Kazincbarcikának a rendszerváltozás előtt is voltak nemzetközi kapcsolatai. Testvérvárosa ugyan csak egy volt, a bulgáriai Dimitrovgrád, de, elsősorban a városban működő vállalatok és üzemek fejlesztési, termelési és üzleti tevékenysége révén a világ számos országával - Szovjetunió, NDK, NSZK, Japán, Anglia, Franciaország, Olaszország - létesültek kapcsolatok. A rendszerváltozás után e kapcsolatok nemcsak szélesedtek, de tartalmában más jelleget is öltöttek. A privatizáció folytán több üzemünkben nyugati cégek tulajdonjogot szereztek. Így lett amerikai érdekeltségű pl. az erőmű, német a Könnyűbetongyár /Ytong/, a B.-A.-Z. Megyei Kézműipari Vállalat /Kübler Kft./, és a volt BVK egykori disszuüzeme /Linde/, francia a BorsodChem Rt. intermedier üzeme, osztrák a Panoráma Kft.

Városunk önkormányzatának és intézményeinek szintén jelentősen bővültek a nemzetközi kapcsolatai. A bolgár Dimitrovgrád helyébe az Alz folyó melletti német Burgkirchen lépett, s a két város között évente történik küldöttségcsere. Legutóbb 1996. augusztus 18-21. között Josef Rapp polgármester vezetésével 8 tagú küldöttség tartózkodott városunkban. A vendégek aug. 19-én a Városházán találkoztak önkormányzatunk vezetőivel és a kapcsolat továbbfejlesztéséről tárgyaltak.

Egyebek mellett megállapodtak a két város fiataljainak kölcsönös látogatásában és 49 bajor, valamint 80 kazincbarcikai diák balatonszepezdi találkozójában. Fejleszteni kívánják a kulturális és sportkapcsolatokat is. Ennek egyik példájaként a burgkircheni delegációval egyidőben városunkban tartózkodott a gendorfi fúvószenekar, amely augusztus 19-én Aggteleken a Baradla- cseppkőbarlangban, 20-án pedig Kazincbarcika Fő terén adott hangversenyt. A kulturális kapcsolatok keretében Kazincbarcikán német kulturális napokat rendeztek és rendeznek, a kazincbarcikai iskolásokat pedig a németek meghívják a Raifeisenkassében rendezendő gyermekrajzversenyre. A felek törekszenek a sportkapcsolatok fenntartására is. Ennek keretében a Gendorfban tartandó teremfutballversenyre kíván Kazincbarcika csapatot küldeni. Természetesen a gazdaság területe sem maradhat ki a kapcsolatokból. Kazincbarcika az 1997. évi termékbemutatón és vásáron szeretné látni Bajorország kiállítóit és szakembereit, csakúgy, mint a környezetvédelmi, a műanyag-feldolgozás és a vállalati átszervezésről rendezendő konferencián.

A lengyelországi Katowicéhez és Gliwicéhez közeli Knurow várossal - lengyel kezdeményezésre - 1993-tól tart kapcsolatot városunk önkormányzata. 1993. szeptember 30.-október 3-a között 3 fős delegáció látogatott Kazincbarcikáról Knurowba, ahonnét 1994-ben, városunk 40. évfordulójának ünnepségére a polgármester vezetésével érkezett delegáció hozzánk. Ezután mintegy két évig szünetelt a küldöttségek cseréje, míg 1996 májusában Knurow polgármestere dr. Király Bálint polgármesterhez címzett levélben fejezte ki az együttműködés felújításának szándékát. Ez találkozott városunk képviselő-testületének egyetértésével, így 1996. október 28-án Knurowból az alpolgármester vezetésével 4 tagú küldöttség érkezett Kazincbarcikára. A kapcsolatok kialakításában a következő lépést dr. Király Bálint polgármester és Nagy Imre alpolgármester november 10-12-i knurowi látogatása jelentette. A két vezető nem üres kézzel indult útra: a további együttműködésről szóló megállapodás tervezetét vitték magukkal, amit Knurow város önkormányzati testülete november 11-én megtárgyalt és jóváhagyott, és november 12-én a két polgármester ünnepélyes keretek között aláírt, Kazincbarcika önkormányzatának képviselő-testülete pedig 1996. november 22-án ratifikált.

