Érdekesen alakult a sorsa Sz. I.-nek, aki 1951-ben rabként került Kazincbarcikára, a nagy építkezésre. Előtte viszont a Markó utcai fogház parancsnoka volt. A felszabadulás után ugyanis mint munkásmozgalmi múlttal rendelkező megbízható személyt a fogház parancsnokává nevezték ki, és 1949-ig töltötte be ezt a munkakört. Mint parancsnok, felelősséggel tartozott azoknak a háborús bűnösöknek az őrzéséért is, akik abban az időben a Markó “lakói” voltak. Hogy, hogy nem, 1949-ben koholt vádak alapján őt is letartóztatták és tízévi börtönbüntetéssel sújtották. Ebből három évet le is töltött, egy évet pedig mint rab dolgozott Kazincbarcikán. 1952-ben feltételesen szabadlábra helyezték, ami után a BVK-ban helyezkedett el, ahol 1968-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. 1975-ben hunyt el.

Az 1921-es, battonyai születésű Baranovszky Ferencné (1996-ban elhunyt) így emlékezett a kazincbarcikai első éveire: “…Kazincbarcikára 1951 végén kerültünk a férjemmel együtt… 200 darab könyvvel megszerveztem és vezetője lettem a Barcikai Területi Építkezések központi könyvtárának. Körülbelül húsz kihelyezett szállási könyvtárat szervezetem meg, majd 1954-ig, a város megalakulásáig kb. 3000-re szaporodott fel a könyvállományunk. A város megalakulásával egyetemben városi könyvtár jött létre, melyet az általam addig szervezett kihelyezett könyvekből és könyvtárakból alakítottunk ki, és ezt adtam át más munkaköri elfoglaltságom miatt Papp Attilának.”

Kazincbarcika 1950-es és 1960-as évekbeli egészségügyi helyzetéről Vizes Gyuláné pályázati munkájából idézünk. Nevezett védőnőként dolgozott, s az akkori egészségügyi körülményekre így emlékezik: “Városunk építése 1951. szeptember 1-jén kezdődött… Az építkezésnél ebben az időben orvos nem volt. A betegeket Sajószentpéter orvosa vizsgálta és kezelte napi 1-2 órában. Az Óváros betegeit és a környező falvakat Hegyesi doktor látta el. Ebben az időben két nővér éjt nappallá téve a betegek ellátásával foglalkozott. 1952-ben a Borsodi Hőerőmű rendelőt nyitott, ahol Borjárszki doktor rendelt.

A város első rendelője fabarakk volt. 1954-ben a C épületben orvosi rendelőt nyitottak, amelyhez három női és hat férfiágyas betegszoba tartozott. Ekkor már hat ápolónő dolgozott az egész napos rendelésen. Nagy lépésnek számított, hogy 1955-ben megnyílt a K épületben 20 ággyal és szakrendelővel a kórház…