A zsűri, amelynek tagja volt Goda Gertrúd művészettörténész és Szerdahelyi Sándor festőművész is, a 4–8. osztályos korcsoportban összesen 19 tanuló munkáját díjazta. E munkákból Mezey István grafikusművész közreműködésével kiállítás készült, amely március 5-én nyílt meg a Kisgalériában, és március 27-ig volt megtekinthető, míg a többi pályamunka a Dózsa György Úti Általános Iskolában volt látható. A megnyitón Szendrei Örs igazgató által átadott díjakat az iskola “Gyermekeink a jövő” alapítványa biztosította. A tanulók által bemutatott kedves műsor felkészítői Szentesi Mária és Bulláné Farkas Beáta kolléganők voltak.

A másik országos pályázatunk szintén Petőfi-jeligével indult útjára:

mottóval jubileumi műsorkészítő pályázatot hirdettünk meg nevelőknek és közművelődési szakembereknek. Célul tűztük ki az eléggé kisszámú, elavult műsortervek választékának bővítését, ismerkedést az 1848-as regionális hagyományokkal, ünneplési módszerekkel, egyedi színvonalas műsortervekkel. A meghirdetett két kategória (önállóan megírt és szerkesztett műsor) közül az utóbbi volt a vonzóbb, a pályamunkák 90%-a ilyen jellegű volt. Értő fülekre leltünk Zalaegerszegtől Debrecenig, kis- és nagytelepülések, városok pedagógusai egyaránt pályáztak. Sajnos, városunkból csak egyetlen pályázó akadt, pedig közművelődési intézményeinkben a tartalmas, színvonalas ünnepségkultúra a jellemző.

Néhány adat a pályázatokról: 41 pályamunka érkezett, amelyet 46 fő készített. Megyénkből 12 iskolából 19 pályázó 16 munkával vett részt. A pályázatok téma és műfaj szerinti megoszlása: Petőfi-emlékműsor, történelmi műsor, műsor az aradi vértanúkról, március 15-ei műsor, regionális témafeldolgozás (Miskolc, Komárom, Sárospatak, illetve Baranya megye), képzeletjáték, iskolai ünnepség forgatókönyve, műsorterv, vetélkedő, dramatizált műsor, oratórikus játék és a 150. évfordulóhoz kapcsolódó emlékezés.

A pályamunkák kb. egyharmada tartalmában, formai megoldásában a megszokott ünnepségkészítés: a történelmi ismeretidézés, a hagyományos narrátoros-oratórikus feldolgozás módszeréhez ragaszkodott. A másik harmad gondos munkát végzett: képi, zenei és mozgáselemekkel tették vonzóvá és látványossá tervüket.

Ünnepi rendezvénysorozatunkat anyagilag a városi önkormányzat 95 000 forinttal támogatta; ehhez az iskolám 35 000 forinttal a már említett alapítványi és 140 000 forint költségvetési támogatással járult hozzá.

További célunk, hogy a pályamunkákat legalább részben (ha mód lesz rá, teljes egészében) megjelentessük. E nemes ügy érdekében ehhez keresünk anyagi támogatókat.

László Erzsébet tanár,
a rendezvények szervezője

A műsorkészítő pályázaton László Erzsébet, a Dózsa György Úti Általános Iskola magyar–rajz szakos tanára az általános és középiskolás tanulók számára a címbeli szerkesztett műsorral is részt vett. A téma választásáról a tanárnő a következőket mondja: “1848/49 dicső történelmi eseményeihez a szomorú záróakkord – a megtorlás ténye – szervesen hozzátartozik. Ennek többnyire csak a leggyászosabb napjára, 1849. október 6-ra szoktunk emlékezni, leszűkítve a szomorú történéseket. Egyrészt ezért vállalkoztam a szomorú, és nem a dicső napok megidézésére, másrészt úgy tapasztalom, hogy a 16–18 éves korosztály számára inkább misztikum, mint elképzelendő valóság ezeknek a nagyszerű embereknek a helytállása, cselekvő hazaszeretete, általában ’a’ hősök élete megfoghatatlan, távoli valami. Éppen ezért a KOR EMBERÉT igyekeztem megidézni KORA VALÓSÁGÁBAN. A korhű dokumentumok mellett törekedtem arra is, hogy a versanyag megújuljon, és tudatosan választottam zenei betétként szinte csak népdalokat a hagyományos Himnusz és Szózat mellett. Harmadsorban: a 150. évfordulót illik megtisztelnünk legalább egy iskolai ünnepséggel a szokásos rövid megemlékezés helyett. Akkor is, ha ez a nap nem nemzeti ünnep.”

