EGY ÚJ TUDOMÁNYKÖZI FELADATKÖR â TERMINOLÓGIA/NEVEZÉKTAN
A fogalomról és a MaTT (A Magyar Nyelv Terminológiai Tanácsa) megalakulásáról, nemzetközi összefüggésekrÅl
Voigt Vilmos
egyetemi tanár, ELTE BTK Folklore Tanszék
voigt @ ludens.elte.hu â www.matt.hu
Noha a magyar âterminológiaiâ (ritkábban, ám mégis használt magyar szóval ânevezéktaniâ) törekvéseknek, munkálatoknak és eredményeknek a kezdetektÅl való bemutatása igen tanulságos és érdekes feladat lenne, azonban most erre nem térhetek ki. Pedig már a magyar középkorban is évszázadokon át megfigyelhetÅ volt az akkori âeurópaiâ kultúra fogalmainak és megnevezéseinek magyarítására való törekvés. Ma állami intézményeink foglalkoznak ugyanezzel, különös tekintettel az Európai Unióhoz csatlakozásunk aktuális feladataira. Praktikus szójegyzékek összeállítása után már a 16. századtól kezdve igazi magyar szótárak, nyelvkönyvek készítése kezdÅdött meg, és ennek folytatása mindmáig megfigyelhetÅ, sÅt manapság az informatikai és âeurópai terminológiaiâ oktatás, kézikönyvek és szótárak egyre nagyobb számban való készítése valóságos sikerágazat. Az ismeretek rendszerének magyarul megfogalmazása Apáczai Csere János Magyar Encyclopaedia című csodálatos â nemzeti nyelven akkor legelsÅ â művének megjelenése (1653) óta mindmáig jellemzÅ feladata a magyar művelÅdés intézményeinek és felelÅs képviselÅinek. Már az 1820-as évek végén megfogalmazódott a magyar terminológia létrehozásának mindkét lehetséges iránya: a Conversations-Lexicon és a Közhasznú Esmeretek Tára körül kibontakozott heves vitában: saját vagy nemzetközi ismeretrendszerre és ennek nevezéktanára van-e szükségünk? Czuczor Gergely és Fogarasi János hatkötetes, monumentális munkája (A Magyar Nyelv Szótára 1862-1874) még ezt a reformkori, egyébként a Magyar Tudományos Akadémiát is létrehozó, a magyar adatok teljességét végre összegezni akaró felfogást tükrözi. Viszont a kiegyezés (1867) után már a magyar intézmények működését biztosító, praktikus nevezéktani rendszerezést kellett megteremteni. És ehhez a vasúti menetrend, a postai szolgáltatások szabályozása ugyanúgy nélkülözhetetlen volt, mint a âszabványokâ rendezése, vagy az egykoron világszerte irigyelten dicsért Csemegi-kódex (1871), amely egyben az elsÅ rendszeres magyar büntetÅjogi terminológiát is adta. Egyébként ugyanilyen szempontból az akkor világhírűvé vált Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal tevékenysége is igazán nagyra értékelhetÅ. Frecskay János nevezetes művei (Mesterségek könyvtára [1882-1884]; Mesterségek szótára [1899-1910]) pedig a Szabadalmi Hivatalban készültek. Több szakterület kézikönyvei terminológiai szempontból is végiggondoltak, igen tanulságosak, közülük több is méltán nemzetközi hírnévre tett szert. Pattantyús-Ábrahám Géza és munkatársai kiváló munkákat jelentettek meg, közöttük a kezdeményezÅ áttekintés a kétkötetes Gépészeti Zsebkönyv (1937) volt, amelyet sok szakterület hasonló áttekintése követett. Műszaki szótáraink az utóbbi évszázadban megszokottan magas színvonalúak voltak, ami azért is jelentékeny teljesítmény, mivel nálunk egy nem-indoeurópai nyelvre sok mindent le kell âfordítaniâ és más nyelvi logikával értelmezni, mint sok más európai nyelv esetében. A magyar szakszókincs rendszerezése különösen az 1960-as évektÅl kezdve hozott jelentÅs eredményeket: többek között szótárakat, szabványgyűjteményeket. A legutóbbi évtizedekben az âeurópaiâ fogalmak, valamint az informatika elterjedése hozott létre új kihívásokat, és ezekre új jellegű választ is kell adni.
