Az események mennyisége szerint 1996-ot a nagyvilágban a választások éveként lehetne jellemezni. Több mint 100 ország választói szavaztak elnökjelöltekre, parlamenti vagy/és a helyi igazgatás képviselőjelöltjeire. Választott az egyetlen szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok népe, de választás volt Oroszországban és Japánban is. És néhány a kisebb országok közül, ahol 1996-ban szintén az urnákhoz járultak: Albánia, Bulgária, Görögország, Románia, Szlovénia, Jugoszlávia, Moldova, Olaszország, stb.

Az elnökjelölt politikusok a választási hadjáratban igyekeztek "emberközelbe" kerülni. A képernyő jóvoltából láthattuk a civil választókkal és az IFOR-katonákkal parolázó Clintont, a hintázó, és nemcsak orosz népi táncot, hanem a legmodernebb táncokat is vígan ropó Jelcint, (aki a megválasztása után merőben más pozitúrában mutatkozott meg), a ravaszkásan mosolygó Iliescut és más, a voksokra vadászó politikusokat.

A világ lakóinak figyelme 1996 nyarán az atlantai olimpiára irányult. Ezrek és ezrek közvetlenül, az olimpiai játékok helyszínén, száz- és százmilliók pedig a televízió, rádió és az újságok révén voltak részesei a különböző sportágakban folyó küzdelmeknek, amelyek bőven "termettek" arany-, ezüst- és bronzérmeket a legjobbaknak. Nekünk, magyaroknak azért is jelentős és emlékezetes marad ez az olimpia, mert az olimpiák történetében egyedülálló sikert hozott: Egerszegi Krisztina itt szerezte meg az 5. olimpiai aranyérmét.

Sajnos, az előbbieknél kevésbé szívderítő események is zajlottak a nagyvilágban 1996-ban. Az olimpiát bombamerénylet zavarta meg, súlyos villongások és összecsapások voltak az ír protestánsok és katolikusok, az arabok és izraeliek, a csecsenek és oroszok között. Az összecsapásoknak sok ártatlan ember esett áldozatul, vagy vált rokkanttá, csakúgy, mint az előfordult terrorcselekményeknek, természeti csapásoknak vagy más katasztrófáknak. 1996-ban fordult elő az eddigi legnagyobb repülőszerencsétlenség is, amikor novemberben Indiában egy szudáni és kazah repülőgép a levegőben összeütközött, s ennek következtében 351 ember vesztette életét. Megdöbbentő volt az a légi katasztrófa is, amelyben hazánk etiópiai nagykövete, Annus Antal vesztette életét.

Magyarország 1996-os évét a találkozások és tanácskozások évének lehetne nevezni, melyre a Millecentenárium szolgáltatta az okot. A találkozókra alkalmat adó rendezvényeknek se szeri, se száma nem volt. Budapesten találkoztak és tanácskoztak az európai országok parlamentjeinek elnökei, igazságügyi és művelődési miniszterei, találkozót rendeztek az európai szocialisták, és találkoztak 20 ország idős emberei az I. Nyugdíjas Fesztiválon, ugyancsak Budapesten ülésezett az Európai Újságírók Szövetségének kongresszusa, világtalálkozóra gyűltek hazánkban a magyar filmesek és polgármesterek, a Magyarok Világszövetségének tagjai; a hazánkban tartott NATO-hadgyakorlaton szintén több országból vettek részt, csakúgy, mint a kutya-világkiállításon.

Az év másik hazai jellegzetes eseménye a robbantásos merényletek sorozata volt. Esztergomban szerencsére nem robbant a ketchuposflakonba rejtett robbanóanyag, de robbant és anyagi kárt okozott a Budapest különböző helyein - Klauzál tér, Wesselényi utca, Rákóczi út stb. - történt robbantás, és Piliscsabán személyi sérülést is okozott egy buszban felrobbant bomba.

Képletes bombarobbanásban is volt részünk. Nagyot durrant a "Tocsik-bomba"; lökőhullámai oly erősek voltak, hogy kivetették miniszteri székéből Schuchman Tamást és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. vezéreit. E robbanás utórezgései az év végére sem csillapodtak le.

A Tocsik-ügy és más botrányok kemény fellépésre késztették a kormányt is - a rendőrséggel szemben. Ennek a fellépésnek az Országos és a Budapesti Rendőr-főkapitányság négy tábornok- vezetője esett áldozatul.

