Az átalakuló, modernizálódó főutca környezetébe a nem egységes megjelenésű, romló állagú építményeivel a piac már egyre kevésbé illett bele. Ezért döntött az önkormányzat a rekonstrukcióról, amely a Crassan Kft. tervei alapján a K. V. Építő-, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. kivitelezésében 1998. június 15-étől július 31-ig tartott. A 6,3 millió forintos költséggel megvalósított rekonstrukció eredményeként a régi építmények 361 négyzetméter alapterülete 183 alapterületű 8 db új pavilonnal gyarapodott.

1998. október 23-án avatták fel azt a két termet, amely új otthonául szolgál az iskola 8000 kötetes könyvtárának, és konferenciák, munkaközösségi foglalkozások, tanfolyamok helyszíne is. A két terem kialakítása és korszerű informatikai eszközökkel való felszerelése 2,5 millió forintba került, amit az iskola részben a saját költségvetéséből, részben pályázatokon nyert pénzből használt fel.

* * *

1998. július 1-jén közigazgatási napot tartottak a városi önkormányzat polgármesteri hivatalában, ahol a hivatal dolgozói közül az alábbiak részesültek polgármesteri dicséret elismerésben:

Az 1991. október 18-ai alapkőletételtől az 1998. október 10-ei avatásig még kerek hét évnek kellett eltelnie. De mára mindez a múlté. A 26-os út mellett a műjégpálya szomszédságában magabiztos alapokon áll az új létesítmény, melynek a 33,3x21 m-es sport- és a 12,5x6 m-es tanmedencéjét naponta több százan használják.

Néhány adat a létesítményről:

A létesítmény felelős tervezője Károlyi István építésztervező, az Armex Budapest Kft. alkalmazottja. A kivitelezési munkák közül a szerkezet építését az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat (Miskolc), a befejező munkákat az Észak-magyarországi Kereskedelmi és Szolgáltatási Kft., a műszaki ellenőrzést Juhász Ernő, a kazincbarcikai polgármesteri hivatal dolgozója végezte.

A személyszállítást érintő jelentős változásokon kívül az AES, a világ legnagyobb energiatermelő vállalata megszüntette a berentei szénosztályozó volt vagonbuktató rendszerét, de évi 100 ezer tonna szén Tiszapalkonyára való szállításával jelentős fuvarigénnyel lépett fel. A Ruda-Gipsz Kft. évi 200 ezer tonna kiegyensúlyozott szállításai, a Szénker Kft., a MÉH és a Borsod Erdő Kft. feladási küldeményei folytán városunk, valamint állomása a Gömöri Regionális Vasút egyik meghatározó, sikeres szolgálati helyei közé tartozik.

1998. november 25-én a vasútállomás közforgalomra való megnyitásának 100. évfordulóján emléktáblát avattak az állomáson a következő szöveggel:

"100 éves a kazincbarcikai állomás.
A múltat megbecsülve emlékezünk
elődeink munkájára.
Az állomás dolgozói: 1998. november 25."

A jubileum alkalmából a lakosság érdekében végzett vasúti szolgálatok elismeréseként dr. Király Bálint polgármester jubileumi oklevelet adományozott az állomásnak. Újabb emlékszalag is került az állomási zászlóra.

Egy, a városunkhoz méltóbb menetjegyiroda kialakítása, az utasinformációs szolgálat megszervezése, az állomáshoz vezető út korszerűsítése és kiszélesítése, valamint a vasutas dolgozók munkakörülményeinek javítása, sajnos, megoldásra váró feladat marad.

Röviden a Kazincbarcikai Sakk Klubról

Kik voltak a “hőskor”-ban a csapat szervezői? Udvardi Ignác, Bagyinszki Ferenc, Hronyecz Ferenc, Uzsoki Antal, Kovács István és e sorok írója. Az évtizedek során számos kiválóság nevelkedett a klub színeiben, akik nem csak a sakkban, de az élet más területén is eredményesek voltak. 1987-től kisebb megszakítással az NB II-ben szerepel a csapat.

