Kisebbségkutatás - 2008. 3. szám

Schenker, Harald

Kisebbségjogi monitoring: Demokrácia-tesztek Délkelet-Európában

Minderheitenrechte und lokale Demokratie fördern - eine Intervention. = Südosteuropa Mitteilungen. Jg. 2008. No. 1. p. 32-41.

A szerző Brüsszelben élő Balkán-politikai szakértő, hosszabb ideig a Friedrich Ebert-Alapítvány skopjei kisebbségpolitikai ügynökségének munkatársa. Tanulmánya, Romániától Albániáig közvetlen úton gyűjtött gyakorlati tapasztalatairól beszámolva, a nemzetközi síkon fölöttébb tág általánosságokban mozgó, ennélfogva csekély hatékonyságú kisebbségjogi elvárások viszonylatában vet pillantást a délkelet-európai (lényegében a balkáni) térség kisebbségjogi helyzetére - az utolsónak csatlakozott EU-tagállamok és a valamikori csatlakozás várományosai körében.

A rendszerváltozások utáni Kelet-Európáért sokoldalú felelősséget vállaló Európa Tanács, úgyszintén a csatlakozási folyamatot ebbe az irányba kiterjesztő Európai Unió, szembesülve az etnikai viszonyok konfliktusveszélyeivel (nem utolsósorban éppen a balkáni háborúk kapcsán), valamennyi új demokrácia esetében igyekezett a partnerséget kisebbségpolitikai standardokhoz is kötni. Nem mintha részletezően kidolgozott standardokról lett volna (vagy: lenne akár még ma is) szó. De az ET ide vonatkozó keretegyezménye és ellenőrzési gyakorlata, vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet különböző ajánlásai megfelelő kiindulási alapot teremtettek ehhez. Végül még az EU-alkotmánytervezet emberi jogi passzusait is sikerült kiterjeszteni kisebbségekhez tartozó egyénekre (a diszkrimináció tilalma). Az elvárások természetes módon mindenkor szerepelnek az egyes országokkal életbe léptetett stabilitási és társulási folyamat alapelvei között. Valamennyi esetben személyi jogokról van ugyan szó, de kis jóakarattal kollektív szintre is átvihetők. Lényegében ez történik, amikor a másság "tiszteletben tartása" nyer biztosítékokat. A standardok bevezetése, az ajánlások megszívlelése - következetességében, ütemében - országonként változó. Vannak pozitív jelei a lépésváltásnak, mint például Macedóniában, ahol alkotmány szinten elismerésre került az etnikai kisebbségek államalkotó szerepe. Az elindult folyamatnak egy nagy gyengéje van: az előtérbe helyezett standardok egyoldalúan a reprezentatív intézményi keretekre fókuszálnak, mialatt a gyakorlati kisebbségvédelem és a többség-kisebbség mindennapi helyi együttműködésének kérdése háttérbe szorul (" power sharing" ). Ennek következménye az elsimított felszín alatti rétegek repedezése: elszakadási törekvésekben (lásd Bosznia-Hercegovina, és maga Macedónia is), lappangó feszültségek jelentkezésében.

Itt azonban nem kell megállni. Ideje felismerni: a kisebbségi folyamatok pozitív irányú fejlődése a helyi gyakorlati szinteken dől el, ahol maguk az egyének találkoznak, és a standardokokat az intézményes biztosítékokon túl idáig ki kell terjeszteni. Annál inkább, mert a balkáni térség különösen súlyos (szociális, tudati, kulturális) elmaradottságban szenvedő, eszköztelen és túlkapások ellen védtelen helyi viszonyai között könnyen a semmibe vész mindaz, amit "fent" akármily bölcsen és céltudatosan elhatároztak és kitűztek. Hihetetlen távolságok tapasztalhatók a "fent" irányába, amin a legalapvetőbb információk sem képesek ázhatolni. Legegyszerűbb esetben is eléggé általános az önmagáért való " felsőség" jelensége, amikor a helyi vezető csoport elfeledkezik arról, hogy nem érte vannak az emberek, hanem igazság szerint ők volnának az emberekért.

A tanulmány ezen a ponton vált át tapasztalati beszámolóba. A skopjei alapítványi iroda által kezelt akciócsomag keretében - adott önkormányzatokkal együttműködésben - sikeres közvéleménykutatásokat végeztek, intézményi meghallgatásokat szerveztek, majd a javaslatcsomag alapján gyakorlati célú polgári kezdeményezéseket indítottak el, melyek láthatóvá tették többség és kisebbség érdekazonosságát, egyúttal a közös cselekvés élményével, tapasztalatával gazdagították egyéneiket és csoportjaikat. A kezdeményezések a végrehajtott feladatok hasznos eredményei mellett az annyira szűk körű demokrácia-bázis szélesedésében kamatoztak. Ezt a jószolgálatot illeti aza alapítványi kezdeményezés "intervenció" névvel. Az akciók lebonyolításának módszertana a gyakorlat során véglegesült, majd egy olyan szúrópróba-sorozattal tesztelték, amelyet öt ország egy-egy kiválasztott helységében párhuzamosan bonyolítottak le (Albánia, Macedónia, Bulgária, Románia és Szerbia), majd az eredményeket kézikönyvben tették közzé (Monitoring the Implementation of Minority Rights on the Local Level, Skopje 2007). A módszertani alapok körébe tartozik: több régiótípus (minimális vagy erősebb létszámú kisebbség, többféle kisebbség, az országos többség kisebbségben a kisebbségi településen stb.), többféle településtípus párhuzamos szemrevételezése. Romániában például éppen Kolozsvárt mint nagyvárost tesztelték. A módszertan szerves része egyúttal az eredmények, tanulságok elemző kiértékelése is. Ezt, a helyszínek döntő többségében sikeresen lefolyt, nem egyszer őszinte tetszést kiváltó monitoring-munkát folytatni, a módszert terjeszteni kívánják. A későbbiekben nagyobb volumenű tesztekre is gondolnak, amelyek már nemcsak település-, hanem tágabb régió-szinten "avatkozna be" a kisebbségi környezet demokrácia-fejlesztésébe.

Komáromi Sándor