A megállapodás lényege: évente egy-egy alkalommal hivatalos delegáció cseréjére kerül sor az együttműködés tapasztalatainak megtárgyalására és a következő év feladatainak meghatározására; kölcsönösen szorgalmazzák, hogy a két város gazdasági társaságai, vállalkozói, intézményei és civil szervezetei közvetlenül is lépjenek kapcsolatba egymással a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés kialakítása céljából; a felek kidolgozzák a kulturális, művészeti kapcsolatok rendszerét, módját, és a versenysportban megvalósítható cserelehetőségeket, továbbá a gyermeküdültetés formáit; Kazincbarcika önkormányzata lehetővé teszi knurowi cégek részvételét a Kazincbarcikai Termékkiállításon és Vásáron.

Kapcsolat a dán Skjern-i Husflidsefterskolen diákjaival 1967-ben gyökerezik, de együttműködéssé 1993-94-ben kezdett fejlődni. Történt ugyanis, hogy városunk akkori országgyűlési képviselője, Ollári István részt vett Norvégiában az Interparlamentáris Unió ülésén. Itt ismerkedett meg a tolmácsként jelen lévő dr. Szira József egyetemi tanárral, aki a ’ 90-es évek elején megalapította az Északi Fény Bt. Utazási Irodát. Ennek célja az, hogy Európa öt északi országából utazásokat szervezzen hazánkba azért, hogy egymás megismerése és közös programok révén népeink között baráti kapcsolatok alakuljanak ki.

Az Északi Fény Bt. szervezésében első alkalommal 1993-ban érkeztek dán fiatalok Kazincbarcikára, az Irinyi János Műszaki Középiskolába, s a két iskola diákjai - az Arborétum Kft. közreműködésével - megkezdték a Völgy park egy részén liget kialakítását. A faültetést 1994 őszén folytatták, s a terveik szerint 2000-ig minden évben tovább építik a ligetet.

A Jókai Mór Középiskola (a volt Egészségügyi és Óvónői Szakközépiskola) 1996-ban létesített kapcsolatot a németországi Altöttingi Körzeti Kórház szakképző iskolájával (Bajor tartomány). Többszöri levélváltás után április 25-27-én városunkban tartózkodott Roland Hampel, a kórház gazdasági vezetője és Peter Haugeneder, az iskola igazgatója. Látogatásuk célja: a Jókai Mór Középiskolával a kapcsolatfelvétel és a tanulók kölcsönös látogatásának megbeszélése volt. Az ekkor történt szóbeli megállapodás alapján július 8-án 5 napos látogatásra 25 német diák és 3 tanár (kísérő) érkezett városunkba. A diákok ismerkedtek a Jókai Mór Középiskolában folyó szakképzéssel, a városi kórházzal és gyógyító munkájával. A városunk intézményeiben tett látogatásokon kívül ismerkedtek Miskolc, Lillafüred, Aggtelek, Szilvásvárad és Eger nevezetességeivel.

A németek látogatásának viszonzásaképpen a Jókai Mór Középiskola 25+3 fős csoportja Ivády Miklós iskolaigazgató vezetésével augusztus végén utazott Németországba, ahol 5 napon át ismerkedtek az Altöttingi Körzeti Kórházban és a kebelébe tartozó szakiskolában folyó munkával. A barcikai diákok útjuk során nemcsak hasznos szakmai ismereteket szereztek, de kulturális élményekkel is gazdagodva tértek haza. Ugyanis arra is időt szakítottak, hogy megismerkedjenek Németország és Ausztria némely világhírű kulturális nevezetességével.

A szerzett tapasztalatok alapján a Jókai Mór Középiskola vezetősége állandósítani szeretné a megkezdett kapcsolatot a német intézménnyel.

