Kisebbségkutatás - 2008. 3. szám

Az európai politikákat a régi-idők vallásossága jellemzi

Byrnes, Timothy A.: European Politics Gets Old-Time Religion = Current History, No. 707, 2008. 126-132. p.

"A vallásos sokszínűség újjáéledése az európai társadalmakban, feléleszti a vallásos és a vallási színezetet öltő konfliktusokat az európai politikában." A betelepült népességgel szemben, Nyugat-Európa több országában más stratégiát alkalmaztak, mint az Egyesült Államok a '70-es években. Az Egyesült Államok megőrizte vallásos jellegét. Még a későbbi korszakokban, George W. Bush elnöksége alatt is, a Republikánus Párt igyekezett a vallásossággal való kapcsolatait megőrizni. Nyugat-Európa szekuláris politikai pártjai még a '70-es években hevesen szemben álltak a vallásos tendenciákkal, addig mára ezen a téren az Egyesült Államok és Európa között a különbség elhomályosult. Ez nem amiatt történt, mivel Franciaország, Németország vagy Nagy-Britannia átvette volna az Egyesült Államokra jellemző vallásos érzületét, hanem az európai társadalom vallási sokszínűsége, az iszlám bevándorlók jelentős száma a nyugati társadalmakban és az Európai Unió a kibővülése eredményeképpen újjáélesztette a vallás és a vallásos jellegű konfliktusokat az európai politikában.

Jelenleg Európa néhány konfliktusa vallási jellegű színezetet is ölthet. Az európai kereszténység "pislákoló parazsára" leginkább politikai értelemben lehet választ adni. A poszt-keresztény Európa újjáéli régi elveszettnek vélt hitét, amely az európai történelem, és a politikai fejlődés szereplőinél jelentkezett és a kereszténységben az írásbeliséget, valamint az intézményrendszert építette ki. Napjainkban a vallás szerepéről zajló viták az európai politikában elvezethetnek a vallásos érzületű politika megerősödéséhez. Két tényező van jelentős hatással a vallásos érzület emelkedésére Európában. Egyrészt a betelepült húsz milliós iszlám népesség az EU tagállamaiban. E tekintetben az nem képezi vita tárgyát, hogy a muzulmánok Európában élnek, azonban vita övezi azt, hogy valójában európaiak-e. Nem asszimilálódott bevándorlók, állandó látogatók, vagy marginalizálódott emberek valójában, vagy az európai népesség szerves részei? Fellehet tenni ezeket a nehezen megválaszolható kérdéseket. Párizs külvárosai a kontinensen az iszlám vallásúak legnagyobb lakott területei. Amszterdam rövid időn belül iszlám többségű várossá válik. A német társadalomnak pedig a török vendégmunkások jelentős számával és kulturális hatásával kell szembenézni. Európa szekuláris a XXI. század elején, azonban a vita tárgyát képezi, amennyiben az iszlám népesség az európai társadalomba és politikába nagyobb mértékben integrálódna, akkor szakítania kellene-e vallásos világképével.

Két reakció állhat a vita mellett. Ezek szerint a történelem nem ért véget 1648-ban a vesztfáliai békével, és kevésbé 1989-ben, a kommunista berendezkedés európai eltűnésével. Valójában a vallás és a vallásos érzület megmaradt a XX. században is az európai szervezetek központi érzülete. A másik lehetőség, azzal a vitával kapcsolatos, hogy a szekularizmus az európai politikai identitás nem átbeszélt része, és a szekularizmus egy kissé más kapcsolatot őriz, mint bármi más. José Casanova szerint a szekularizmusnak két jelentése van. Az alapvető értelme a szekularizmusnak "a modern autonóm törekvések elkülönülése a világi és az egyházi szféráktól". De az az eszme is, amely szerint a világi és az egyházi vallásos érzületű dolgok között az intézményi elkülönülés, elvezet a vallásos érzület hanyatlásához. A szekularizmus előbb említett definíciója nem természetes velejárója a modern politikának vagy az Európán kívüli társadalmaknak.

Az iszlám kihívás

Nehezen körülhatárolható, hogy a konfliktus és vita milyen velejárókat fog magával hozni. Néhány szerző köztük Abdullah An-Na im az "iszlám reformáció" fogalmát vezette be, míg Bassan Tibi az iszlám európai térnyerésére az "euro-iszlám" fogalmát konstruálta meg. Azonban ami legkevésbé sem várható, az a vallásnak az iszlamisták hétköznapjaiból való kikerülése.

Máig azon muzulmánok körében, akik ismerik a profán és a szent közötti intézményi különbséget, nehezen képzelhető el, hogy átvegyék a holland katolikusokra vagy az anglikánokra jellemző hétköznapias világképet.

Nem is olyan világi

Nicolas Sarkozy francia elnök 2007 decemberben Rómában leszögezte, "hogy a franciák gyökerei leginkább a kereszténységben nyugszanak". Kijelentette, hogy Franciaország a szakrális értékeket keresi. Sarkozy beszéde a francia társadalomban jelentkező "pozitív laicitással" magyarázható.

Azonban néhol a pápai enciklikák fogalmi készlete is megjelent a beszédében. A Le Monde egy karikatúrájában Sarkozyt püspökként ábrázolta, amint mellette Bush elnök hasonló egyházi öltözetben panaszkodik: "a francia elnök ellopta a munkámat". Sarkozy kijelentését nem kell túlértékelni, azonban arra világított rá, hogy a leglaikusabb nyugat-európai állam is keresztény gyökerekkel rendelkezik.