A városi sakk-klubnak 52 igazolt, minősített versenyzője van. Három csapatot működtetünk., NB II-est, megyei I. és II. osztályost. Tizennyolc ifjú versenyzőnk van. A megye egyik legeredményesebb ifjúságnevelő egyesülete vagyunk. Megyei egyéni és csapatversenyeken fiataljaink rendszeresen dobogón végeznek. 1997-ben Zabiák József, az NB II-es csapat éltáblása volt az év megyei ifjúsági bajnoka. 1998-ban a megye női ifjúsági bajnoka Elek Emese, a Ságvári Endre Gimnázium jeles tanulója. Egyébként 1998 eddigi történetünk legeredményesebb éve volt, hiszen NB II-es csapatunk a 3. helyen végzett. Elismerően írt rólunk a Magyar Sakkszövetség lapja, a Magyar Sakkélet. Második csapatunk a megyei I. osztályú bajnokságon ismét bronzérmes, harmadik csapatunk a megyei II. csapatbajnokságon ezüstérmes lett. E csapatban 7-8 fiatal rendszeresen játszik.

Egyéni versenyeken főleg fiatalokat szerepeltetünk, akik szépen fejlődnek, s némelyeket már országosan is jegyeznek, ismernek és elismernek, így a Zabiák testvéreket: Józsefet és Norbertet, Zámbó Zoltánt, Károlyfalvi Zoltánt és Elek Emesét. Igen eredményesen szerepeltek a “3 Szombat” elnevezésű egyéni versenyen az Elek testvérek: Emese, Mónika és Sarolta, továbbá Váradi Alexandra, aki megnyerte az 1998. évi korcsoportos megyei döntőt. Tizenhat fővel megrendeztük Kazincbarcika egyéni bajnokságát is, amelyen Simon József mesterjelölt lett az első, aki Nemzetközi Sakkszövetség Élő-számmal rendelkezik. A városi diáksportbizottsággal minden évben megrendezzük a város általános és középiskoláinak egyéni és csapatbajnokságát, de közreműködünk a megyei döntőn is, mint potenciális résztvevők.

Működésünkhöz anyagi támogatást főképp a városi önkormányzat és a Bau-Mout ’92 Kft. biztosít, de számos kisebb cég, intézmény és magánszemély is nyújt szerény anyagi támogatást. Igen jelentős segítség részünkre, hogy a sportközpontban kaptunk otthont, amely ideális feltétele az eredményes működésnek. Ez elsősorban az ízig-vérig sportember Darai Imre igazgatónak köszönhető. A sakk-klubot négyes fogat irányítja: Dósa Lajos, Szabó László, ifj. Tóth Zoltán és e sorok írója:

Áprilisban, a költészet napja alkalmából volt a bemutatója Szőke Lajos Múltam palatáblájáról című verseskötetének, amely a költő 1988-ban megjelent A hétköznapok csöndje című verseskönyvét mintegy tíz évvel később követte. A kötet kiadója a Barcikai Közélet Kft.

A tavalyi könyvhétre jelentette meg Bagi Aranka Maszk szalon című humoros írásokat tartalmazó kötetét. A szerző – középiskolai tanár, diákszínjátszó-rendező, újságíró – egy-egy írása a Barcikai Históriás utóbbi években megjelent szinte valamennyi számában olvasható. Erre való tekintettel könyvét részletesen bemutatjuk, úgy, ahogyan az Budapesten a könyvhéten történt, majd pedig egyik humoros írásával ismertetjük meg a tisztelt olvasót.

Augusztus 13–17-e között a Szabolcs megyében rendezett országos írótábor rendezvényén, majd november 16-án Kazincbarcikán is bemutatták Zvadáné Farkas Erzsébet Egyedül ketten című verseskötetét, melyet a nyíregyházi RIM Könyvkiadó jelentetett meg.

Közben október 1-jén dr. Czifra János Alku nélkül című kötetének bemutatójára került sor. A kötetet lektoráló Hegedűs Mária így írt a könyvről: “Az írásokat a nyílt irónia, önirónia, olykor szatirikus hangvétel jellemzi. Írása senkit és semmit sem szeretne kímélni, legfőképpen önmagát, saját szakmáját sem.” A könyvet a Barcikai Közélet Kft. adta ki.

Október 28-án ismét könyvbemutató volt az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtárban. Ezúttal Hídvári Imre Széki emlékeim című verseskötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők.

