Vélemények a Barcikai Históriásról
Válogatás a tíz év postájából

"Kedves Pista Barátom!

Örömmel olvastam leveled és a mellékelt Históriásokat. Mindig is érdekelt a város jelene, jövője, az ott élő emberek sorsa, de a régi múltról keveset tudtam. Így külön élmény volt számomra a Históriás várostörténeti része. Tehát a városnak nem csak jelene, jövője, hanem tiszteletre méltó múltja is van.

…

Budapest, 1991. április 29.

Körtvélyes István
Állami-díjas szakértő, c. egyetemi docens”
(Körtvélyes István korábban a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója, majd miniszterhelyettes volt.)

Szánthóné Kovacsics Zsuzsanna"
(Szánthóné Kovacsics Zsuzsanna Egressy Béni bátyjának, Egressy Gábornak az ükunokája.)

"Tisztelt Uram!

Köszönöm levelét, s minden – gazdag és jól megírt mellékletét. Az újsághoz gratulálok, s remélem, hogy egyre népszerűbb lesz. Amennyiben a kötetben nem szereplő egyéb emlékeit, élményeit is megírná, nagyon örülnék.

…

További eredményes, jó munkát és nagyon jó egészséget kívánok!

Budapest, 1991. május 7.

dr. Klement Tamás igazgató"
(Dr. Klement Tamás akkor az Államigazgatási Vezetőképző Intézet igazgatója volt.)

“Igen Tisztelt Tanácselnök-Szerkesztő Úr!

…

A Barcikai Históriásban megjelent, Berentéről szóló cikk igen érdekes, sok minden újat találtam én is benne.

További sikeres munkát kíván és köszönt tisztelettel:

Kazincbarcika-Berente, 1991. július 25.

Farkas István érs. tan. főesperes, plébános”

"Tisztelt Takács Úr!

Az Ön szerkesztésében és kiadásában megjelent Barcikai Históriás helytörténeti újságot figyelmességének köszönhetően megkaptam.

Nagyon örülök, hogy ennyire szívén viseli a vasút történetének publikálását, és ezúton köszönöm meg Önnek ezt az önzetlen támogatást, amelynek sajátos módját gyakorolja.

Eredményes, boldog, békés új esztendőt kívánok, figyelmességét még egyszer megköszönve.

Budapest, 1992. január 10.

Üdvözlettel:

Csárádi János"
(Csárádi János a Magyar Államvasutak vezérigazgatója volt.)

Dr. Grétsy László"

"Kelt 1993. III. 30.

Igen tisztelt Takács István, a Históriás Szerkesztő Úrnak.

Először is köszönöm a megjelent szerkesztőségi lapját, amit Tőzsérné igazgatónővel küldött. Olvastam a rólam szóló cikket, és nagyon köszönöm, hogy a Szerkesztő Úr kiállt mellettem, és leírta nagyjából, mit tettem a városunk fejlődéséért.

…

Jó egészséget és sok erőt kívánok további munkájához.

Labancz József, öregek szociális otthonából"
(Labancz József a Bükkaljai Bányaüzem dolgozója volt; az elmúlt rendszerben a Kazincbarcikai Városi Tanács díszpolgári címet adományozott neki, ami miatt "kikezdték".)

"Szeged, 1995. március 28.

Kedves István Barátom!

Megkaptam gazdag levélküldeményedet, benne a Barcikai Históriás füzeteket, amelyekben igen sok értékes anyag van és hozzá tájékoztató, főleg történeti esetekre vonatkozóan is. Ennek kapcsán vált ismertté pl. Egressy Béninek az oldalági rokonainak adatai is.

…

Igaz barátsággal köszönt:

Ferenc"
(A levelet Gyulai-Szilágyi Ferenc magyarnóta-szövegíró írta.)

"Ottawa, 1999. január 29.

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

…

Örömmel értesültem arról, hogy a Barcikai Históriás lelkiismeretesen ápolja a város múltját és a Barcikáról származó, ahhoz kötődő emberek életpályáját is bemutatja, megőrizve és fejlesztve ezzel a város kapcsolatrendszerét.

…

Értékmegőrző és értékteremtő munkájához ezúton is sok sikert és jó egészséget kívánok.

