Mátyás Ferenc:
Város születik
| Nem kürtszó, nem dob híre, – szentesi talyigások jutottak itt dűlőre, csákánnyal meg az ásók maroknyi erejével törték be itt e század kapuját, vad gyökérrel birkóztak, míg e házak emeletnyi magasba nőttek, s a sorból utca nyújtózott föl a napba, mindig messzebbre jutva. |
Nem ennyi
áldozattal, mint én e verset írom, – nem, nagyobb akarat van bennük, e messze síkon magukat számkivetve vállalták a nehézség kínját, követ kövekre rakva, – bizony, sötétség, iszonyat, mozdulatlan semmi honolt itt, a vész. |
| S amit ma látsz itt, abban erő s ész, úgy lett egész, hogy a szén, tűz, gépek, s a lélek megmutatta: mennyi mindenre képes az EMBER, ha akarja. |
|