“1. krónikás: Ma azokra a neves és névtelen hősökre emlékezünk, akik az 1848/49-es szabadságharc hősi küzdelmeiben jeleskedtek, s akik életükkel és vérükkel adóztak a független magyar haza ügyéért.

2. krónikás: 1849. október 6.: történelmünk gyásznapja. A Habsburg-önkény, a megtorlás 12 honvédtábornok, egy ezredes és az első magyar miniszterelnök életét oltja ki.

3. krónikás: A 12 honvédtábornok és egy ezredes, valamint gróf. Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzésének időpontja tudatos választás volt. Október 6. ugyanis a 2. bécsi forradalom évfordulója volt, amely forradalom a magyarok miatt tört ki, s Latour hadügyminiszter lett az áldozata.

2. krónikás: Haynau véres emlékeztetőül és megtorlásként választotta ezt a napot.”

“1. krónikás: Augusztus végére – a világosi fegyverletétel következtében – Haynau kezére jut a szabadságharc 13 katonai vezetője, akiket gyorsított hadbírósági tárgyaláson ítélnek halálra. A vesztőhely: az aradi vár.

2. krónikás: Tompa moraj közt megérkezik a kísérő sereg, és háromnegyed hatra a négy, golyóra ítélt tábornok, úgymint: Kiss Ernő, Schweidel József, Lázár Vilmos és Dessewffy Arisztid a sáncok között agyonlövettek.

1. krónikás: ’A bitófára ítélt kilenc tábornok ugyanazon katonai kíséret mellett indult meg, közrevevén a vigasztalással melléjük rendelt papi egyéneket.’

2. krónikás: Aulich Lajos 57 éves honvédtábornok, a legidősebb aradi vértanú. Nem tud magyarul. A szabadságharc kiemelkedő egyénisége: szigorú és igazságszerető parancsnok, megbízható és körültekintő beosztott.

1. krónikás: Damjanich János, a kiváló szerb katona meggyőződéssel szolgálta a magyar szabadság ügyét. Zászlóalja a szabadságharc leghíresebb alakulata volt. Éljen a haza! kiáltással halt meg.

2. krónikás: Knézich Károly tábornok horvát katonacsalád fiaként, mint képzett és szorgalmas tiszt szolgálta szabadságunk ügyét. Felesége beleőrült férje elvesztésébe.

1. krónikás: Lahner György honvédtábornok lelkiismeretesen, odaadóan végzi mint hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő az igen nehéz feladatot: a magyar seregek fegyverrel való ellátását.

2. krónikás: Gróf. Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok, a hős szellemű magyar-német nyilatkozata a kivégzés előtt: ’Elég, e nemzet szabad lesz, vagy megtagadja az igazság önmagát.’ Ő is, mint a többiek, levélben köszönt el szeretett családjától.

2. krónikás: Nagy Sándor József tábornok is a legvitézebb küzdők közül való volt. Jeleskedett Komárom és Budavár ostrománál.

2. krónikás: Báró Pöltenberg Ernő osztrák születésű magyar tábornok, aki bár nem tudott nyelvünkön, mégis hazánk szabadságáért küzdött. A kivégzés előtt megcsókolá társait. Elsőnek akaszták fel, s amikor a bitófa alá voltak állítva, Pöltenberg keserűn végignézve szerencsétlen társain, mondá: ’Szép küldöttség megy Istenhez a magyarok ügyében representálni.’

1. krónikás: Török Ignácz honvédtábornok ragyogó mérnöki elme, aki Komárom, Győr, Szeged vársáncainak, erődítéseinek megalkotásában jeleskedett. Maga sohasem harcolt, az esze volt a fegyvere, mégis meg kellett halnia.

2. krónikás: Az utolsó Vécsey Károly gróf tábornok volt. Különös büntetésként végig kellett néznie társai haláltusáját. Fegyelmezett, bátor katona létére bízott Görgey tábornok s az oroszok ígéretében. Ez okozta vesztét.

2. kórinkás: Ugyanezen a napon végzik ki Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, annak ellenére, hogy maga a haditörvényszék sem találta vétkesnek. Főbe lövik. Méltó temetést majd 1870-ben rendez neki Pest város hatósága.

2. krónikás: S még mindig nincs vége. Hasonló módon pusztul el 1849. október 25-én Kazinczy Lajos ezredes, honvédtábornok, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia.

1. krónikás: Lenkey János honvédtábornok, akit a világosi fegyverletétel után Arad város börtönébe hurcolnak, beleőrül szenvedéseibe. 1850. február 7-én szabadul meg földi léte kínjaitól.