Kisebbségkutatás - 2009. 4. szám

Állampolgárság vagy etnicitás: az állami intézmények szerepe az identitás megválasztásában

Penn, Elizabeth Maggie: Citizenship versus Ethnicity: The Role of Institutions in Shaping Identity Choice = The Journal of Politics, 2008. október, 70. évfolyam, 4. szám, 956-973. p.

A politika intézményeit gyakran alkalmazzák társadalmi konfliktusok feloldására. Napjainkban nem ritkán szakértőkhöz fordulnak az államok olyan politika rendszerek megtervezése kapcsán, melyek feloldják a társadalmi csoportok között felmerülő versengést és feszültségeket. Példa erre − többek között − a fajüldözés időszaka utáni Dél-Afrika, ahol, a vélemények túlnyomó többsége szerint, az arányos, listás képviseleti rendszer bevezetése sikeres multietnikus kormányzat létrejöttéhez vezetett. A társadalmi csoportok közötti konfliktusok azonban a hagyományos demokráciákra is jellemzők. A feszültségek enyhítése érdekében számos ország bizonyos arányú törvényhozói pozíciót nőknek vagy etnikai kisebbségeknek tart fenn, bizonyos államokban pedig megtiltják, hogy szélsőséges pártok jelöltet állítsanak.

Penn tanulmányában azt kutatja, az állami intézmények milyen szerepet játszanak az etnikai identitás kialakításában vagy elfojtásában. Az írás egy megfigyeléssel nyit, eszerint minden egyén párhuzamosan több társadalmi csoportba tartozik. Ugyanakkor tudatosan vagy tudat alatt, de megválasztjuk, elsősorban melyik csoporthoz tartozónak valljuk magunkat. Amennyiben ez a választás részben politikai tényezőktől is függ, akkor a vonatkozó döntések meghozatalának miértje és a döntések politikai kötődést befolyásoló hatásainak mikéntje nagy jelentőséggel bírhat az állami intézmények kialakításában. A tanulmányban bemutatott modell alapvetően egy kérdésre összpontosít: milyen típusú intézmények képesek meggyőzni az egyént, hogy az etnikai hovatartozás helyett az államhoz való kötődést helyezze előtérbe. A választást befolyásolni törekvő politikai elit elemzése helyett azonban Penn inkább egy általános elemzési keretet állít fel, ennek segítségével az intézményi változások faji önmeghatározásra gyakorolt hatásait lehet elemezni társadalmi szinten. Megteszi az első lépést az intézmények hátterében húzódó, a társadalmi csoportok közötti viszonyokat befolyásoló tényezők felfedése irányában.

Penn egy állam, Irak esetének külön figyelmet szentel. Az országban meghatározható számú etnikum él, és minden állampolgár megválaszthatja, hogy etnikumával vagy az állam egészével azonosul elsősorban. Ez a döntés természetesen hatást gyakorol az egyén politikai elképzeléseire is. Adott ember tehát döntést hozhat arról, hogy magát inkább szunnitának vagy inkább irakinak vallja, de a két döntés eltérő haszonnal jár számára.

Az egyén önazonosságának megválasztása alapvetően a választható csoportok jólétén, státusán múlik. Az emberek, tudatosan vagy tudat alatt azt az identitást választják, amelyik a legnagyobb haszonnal kecsegtet az adott szituációban. Ez az elméleti keret összhangban van a „helyzetfüggő választás” elméletével. Tehát, noha az etnikai csoportok rögzítettek, az etnikai önmeghatározás, az élethelyzetek változékonysága miatt, képlékeny. A tanulmányban szemléltetett példákban a választást befolyásoló alaphelyzetnek vannak intézményi és társadalmi tényezői is. Az utóbbiak közé tartozik a társadalmon belüli csoportok összetétele, az egyének politikai preferenciáinak megoszlása, valamint a társadalmi csoportok közötti anyagi különbségek.

Az írás egy jól értelmezhető analitikai megközelítést ad annak modellezéséhez, hogy az identitás meghatározása a társadalmak felépítésének egyik alapműködése. A modell képes előrejelzést adni az alábbi kérdésekben:

1. Mikor képes és mikor nem képes egy állami intézmény nemzeti identitást létrehozni?

2. Mikor lehet segéllyel és/vagy újraelosztással nemzeti identitást létrehozni?

3. Milyen típusú társadalmak a leghajlamosabbak erős etnikai identitások kialakítására?

4. Milyen típusú társadalmi csoportokat érdemes az intézményeknek előnyben részesíteni, amikor az állammal való azonosulás terjesztése a cél?

A kérdés, hogy az etnikai önmeghatározás jótékony-e vagy kártékony a demokráciára nézve, rendkívül összetett. A faji identitás mozgósíthatja az embereket, hogy vegyenek részt aktívabban a politikában, társadalmi felelősségvállalására sarkallhatja őket, és segítheti egy erős szociális háló kiépülését. Egyértelmű azonban az is, hogy az államon belüli erős, heterogén etnikai identitások olyan politikai rendszer kialakulásához vezethetnek, amelyben egy csoport dominál, kiszorítva a többi csoportot a politika területéről. Ez a szemlélet azon a tételen alapul, amely szerint egy stabil demokrácia kialakulásához a többség és a kisebbség képlékenysége szükséges. A nagyfokú etnikai változatosság tehát nagy kihívást jelent a demokráciák számára.

A tanulmány a csoporthoz való tartozás és a politikai intézmények formai modelljének bemutatásával, illetve a Moses Shayo által bevezetett egyensúly-tétel felvázolásával kezdődik. Ezt követi a modell alkalmazásából fakadó, számos analitikai következtetés elemzése, beleértve az összehasonlító statikát, illetve az intézményi rendszerek kialakítását befolyásoló hatásokat. Ezután a modellt egy adott állam, Irak esetében alkalmazza Penn. Ebben a speciális környezetben három jól elkülöníthető etnikai identitás fedezhető fel, eltérő szemléletekkel az állami szekularizmussal kapcsolatban. Az iraki példában jól megfigyelhető, hogy az egyén a faji önbizalom és a nemzeti identitás között kompromisszumok kötésére kényszerül. A tanulmány e része arra a kérdésre is választ ad, hogy Irakban az alacsony szunnita kormányzati képviselet időszaka miért kedvezett a vallási szekták népszerűségének. Az írás utolsó része összegzi az eredményeket.

Dézsi Tímea