* * *

* * *

S ez jó dolog. Vagy legalábbis jó lehetne, ha az amatőr színjátszás virágkorát élné. Ha ugyanúgy mozgalomról beszélhetnénk, mint a hetvenes években. Igaz, a sokszínűségre nem panaszkodhattunk Barcikán. Láthattunk teljesen hagyományos mesejátékot Litvániából, és nem túl eredeti ötlettől vezérelt, vontatott Hófehérke-adaptációt, amelyben a Grimm-mesére a Bibliát kopírozták rá angyali üdvözlettel és utolsó vacsorával. Más-más irányzatot képviseltek a mozgásszínházak: a budapesti Panboro csoport kontakttáncból építkezett, míg az ugyancsak fővárosi Szárnyak színháza tangóimprovizációkkal lépett fel. A szlovákiai Bánovcéről érkezett Stílus színpad Teréz 1775 című táncjátéka a boszorkányüldözéseket idézte meg – a témához kevésbé illeszkedő – jazzbalettes koreográfiával. Míg a cseh ostravai Fehér Színház tagjai végigsíelték Te, aki síelsz című burleszkjüket – méghozzá anyaszült meztelen játszották el egy síkirándulás – drámába forduló, de végig a jellegzetes cseh humorral átitatott – történetét. S örvendetes, hogy a hazaiak magyar klasszikusokhoz és kortársakhoz egyaránt fordultak: az Arvisura Madách című előadásával lépett fel, a sitkeiek Gárdonyi-darabot vettek elő. A gyomaendrődiek Kornis Mihály Körmagyarját játszották. A pécsi Janus Egyetemi Színpad pedig Parti Nagy Lajos Ibusárját vitte színre kiemelkedő dramaturgiai változtatásokkal felerősítve a tragikomédia drámaiságát. A műfaji gazdagság mögött azonban ugyanaz a jellegzetes művészi attitűd húzódott: a kirekesztettség, a kitaszítottság érzése, s az elvágyódás, a kitörni akarás. Az Ibusár hősnője, a vénlány Sárbogárdi Jolánka a maga írta operett világába álmodja magát. A kistarcsaiak cigánymeséjében egy fiatal sepsiszentgyörgyi (Mandala Mágikus Színház) az aranykorból indulva vezet el egy vágyott világba. A mártírszerep vállalásáról szól a Teréz 1775 éppúgy, mint a Szent Johanna-legendával foglalkozó Anouilh-darab, a Pacsirta, amit a budapesti Vörösmarty Gimnázium diákjai adtak elő.

Ritkaság, hogy egy nem tematikusan válogatott rendezvényen szinte ugyanarról az életérzésről, problematikáról valljanak a művészek. Ez izgalmassá tehette volna az idei találkozót. Mégsem lett az. Egyrészt több olyan szövegközpontú külföldi előadás is érkezett a fesztiválra, ahol a néző csak találgathatott, min problémáznak a szereplők a színen. (A venezuelaiak krimijében legalább öt percig lehetett nevetni a felfokozott beszédtempón. Azt viszont jó volt látni, hogy külföldön nagyon sok felnőtt is részese az amatőr színjátszásnak. Náluk ez inkább csak diákkori időtöltés.)

Az előadások többségéből éppen az a másság, az az egyediség hiányzott, ami érdekessé és értékessé teheti a csoportok tevékenységét, s ami kiemelheti őket a peremlét szorításából.

Nem szerencsés, ha az amatőrök szerényebb anyagi és művészi erőkkel próbálják utánozni a hivatásos nagyszínházakat, de ugyanígy zsákutca, ha az alternatív divatok nyomába erednek. Ha csak másolnak. Ha többnek akar látszani egy produkció, mint ami valójában.

1910-ben a kazinci és barcikai katolikus hívek Sajókazincon templom és iskola felépítését kérelmezték. Saját költségükön beszereztek két harangot, azokat ideiglenesen egy udvarban, fa haranglábon állították fel. Az érsekség anyagi hozzájárulásával megvásárolták a Tunyoghy-féle házas belsőséget a felépítendő templom és iskola számára.

1991-ben Wind István egyházmegyei építészmérnök tervei alapján dr. Samassa József bíboros, érsekfőpásztor érseksége 40 éves jubileuma emlékére 1911-ben Berentén, majd 1911–12-ben Sajókazincon építtetett saját költségén templomot, katolikus iskolát és tanítói lakást.

Templomunk Nagy Szent Teréz tiszteletére épült, s a belső szerelési munkálatok befejezésével felszentelésére 1913-ban került sor.

Az itteni világi elnök – az építést vezető pallérral összebeszélve – a két terv közül a tornyos templomot választotta Kazincnak, Berente pedig a fatornyosat kapta. Ebben bizonyos emberi hiúság is szerepet játszott, miszerint a katolikusok szégyellték volna, hogy csak fatornyos templomuk legyen (az egykori katolikus), a mai református, nagy templom mellett.

(Felhasznált irodalom: Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése)

1993-tól az egyházmegyék átrendezése következtében a kazincbarcikai esperesi kerület központja lett.