Igen jelentősek azok a kapcsolatok, amelyeket kulturális téren az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár alakított ki külföldi csoportokkal, egyesületekkel. Erről Sajó Attila, az intézmény igazgatója a következőket mondja: Az Egressy 1969-es átadása óta az egyetemes kultúra helyi fellegvára. Mondhatjuk ezt azért, mert nemcsak a magyar kultúra terjesztése hazározza meg mindennapjait, hanem a falai között más népek kultúrája is jelen van folyamatosan. A csoportok, programok cseréje, a vendégfellépések így tulajdonképpen az Egressyvel egyidősek.

A 70-es években a város testvérkapcsolatai révén a bulgáriai Dimitrovgrád volt az egyik legkedveltebb "célpont". A Borsod Néptánc Együttes, az Egressy Pedagóguskórus, az Izsó Miklós Képzőművészeti Kör és hivatásos képzőművészek juthattak el a balkáni ország városába és persze a tengerpartra is. E látogatásokat bolgár csoportok vendégszereplései követték. Gyakoriak voltak a Szovjetunióból érkezett együttesek fellépései is.

A 70-es években (pontosan 1972-ben) indult útjára az a rendezvény, amely a mai napig a "legnemzetközibb" a városban. Ez az Ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztivál.

Kezdetben csak magyar, majd külföldi csoportok, a 80-as évek elejétől pedig már "nyugati" együttesek is jöttek. A színjátszófesztiválok révén majd egy hétig valóban nemzetközi mércével is mérhető fesztiválvárossá vált Kazincbarcika. A fesztivál immár 24 éves történelme során nagyon sok külföldi együttest láthattunk, nagyon sok kontinensről. Így járt Kazincbarcikán angol, holland, német vagy török csoporttól a cseheken, románokon át természetesen szovjet együttesekig számtalan európai csoport, de volt japán, vagy éppen nigériai vendégegyüttes is.

Kiemelkedő kulturális kapcsolatnak kell tekinteni a szlovák "vonalat". A 80-as években az akkori Megyei Tanács által Dolny Kubinnal alakult ki kapcsolat -Árva (Orava) megye - az ottani pedagóguskórus (csak szlovákok!) és a mi Egressy Kórusunk között. Cserefellépések jellemezték a kapcsolatot. (Legutóbb 1989-ben.) Sajnos ez a kapcsolat az Egressy Kórus munkájának szüneteltetésével mára teljesen leépült. Ugyancsak fontos a szlovák kapcsolatokban a Kamera Fotókör és a Kassai Nova Fotóklub 1985-ben kialakult kontaktusa. Minden évben közös alkotótáborok, közös, illetve cserekiállítások, rendszeres munkatalálkozók zajlanak. Hány és hány szlovák, illetve szlovákiai magyar alkotó mutatkozott be a városi kiállítóteremben, illetve a Kisgalériában Juraj Fleischer - Fleiser Gyurin át Mláka Vladislávig és persze a mieink kint, a kapcsolatot példásan ápoló és tartó Szathmáry-Király Ádámtól kezdve Nyulászi Andrásig.

A felsorolt folyamatosnak tekinthető munka mellett a korral is lépést tartva megalakították a Felföldi Fotográfusok Szövetsége civil egyesületet is, így ma már önálló jogi személyként dolgoznak, minimális intézményi (Egressy) segítséggel.

Ugyancsak a "szlovák vonalat" erősíti a Kassai Thália Színházzal "barátivá" nemesedett munkakapcsolat. Minden évben bemutatkoznak a bérletes sorozatban a 90-es évek elejétől kezdve. Nagyszerű társulat, kitűnő színészek és ragyogó "hétköznapi" emberek. Számukra és számunkra is ünnep, ha itt vannak. És persze ünnep a közönségnek is, hisz oly ragyogó előadásokat hoztak hozzánk, mint pl.: a "Bolha a fülben", a "Szegény Dániel", vagy a "Semmi és végtelen".