Tisztelettel:

Konkoly Norbert konzul, sajtóattasé"

Az interneten érkezett

Elnézést az utóbbi megszólításért, de én még gyerekként így emlékszem Önre. Mednyánszky Miklós vagyok, jelenleg Budapesten élő, de született barcikai, aki mindig is annak vallja magát. Születésemtől 1984-ig laktam a városban, annak legszebb időszakában, a 60-as, 70-es években. Szüleim (apám Schlammer Ferenc – a név biztos ismerős –, anyám Mednyánszky Marianna) az ötvenes évektől laktak ott, sőt, édesanyám kivételével még ma is ott laknak. Ott nőttem fel, ott voltam úttörő, részt vettem az amatőrfilmes-fotós klubban, emlékszem a strand, a művelődési központ, a kórház megnyitására és a sok szép előadásra, a régi focimeccsekre (pl. az utánpótlás-válogatott meccsre 74-ből), meg persze egy csomó mindenre. Ma is szívesen járok otthon (így hívom még most is), szeretem a város parkjait, utcáit. Sok minden változott persze azóta, de a város hangulata nem.
Nagy örömmel fedeztem fel a Barcikai Históriás című lapot az interneten. A legjobban azok a cikkek tetszenek, amelyek a város történetéről szólnak, a régi fényképek és a régi emberekről szóló írások. Sajnálom, hogy a régebbi számok nincsenek fenn a hálón. Azokat hogyan lehetne megszerezni? Ha van módjuk, folytassák a régi események, a régi barcikai élet feltárását és közzétételét. Ha még lesz újabb szám, próbáljanak meg írni a város egy igen szeretett – sajnos már nem élő – alakjáról, Latzkovits Endre bácsiról, aki szintén a kezdetektől ott lakott, és amatőr filmesként a 60-as, 70-es évek minden történését megörökítette. Örömmel olvastam (Papp Attila bácsi, Haynik Adrienne neve mellett) Szathmáry-Király Ádám nevét is. Ádám nagyon sokat tudna mesélni Bandi bácsiról.
Ha van rá lehetőség, meg lehetne szerezni az újság régebbi számait?
Befejezésül szeretném felajánlani segítségemet a lap összeállításában. Habár, ahogy az internetes változatot látom – ami nagyon profi munka – jó kezekben van az újság.
Még egyszer gratulálok, és további sok sikert kívánok, Takács Úrnak pedig további nyugodt, hosszú, eredményes alkotómunkát, ennyi hivatalban töltött év után.

Üdvözlettel
Mednyánszky Miklós
mednyanszky@budavar.hu

“HASZNOS SEGÍTŐTÁRS A HISTÓRIÁS”

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Molnár Lajos
Kazincbarcika

"ÖRÜLÖK A TÍZÉVES HISTÓRIÁSNAK"

A Barcikai Históriást olvasva rádöbbentem arra, hogy csak kevés és felszínes ismeretekkel rendelkezem szülővárosomról, ahol már 24 éve élek. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának negyedéves hallgatója vagyok kulturális és vizuális antropológia szakon. Ez a tudományterület, amely Magyarországon még meglehetősen új keletű, felismerte azt, hogy egy társadalom egészséges és önálló fejlődéséhez óriási önismeretre van szükség. Így én, aki tanulmányaimhoz is gazdag és fontos információkat meríthetek a Históriás anyagából, csak méltatni tudom, hogy volt valaki, aki elindított egy ilyen újságot és lehetőséget teremtett arra, hogy megismertessen bennünket, városlakókat a település alapvető történeti tényeivel és jelen helyzetképével. A helytörténeti kiadványban összegyűjtött anyag emlékeztet a mai várost alkotó régi községek történetére, valamint arra, hogy Kazincbarcika egy olyan területen fekszik, ahol több ezer éves kultúra emlékeit hozták napvilágra.
Minden város rendelkezik valami olyan sajátossággal, amiben különbözik a többitől. Sőt, erre általában törekednek is, kifejezve ezzel az ember félelmét az egyformaságtól. Különös jelentősége van az ilyen törekvéseknek egy nem túl régen született városban, ahol ennek igénye még fokozottabb. Az újság évről évre nagyon jól összegyűjti és hangsúlyozza azokat az eseményeket, amelyek jelentős állomásai a városnak, és amelyek egyedivé teszik a települést. Vajon a város lakói mennyire ismerik azokat a közhasznú jelzőket, amelyeket a település nyert el? Tudják-e, hogy olyan jelzőkkel dédelgetik Kazincbarcikát, mint a szobrok, a parkok, a virágok, vagy a fiatalok városa? A Históriást lapozgatva mindenki megismerkedhet ilyen, és még sok hasonló történés leírásával.
Különösen megnyerték tetszésemet a város 40. és 45. évfordulójára készült Barcikai Históriás számai. Olyan személyeket szólaltatott meg, akik valóban megélték a város születésének első éveit. Kazincbarcika építésének történetét olvasva sok újat és érdekeset tudhattam meg. Érzelmek ébredtek bennem a fotókat látva, amelyekből kiderült, hogy a szántóföldek helyére hogyan épült fel az iskola, aminek én is tanulója voltam, vagy a ház, amelyben lakom.
A Históriás jól megszerkesztett, tisztán áttekinthető, versekkel tarkított, grafikákkal, fényképekkel gazdagon illusztrált, még a szomszédos települések eseményeiről is beszámoló újság, ami csak dicséretet érdemel.
Örömmel tölt el, hogy 10 éves múltra tekint már vissza a kiadvány. Kívánok Pista bácsinak még további sikeres éveket a Históriás szerkesztésében.