Könnyen tudjuk bemutatni, mit is jelent ez. Például a 2005-ben Budapesten már második kiadásban napvilágot látó Angol-magyar informatikai fordítói szótár â English-Hungarian Translatorâs Dictionary in Information Technology például 47, magyarra fordított szöveg szószedeteibÅl összeállított korpusz alapján készült, ahol az angol részkorpusz 1,4 millió, a magyar részkorpusz pedig 2 millió szövegszót tartalmaz. A szótár teljes egészében számítógépes eszközökkel készült, az automatikus terminológiakivonatolás eszközeinek felhasználásával. Hagyományos, könyv alakú szótár ez, amely azonban természetesen már CD-melléklettel jelent meg. Több mint 90 szakember vett részt a több mint 700 lapos, 19 928 szócikket és 6 367 szóbokrot tartalmazó zsebszótár létrehozásában. Ez már más világ, mint amit régebbi szótárainkból, lexikonainkból, hagyományos terminológiánkból megtanulhattunk.
Az Akadémiai Elektronikus Könyvtár kiadványsorozatában most jelenik meg egy CD-ROM: Európai Uniós Terminológiai Szótár címmel, amely négy nyelven (angol, francia, német, magyar) 23 000 címszóban mintegy 100 000 szótári adatot tartalmaz. Ez a munka az Igazságügyi Minisztérium ilyen jellegű adatbázisa alapján készült, és az Európai Unió hivatalos, egységes és hatályos jogszabályi terminológiáját képviseli. JellemzÅen praktikus és aktuális kézikönyv â jól jellemzi a mai magyar és nemzetközi terminológia feladatkörét.
Egy másik példaként azt említhetem, hogy az utóbbi évtizedben teljesen megváltozott az az informatikai gyakorlat is, amelyet például könyvtárainkban és adatbázisainkban a âbevittâ információ rendszerezésekor, illetve a visszakereshetÅség biztosítása érdekében kell(ene) alkalmazni. Azt, hogy egy-egy (nyomtatott) szöveg (korpusz) milyen témákra vonatkozik és milyen keresÅszavak révén lesz visszakereshetÅ, mindezt már az 1960-as évek óta világszerte automatizált, számítógépes módszerekkel dolgozó módon kívánták megoldani. Szerencsére ezt a kihívást, egyszersmind lehetÅséget idejekorán felismerték nálunk is, és a most önálló törekvéssé váló âúj magyar terminológiaâ éppen innen eredeztethetÅ.
A Széchényi Könyvtár nemzetközi kapcsolatai révén már 2000 elÅtt is szóba került egy önálló magyar terminológiai szervezet kialakításának igénye. Ennek legfÅbb szorgalmazója és külsÅ támogatója Christian Galinski (az UNESCO által 1971-ben létrehozott bécsi Infoterm igazgatója) volt. Vele és másokkal folytatott egyeztetés és huzamos hazai (zömmel informatikai jellegű) megbeszélések eredményeként 2000. augusztus 21-én megalakítottuk a Magyar Terminológiai Társaság egyesületét (amelynek elnökévé engem választottak). Ennek alapszabálya megállapítja, hogy a társaság âlegszélesebb értelemben vett célja, hogy elÅsegítse a magyar szakszókincs és általában a fogalmi meghatározások hagyományos, illetve számítógépes gyűjtése, rendszerezése, szolgáltatása és elmélete terénâ. Az egyesület a fogalmi meghatározások kidolgozását, egységesítését, a fogalmi meghatározások módszertanának fejlesztését, a nemzetközi kapcsolatok kiépítését és általában a szakemberek és intézmények közti együttműködést kívánta elÅsegíteni.
A szervezÅk igen különbözÅ intézmények (például Központi Statisztikai Hivatal, Magyar Országos Levéltár, Magyar UNESCO Bizottság, Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete stb.) együttműködésére gondoltak. Ám éppen ez a törekvés vált a működés akadályává. Ilyen intézményközötti egyesületet ugyanis költségvetési pénzekbÅl nem lehetett támogatni. Az egyesület megalakult, létre is hozta HUNTERM nevű honlapját, a nemzetközi terminológiai közvélemény ezt tudomásul is vette. Itthon egy ânyílt napâ keretében az egyesület ismertette elképzeléseit, ám a finanszírozás megoldatlansága miatt a Magyar Terminológiai Társaság 2001 februárja óta nem működött.