A török kérdés

Törökország kérdése az EU 2004-es bővítésével jelentkező népességnövekedéssel kapcsolatban a másik tényezője Európa vallásos sokszínűsége és az újonnan jelentkező vallásos konfl iktusok megjelenésével. Amennyiben Törökország az EU tagja lenne, akkor az "európaizáció" új módját is fel kellene vázolni. Valószínűleg ez a legfőbb ok, hogy sok eltérő gondolkodású európai - beleértve Sarkozy elnököt és XVI. Benedek pápát - is ellenzi Ankara EU tagságát. Amikor Valéry Giscard d'Estaing volt francia államfő a törökök uniós tagságot ellenezte, akkor magyarázatként annyit mondott: "ők nem európaiak".

A török tagsággal kapcsolatos vita sokszínű. Egyrészt néhány vezető politikus a szekularizmus védelmében a vallásos kihívásokkal kapcsolatban vitatkozik. Törökországra, mint trójai falóra tekintenek, aminek a segítségével az iszlám átveszi az európai műveltség és kultúra feletti ellenőrzést. A vallás és a politika közötti kapcsolat kétoldalú, egyrészt a politika befolyásolni akarja a vallást, másrészt a vallás is törekszik a politikum feletti ellenőrzésre.

Terítéken az egyház

Az Európai Unió 2004-es kibővülésével egyidőben Lengyelország erős szakrális hagyományát és vallásos identitását Európa mindennapjaiban megjelenítette. A lengyelek intézményileg és jogilag is csatlakoztak az unióhoz, azonban a lengyelek politikai kultúrája, történelmi mitológiáik alapján azt a hagyományt folytatták, hogy magukra mint Európa közepére kell tekinteniük, ahol megrajzolható az európai identitás egésze. Lengyelországban lehetséges, hogy az "európaizáció" működni fog, a modernizáció "mágikusan" fog hatni, azonban veszély, hogy a lengyel katolicizmus idővel a holland és a francia utat fogja követni, ami nem más, mint a laicizálódás útja. Ez utóbbi okkal is magyarázható, hogy a nacionalista-katolikus mozgalom, a Tadeusz Rydzyk atya vezetett Radio Marija országos sugárzású rádióadója ellenezte az ország uniós tagságát. A vallásos érzület csökkenése Lengyelországban egyben nem jelenti azt, hogy a lengyelek megoldják azt az egyenletet, amely szerint a modernitás követői kevésbé vallásosak, mint ahogy a modern amerikaiknál ez kimutatható. A lengyelek talán nem lesznek eléggé katolikusok. Jelenleg Európa magába foglalja a katolikus Lengyelországot, azt az országot, amely Európának II. János Pál pápát, valamint a Kaczynski testvéreket adta, akik a legelkötelezettebb hívei voltak annak a kezdeményezésnek, hogy az uniós alkotmány magába foglalja Európa vallásos hagyományait.

Keleti kereszténység

A vallás és a nemzet közötti kapcsolat az olyan ortodox területeken, mint Szerbia még a lengyeleknél is erősebb lehet. A szerbek a még oly távolinak tűnő uniós tagságuk esetén Brüsszelbe más tradíciót hoznának. Az ortodox egyház jelenleg a függetlenség egyedüli letéteményese Európa keleti kereszténység által ellenőrzött térségének számos országában, ami akár egyfajta ortodox államszövetséget is létrehozhat, amely Európa és Oroszország távolabbi kapcsolataira jelentős hatással lehet. Szerbiában és számos más területen kevésbé boldogok az európaizáció projekt hallatán, mivel veszélyeztetve látják a nem olyan régen megszerzett nemzeti szuverenitásukat, és egyben az egyházuk autonómiáját.

Nemzetek feletti univerzális vallás

Az Európai Unió kibővítése Európa iszlám népességének radikális bővülésével egyetemben a vallásos sokszínűség és a szakrális gondolkodást állítja Európa közgondolkodásában központi helyére. Az ortodox egyház erős teológia szálakkal kapcsolódik a nemzetek feletti univerzalizmushoz. Azonban az egyház és az állam közötti szoros, néhol kibogozhatatlan szálak az európai politikán kívülre helyezik. Ez nem jelenti azt, hogy az ortodoxia az európai politikában nem játszhat fontos szerepet, de a helye akadályozza leginkább Európa további integrációját. A római katolikusok az "új" Európa politikájának létrehozásában aktívan részt vehetnek. A katolikus egyház teljes hierarchikus struktúrájával részt vesz a jövőbeli Európa politikájának formálásában. A katolikus egyházi vezetőknek mondanivalójuk is van a folyamatok befolyásolását illetően. Az iszlám a legérdekesebb és a legproblematikusabb ebben a tekintetben, mivel a legkevésbé strukturált vallás. Összevetve a katolicizmusnak a nemzetközi politikában való aktív részvételével, kevés egységesnek tűnő álláspontot tud megfogalmazni. Ami azzal magyarázható, hogy az iszlám sokkal kevésbé hierarchikus vallás, mint a katolicizmus. Ezért talán európai kontextusban a probléma leginkább abban érthető meg, hogy az iszlám kevésbé számol az európai identitás definícióival. Az iszlám a "másik", ahogyan Európa definiálta magát évszázadokon keresztül. A közelmúltban, a politikai arénában a vallás periférikus helyen állt Európában. Azonban a vallás Európa politikájában egyre jelentősebb helyet fog átvenni.

Kiss Balázs