A tanácsok megalakulásának 50. évfordulójára

Az 1950-es év nagy változást hozott hazánk közigazgatásában: létrejöttek, és mintegy 40 évig működtek a tanácsok. A testületeket alkotó tanácstagok megválasztására 1950. október 22-én került sor, majd október végén, november elején az ország falvaiban és városaiban megalakították a helyi tanácstestületeket: a tanácsot és annak végrehajtó bizottságát (vbt), majd megválasztották a tisztségviselőket: a vb elnökét, az elnökhelyettes(eke)t és a bizottság titkárát.

A tanácsválasztásra és előkészületeire feszült nemzetközi helyzetben került sor. 1950-ben a Szovjetunió és korábbi szövetségesei között hidegháború dúlt, Koreában és Vietnamban fegyverek dörögtek, a koreai néphadsereg és a délkoreai, valamint az őket támogató amerikai katonák között valódi háború folyt, miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsában ádáz viták dúltak a háborúról és a béke helyreállításáról. Ennek kívántak nyomatékot adni a béke erői a Varsóban ősszel tartandó békevilágkongresszuson. A tanácsválasztási kampány is a békeharc jegyében zajlott. Ennek egyik mozzanata a békekölcsön jegyzése volt szerte az országban. Az ÉszakMagyarország október 3-ai száma arról írt, hogy megyénk községeinek dolgozó népe lelkesen veszi ki részét a békekölcsön jegyzéséből, s szinte a tanácsok megalakulásával egy időben   - november 4-5-én - tartották Budapesten, a Sportcsarnokban a II. országos békekongresszust. A választás eredményéről szóló híradás címében szintén a békeharcról van szó: "Lenyűgöző egységben tett hitet dolgozó népünk a dolgos jövő építése, a béke megvédése mellett."
(ÉszakMagyarország, 1950. október 24i szám)

A tanács megalakulása Kazincbarcikán

Sajnos sem a korabeli sajtóban, sem levéltári anyagokban nem sok nyoma található annak, hogyan zajlott az 1948 óta Kazincbarcika nevet viselő településünkön a tanács megalakulása. A B.-A-.Z. Megyei Levéltár mezőcsáti részlegénél (itt őrzik a tanácsi iratokat) mindössze a választói névjegyzék és a megválasztott tanács-, vb- és póttanácstagok névsora található. A névjegyzékből kiderül, hogy Kazincbarcika választói négy szavazókörhöz tartoztak. Az I-esben és a II-esben Sajókazinc választói szerepeltek 516, illetve 494 fővel, a III-asban a barcikaiak, míg a IV-esben a herbolyaiak 899, illetve 387 választóval. Összesen 2296 szavazásra jogosult személyt tartalmaztak a névjegyzékek. A tanácstestület 81, a vb pedig 9 tanácstagból állott. A megválasztott póttanácstagok száma 41 volt. (A tanácstagok névsorát lásd a bekeretezett részben. A vbtagok neve kiemelten szerepel.) A tanács megalakulásának időpontja, helye és lefolyásának menete sem ismeretes, mivel az alakuló tanácsülés jegyzőkönyve nem lelhető meg a levéltárban. Sajnos visszaemlékezőket is nehéz már találni, a tanácstagok zöme elhunyt, a még élők pedig nehezen emlékeznek vissza az ötven évvel ezelőtt történtekre. A tanács működéséről az első meglévő jegyzőkönyv 1950. december 6ai keltezésű. Az ülésen, amely a begyűjtéssel, az adóbehajtással, a mezőgazdasági munkákkal és a termelési szerződések kötésével foglalkozott, 46 tanácstag vett részt. E kérdésekről a vbtitkár tartott beszámolót. Mivel a begyűjtésben elmaradás volt, hangsúlyozta, hogy "minden telhetőt el kell követni, hogy a terménybegyűjtés eredménye megjavuljon". Arról is szó volt, hogy a dűlőfelelősök munkáját fokozottan kell igénybe venni, a kulákokat pedig szigorúan ellenőrizni kell. A tanácstagok némelyike az ülésen tett felajánlással kívánt hozzájárulni a begyűjtés eredményéhez. Oroszlán Sándor Défosztitkár pl. 30 kg kukoricát, 25 kg búzát, Szűcs Pál 50 kg búzát, Tóth Dezső 10 kg burgonyát ajánlott fel. Szalánci János felajánlotta, hogy befizeti az éves adóját és bead 10 kg búzát.