Természetesen a terminológia továbbra is fontos terület maradt. A már említett intézményekben tovább folyt a terminológiai munka. Már az Európai Unióhoz való csatlakozás elÅtt megkezdÅdött a jogharmonizálás nagyszabású munkája: ez sok tízezer oldalnyi szöveg fordítását, sokezer âterminusâ értelmezését jelenti, és e munkának nyilván sosem lesz vége, hiszen új meg új területek nevezéktanának szabályozására, törvények, szabályok, szabványok megalkotására lesz szükség.
A nemzetközi terminológiával való együttműködés új formák között is jelentkezett. A szombathelyi Berzsenyi Dániel FÅiskola Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke és Uralisztikai Tanszéke egy OTKA-pályázat (Közép- és kelet-európai nyelvek korpuszalapú többnyelvű terminológiai adatbázisai) keretében több konferenciát szervezett, és nemzetközi megbeszéléseken vett részt (Bécsben, a Baltikumban stb.). FÅként a három balti köztársaság mai terminológiai gyakorlatát tekintették át, illetve az oroszországi kisebb finnugor nyelvek esetében tettek javaslatokat az aktuális terminológiai problémák megoldására. E munkálatokat Pusztay János professzor kezdeményezte és vezette. A szombathelyi terminológiai kutatásokba számos magyar nyelvi és oktatási intézmény, ezenkívül hivatalok és minisztériumi szakértÅk is bekapcsolódtak. A munka most is eredménnyel folytatódik, publikációk jelentek meg. Ezek közül a Terminologia et Corpora füzetsorozatában eddig két szám látott napvilágot. A European Profiles of Language Policy (2003 [2004]) az európai nyelvpolitikával foglalkozik, külön tanulmányokban mutatva be a mai magyar, baszk, finn, lett, gallego és észt nyelvpolitikát. A Terminology Issues in the Finno-Ugric Languages of the Russian Federation (2003) elsÅsorban a mordvin és mari terminológiával foglalkozik, ám van csuvas és karjalai helyzetkép is. ElÅkészületben van egy, a balti nyelvek terminológiájával foglalkozó kötet is.
2004-ben a Magyar UNESCO Bizottság is megkapta az UNESCO által 2003-ban kialakított âterminológiai irányelveketâ (Guidelines for Terminology Policies), pontosabban azt a dokumentumot, amelyet a bécsi INFOTERM által további megbeszélések alapjául szövegeztek meg. Ez a részletes javaslat (amelynek elkészítésében magyar részrÅl Pusztay János vett részt) a nyelvtervezés és a terminológiatervezés kérdéseivel foglalkozik, javaslatot tesz ânemzeti terminológiai intézményekâ létrehozására. Mindehhez egy négy szakaszból álló fejlesztési tervet is kidolgoztak. A javaslat megadja a legfontosabb angol szakkifejezéseket, némi szakirodalomra is utal, valamint felsorolja azokat a legfontosabb szabályozásokat, amelyeket az ISO (International Organization for Standardisation) már megalkotott (illetve most önt végleges formába). Ezek kiterjednek a nyelvek megnevezéseire, a terminológiai egyeztetésre (harmonizációra), a terminológia szakszótárára, a szótárakban ajánlott lexikográfiai jelzésekre, a fordítások elkészítésére, a számítógépek felhasználásának módszertanára, a szakszótárakban ajánlott megoldásokra, a terminológia szakbibliográfiájára stb. Egyszóval ma a nemzetközi terminológiai munkálatoknak van számos kidolgozott eljárása, használható megoldása. Ezeket érdemes lenne nálunk is következetesen alkalmazni.
Minthogy e készülÅ UNESCO-dokumentum több olyan kérdéskört érint, amelyekben a magyar művelÅdési intézmények vagy már eredményeket értek el, vagy eredményeket kívánnak felmutatni (az anyanyelv védelme és fejlesztése, a többnyelvűség védelme, a természettudományok anyanyelven való oktatása stb.), a magyar UNESCO Bizottság elérkezettnek látta az idÅt arra, hogy új formában jöjjön létre egy magyar terminológiai bizottság. Ennek a működési gyakorlatát illetÅen a leginkább célszerűnek látszott a velünk már kapcsolatban álló német terminológiai tanács tevékenységének megismerése.
A Német Nyelv Terminológiai Tanácsa (RaDT â Rat für Deutschsprachige Terminologie) egy csúcsbizottság, amelynek tagjai a három német nyelvű ország (Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Svájc) terminológiai szervezeteinek képviselÅin kívül azokat az országokat is képviselik, amelyekben a német kisebbségi nyelvként van elismerve (Olaszország, Hollandia, Dánia). Természetesen Luxemburg és Lichtenstein is képviselve van a RaDT-ban, amely évente kétszer ülésezik valamelyik tagjuk intézményének meghívására, és aktuális kérdésekkel foglalkoznak. A tanácskozások eredményeit azok a szervek és intézmények hasznosítják, amelyekben a tanács tagjai dolgoznak. Egyébként különösen Németországban igen sok intézmény évtizedek óta foglalkozik a terminológiával.