Megjelenésétől kezdve vásárolom és olvasom a Barcikai Históriást. Minden száma megvan. Először az újdonság kedvéért vettem meg. De ahogyan a kiadványok követték egymást, egyre nagyobb érdeklődéssel lapozgattam.
Az egyes számok a jelent mutatják be, de évek múlva ez már emlék, hosszabb távon pedig történelem. Az időrendi tárgyilagos leírás az igazi. A történéseket csak a valóságnak megfelelően lehet tudomásul venni, máshogyan értelmezni nem illik, máshogyan magyarázni pedig butaságra vall.
Nagyon könnyű dolguk lenne a történészeknek, ha régen is lettek volna éves vagy időszakos leírások, mert visszaemlékezésből leírni több évtizedes történéseket – már nem az igazi –, az idő mindent megszépít.
Nekem nagyon tetszik a kiadványban a jelen, az egyéves történések leírása. Nagyon szégyellem, de az az igazság, hogy csak a Históriásból tudtam meg, hogy olyan esemény, rendezvény is volt a városban, amiről akkor nem is tudtam. Nagyon érdekesnek tartom a történelmi városrészek bemutatását, a városkörnyéki települések történelmi leírását, bemutatását, a város építésével, fejlődésével kapcsolatos fényképeket, élő személyek visszaemlékezéseit.
Engem is örömmel tölt el az a tudat, hogy ennek a városnak alkotója voltam. Ha sétálok a Fő téri parkban, vagy a csónakázótónál, arra is gondolok, hogy ebben az én munkám is benne van. Elnézem a fákat, amiket 30-35 évvel ezelőtt ültettünk: nagyon szépek. Igaz, nem szakmabeliként vettem részt az ültetésükben, csupán társadalmi munkában. És ezt nem szégyellem, annak ellenére sem, hogy manapság sokan gúnyolódva és megvetéssel nyilatkoznak az “ingyenmunkáról”, nem gondolva arra, hogy egyszer ők is szorulhatnak más emberek önzetlen segítségére.
A társadalmi munkát megengedhettük magunknak, mert volt egy főállású nyolcórás munkánk, amiből becsületesen megéltünk. De nem csak közterületi társadalmi munkát végeztünk, hanem elmentünk egymásnak is segíteni. Ha valamelyik munkatársunk építkezett, bizony a nagy munkáknál együtt voltunk, segítettünk. Ki vagyok én? Egy olyan ember, aki szeret alkotni, s ha mód van rá, a lehetőségekhez mérten más embereken segíteni. A legkevesebb, amit adhatok, egy-egy jó szó, vigasztalás és megértés kinyilvánítása. 1964-től vagyok kapcsolatban a várossal, 1977-től pedig állandó lakosa. 1940-ben születtem Györgypusztán (Bajától délre, a határszélen).
Gyermekéveimet őseim lakhelyén, Csurgón éltem (Újvidéktől 10 km-re). A háború után kerültem vissza Magyarországra. Gyermekkorom a háborús, és az azt követő évekre esett. Átéltem azt az időszakot, amikor az emberek eltűnt családtagjaikat siratták, amikor az ország romokban volt, és amikor édesanyám sírva mondta, hogy "kisfiam, a kenyérke már elment aludni".
Már felnőtt voltam, amikor egyszer Kádár Jánostól hallottam – a 60-as évek elején – hogy sok szép eredményt elértünk, de ha csak azt az egyet vesszük alapul, hogy hazánkban, Magyarországon ma már nincsenek éhező gyerekek, akkor is óriási eredményt értünk el. Sajnos, ma már nem mondhatjuk, hogy nincs éhező gyermek hazánkban.