Jelentős az 1990-es évek elején kezdődött "csemadokos" kapcsolat. Ez Rozsnyón kezdődött, de mára szinte egész Dél-Szlovákiát érinti, Fülektől Nagykaposig. Mára ez a kapcsolat is mindennapossá vált, bár kicsit egyoldalú az ügy. Miért? Nos, a dél-szlovákiai magyarlakta területeken igen nagy szükség van ránk, hisz kulturálisan igen gyéren ellátottak. Ezért szinte úgy tekinthetünk e területre is, mint "nemzetközileg is kiterjesztett Egressy-vonzáskörzetre", mely határokra sincs tekintettel. S hogy milyen megnyilvánulásai vannak az együttműködésnek? Amatőr csoportjaink (Borsod Néptáncegyüttes, citerazenekarok, bábcsoport) rendszeresen fellépnek Nagykapostól Fülekig. Különösen a Kincs-bábcsoportot szeretik, hisz a mese világát repíti a kicsinyekhez. Közös szavalóversenyt rendezünk rendszeresen a rozsnyói és a szepsi iskolákkal. Játszóházakat tartunk a gyerekeknek (emlékezetes a rozsnyói "Őshaza vérszerződés" és a Krasznahorka várának tövében megtartott "Honfoglalás" dramatikus történelmi játszóház). És ami talán ennél is fontosabb: pedagógusok részére már többször tartottunk felkészítő kézművestanfolyamokat, így valószínű, hogy még több gyerekhez jut el a játszóházak, a népi kézművesség varázsa. A szlovákiai magyar pedagógusok tanácskozásain előadásokkal, bemutatókkal, bábkiállításokkal is szerepeltünk. De tartottunk már közös olvasótáborokat, hol Magyarországon (Sástó), hol Szlovákiában (Jablonca). Redszeres résztvevői, illetve felkért előadói vagyunk különböző táboroknak Szlovákiában. Elsősorban a népi mesterségek oktatását igénylik. Kedvező visszhangot váltott ki mind itthon, mind Szlovákiában az is, amikor 1994-ben a "Gyermek Ki mit tud?"-on és a "Tátikán" sikeresen szereplők fellépéssel egybekötött felvidéki kiránduláson vettek részt.

A rendszerváltozás után megnyíltak a lehetőségek a "nyugati" kapcsolatépítésre is. (Persze azért előtte is volt lehetőség, pl.: nyugatnémet fúvószenekar a Bányász Fúvószenekarok Találkozóján stb.) Az első jelentős kapcsolat a véletlennek köszönhető. Egy magánturistaúton Sajógalgócon járt német házaspár meghallotta játszani a barcikai citerásokat, s a következő évben meghívás érkezett a bajor népzenei fesztiválra. Nos ez a kapcsolat a Rott-völggyel (ide valók bajor zenész barátaink, Passau és München között) igen szorossá vált. A barcikai citerások már három alkalommal jártak ott, s ugyanennyiszer voltak itt a bajor zenészek is. Az együttműködés, a kapcsolattartás folyamatos, így hamarosan újabb vendégszereplések követik majd egymást.

A múltban kiépült kapcsolatok közül szilárdan létezik és fejlődik tovább a "szlovákiai vonal". A Felföldi Fotográfusok Szövetségének tagjai között már romániai alkotók is találhatók (sőt német is), s az 1997-es alkotótáboruk Morvaországban lesz (ma Csehország része). A Kassai Thália Színház az 1996/97-es évadban is bemutatkozik városunkban, sőt már 1997/98-ról is tárgyalunk. A csemadokos kapcsolatok is tovább mélyülnek.

Erőteljesen fejlődik a "bajor vonal", és a további tervekben itt a népzene mellett a néptánccsere is szerepel. E kapcsolatok révén egy "cseh vonal" is kiépült a cseh népzenészekkel. 1996 őszén Prágában és Strakonicében - Prágától kb. 100 km - volt fellépése citerásainknak, s 1997 augusztusában pedig ők látogatnak hozzánk. A citerásaink igen kelendőek. Ugyancsak 1996 őszén, éppen azokon a napokon, amikor Prágába szólt a meghívás, egy másik együttesünk Katowicében szerepelt a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat megbízásából megyénket képviselve (régen a megyei tanács megbízásából például Cserepovecben voltak hasonló utak képzőművészeknek, illetve vándorkiállításoknak)

1996 ősze jelentős volt a külföldi turnékat illetően. Ugyanis a Kincs-bábcsoportot Erdélybe hívták egy hétre. Csodálatos élményekkel teli egy hét volt, melyen az együttes vezetője, Kovács Balázsné - Ibolya néni - még bábkészítésből módszertani bemutatókat is tartott romániai magyar pedagógusoknak (itt jegyzem meg, hogy 1996 márciusában egy hétig 4 emberünk játszóházas módszertani bemutatókat tartott ugyancsak Erdélyben, mialatt Ibolya néni bábkiállítása is megtekinthető volt Kolozsvárott).