Különösen szoros a kapcsolat a RaDT és a bécsi INFOTERM között. Az utóbbi most a leginkább aktuális feladatának az âújâ európai országok és az ezektÅl keletre található kisebb nyelvek terminológiájának fejlesztését, az ott folyó terminológiai munka koordinálását és az UNESCO felé közelítését tekinti. JellemzÅen ez volt a célja a 2004. október 5-6-án Vilniusban rendezett âbaltiâ konferenciának (Problems and Tasks of Estonian, Latvian and Lithuanian Terminology in the European Union) , szerencsére megint magyar részvétellel.
Ezt a helyzetet ismertük fel, amikor a Magyar UNESCO Bizottság ösztönzésére hozzáfogtunk a Magyar Nyelv Terminológiai Tanácsának létrehozásához.
2005. február 10-11-én Szombathelyen szervezték a Terminológiaalkotás és -kutatás Magyarországon konferenciát, amelyen az érintett intézmények képviselÅi beszámoltak aktuális terminológiai munkájukról. Voltaképpen már itt megfogalmazták a magyar terminológiai tanács működésének alapelveit, és ezt Christian Galinski is örömmel üdvözölte. Áprilisban elkészítettük a tanács alapszabályának tervezetét, és errÅl már beszámoltunk a XV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus (Miskolc, 2005. április 7-9.) terminológiai kerekasztal-megbeszélésén. Május 12-én, Szombathelyt a Magyar UNESCO Bizottság támogatásával megalakult a MaTT (Magyar Nyelv Terminológiai Tanácsa). Az alapítók több fontos intézményt képviseltek: számos egyetemen magyar és más nyelvi tanszékeket, könyvtárakat, akadémiai intézetet, tudományos társaságokat, különbözÅ minisztériumokat, a Magyar Szabványügyi Testületet stb. Új és igen lényeges fejlemény volt, hogy több számítógépes fejlesztÅ cég (például SzAK Kiadó Kft., MorphoLogic Kft., Multi-Lingua Kft.) is jelentkezett. Ezek nemcsak gyakorlati munkájuk során foglalkoznak a terminológiával, hanem annak elméleti fejlesztéséhez is lényegileg járulnak hozzá. Egyébként ez ma a nemzetközi terminológiai gyakorlatban ugyanígy történik, a legnagyobb számítógépes fejlesztÅ cégek (Microsoft, IBM stb.) világméretekben is erre törekednek.
A megalakult MaTT elkezdte munkáját, folytatja kereteinek kiépítését, és nyitott további csatlakozó intézmények számára is.
Egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy megtalálja a kapcsolatot a határainkon túl magyar terminológiával foglalkozó intézményekkel. Most, hogy Ausztria, Szlovénia, Szlovákia és Magyarország is tagja az Európai Uniónak, amelyben a magyar is hivatalos nyelv, szükséges az âeurópaiâ jellegű szabályozások magyar terminológiáját koordinálni. A közeljövÅben Romániában is ugyanígy jelentkezik az egységes magyar terminológia iránti igény. Ukrajna, Szerbia, Horvátország magyar nyelvű terminológiáját illetÅen is nyilvánvaló, ez nem járhat más úton, mint az âeurópai harmonizálástâ követÅ magyar terminológiai gyakorlat.
Másik fontos feladat a hazai âterminológiákâ koordinálása. Itt ez ideig legfeljebb informális, az egyes intézményekben terminológiai munkát végzÅk kapcsolataira építÅ együttműködés volt észlelhetÅ. Pedig a Magyar Nemzeti Bank, az Igazságügyi Minisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal vagy a nagy könyvtárak katalogizáló és informatikai-rendszerezÅ munkája gyakran azonos jellegű, egymást jól kiegészítÅ. Minthogy a MaTT nem valamilyen hivatal, itt azt teheti meg, hogy vitafórumot, konzultációs lehetÅséget biztosít mindazok számára, akik ezt igénylik.