A tanács következő ülésére december 28-án került sor. Ezen Bendicskó Gyula vb-elnök bejelentette, hogy az őszi vetést és a mélyszántást Kazincbarcika dolgozó parasztjai december 10-ig teljesen befejezték. Ezen az ülésen alakították meg az ún. állandó bizottságokat. A pénzügyi és gazdasági bizottság elnöke S. Tóth János gazdálkodó, Aranyos István gazdálkodó a mezőgazdasági, kereskedelmi és közellátási bizottságé (Kazincbarcika utolsó bírója), a közegészségügyi és népjóléti bizottság elnöke dr. Hegyessy Imre körorvos, az oktatási és népművelési bizottságé pedig Veress Elek tanító lett. Ezen az ülésen is téma volt a begyűjtés, akárcsak az 1951 elején tartott tanácsüléseken. Az 1950. évi elmaradás miatt keményebbé vált a hang. Főleg a kulákok szigorúbb elszámoltatását tartották szükségesnek, hangsúlyozva, hogy a náluk talált teljes felesleget igénybe kell venni, s ha igazoltan nem termeltek beadásra alkalmas terményt, a tanács engedélyezi a borral vagy gyümölccsel való teljesítést. Ha a kulák nem teljesíti a beadást, kilogrammonként 2 forint kártérítést kell fizetnie. Az ülésen a Kazincbarcikán kezdődött nagy építkezés is szóba került. Kónya József vbelnökhelyettes szólt róla, hogy jelentős számú dolgozó érkezik majd a községbe, s ezért "nagy szükséglet fog mutatkozni baromfiakban és tojásban. Ezért fontos a baromfitenyésztés fellendítése". Így kezdődött Kazincbarcika község első tanácstestületének működése Bendicskó Gyula elnök vezetésével.

Ki volt Bendicskó Gyula?

Hatgyermekes ózdi munkáscsalád sarja. Édesapja a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű ózdi vas- és acélgyárában hengerész-forrasztár volt. Ő a hat elemi, majd a cég tanonciskolájának elvégzése után, 1917-ben gépesztergályosi szakmával lett az ózdi gyár dolgozója.

Fiatalon ismerkedett meg a munkásmozgalommal. Tagja volt az Ifjúmunkások Országos Szövetségének, 1919-től pedig a szakszervezetnek. Ugyancsak 1919-ben vöröskatonaként harcolt, amiért a felszabadulás után megkapta a Tanácsköztársasági Emlékérmet. Munkásmozgalmi tevékenysége miatt 1921-ben elbocsátották az ózdi gyárból. Egy ideig munkanélküli volt, majd a Diósgyőri Vasgyárban sikerült elhelyezkednie. Innen a miskolci Friedféle gépgyárba, majd Csepelre, a Weiss Manfréd gyárba került, ahonnét 1924-ben Barcikára vezetett az útja, ahol a Borsodi Szénbányák Rt. Barcikai Villanytelepén, a kiserőműben helyezkedett el. Szorgalmas, pontos és fegyelmezett munkája folytán előbb csoportvezető, majd 1939-től művezető a telepen. 1950-ben rábeszélésre és a tanácstagok bizalmából e munkát cserélte fel a tanács vbelnöki megbízatásával. Bendicskó Gyula tanoncként jeles eredményeivel, dogozóként szorgalmas és megbízható munkájával érdemelte ki feletteseinek elismerését. Erről a György fiánál dokumentumként őrzött soksok levél tanúskodik. A vb-elnöki munka idegen volt neki, e munkakörben nem érezte jól magát. Nem szerette az olyan tanácsi feladatokat, mint a beszolgáltatás (értsd: padlásseprés), kulákká minősítés (kuláklistázás), ami az '50-es évek elejére jellemző volt. Felettesei fegyelmit indítottak ellene, s az 1952. január 25-ei fegyelmi véghatározatban az azonnali hatályú felfüggesztését, majd pedig a március 25-ei elbocsátását így indokolták: "…jobboldali szocdem tevékenységet fejtett ki… Molnár Dezső volt malomtulajdonos befolyása alatt állt". Elbocsátása után csak fizikai munkát kaphatott, mert "…megalkuvó magatartást tanúsított az osztályellenséggel szemben"  szólt a Borsodi Hőerőmű 1952. szeptember 8-ai levelének indoklása.