Városunk, a "kishaza" sem szűkölködött a lakók érdeklődését felkeltő és kedélyeket borzoló eseményekben. Az év első hónapjában kigyulladt az Akropolisz-disco. Amint azt a rendőrségi nyomozás kiderítette, a tűzesetet szándékos gyújtogatás okozta, melynek tettesét el is fogták rendőreink. Még jóformán el sem csitultak ennek az esetnek a hullámai, amikor márciusban már egy másik ügy gerjesztett újabbakat. Ez a patkányméreg-ügy volt, vagyis az, hogy a Hámán Kató úti gyerekek belekóstoltak a cukornak hitt patkányméregbe. Szerencse, hogy csak keveset fogyasztottak belőle, s így enyhe lefolyású megbetegedéssel, néhány napig tartó kórházi ápolással és megfigyeléssel megúszták.

Többször volt témája lakossági fórumnak, a helyi sajtónak és az önkormányzati testületi üléseinek az oktatási intézmények racionalizálása (magyarul: ésszerűsítése, még magyarabbul: óvodák és általános iskolák összevonása). Sikerült ezt úgy rendezni, hogy sem óvoda, sem iskola nem szűnt meg, az elbocsátás is csak néhány pedagógust érintett. Az év eleji nagy vihar az év közepére, még inkább az új tanév kezdetére elcsitult, és viszonylag nyugodt légkörben kezdődhetett meg az 1996/97. tanévi munka.

Berente "válási" szándéka szintén borzolta a kedélyeket. Az esetleges leválás utáni Kazincbarcika lakóiból nem az váltotta ki az aggodalmat, hogy Berente lakói önállóan szeretnének boldogulni, hanem hogy az anyagi források csökkenése miatt veszélyben látták forogni a város működését.

A néhány évvel ezelőtt kirobbant "azbesztügy" még 1996-ban is témája volt a helyi, megyei és az országos sajtónak. Talán 1996-tal pont kerül ennek végére, mivel megoldás született a városi hulladéklerakó telepen elhelyezett, több ezer tonnát kitevő azbesztpor veszélytelenítésére, s e veszélyes hulladék eltemetésével valószínűleg az egész azbeszttéma is süllyesztőbe kerül. (A hatástalanítás december 19-re befejeződött az illetékes szakhatóságok ellenőrzésével.)

Nyílt levelekkel bombázta a városi önkormányzatot, és főleg a polgármestert a helyi kisgazdavezér. Akárcsak az országos a miniszterelnököt, úgy ő a polgármestert szólítgatta fel lemondásra. Végül is megelégelvén a sajtóbeli csatározást, hírnevének rontása miatt a polgármester bírósági eljárást kezdeményezett a nyílt levél szerzője és az azt közzétevő Kazincbarcikai Közélet újság főszerkesztőjével szemben. Perre végül is nem került sor, mert az "alperes" az év végén (a karácsonyi szeretet és megbékélés jegyében?) elhatárolódott azoktól, akik írásainak némely kitételét a polgármester ellen irányulónak vélték. De az is lehet, hogy ebben is az országos vezérét követte, aki egy időközi polgármesteri választás okán az MSZMP volt tagjainak hajlandó megbocsátani és kész őket pártjába befogadni.

Természetesen más események is jellemezték Kazincbarcika 1996-os évét. Itt is bőven voltak kulturális események, sikeres és kevésbé sikeres rendezvények, találkozások vagy évfordulós ünnepségek. Nem csak a Millecentenárium adott okot az ünneplésekre, hanem (a még mindig fiatal) városunk néhány intézményének különböző idejű évfordulója is.

Összegezve az 1996-os év nagyvilági, kishazai és "kishazai" eseményeit, talán azzal az örök érvényű megállapítással és jóslattal zárhatjuk e témát, hogy: a magunk mögött hagyott 1996-os esztendő közepesnek minősíthető; az előző évinél rosszabb volt, de jobb, mint az 1997-es lesz.

* A települések esetében a kishaza elnevezést Fekete Gyula író "Kishaza" című írásában használja az "Írószemmel" című, 1973-ban a Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett könyvben. Az író azokra a településekre érti e megnevezést, amelyeknél a városépítés, városfejlesztés közös élményeként mind több ember tekinti a lakó- és munkahelyét kedves otthonának. Ennek példájaként Kazincbarcikát említi meg az írásban.