Ezért is törekszünk arra, hogy a MaTT létezésérÅl mielÅbb minél többen értesüljenek. Ezért fogadtuk szívesen a Fordítók és Tolmácsok Åszi Konferenciájának (Budapest, 2005. szeptember 30.) meghívását, hogy számoljunk be a MaTT célkitűzéseirÅl. Egyre inkább nyilvánvaló tény ugyanis, hogy ma a fordítók és tolmácsok minden korábbinál több és nehezebb terminológiai feladatot látnak el. Nemcsak Brüsszelben és Strasbourgban dolgoznak magyar fordító- és tolmácscsapatok, nemcsak minisztériumaink és fontos hivatalaink egész részlegei találkoznak e feladatokkal, hanem egyetemeinken a nyelvi képzés egyre több helyen éppen ebben az irányban fejlÅdött, és mind a képzésben, mind a tankönyvekben, mind a tudományos publikációkban már láthatók is az eredmények. Egyébként éppen a mai német terminológiai tevékenységben ugyanez figyelhetÅ meg: például német-osztrák terminológiai szakszótár jelenik meg. Maguk az érintettek pedig több fórumon is rendszeresen konzultálnak egymással. A magyar fordítás problémáiról leginkább a HUterm (lásd www.huterm.com) vitafórumain (lásd http://www.huterm.com/terminology_ debate. html) például régóta folynak ilyen terminológiai eszmecserék. Egyébként ma az Európai Unióban a rendszeres tolmácstevékenység korántsem csupán kétnyelvű jellegű, hanem igazán soknyelvű. Az egymás mellett folyó munkák kiegészítik egymást. Például a skandináv államok esetében az egyik nyelven elért megoldások használhatók más nyelvek esetében is. Viszont például az államigazgatási és kormányzási terminológia a német nyelv esetében más és más terminusokat használ a kantonális Svájcban, a szövetségi államokból álló Németországban vagy a tartományokból összetevÅdÅ Ausztriában. Más és más még a âparlamentâ vagy a âminiszterelnökâ megnevezése is.
A Magyar UNESCO Bizottság azért is támogatta a MaTT létrejöttét, mivel az szorosan kapcsolódik több feladatköréhez. Az információk kezelésének korszerűsítése, az oktatás rendszerének harmonizálása, a nyelvek és kulturális kifejezÅdések védelme, akár még a szerzÅi jogvédelem is ide sorolható. Az információs társadalom, a tudásalapú társadalom, az életen át tartó tanulás és más hasonló jelszavak nemzetközi programoknak felelnek meg, amelyeket az UNESCO támogatott, illetve kezdeményezett. Nyilvánvaló, hogy ezek mindegyikében érdemi szerep jut a mi korszerű terminológiánknak is. Ennek a felismertetésére a MaTT igen alkalmas fórumnak látszik. Ezenkívül pedig azt is igen fontosnak tartjuk, hogy a magyar terminológia eredményei nemzetközi keretben is érvényesüljenek. Ennek legutóbbi fóruma a 2005. október 7-8-án Szombathelyen tartott Co-Operation in the Field of Terminology in Central Europe konferencia volt, finn, balti, szlovákiai (magyar) és természetesen magyar meghívottakkal. Ezt a munkát is folytatni és szélesíteni kell. Ebben a MaTT továbbra is részt kíván venni. Egyébként a megalakult MaTT szervezetével több nemzetközi terminológiai fórum is kereste már a kapcsolatot. Azt, hogy a nemzetközi együttműködés milyen sokféle lehet, köny-nyen igazolhatjuk. Például az UNESCO támogatja a svéd-etiópiai terminológiai âpartnerségetâ, amelynek keretében a Svéd Terminológiai Központ segítségével képezik ki, illetve tovább az etiópiai fordítókat, tolmácsokat és terminológusokat. Legközelebb 2006 elején kerül egy kéthetes kiképzÅ tanfolyamra sor. Ha mi nem is pontosan ilyen tanfolyamokat szeretnénk szervezni â például a környezÅ országokban magyar terminológiával foglalkozó szakemberek összehívására mielÅbb szükség lenne.
A MaTT megalakulása praktikus célokat szolgál, mégis érdemes a magyar terminológia âelméletérÅlâ is szólni. Noha széles körű kutatástörténeti és tudományelméleti szemlével érdemes lenne végigkísérni, hogyan, milyen elvek alapján jelentek meg eddig terminológiai munkák nálunk â azonban most erre nincs terünk, csupán annyit állapíthatunk meg, hogy önálló terminológiai kutatási iskolát, intézményt eddig nem hoztak létre Magyarországon. Ennek következtében most akár különbözÅ irányzatok között válogathatunk, akár ezek kombinációját is kialakíthatjuk.