Filó Ferenc nyugdíjas aknász

"Számomra nagy öröm, hogy Kazincbarcika még időben, fiatal városként megérhette, hogy kb. nyolc éve megszületett a Barcikai Históriás, ami biztosítja részünkre, hogy a város építésében aktívan részt vevő, még élő emlékezők el tudják mondani nekünk, hogy mi volt a kezdetek legelején, milyen élményeket, nehézségeket éltek át az alapítók, és hogyan is lett ebből az elején csak városnak titulált településekből közel negyvenezer lakosú, jó infrastruktúrával bíró, lüktető életű »igazi város«. A Barcikai Históriás még nekünk, huszonöt éve a városban élőknek is érték, hírforrás, de az ifjúságnak, a fiataloknak, a későbbi generációknak felbecsülhetetlen, pótolhatatlan, értékes információ, és valószínű, egyetlen eszköz ahhoz, hogy szülőföldjének múltját megismerhesse.

Dr. Tóth Erzsébet, főorvos"
(Kazincbarcikai Közélet, 1999. március 25-ei szám)

Dózsások a Históriásról

Az információ hatalom…

A társadalmat behálózzák az információs csatornák, hogy biztosítsák az információk áramlását a rendszer elemei között. Technikailag minél fejlettebb egy társadalom, annál sűrűbb, szövevényesebb az információs hálózata.
Minden ember több részrendszernek a tagja, a társadalom fejlettségétől és az abban elfoglalt helyétől függően tagja a családnak, egy lakóközösségnek, a városnak, ahol él…, s végül az emberiségnek. S ezeken a rendszereken belül az információs csatornák áttekinthetetlen szövevénye köti össze embertársaival.
A bemenő és a kimenő információk mennyisége, aránya és minősége az ember társadalmi helyzetétől és egyéni képességeitől függ.
Az információ hatalom. Nagyon összetett a változások hatása az iskolára, benne a tanulókra is. Ez nagy kihívást jelent tanárnak, tanulónak egyaránt. Ezért tartom fontosnak, hogy megtanítsam a tanulókat értőn újságot olvasni, látva tanulni, politikusan gondolkodni. Saját lakóhelyük, szülőföldjük történetét ne a tanár kiselőadásából ismerjék meg, hanem az itt élők, történelmet alkotók tollából, a Barcikai Históriás cikkeiből.
Iskolánkban, a Dózsa György Úti Általános Iskolában már 10 éve elkezdődött egy honismereti oktatási program, amely beépül 1–8. osztályig a különböző tantárgyak törzsanyagába is. Ez teszi lehetővé, hogy tanítási eszközként forgassa tanár, diák a Közéletet és a Históriást.
Történelemóráimra minden évben a 7–8. osztályos tanulók megvásárolják, mint kiegészítő történelem olvasókönyvet, a Históriást.

Mit is írnak, hogyan vélekednek tanulóink az újságolvasás tapasztalatairól?

Aranyos András: "Régebben, amikor még nem volt történelemóra, egyáltalán nem olvastam újságot, csak a tv-újságot és a vicclapokat. De amikor bejött felsőben a történelem, kezdett érdekelni a dolog, mivel olyan feladatot kaptunk, hogy kutassunk a könyvtárban, keressünk cikkeket adott helytörténeti témáról."

Batki Máté: “Szerintem ez az újság nagyon befolyásolja a barcikaiak életét, ugyanis itt le vannak írva a múltunkról szóló interjúk, fontos, néha már nem itt élő emberek írják le a visszaemlékezéseiket a város építéséről, építőiről.”