Bendicskó Gyula az őt ért igazságtalanság miatt nem fellebbezett. Beletörődve sorsába, keményen dolgozott előbb Diósgyőrben a Nyugati Erőműben, majd 1953-tól a Kazincbarcikán épülő Borsodi Hőerőmű Vállalatnál, ahol előbb művezető, majd főművezető beosztást kapott, és 1960-ban bekövetkezett haláláig e munkakörben dolgozott.

Halálát korunk gyógyíthatatlan kórja okozta, de   fia szerint  hozzájárult a vele szemben történt igazságtalanság, amit élete végéig nem tudott elfelejteni.

* * * * *

A Kazincbarcika Községi, illetve Városi Tanács további munkájáról a Barcikai Históriás 1990 novemberében megjelent Búcsúzásképpen  Néhány töredék a 40 éves tanácsrendszer történetéből című írásában és az 1994. évi számában A város közigazgatása és vezetői cím alatt lehet olvasni.

* * * * *

Kazincbarcika Községi Tanácsának 1950. október 22-én megválasztott tagjai
(a dőlt betűkkel kiemelt személyek a vb tagjai voltak):

Aranyos István gazdálkodó, Balázs József bányamunkás, ifj. Balogh Bertalan gazdálkodó, Balogh Ferenc korcsmáros, Bártfai Lászlóné háztartásbeli, Bendicskó Gyula vb-elnök, Berentés László gazdálkodó, Borbély Mihály üzemi térfelvigyázó, Bozsa István aknász, Budai Gyula gazdálkodó, Csonka Sándorné szülésznő, Csontos Ferenc munkás, Fejes Sándor mozdonyvezető, ifj. Fodor Benjámin lakatos, Géczy Irén közellátási előadó, Grespik Béla villanyszerelő, Gyökér Kálmán kovács, Gyöngyösi Lajosné gazdálkodó, Hajdú András vasutas, Halász Géza fűtő, Haskó János bányamunkás, dr. Hegyessy Imre körorvos, Hetényi György tanító, Hidasi Istvánné háztartásbeli, Jakab Balázs asztalos, Kaiser Károlyné háztartásbeli, id. Kapuszta Pál cipész, ifj. Kapuszta Pálné háztartásbeli, Karkuska Sándor lakatos, Katona Györgyné gazdálkodó, Kerekes Géza kőműves, Kónya József vb-elnökhelyettes, Kuti Jolán pénzügyi előadó, L. Kuttor Béla gazdálkodó, Lukács Gyula vasutas, Lukács Rezső lakatos, Magyar Pál bányamunkás, Majoros István vb-tikár, Maklári Ferenc tisztviselő, Márton Lajos bányamunkás, Mohácsi Gyuláné háztartásbeli, Mostyenán Ottó bányamunkás, Muhoray Elemérné háztartásbeli, Nemes János építési ellenőr, Németh Jolán bányamunkás, Németh Zoltán szövetkezeti könyvelő, Oláh Jánosné gyári munkás, Oroszlán Sándor gazdálkodó, Pataki Lilla tanítónő, Petrovics Jánosné háztartásbeli, özv. Pintér Józsefné munkás, Pintér Lajos bányamunkás, Plajner Anna bányamunkás, ifj. Pogány Károly gazdálkodó, Pósa Istvánné háztartásbeli, Posta János vasutas, Rácz Pál bányamunkás, Révai János munkás, Rozmos József nyugdíjas, Susányi Jánosné háztartásbeli, Szabó Gyula vasutas, Szabó József gazdálkodó, Szalánczi János gazdálkodó, Szalontai Istvánné háztartásbeli, Szendi István kőműves, Székely Tamás gazdálkodó, Szuhai Lajosné gazdálkodó, Szűcs Béláné háztartásbeli, F. Szűcs Pál gazdálkodó, Szűcs Zsigmond gazdálkodó, Temesvári Lajosné háztartásbeli, Tóth András II. bányamunkás, Tóth Béláné háztartásbeli, Tóth Dezső gazdálkodó, S. Tóth János gazdálkodó, Udvaros Sándor művezető, Vágó Pál gazdálkodó, Veres Elek tanító, Vécsei Józsefné gazdálkodó, Vithein János vasesztergályos, Vizes Jánosné háztartásbeli.