Most csupán három ilyen irányzatra kívánok utalni.
A mai német (és ausztriai) terminológiai iskola megteremtÅje Eugen Wüster (1898-1977) volt. Hagyatéka és könyvtára ma a bécsi Infoterm tulajdonában van. AlapvetÅ munkája (Internationale Sprachnormung in der Technik. Besonders in der Elektrotechnik. Berlin, 1931) a technikai leírások rendszerezését tárgyalva vetette meg egy általános terminológia alapjait. A technikai érdeklÅdésű Wüster jól ismerte a 20. század elejének nyelvtudományát, foglalkozott a meghatározások logikai elméletével, és következetesen harcolt a nemzetközi együttműködésért, megkísérelte megszervezni a terminológiai oktatás kereteit is. A bécsi tudományfilozófiai iskola elgondolásait követve Å is egy âegyetemesâ tudománynak tekintette a terminológiát. Elgondolásai alapján szervezték meg a nemzetközi szabványosítási szervezetet (ISO â International Organization for Standardization), illetve még a Népszövetség égisze alatt a nemzeti szabványosítási szervezetek szövetségét (ISA). Az 1950-es években már az UNESCO számára több javaslatot állított össze, és végül is ezek nyomán szervezÅdött meg az Infoterm. (Lásd Wüster könyvét: The Road to Infoterm. München, 1974) Wüster egyetemi elÅadásainak kéziratából jelentették meg az Einführung in die allgemeine Terminologielehre und terminologische Lexikographie (Wien, 1978) című életműzáró kötetét. Ez voltaképpen logikai-nyelvi rendszerezés, a fogalomalkotás és fogalomrendszerezés kérdéseivel foglalkozik. Bevezetésként tárgyalja a âmegnevezésâ kategóriáit, foglalkozik a terminusok jelszerűségével, különös tekintettel a jelhordozókra. Külön és részletesen tárgyalja az âírásosâ megnevezéseket, foglalkozik az ilyen megnevezések rendszereinek kérdéskörével, és ennek olyan sajátos formáival, mint a âszó-tárakâ és âszak-szó-tárakâ. Aki kézbe is veszi Wüster munkáit, hamar felfedezi, hogy példái a megszokott logikai-nyelvi kereteken messze túlmutatnak: a madarak európai megnevezései, technikai eszközök leírása, különbözÅ nyelvek szógyakorisági rendszerének összehasonlítása szerepelnek. Wüster mindezt a szó szoros értelmében vett nevezéktan szempontjából vizsgálja. A terminológia Wüster szemében nem a már meglevÅ szóanyag, hanem ennek rendszere és legkivált az új megnevezések létrehozásának folyamata. Wüster sokoldalúsága jól látszik a német terminológusok (Heribert Picht, Klaus-Dirk Schmitz) által válogatott tanulmánykötetbÅl is (Eugen Wüster: Terminologie und Wissensordnung. Wien, 2001).
Wüster elsÅ munkái nemzetközileg is igen érdekes visszhangot váltottak ki. Például tudjuk, hogy a Szovjetunióban ebben a technikai-mérnöki rendszerezésben nagy lehetÅséget láttak, D. Sz. Lotte (1889-1950) és munkatársai egy világméretű terminológiai rendszerezést készítettek elÅ, ám a harmincas évek végére ennek a törekvésnek véget vetettek. Részletes vizsgálat nélkül ma még nem tudjuk, Magyarországon kik és milyen mértékben ismerték Wüster elgondolásait.
A német-osztrák terminológusok következÅ nemzedékei (Helmut Felber, Gerhard Budin, napjainkban Christian Galinski) nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag folytatták ezt a nemzetközi együttműködést. Ebbe â mint már említhettük â mi már évekkel ezelÅtt bekapcsolódtunk.
A francia-katalán-kanadai terminológiai iskola voltaképpen alig vált ismertté nálunk. A francia lexikográfus nyelvész, Alain Rey több munkájában foglalkozott a francia szókészlet változásaival, a neologizmusok és a nyelvtervezés kérdéseivel. (Lásd például tÅle: Le lexique: images et modÄles, du dictionnaire Å la lexicologie. Paris, 1977; La terminologie: noms et notions. Paris, 1993 â angolra fordított összefoglaló tanulmánykötete: Essays on Terminology. Amsterdam â Philadelphia, 1995) Köztudott, hogy a franciák szótáralkotó és enciklopédikus tevékenysége sok évszázados és igazán kiemelkedÅ eredményekkel járt. A franciák nyelvi tudatossága példaszerű és sokszor irigyelt, irányított nyelvtervezésük pedig régóta és most is állami szintre van emelve. Rey munkássága is ebben a keretben értelmezhetÅ: a világos, rendszerezÅ kodifikálást mutatja be és népszerűsíti.
