Herbolya öle selymes,
Herbolya öle lágy,
A fáradtnak jó pihenője.

Csendje mélyebb a kútnál,
illata könnyű madár,
- ég kékje nevet a zöldre.

Ott fenn a kék közepén
aranylón ragyog a Nap.
Milliárd sugarát szórja.

Hadd huljon rád is a fény,
öleljen körül a csend,
állj be fűszálnak a sorba.

Méh döng majd zúgva körül,
kis patak habja csacsog.
Száz pletykát tud a patak.

Szél hűt, s hogy meleged
hűtlen cserbe ne hagyjon,
perzsel a bőkezű Nap.

Vékony Sándor