A TANÁCSRENDSZER NEGYVEN ÉVE KAZINCBARCIKÁN

Több százra tehető azoknak a kazincbarcikai lakosoknak a száma, akik tanácstagként vettek részt a testület munkájában. Ha figyelembe vesszük azokat is, akik nem tanácstagként a tanács különböző bizottságainak voltak a tagjai, továbbá az apparátus dolgozóit, akkor az ezret is meghaladja a tanácsi munkában részt vett kazincbarcikai lakosok száma. A tanács és a bizottsági tagok többsége a választóik bizalmára méltóan, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, becsülettel teljesítette a tagsággal járó feladatokat. Munkájuk eredményeképp vált Kazincbarcika néhány ezer lakosú falusias településből országosan ismert, majdnem negyvenezer lelket számláló, a hasonló települések átlagánál jobb ellátottsági mutatókkal bíró várossá. A negyven év alatt nagyrészt tanácsi beruházásban vagy tanácsi közreműködéssel felépült Kazincbarcikán mintegy 10 000 bér és szövetkezeti lakás, 5 bölcsőde, 12 óvoda, 10 általános és 5 középiskola, 2 művelődési ház, és létesült 3 kiállítóterem. Megépült a 450 (ma 350) ágyas kórház a szakrendelőkkel, s külön 2 orvosi rendelő és 2 gyógyszertár, 3 áruház (Domus, Kazinc, Márka) és sok kisebb ABC-bolt, 3 szolgáltatóház, autóbuszpályaudvar. A parkok és játszóterek nagysága meghaladta az egymillió négyzetmétert, s köztük olyan jelentősek létesültek, mint a Völgypark, a Főtéri park, a Jubileumi park. A város lakóinak tevékeny közreműködésével készült el a városi strandfürdő, a csónakázótó és Herbolyán az azóta tönkrement minivadon. A BVK és a város más nagyüzemeinek eredményei mellett az oktatásban, a közművelődésben, az egészségügyben és a sport terén elért sikerek, az országos és nemzetközi részvétellel meghonosodott rendezvények tették ismertté Kazincbarcikát hazánkban és határainkon kívül. A város társadalmát jellemző összefogást és tenni akarást ismerte el a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöksége a Hild Jánosemlékérem adományozásával, amit a hasonló jellegű és nagyságú hazai városok közül elsőként Kazincbarcika érdemelt ki. Közismertek azok a jelzők is, amelyekkel a nagyszámú köztéri szobor, a parkokat díszítő virágok, a rend és a tisztaság alapján illették városunkat. Talán nem túlzás, hogy a közelmúltban a városnak adományozott elismerések - Nemzeti Sportváros, Nívó-díj, Európa Diploma - is az előző negyven évben alapozódtak meg.

Községháza, tanácsháza, városháza

A negyven év alatt Kazincbarcika tanácsa több helyen működött. Megalakulásakor az 1941-ben a Széchenyi úton épített községháza (ma a Máltai Szeretetszolgálat otthona) lett a tanácsháza. Innét a várossá nyilvánítást (1954. február 1.) követően költözött a Békeváros F épületének egyik, a mai Rákóczi tér 2. számú lépcsőházának lakásaiba. A város növekedésével több lett Kazincbarcika lakóinak száma is, s egyre gyarapodott az oktatási, egészségügyi és más intézmények száma is, amelyek irányítása a tanács feladatát képezte, csakúgy, mint 1962-től a városfejlesztés. A sokasodó feladatok ellátása több és több dolgozót igényelt a tanácson, s ez újabb és újabb helyiségek, többnyire lakások igénybevételét tette szükségessé. Ezért már a hatvanas években felmerült egy új tanácsháza építésének igénye. Az elképzelések szerint többemeletes székház épült volna a Fő téren. A képen az első tanácsháza.

Mire azonban a tervezésre került a sor, az épület a Fő téren álló mai kétemeletesre zsugorodott. Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik az a nézet, amely szerint az igazgatási feladatok társadalmasításával csökkenni fog a tanácsi dolgozók létszáma, s ezért nem lesz szükség nagy irodaházra. Valószínűbb azonban, hogy a másik ok  az építéshez szükséges pénz hiánya  nagyobb súllyal esett a latba, s végeredményben emiatt épült csak kétemeletes székház. Ez már akkor sem volt elegendő az apparátus elhelyezésére, amikor elkészült, s ezért nem sokkal azután, hogy a Rákóczi térről a tanács beköltözött az új épületbe, megkezdődött az apparátus egy részének visszaköltöztetése az előbbi helyre, vagyis a Rákóczi térre. Itt működött az ún. kistanács. (Az azóta városházává változott épületből a kiköltözés tovább folytatódott, s az önkormányzat, illetve a polgármesteri hivatal szociálpolitikai osztálya és adócsoportja, valamint a gyámhivatal a városházán kívül a városban másmás helyen működik.)

