Nemzet és etnoszimbolizmus - Könyv a történelem, a kultúra és az etnicitás szerepéről a nemzetek kialakulásában
S. Leoussi, Athena - Grosby, Steven (szerk.): Nationalism and Ethnosymbolism: History, Culture and Ethnicity in the Formation of Nations; Edingurgh University Press, 2007.
A nemzetfogalom pontos megértésének problémája az 1970-es évek óta tisztulási szakaszban van. Ezt a tendenciát nagymértékben Anthony D. Smith széles körben végzett elemző munkásságának köszönhetjük. A kutató elemzésének eredményei között felfedezhető eltérések azonban arra utalnak, hogy a nemzet fogalmának teljes megértését akadályozó néhány tényező még mindig megoldásra vár. Ez természetesen nem meglepő, ha figyelembe vesszük Johann Gottfried von Herder tézisét (amelyet később más kutatók, például Friedrich Meinecke és Hans Kohn is alkalmaztak), eszerint a nemzet változó egység. A minden nemzetre jellemző, időben és nemzetről-nemzetre tapasztalható változékonyság és alakíthatóság, amelyről jelen könyv is számos bizonyítékkal szolgál, a nemzet mibenlétének tisztázását akadályozó problémák forrása. Egy nemzet sem lehet teljes mértékben egységes és szilárd, olyan mintha egy mérnökök szerkesztette, élettelen dologról lenne szó. A történelmi tapasztalat egyértelműen alátámasztja változó, formálódó jellegét. Mindebből következik, hogy nem beszélhetünk „klasszikus értelemben vett” nemzetről, ami számos elemzési problémát vet fel a fogalom pontos besorolásában. A kutatóknak ezért nem szabad szem elől téveszteniük Herder alapvetését, mi több, nemzetértelmezésük központi motívumává kell emelniük.
A nemzet fogalmának tényszerű, történetileg
alátámasztott hajlama az instabilitásra a fogalmat alkotó meghatározásokból
ered: (1) az idő múlásával jön létre, amely felveti a hagyományok és befogadásuk
filozófiai kérdését; (2) hajlamos a változásra; (3) nemcsak időben, de egyénenként
és csoportonként (területenként) is változó tényező; (4) valójában jelentések
összetett, sokrétű egysége, amely jelentések között időnként, változó mértékben,
feszültségek keletkezhetnek. Smith, Max Weber nyomán, alárendelte az egyedit
az egyetemesnek, amikor megfogalmazta saját nemzetértelmezését: egy megnevezett
és pontosan behatárolt közösség, amelynek tagjai közös mítoszokat, emlékeket,
szimbólumokat és értékeket vallanak magukénak, saját kultúrával bírnak, ugyanabban
a hazában tartózkodnak és ugyanazzal a hazával azonosulnak, illetve közös törvényeket
és szokásokat alakítanak ki maguknak. Ez utóbbi meghatározás azt sugallja, hogy
egy nemzet létrejötte feltételezi a szimbólumok viszonylagos stabilitását (generációkon
átívelő ismétlődését). Smith etnoszimbolikus elméletében felismerte a szimbólumok,
a meghatározott jelentések központi fontosságát a nemzet fogalmának meghatározásában:
„A nemzetek létrejöttében és fennmaradásában elsődleges fontosságúak
a szimbolikus elemek - a mítoszok, hagyományok, értékek, rituálék és szimbólumok.”
(D. T.) A felismerés a nemzet jelentésének kutatását a közösségi tudat szimbolikus
hordozóit vizsgáló tudományokba illeszti be.
Az etnoszimbolikus megközelítésnek
számos olyan fontos módszertani és filozófiai tényezője van, amelyek a jelenleginél
sokkal nagyobb figyelmet és kidolgozottságot érdemelnének: (1) a szimbólumok
a viszonylagos objektivitásból fakadó függetlensége; (2) a nemzetnek mint szimbólumok
egységének sokrétűsége; (3) a szimbólumok képviselő szerepének jelensége; (4)
a megkülönböztethetőség problémája; és végül, (5) a mítosz mint szociológiai
probléma, egyben az emberi tudat tényszerű jellemzője. A szerző éppen ezeket
a tényezőket helyezi előtérbe, részletezve a belőlük levonható tanulságokat,
illetve az általuk felvetett kérdéseket. Mindez természetesen csupán a munka
kezdete. A kötet szerkesztői nem csak az etnoszimbolikus megközelítés jobb megértését
tűzték ki célul, az összegyűjtött tanulmányokkal további kutatásokra szeretnének
ösztönözni az etnoszimbolizmus történelmi, módszertani és filozófiai vonatkozásai
terén a nemzetkutatásban.
A könyv többé-kevésbé felosztható
tematikus és „területi” részekre, az utóbbi több történelmi koron
ível át. A tematikus rész a nemzetet és a nacionalizmust elemző elméleteket
foglal magában, illetve a művészetek, elsősorban a zene és a költészet szerepét
kutatja a nemzeti identitás kifejezésében és megalkotásában. Külön szekció foglalkozik
az antikvitással, az ókori Görögországgal, Rómával és Közép-Kelettel.
