Oláh Józsefné, született Füredi Erzsébet 1949-ben, a budapesti Állami Védőnőképző Intézet elvégzése után 1950-ben Kazincbarcikán látott munkához. A megyei tiszti főorvos a három évvel korábban Barcika és Sajókazinc egyesítésével létrejött Kazincbarcika egészségvédelmi szolgálatának megszervezésével bízta meg. E tekintetben Kazincbarcikához tartozott Herbolya bányatelep, Berente, Sajóivánka és a sajókazai vasútállomás környéke. A védőnői munka sok fárasztó gyaloglással járt, mert – emlékezik Oláhné – “a vonatközlekedés rossz volt, a körzeteket az első másfél évben gyalog, később kerékpáron látogattam. A csecsemőket, a terheseket minden községben utcáról utcára, házról házra járva kutattam fel és vettem nyilvántartásba".

A szolgálat ellátásához szükséges tárgyi feltételekről: a helyiségekről, a berendezésekről és a különféle eszközökről is gondoskodni kellett. Erre így emlékszik Oláhné: "A tanácsadó-helyiségeket és azok felszerelését a tanácstitkár és a körzeti orvosok segítségével tudtam megszerezni. A székhelyközségben a régi tanácsháza egy részében alakítottunk ki tanácsadót, aminek a váróhelyisége egy üvegezett veranda volt, míg a tanácsadó egy 5x6 méteres szoba, és volt egy 2,5x3 méteres védőnői szoba is. Felszerelést, csecsemőmérleget, medencekörzőt, néhány darab fecskendőt, vérnyomásmérőt a járási tanácstól kaptunk. Ugyancsak a tanácstól kaptunk két padot, lepedőket, köpenyt, törülközőket és egy asztalkát. Nőgyógyászati vizsgálóasztalunk nem volt. A 26-os út mellett épülő óvoda építésvezetőjét kértem meg, aki csináltatott egy két méter hosszú alacsony asztalt, amit lópokróccal, egy fehér és egy gumilepedővel terítettünk le. Székeket a falubeliektől kaptam, amiket fehérre befestettem. Mindez 1950 májusára készült el, és ekkor megkezdhettük a tanácsadást."

A későbbiekben a védőnői szolgálat (is) együtt fejlődött a várossal. 1950-ben, a szolgálat kezdetekor 220-230 terhes anya és csecsemő gondozása tartozott a feladatkörébe. 1974-től 1978-ig viszont éves átlagban mintegy 3000 volt a nővédelmi és 8000 a terhestanácsadáson megjelentek száma, s a védőnők évente mintegy 36 000 családlátogatást végeztek.

A 33 évi vezető védőnői tevékenységére való visszaemlékezését így fejezi be Oláhné: “Az első napoktól kezdve emberpróbáló munkát kellett végezni, úttalan utakon járni, amíg kialakult a városi védőnői szolgálat és felépült a szép város: a Békeváros, a virágos város, a fiatalok városa, a Hild-érmes város."

Egy másik védőnő, Mancza Istvánné, született Hegyi Mária így összegezi emlékeit: "1955-ben jöttem Kazincbarcikára, féléves védőnői gyakorlatra. Itt Oláh Józsefné fogadott. Előtte gimnazistaként Sztálinvárosban építőtáborban dolgoztam. Mivel már épült a város, de még falu is volt Kazincbarcika, a városi és falusi gyakorlatot is elvégezhettem. Lakásom a tanácsadó-helyiség volt, a vizsgálóasztalon aludtam, már amikor a szaladgáló egerektől tudtam aludni. A körzet Sajószentpéterhez tartozott. Ekkor dr. Tolnai Lajos volt a tiszti főorvos. Később Putnok, majd Edelény lett a körzet felügyelete. Védőnői körzetet szerveztek Berentén is, ahol Józsáné Borika, míg Barcikán Vécseiné Icu és Hronyeczné Mariann látta el a szolgálatot… Tanácsadó-helyiség a faluban lévőn kívül a városban több helyen is volt, alkalmi tanácsadást hol itt, hol ott tartottunk, illetve tartottak a körzeti orvosok. A gyermekbénulás elleni Salc-védőoltást például az utcán csinálták… A védőnő legfőbb felszerelése az esőkabát és a gumicsizma volt, mert a lakóházak építését nem követte az út- és járdaépítés. Így térdig jártunk a sárban. Herbolyára kisvonattal jártunk… Nehéz, de korszakalkotó időszak volt” – fejezi be visszaemlékezését Manczáné.

