhatom) ifjabb budapesti kutató tollából írott „megjegyzések”-et a globális felmelegedésről.1 Úgy vélem azonban, hogy a minden bizonnyal sok részletes vizsgálaton és számításon nyugvó rövid összefoglaló, „az élő Föld” modellezése még a reális használhatóság érdekében hangsúlyozottan egyszerűsített forma esetén is kiegészítésre szorul.
Mélyen egyetértve azzal, hogy a felmelegedésre való felkészülés megkezdésére feltétlenül szükség van, sőt, lehet, hogy időben már a mi, XX. századi kutatók, energetikusok, paleo-klimatológusok – szóval: a Föld népességének relatíve csekély számú szakemberei, kutatói – el is késtünk, mert azzal nem számoltunk, hogy a Föld lakosságának döntéshozói, politikusai sehol nem a társadalom legértelmesebb, hanem mindenütt a leghangosabb, néhol a legerőszakosabb rétegeiből kerülnek ki.
A cikkben leírt alaptételek szerint:
1. A Föld a világűrben termikus egyensúlyban van. A Napból kapott energiát teljes egészében visszasugározza a világűrbe;
2. A reális értékekhez való alkalmazkodás tervezése biztonságosabbnak látszik, mint az erőltetett megelőzés.
Később – a nemzetközi tudományos műhelyek és a közvéleménynek a globális változások iránti fokozottabb érdeklődése említése kapcsán – megállapítják, hogy „vannak tények és van a prognózisvita”. A tény valóban kevés, ámde lényegesen több a legfontosabb tény is, mint csupán a légköri szén-dioxid-változás.
Úgy vélem, az „ember”-nek a Föld (mint élő bolygó) erőihez viszonyított kedvező vagy kedvezőtlen hatásait arányaiban sokkal nagyobbnak tételezzük fel, mint amelyekre képesek vagyunk. Ha igaz, hogy a Föld a világűrrel termikus egyensúlyban van, akkor miért változik mégis a Föld átlagos hőmérséklete – csak a legutóbbi félmillió évben – a jégkorszakoktól a kánikuláig? Tudjuk, és erre elegendő tény, növényi-állati, sőt, régészeti bizonyíték áll rendelkezésre, hogy mintegy 14–16 ezer év óta a földi klíma globális melegedés időszakában van.
A 269. oldalon írt legfontosabb tények során, úgy vélem, célszerű figyelembe venni a Föld saját energiatermelését is. Nekünk, a múlt évszázad második felében a földkéreg hasznosításán fáradozó szakembereknek mind a szilárd ásványok, mind a fluidumok (olaj, földgáz, víz) bányászata során a Föld mélyéből felfelé, a szilárd földfelszín felé mozgó hihetetlenül nagy hőáram, geotermikus fluxus nagyon sok nehézséggel járt együtt. A recski polimetallikus2 ércelőfordulás vágatokkal történt megkutatása során is, a mecseki érc- és szénbányászat nagyobb (500 m-t meghaladó) mélységű munkahelyeinél is meg kellett küzdeni a dolgozó embert minden irányból (felülről, alulról, oldalról) érő melegárammal, infrasugárzással. A földkéregben ugyanis – a felszínhez néhány méter távolságban található izotermikus szinttől kezdődően, ahol az adott felszíni pontnak megfelelő átlaghőmérséklet uralkodik – átlagosan 33 m-ként egy °C-kal emelkedik a hőmérséklet (Ez a geotermikus gradiens, m/°C mértékegységgel.) Magyarországon a geotermikus gradiens sok helyen ennél sokkal kisebb: a Mecsek-hegység déli oldalán például a Balkán-félszigetnek az ún. eurázsiai pajzsba csapódása miatt a 18 m/°C-ot is eléri, Recsken a Kárpátok hegyláncának kiemelkedése során keletkezett „Darnó vonal”-nak hívott földkéregtörés következtében magam 20 m/°C-ot is ismerek. A geológia szakértői bizonyosan pontosíthatják, jelenlegi ismereteikkel kiegészíthetik az 1980 előtti adataimat. Ezek a tapasztalatok is bizonyítják, hogy a Föld saját hőtermeléssel is rendelkezik.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Föld átlagos sugara 6 372,797 km, és az előbb említett (eddig hazánkban a legmélyebb) munkahelyek 0,5–1,1 km mélységben voltak csupán. Ez a Föld sugarának 0,0078–0,017 %-a! Így már tényekkel is bizonyítottnak vehetjük, hogy ezt a belső hőforrást a globális termikus egyensúly számításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor látni kell, hogy az űrhajózás korszakába lépett emberiség az eddigi legnagyobb mélységű mélyfúrással is (~ 22 km) csak a Föld sugara 0,34 %-át volt képes a geofizikai módszerek kivételével fizikailag is megismerni, kőzetmintáit elemezni.
A viszonylag vékony földkéreg (a ~6378 km sugárból) ugyanis átlagosan csak 35 km-t vesz igénybe (0,55 %), amelyet – mint tudjuk – a földköpeny követ, mintegy a földsugár 45–46 %-ában. Ez alatt a geofizikai mérések szerint a folyadékszerű (vagy inkább plazma?) földmag található, amelyben minden bizonnyal olyan magfizikai, vagy olyan folyamatok is lejátszódnak, mint amelyek a Nap energiáját biztosítják.
Mindezekkel a tényekkel nem azt kívánom bizonyítani, hogy a globális klímaváltozás ellensúlyozására nem kell a légkörben már kialakult ún. üvegházhatást csökkenteni; sőt, azt kívánom alátámasztani: arra kell törekedni, hogy a Föld a Naptól kapott hőmennyiségnél többet kell hogy kisugározzon, hiszen saját hőtermelését is legalább részben ellensúlyozni kell, amennyiben nem szeretnénk a légkör folyamatos melegedését.
A Föld ugyanis élő bolygó. A biológusok által Homo sapiens sapiens-nek csúfolt élőlény-közösség – azaz mi, emberek – kénytelenek vagyunk a Föld energiamezőihöz viszonyítva alig mérhető, de okosan megválasztott kis hatásainkkal a természet energiamozgásait, változásait elviselhetővé tenni. Azt, hogy ellensúlyozni tudnánk, emberi nagyképűségnek tartom: hiszen még egy kisebb orkán energiáját sem tudjuk szabályozni jelenlegi eszközeinkkel. Bárcsak a különféle országok, nemzetközösségek döntéshozói és politikusai is rádöbbennének, hogy még együttesen – valamennyi ember összefogásával – is csak enyhíteni tudjuk a természet, az élő Föld számunkra kedvezőtlen változásait!
Kulcsszavak: geotermikus gradiens, nagymélységű bányászat, a földkéreg törései, a Föld energiamezői, emberi lehetőségek
1 Reményi Károly – Gróf Gyula (2008): Megjegyzések a globális felmelegedéshez. Magyar Tudomány. 169, 4, 458–461.
2 Polimetallikus – sokféle ércet – itt elsősorban rézérceket, de sok más ércet is – tartalmazó ércelőfordulás