A nehéz gazdasági körülmények ellenére az Ifj. Horváth István nevével fémjelzett színjátszófesztivál is stabilan áll a lábán; az 1996-oson újra számos külföldi szakember és együttes vett részt. Szakértők voltak Romániától Ausztrián át Angliáig, együttesek pedig Romániából (kettő, az egyik tiszta román), Németországból, Belgiumból és Kolumbiából is (újabb kontinens!). A jövő is biztosított, és az 1998-as fesztivál már most szerveződik!

Hagyományosnak tekinthető az is, hogy aug. 20-án nemzetközi gálát láthatnak a város lakói a Fő téren. A Miskolci Majorett Fesztivál kihelyezett programjaként az évek során járt már itt holland táncegyüttes, lengyel-magyar-szlovák majorett, olasz zászlódobáló csoport. 1996-ban új és sikeres volt az I. Sajóvölgyi Folklór Fesztivál megrendezése. Ennek keretében a magyar fellépők mellett török, görög és grúz együtteseket is láthattak városunk polgárai. Az együttesek közül a görög több napon át a vendégünk volt és 1997 júliusában a Borsod Néptáncegyüttes görögországi vendégszereplésre hivatalos. Ugyancsak hagyomány, hogy a város önkormányzatának vendégeként egy-egy együttes fellép Kazincbarcikán, illetve az aggteleki cseppkőbarlangban. Szerepelt már ott bajor fúvószenekar és ukrán kórus is. Természetesen az alkalmakhoz kötődő külföldi fellépők mellett egyedi esetenkénti fellépések is gyakorta voltak az Egressyben. (Pl.: japán táncegyüttes Fujiból, majorettek Kassáról stb.) De képzőművészeti kiállításokat is említhetünk (pl.: Josef Ringhoffer Münchenből, romániai magyar alkotók stb.).

Végül, de nem utolsósorban szólni kell a város épülő testvérkapcsolatairól és ezek kulturális lehetőségeiről is. Fontos kapcsolata a városnak Burgkirchen. E kedves bajor kis várossal egyre erősebbek az együttműködés keretei. Tőlük fúvószenekarok érkeztek eddig a legtöbb alkalommal kulturális delegációként, tőlünk pedig iskolák együttesei viszonozták ezt. Reméljük, hogy e bajor kapcsolatba az Egressy együttesei is hamarosan bekapcsolódhatnak. Komoly együttműködés bontakozik ki Kazincbarcika és a lengyel Knurow között. 1997 májusának végén egy kulturális delegáció részeként citerásaink és néptáncosaink is fellépnek az ottani városi ünnepen. Alakul a város és Rozsnyó, s talán újra Kazincbarcika és Dimitrovgrád kapcsolata is. Reméljük, itt is bekapcsolódhatunk a kulturális együttműködésbe.

Tovább szeretnénk tágítani nemzetközi kapcsolatainkat, hisz ez igen ösztönző csoportjaink számára, illetve igen érdekes színfolt városunk lakóinak (amikor külföldiek érkeznek hozzánk). Ezért 1997 nyarán citerásaink egy nagy nemzetközi fesztiválra utaznak Lengyelországba, nem titkoltan további nemzetközi kapcsolatok építése céljából (de terveink között egy ausztriai fesztivál is szerepel). Abban is bízunk, hogy a megye holland kapcsolatai keretében népzenei vagy néptáncvonalon kontaktusba kerülhetünk németalföldi együttesekkel is. A Kincs-bábcsoporttal a nyelvi korlátok miatt változatlanul a külföldi magyarlakta területekben gondolkodunk.