A könyv a tematikus tanulmányokkal
kezdődik, ezek a nemzet és a nacionalizmus széleskörű irodalmi kontextusába
helyezik az etnoszimbolizmust. Daniele Conversi az etnoszimbolizmussal ellentétes
és párhuzamos elméletekre egyaránt összpontosítva kiemeli ezen elméletek kiemelkedő
fontosságát a történeti és kortárs nemzeti kérdések megoldásában. John Stone
és Polly Rizova, Conversi eszmefuttatását kiegészítve, nyomon követik az etnikai-nemzeti
és faji önazonosítást, szimbólumokat és kapcsolatrendszereket, valamint azok
változásait és keveredését a hidegháborútól kezdődően. A könyv első részét Hutchinson
írása zárja, amely etnoszimbolikai szempontból elemzi a hadviselést és annak
nemzetformáló jelentőségét.
A nemzet fogalmának tanulmányozása
során a zene témáját méltatlanul hanyagolják a kutatók. Jim Samson, David Martin
és David Aberbach írásai ezt az űrt igyekeznek kitölteni: elemzik, hogy az etnikai-nemzeti
megerősítést hogyan szolgálhatja a költészet és a zene; valamint, hogy a nemzeti
öntudat – átértékelve a népi, az etnikai-történelmi és a mitikus motívumokat
– hogyan erősíti a költői és zenei kreativitást.
Steven Grosby és Sebastian Garman
antikvitásból témát merítő tanulmányai az „örökölt területek” kitartó
befolyását bizonyítják a közösségek kialakulásában, fennmaradásában és szimbolizálásában,
az ősi Izraelt véve például. Az ókori Görögország és Róma kapcsán az azonos
etnikumhoz tartozás hitrendszerének és szimbólumainak fontosságát is érzékeltetik
a politikai közösség kialakulásában.
A könyv második részének területi
vonatkozású tanulmányai kiemelik, mennyire hasznos és releváns az etnoszimbolikus
megközelítés a kollektív önmeghatározás és összeolvadás bizonyos jellegzetességeinek
és folyamatainak megvilágításában. A kelet-európai és oroszországi térség vizsgálata
Joanna Michlic tanulmányával kezdődik, aki a zsidóság mint fenyegető „másik”
kérdéskörét elemzi Lengyelországban, az 1880-as évektől napjainkig. A következő
esszé, Mark Bassin írása: vidék, táj és etnicitás összeolvadását vizsgálja Lev
Nyikolajevics Gumilev 1960-as, 1970-es években, az újjáéledő orosz nacionalizmus
időszakában készült munkáiban. A fenti térséget vizsgáló szekciót Athena S.
Leoussi munkája zárja, ez a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozó hét volt
kommunista állam etnikai-kulturális szimbólumaival, illetve az országok alkotmányainak
politikai irányváltásával foglalkozik.
A közép-keleti térséget górcső alá
vevő részt John A. Armstrong az iszlám hit nemzetformáló szerepét kutató tanulmánya
nyitja. Ezt Haim Gerber írása követi az iszlám umma etnikai sokszínűséget toleráló
szerepéről, amely lehetővé tette egy jellegzetesen török etnikai-nemzeti és
irodalmi kultúra, és ezen keresztül a modern török nacionalizmus, kialakulását.
A rész utolsó esszéje, Allon Gal írása, a cionizmus folytonosságáról, valamint
a modern Izraelről szól.
A Távol-Kelettel és Indiával két
esszé foglalkozik. Peter Ferdinand tanulmánya Kínáról és Tajvanról két központi
felvetés köré összpontosul: (1) a modern kínai etnikai és nemzeti identitás
nem évszázados, hanem évezredes gyökerekből táplálkozik; (2) egy megkülönböztetően
tajvani identitás kiépítését nehezíti az elő-identitás hiánya. Sudipta Kaviraj
az érzelmek és a szentség új, a nemzethez kötődő nyelvezetének a kialakulását
követi figyelemmel a késő XIX. századi Bengáliában.
Afrika szintén két esszé témája.
Obi Igwara írása a nigériai politikai önazonosítás nemzeti és vallási vonatkozásait
kutatja, amelyek lehetővé tették egy iszlám és egy keresztény „szent nacionalizmus”
kialakulását az 1970-es évek óta. Az afrikai nacionalizmus felemelkedéséről
és bukásáról szóló másik esszében David Welsh és J. E. Spence egy valaha erős
etnikai nacionalizmus elhallgattatását tanulmányozza, Dél-Afrikában.
Az amerikai kontinensre összpontosító
első tanulmány Bruce Cauthen írása, amely az amerikai polgárháború időszakában
vizsgálja a déli nők mély azonosulását szülőföldjükkel, a Déllel, átalakítva
azt, Smith szavaival élve, „etnotájjá”. A második amerikai témájú
esszé, Natividad Gutiérrez Chong munkája, korunk Latin-Amerikájában kutatja
a származás, illetve az etnikai mítoszok és szimbólumok szerepét az önértelmezésben,
az elismerés kiharcolásában és a politikai szerepvállalásban, a térség multikulturális
államainak őslakosai vagy hátrányos helyzetű polgárai számára.
A könyv Anthony D. Smith tanulmányával
zárul. Smith a globális társadalom két, ellentétes felfogását vizsgálja. A „kozmopolisz”
és az „etnopolisz” tanulmányozása során bebizonyítja, hogy még a
„legpolgáribb”, „legkozmopolitább” társadalmakban is
fellelhetők etnikai elemek a hazai táj, a nyelv, a történelem, a szimbólumok
vagy a hagyományok területén, mind a múltban, mind pedig napjainkban.
Dézsi Tímea