Apáról fiúra…

A városi tanács vezetőivel és munkájukkal a Barcikai Históriás 1994. évi számában ismertettük meg kiadványunk olvasóit. Most egy olyan sajókazinci, illetve kazincbarcikai család négy tagjáról  apa, két fia és unoka  teszünk említést, akik többkevesebb ideig tagjai voltak a tanácstestületnek. Az apának, id. Aranyos Istvánnak nem volt idegen a közigazgatási munka, mivel 1944 decemberétől ő volt Sajókazinc bírója. E tisztet kezdetben megbízás alapján látta el a lemondott bíró, Pogány Gyula helyett. Bíróvá választása az akkori időkre jellemző módon történt: a faluban működő nemzeti bizottság átalakult képviselőtestületté, amely bíróvá választotta őt. A volt bíró 1950-ben tagja lett az első kazincbarcikai tanácstestületnek, és elnöke a mezőgazdasági, kereskedelmi és közellátási bizottságnak. Az 1954. március 20-án megalakult városi tanácsnak ugyancsak tagja lett. Ugyanakkor egyik fia, ifj. Aranyos István állatorvos is tagja lett a testületnek, valamint az 1954. december 6-án megalakult vb-nek. Viszont az 1958. november 16-án megválasztott tanácstagok névsorában már sem az idős, sem az ifjú Aranyos István nem szerepel. Az Aranyos névvel ezután az 1971. április 25-én megválasztott tanácstagok névsorában találkozunk. Ekkor a volt bíró másik fia, id. Aranyos András lett a testület tagja, akit 1973. április 15-én ismét tanácstaggá választottak, s az 1980-as választásokig képviselte a választókerületének, a Kossuth Lajos utca és környéke lakóit. Az ő fiát, ifj. Aranyos Andrást 1985-ben választották a sajókazinciak tanácstagnak, s egy ciklusban, a tanácsrendszer megszűnéséig volt tagja a testületnek.

KAZINCBARCIKA TANÁCSTAGJAI

Végezetül közreadjuk azoknak a tanácstagoknak a névsorát, akik a tanácsrendszer negyven éve alatti választások alkalmával nyertek mandátumot választókerületük lakóinak képviseletére a városi tanács testületében.

Ismeretes, hogy Kazincbarcikát 1954. február 1-jei hatállyal nyilvánította várossá a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa. A település akkor az 1947-ben egyesített és 1948-tól Kazincbarcika nevet viselő Barcikából, Sajókazincból, Berentéből és az épülő új városból állott. 1954. március 20-án megalakult a várossá nyilvánított település 105 tagú tanácstestülete, amelynek tagjai az 1950-ben megválasztott kazincbarcikai és berentei tanácstagok lettek.

A következő választás 1954. november 24-én volt, s december 6-án alakult meg a városi tanács új testülete, amelynek tagjai a következő személyek voltak (a vbtagok neve dőlt betűvel szerepel):