Végül harmadikként Páldeák Istvánné egykori védőnő az anyatej fontosságáról egy kazincbarcikai tanácskozáson az alábbi történetet elevenítette fel: “1945. A front átvonulása után sem közigazgatás, sem közbiztonság, sem élelem, sem orvos. De van egy kis család. Az apát robotra vitték, az anya fiatal nő; van egy három- és egy egyéves kislány a családban, amely támasz nélkül maradt. A falu orvosa fizetés nélkül dolgozva küzd a létfenntartásért. Én megkezdett védőnői tanulmányaimat próbáltam folytatni, mert egy távoli városból jöttem haza szüleim védelmére. Már csak a gyakorlat és a képesítő vizsga hiányzott. Egy ideig élveztem a hosszú szünetet, de bennem is csengeni kezdett egy belső óra, és jelentkeztem védőnői gyakorlatra, csak úgy segítőként.

Nagyközségünk egy része igen szegény bányászcsaládokból állott. Látogatásaink során a bányászkolónia egyik lakásában, ahol egy hat-hét hónapos csecsemő volt, nagy meglepetés ért bennünket. A nagymama a konyhában sírdogált, bent a szobában egy teljesen kiszáradt gyermek feküdt az anyja karján. Gyengén nyöszörgött, kezdte feladni az életet. Tipikus példája volt a bélhurut okozta súlyos állapotnak. Tej, gyógyszer, orvos nem volt. Oktatóm egy darabig figyelte a csecsemőt, aztán leült egy székre, kigombolta ruháját és saját anyatejét kezdte préselni a kis, szomjas szájacskába. Először csak néhány cseppet, aztán már néhány kiskanálnyit, később pedig teát. Többször is visszajárt szoptatni, s kb. 2-3 hétig folytatta ezt, küzdve a csecsemő életéért. Oktatóm a saját gyermekétől vonta el a tejet. Azért tartogatta, és nem apasztotta el, hogy az ínséges, tej nélküli időben legyen fehérje a kicsinyének.

A gyermek életben maradt, felnőtt, egészséges munkásember vált belőle, családot alapított. A védőnő lehet, hogy el is felejtette ezt a történetet. De bennem nagyon mélyen és kitörölhetetlenül megmaradt. Jó tudni, hogy voltak olyan idők és szituációk, amikor egy védőnői szolgálat sok-sok közkatonája megállta a helyét – és győzött."

* * * * *

Az idén ötvenéves kazincbarcikai védőnői szolgálathoz a városon kívül még 28 környékbeli település ellátása tartozik. A szolgálatot 15 körzeti, két ifjúsági, egy családvédelmi és egy kórházi optimális-tanácsadó védőnő látja el, dr. Kiss Miklósné vezető védőnő irányításával.

A szolgálat feladatkörébe terhesgondozás, 0-16 évesek gondozása, családlátogatás, egészségnevelés, tanácsadás, védőoltások szervezése, óvodai és iskolai szűrővizsgálatok tartoznak. Az ifjúsági védőnők a közép- és az általános iskolákban végzik munkájukat.

A városi védőnői szolgálat központosítva működik az Egressy Béni út 38. szám alatti helyiségekben. A védőnők itt fogadják a szolgálatot csecsemőjükkel felkereső kismamákat.