Az 1990-es évek elején a Katalán Terminológiai Központ (Termcat) vezetÅje volt Teresa Cabré, akinek terminológiai áttekintése 1992-ben katalán nyelven (!) látott napvilágot. Ezt fordították le angolra (Terminology. Theory, Methods and Applications. Amsterdam â Philadelphia 1998). Cabré is áttekinti a terminológia történetét. Å tudományközi jellegűnek tartja a terminológiát, ám ennek gyakorlatát nyelvészeti módszerekkel azonosítja: az általánosan használt nyelv â a szaknyelvek â az egészen speciális szaknyelvek különbségeit részletezi. A gyakorlati terminológiai munkát (ezt Cabré terminográfiának nevezi) voltaképpen munkadiagramokba foglalta a szerzÅ. Külön foglalkozik a számítógép alkalmazásával a modern terminológiai munkában. Ugyancsak külön tárgyalja az egységesítés kérdését, itt az ISO (International Organization for Standardization) gyakorlatára hivatkozik. Konkrét példaként a világszerte legrégibb és egyik legismertebb szervezet, az IEC (International Electrotechnical Commission) működését említi. 1904-ben alakult meg a villamosmérnöki terminológiai egységesítést szorgalmazó szervezet, amelynek 73 nemzeti szervezete, 111 albizottsága alakult meg. 1938-ban jelentették meg elÅször azt az ötven fejezetre tagolódó villamosmérnöki kézikönyvet, amely 2000 terminust tartalmazott angol és francia meghatározásokkal, sÅt ezekhez a megfelelÅ német, spanyol, olasz és eszperantó szavakat is mellékelték. 1960-ban az orosz lett az IEC harmadik hivatalos nyelve. 1970-ben a villamosmérnöki szótár második kiadása már 8100 terminust tartalmazott hat nyelven. SÅt, még folytatódott a fejlÅdés, és Cabré már egy 34 kötetes, 321 fejezetbÅl álló, 10 000 szócikket tartalmazó, kilencnyelvű kiadást is említ. Cabré részletesen is bemutatja a működÅ nemzetközi terminológiai szervezeteket is.
Ezek között kivételes helye van a québeci francia terminológiai központnak. Bizonyos elÅzmények után 1970-ben az ottani Office de la Langue Française állított össze terminológiai anyagokat, 1973-tól pedig megindult egy számítógépes adatbank (Banque de Terminologie de Québec) működése.
Azt hiszem, nem nehéz felismerni a francia-katalán-québeci terminológia mozgatórugóit. A francia nyelv védelme a spanyollal szemben a terminológiai önállóságát védeni kívánó katalánok, a Kanadában nem csak kisebbségi helyzetű â amely ezzel egyszerre az anyaországhoz képest diaszpórának tekinthetÅ â francia nyelv védelme közös irányt jelöl ki. Természetesen számunkra is fontos terminológiai feladatokra hívják fel a figyelmünket.
A harmadik említendÅ terminológiai irányzattal szoros kapcsolatban állnak a szombathelyi magyar terminológusok: a három balti köztársaság nyelve, az észt, lett és litván oktatása itt régen folyik, és több balti terminológiai konferencián vettek részt. Ez az együttműködés a jövÅben is folytatódik. Éppen ezért elég csak néhány vonással jellemezni ezt a terminológiai irányzatot.
Bizonyos elÅzmények után a 19. és 20. században a német és az orosz érdekszféra közé ékelÅdött három balti nép nemzeti öntudatának építését nyelvük, hagyományaik értékeinek felismerése mellett egyre tudatosabb terminológiai munka is jellemezte. Szótárak, enciklopédiák készültek, és ezek különösen fontosakká váltak a két világháború közti függetlenség idején, csakúgy, mint az 1960-as évektÅl kezdÅdÅen. A Szovjetunió szétesése után újból meg kellett fogalmazni az ismét független államok nyelvi és terminológiai identitását. Ez nagyszótárak, törvénykönyvek és közvetlen terminológiai munkák elkészítését jelentette. Noha hozzánk legközelebb a nyelvrokon észtek állnak, talán a legfejlettebb szintre a litván terminológusok munkái jutottak el.