ifj. Aranyos István, állami állatorvos, id. Aranyos István középparaszt, B. Lukács László bányaasztalos, Balázs József bányász, ifj. Balog Bertalan középparaszt, Bendicskó Gyula művezető, Boczki Lajosné bányász neje, Bodnár Gergely kisparaszt, Bogdán György bányafelügyelő, Bojkó József városi tanács vb – elnök, Börcsök Ferenc sztahanovista kőműves, országgyűlési képviselő, Brenkus Boldizsár, Brigyincki Imre vb – titkár, Budai Gyula középparaszt, Czakó Ferenc vb-elnökhelyettes, Czakó István bányász sztahanovista, Csonka Sándorné szülésznő, Csontos Ferenc gyárimunkás, dr. Hegyesi Imre körzeti orvos, Erdélyi László DISZ-titkár, F. Szűcs Pál kisparaszt, Faur Ferenc építésvezető, Fejes Sándor mozdonyvezető, Ficzere Ferenc a Borsodi Hőerőmű igazgatója , Gál Lajos vb – elnök, Gálos János erőmű-igazgató, Grespik Béla villanyszerelő, Gyükér Kálmán bányakovács, Hajdu András fűtőház vezető, Halász Géza mozdonyvezető, Heczei Kálmán tanulmányi felügyelő, özv. Hermann Lajosné kisparaszt, Hortobágyi János állomásfőnök, Jakab Balázs bányaasztalos, Jancsurák Barnabás vb – titkár, Kaiser Györgyné szabómester neje, id. Kapuszta Pál cipész , Karkuska Sándor üzemi lakatos, Kerekes Géza üzemi kőműves, Kiss Barna párttitkár, id. Kónya József kisparaszt, Kovács Béla iskolaigazgató, Kovács István kisparaszt, Köntös János középparaszt, Köntös József középparaszt, Kuti Jolán tanácsi dolgozó, Kuttor Béla középparaszt, Lipták Béla középparaszt, Lipták József középparaszt, Lukács Balázs bányafelügyelő, , Lukács Gyula kalauz, Lukács Gyuláné MNDSZ-titkár, Lukács József István középparaszt, Lukács Rezső üzemi lakatos, Magyar Pál bányász, Majoros István községi vb – titkár, ifj. Majoros János kisparaszt, Mihalik Béla, Miklós László MÁV-állomásfőnök, Mikó Gyula kisparaszt, Molnár László kisparaszt, Muhorai Elemérné MÁV-kocsivizsgáló neje, Mustos Alfréd DISZ-titkár, Nemes János Sajómenti Vegyiművek igazgató, Oláh Jánosné gyárimunkás, Oláh József középparaszt, Orosz László kisparaszt, Oroszlán Sándor kisparaszt, Papp Bertalanné kisparaszt neje, ifj. Papp Lajos bányagéplakatos - titkár, Papp Mihály a rendőrség vezetője, Pataki Lilla állami tanító, Pető Szilveszter a Kazincvölgyi Bányaüzem vezetője, Piatkó Lajos üzemi ács, özv. Pintér Józsefné gyárimunkás, Pogány Gézáné bányász neje, Pogány Károly középparaszt, Pogány Károly szakszervezeti elnök, Pogány Pál bányaüzemi kovács, Pósta János MÁV pályamester, Prókai Sándorné irodakezelő, Rácz Pál bányász, Réti Lajosné középparaszt neje, Rozmos József nyugdíjas irodakezelő, S. Tóth János kisparaszt, Szabó Gyula MÁV-kalauz, Szabó József kisparaszt, Szabó József a Borsod Ipari Tröszt igazgatója, Szalánczi János gyárimunkás, Szalontai Istvánné vasutas neje, Szűcs Zsigmond kisparaszt, Tóth Dezső kisparaszt, Tóth Sándor bányász élmunkás, Török János kisparaszt, Vágó Pál kisparaszt, Vécsei Józsefné kisparaszt, Veres Elek állami iskolaigazgató, Veres János városi tanács vb–elnökhelyettes, Vincze Zoltán üzemi kovács, kétszeres sztahanovista, Vitheim János művezető, Vizes Jánosné bányász neje.

 * * * * *

* * * * *

* * * * *

Győri Betalan, H. Lukács János, Hanák Pálné, Hollósi Bálint, Hronyecz Ferenc, Ignácz István, Imre József, Ipacs László, Jancsurák Barnabás, Jászay Dénes, K. Nagy János, Kalász László, Káposzta Lajosné, id. Kerekes Géza, Kerekes Lászlóné, Kiss László, Kozma Istvánné, Ködmön György, Krokavecz Andrásné, Kubolicz József, Lakárdy Éva, Lendvai Sándor, Lini István, Lukács Balázs, Lukács Gyuláné, Lukács János, Matisz József, Nagy Béla, Nagy István, Németh József, Oláh Józsefné, Osváth Zoltán, Papp Mihály, Primász Ferenc, Réthy János, Réthy Zsuzsanna, Serke János, Skernyók István, Smaraglai György, Suba Gyula, Szabó János, Szabó József, Szabó Lajos, Szőcs Sándorné, Szőke Béla, Sztancsik Károly, Tóth Bertalan, Tóth Gyula, Tóth Istvánné, Tóth József, Tóth Károly, Uchlár Ernő, id. Vágó Lajos, Vajtó Istvánné, Vojnovics János.

* * * * *

* * * * *

* * * * *

VB-tag: dr. Jancsurák Barnabás

* * * * *

* * * * *

A szerkesztő köszönetet mond a névsor összeállításához nyújtott segítségért Pestovics Jánosnak és Pestovics Jánosnénak, a B.-A.-Z. Megyei Levéltár mezőcsáti fióklevéltára dolgozójának, valamint Vígh Istvánnénak és Fazekas Tímeának, a kazincbarcikai polgármesteri hivatal dolgozójának.

tanácskozik a tanácstestület