Breznai Judit: “Szerintem nagyon hasznos ez az újság, mivel sok mindenről szó van benne. Jó, hogy van benne állandó rovat, de mindig találunk benne valamilyen aktuális témát is. Az is jó, hogy rajtam keresztül olvashatják szüleim, nagyszüleim is. Mindenkinek fontos és jó, mert eszébe juttatja a múltból feltörő emlékeit, amiről aztán mesélnek nekem.”

Vékony Nikoletta: “Szükséges, hogy a városnak legyen egy saját újságja, amiből az emberek tájékozódhatnak a város múltjáról.”

Bede Zoltán: "Nekem sokat segít az óra abban, hogy az újságokat ne csak olvassam, hanem felhasználjam az ismereteket, hogy értelmezzem az oda leírtakat. Pl. az állampolgári füzetbe szoktuk beragasztani a kifénymásolt cikkeket, képeket. Így év végére olyan lesz ez a füzet, mint egy album, tele Barcika jelenéről, múltjáról szóló gyűjtésekkel. Szerintem a Históriásban vannak a legérdekesebb leírások a városról és a környező falvak életéről.”

Hlavács Attila: “Javaslatom az újság szerkesztőjének: kellene egy olyan rovat, ahol felnőttek vélekednének az utcájukról, a térről, ahol laknak. Arról, hogyan élnek most? Hogyan gondolkodnak a XX. évszázad végén?”

Kiss Gábor: "Szerintem ez a kiadvány igen érdekes és fontos nekünk gyerekeknek is. Érdekes közleményeket ismertet meg, híreket, felhívásokat városunkról, és a városkörnyék nevezetességeit is bemutatja."

Diczházi Gábor: “Véleményem szerint ez egy jó újság, mert az élet dolgaival foglalkozik. Időrendi sorrendben mutatja be az itt élő embereket, a város dolgait, épületeinek történetiségét. Nagyon hasznosan forgatom az újság valamennyi megjelent számát, amihez tavalyi honismereti pályázatom megírásához kerestem interjúkat, adatokat, tárgyakat."

Kovács Eszter: “Ez az újság tájékoztat a városom lakóiról, a környezetéről, a városban történt változásokról. Pl. a vidéken élő nyolcadikosoknak, akiknek nincs ilyen újságjuk, nem tudnak cikkeket olvasni a saját falujuk történetéről, nem tudhatják, hogy mi történt a falujukban. Nekik rossz, mivel nem újságot olvasva tanulhatják meg saját lakóhelyük históriáját."

Ungvárszki Rita: “Még szívesebben olvasnák a fiatalok, ha egy ifjúsági oldalt is nyitnának a lapban. Az ára szerintem megfelelő, mivel 150 Ft-ért mindenki meg tudja venni, aki akarja.”

Őszintén remélem, hogy a Barcikai Históriás tanórai feldolgoztatása nemcsak lakóhelyünk történeti feldolgozását, megismerését, de tanulóim hazaszeretetének, lokálpatriotizmusának erősítését, elmélyítését is elősegíti. Előbbi gondolataimat Comenius ma is időszerű soraival szeretném megerősíteni:

Kissné Király Piroska, a Dózsa György Úti Általános Iskola, Kazincbarcika történelemtanára, a HONISMERETI MŰHELY munkakör vezetője.

Schág Dániel nyugalmazott gimnáziumi igazgató írja a Kazincbarcikai Közélet 1999. április 8-i számában: "Céltudatos munkával megtervezte, részletesen kidolgozta a Barcikai Históriás szerkesztésének és kiadásának lehetőségeit. Kezdetben mindent maga csinált: cikk, tanulmány, helytörténeti kutatás, gyűjtés, szerkesztés, terjesztés mind az ő reszortja volt. Olykor még a lapot is maga hordta ki. Már a kezdettől nagyon szívesen csatlakoztak hozzá munkatársak. Kialakult egy érdekes, jól megírt, nívós lap, talán folyóirat, vagy évkönyv, amelynek alapigénye Kazincbarcika városának és környékének sokoldalú, tudományos igényű ismertetése. Takács István eme és tovább írandó könyveivel nagy szolgálatot tesz Kazincbarcika, a táj, a szülőföld megismertetésében, megszerettetésében, és - merjük remélni - az érte való szolgálatban is."