Az 1939-ben még létrehozott Litván Nyelvtudományi Intézet keretében az 1970-es évekre vált önálló kutatási területté a terminológia, és e munkálatok vezetÅjévé Kazimieras Gaivenis (1934-2003) vált. Disszertációja (LietuviÅ terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys. Vilnius, 2002) a litván terminológia alapvetése. LegjelentÅsebb munkája egy elektrotechnikai szakszótár (Radioelektronikos terminŠţodynas. Vilnius, 2000), ám készített egy kisebb litván nyelvtudományi szakszótárt is. Gaivenis volt az 1995 óta máig megjelenÅ litván évkönyv, a Terminologija szerkesztÅje is. Ebben, illetve a Gaivenis emlékére kiadott kötetben (Albina Auksoriutë â Stasys Keinys â Valentina Skujinia (red.): Terminologijos istorijos ir dabarties problemos. Vilnius, 2004) olvashatók beszámolók a mai litván (és általában a balti) terminológia eseményeirÅl és eredményeirÅl. A lett terminológia áttekintését adta Skujina könyve: Latviesu terminologijas izstrades principi (Riga, 1993), az észt terminológiát Tiiu Erelt könyve: Estonian Terminology (Tallinn, 1982). Ezenkívül az észteknél külön, egy több mint 400 lapos könyv is megjelent az aktuális nyelvtervezés kérdéseirÅl: Tiiu Erelt: Eesti keelekorraldus (Tallinn, 2002). Mindhárom balti országban a nyelvi öntudatosodás igen magas, állami szinten szabályozott, társaságai, intézményeken belüli kutatórészlegei, bizottságai vannak. Mivel a jelenleg érvényes észt nyelvpolitika legfontosabb dokumentuma magyarul is olvasható (Az észt nyelv fejlesztési stratégiája 2004â2010. Szombathely, 2005), ezt nem kell részletesen bemutatnom. Csupán az Észt Terminológiai Társaság működésére vonatkozó részbÅl idézünk: ez ânonprofit szervezet, amelynek célja, hogy az Észtországban folyó terminológiai munkát összehangolja az Észt Nyelvi Intézet és Észt Jognyelvi Központ tevékenységével, megszervezze az együttműködést a nemzetközi terminológiai intézmények hálózatával, továbbfejlessze a meglevÅ terminológiai adatbázisokat, terminológiai szolgáltatásokat nyújtson (terminológiai tanácsadás, szakvélemények, szakszövegek fordítása, szaknyelvi információ terjesztése), szaknyelvi képzést szervezzen és így mind hazai, mind nemzetközi terminológiai projektekben vegyen részt, szaknyelvi szótárakat és más, a terminológiával foglalkozó kiadványokat adjon ki.â (63.)
Jól látható mindebbÅl, hogy az utóbbi években virágkorát éli a balti nyelvek terminológiája, és éppen hiányt pótló frissességük következtében eredményeik európai viszonylatban is páratlanok. Mindezt a Magyar Nyelv Terminológiai Tanácsa számára is alkalmas célkitűzésnek tekinthetjük. Nálunk azonban a határainkon túl élÅ magyar nyelvhasználók milliói számára folytatandó terminológiai munka külön, rendkívül fontos feladatot jelent.
Azzal fejezhetjük be szemlénket, hogy a magyar tudományt és alkalmazott tudományt mindig is jellemezte a sokoldalú tájékozódás. És noha mind a katalán-kanadai, mind a balti terminológia hivatkozik például Wüster munkásságára, vagyis vannak közös alapjaik, sÅt az Infoterm révén közös programjaik is, azért a legfÅbb tevékenység és a közvetlen célok különböznek. Nekünk viszont mindenhonnan minden jó ötletet, fontos felismerést szabad, sÅt célszerű is felhasználni. És noha a kelleténél késÅbb szervezÅdött meg nálunk a MaTT, csak az 2005-ben, azért e körülmény némi elÅnnyel is jár: a ma legjobb módszereket, megoldásokat használhatjuk a reményeink szerint most végre csakugyan szervezett kereteket öltÅ magyar nevezéktani/terminológiai tevékenység során.
Kulcsszavak: terminológia, lexikográfia, szótár, enciklopédia, szakszókincs, szabványok,(könyvtári) informatika,(európai) jogharmonizálás, fordítás, tolmácsolás
<-- Vissza a 2006/6 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra