Kisebbségkutatás - 2008. 3. szám

Pettifer, James

Új vonal a balkáni homokban

New Line in the Balkan sand. = The World Today, No. 3, 2008. 24-26. p.

Koszovó függetlenségének kikiáltásával kapcsolatos akadályok egyre inkább leomlanak. Természetesek a gazdasági fejlődés lehetőségeivel, de számos új kihívással is szembe kell nézni Európa születőben lévő állami kisebbségkutatásnak. Az "új" Oroszország és kelet-európai szövetségesei a délkelet-európai térség nem szövetséges országaiban a mindennapokat - amennyire csak tőlük telik - megnehezítik.

Már rég elmúlt az az idő, hogy az idősebb George Bush az elnöksége idején figyelmeztette Slobodan Milosevićet, Jugoszlávia akkori elnökét, Koszovó bárminemű megtámadásának a kockázatára, mivel a tartomány határait "lecövekeltnek" tekintette. Közel kilenc évvel később, meggyötört és megfáradt menekültek bolyongtak Priština központjában. Az ezredfordulón a szerb hadsereg és a brit légideszantosok a homokzsákok mögött elterülő bázisaikról ellenőrizték a koszovói területeket.

Manapság egészen más benyomás tárul elénk Prištinában. Az a múzeum, amely egykoron dohányzó katonai egységekkel volt tele, napjainkban régészeti kiállításnak ad helyet. Priština főutcáján sétálóutcát alakítottak ki, és a függetlenség kikiáltásának feltételezett napjára zászlókkal látták el az útmenti lámpaoszlopokat. Egy híres amerikai rapper karácsony előtt abban a stadionban koncertezett, amelyben nem is oly régen a háborús bűnökkel vádolt Arkan kapitány landolt helikopterével.

Koszovó megszenvedte az átalakulás nehézségeit, amely a Balkánt szemlélők számára nem hathat az újdonság erejével. Az új miniszterelnök Hashim Thaci januárban tárgyalásokat kezdett a NATO és az EU vezetőivel, a követendő politika lépéseiről. Az ekkor kötött megállapodás értelmében, megvárták a szerbiai elnökválasztás végeredményét a függetlenség kikiáltásával. Így próbálták megakadályozni a szélsőséges Szerb Radikális Párt vezetőjének, Tomislav Nikolićnak a győzelmét a szerbiai elnökválasztáson.

Gazdasági utasítás

A térség minden egyes döntése a nagyhatalmi versengés prizmáján keresztül is értékelhető. Valójában miért játszódik le ez a konfliktus a nyugati országok és a szerb-barát Oroszország között? Ez számos tényezővel magyarázható.

Közülük a legfontosabb az alternatív politikák hiánya, amellyel elégedett lehetne a 95 százalékban albánok lakta terület lakosainak többsége. Másrészt azzal hogy, a Bush-kormányzat 2002-2003 között megbillentette Szerbia politikai berendezkedését. Feljogosította Oroszországot regionális befolyásának - a pánszláv hagyomány alapján történő - gyors térségbeli bővítéséhez.

A folyamatok háttérben valójában az állhatott, hogy az utcai demonstrációk hatására csupán, Milosevics és szűk körének kellett elvesztenie a hatalmát, miközben a régi politikai rend számos szereplője megnehezítette a szerb politika új irányvonalának a mindennapjait. Milosevics bukása után a régi kormányzati struktúra a legtöbb területen érintetlen maradt. Oroszország befolyásának megnövelése mögött az a realitás húzódik meg, hogy az energiahordozók olcsó árának fejében az orosz gázóriás (Gazprom) megszerezte a szerb nemzeti energiaágazat vállalatainak jelentős részét. A parancsutasításos államkapitalista gazdaság újjáépítése az évtized elején Oroszországban és Kínában, új politikai és gazdasági modellt kínált fel a szerbeknek. A nyugati világ gyakran elfeledkezik arról a tényről, hogy a térség elsődleges árucikkeinek termelője Szerbia. Különösen a gabona, a faanyag és a szeszipari termékek, valamint a hús fontos termelője. A szerb gazdaság jelentős előnyöket könyvelt el az elmúlt években lezajlott élelmiszerárak világméretű drasztikus emeléséből. Az említett feltételekkel is magyarázható, hogy az EU tagság - Közös Agrárpolitika (CAP) keretében a kvóták bevezetése - nem kecsegtethet a jelenlegivel összevethető fejlődéssel. Ráadásul az energetikapolitika területén szerzett érdekeltségei révén, Oroszország az EU-tagoknál is jobban tudja befolyásolni Szerbia politikai életét.

Hosszú sötét árnyék

Ennek a hátterében az a kérdés merülhet fel, hogy vajon mennyire bővítheti befolyási övezetét Oroszország a Balkán déli térségében. Nyugat szempontjából sikerként könyvelhető el, hogy az USA nyomására tavaly sikerült megakadályozni a Gazprom albániai üzletét. Azonban az orosz befektetők érdeklődése az elmúlt időszakban megnőtt Montenegróban és valamivel kisebb mértékben Macedóniában is.

Koszovó központi geostratégiai helyzettel bír a Balkán déli részén. A függetlenség elnyerése erős amerika-barát politikával - egyedüliként az iszlám világban - párosul, illetve NATO és EU szövetség tekintetében is ez jellemző. Még nem igazán egyértelmű, hogy Koszovó saját hadsereget hoz-e létre a függetlenség elnyerését követően. Azonban tényként kezelhető, hogy a NATO hosszú távú katonai jelenléttel számol a térségben. Koszovó olyan országokkal van - tágabb értelemben - körbevéve, mint például Románia és Bulgária, ahol Putyinnak még számos lehetősége van arra, hogy az "orosz medve" érdekszféráját bővítse. Bulgária az orosz gázóriás, a Gazprom "hosszú sötét árnyéka" alatt működik, az ország EU-tagsága ebben a tekintetben nem lényeges momentum.

Koszovóban a 2004 elején lezajlott zavargások arra világítottak rá, hogy a koszovói szerbek és az ortodox egyház épületei a többségi albán társadalom szemében a legfőbb gátjai a függetlenség elnyerésének. A függetlenség a regionális problémák megoldásához nem jó megoldás, habár ez szükséges lépés a térség teljes körű stabilizálódása felé. A gazdasági stabilitás elérése csak idő kérdése, aminek alapjait a terület ásványkincsei biztosíthatják. Koszovó legfőbb erőforrásai a szén, különösen az újonnan felfedezett lignitmezők, amelyek Kelet-Európa legnagyobb ilyen területei. Szintén vezető helyet foglal el Koszovó a cink, az uránium az ezüst és az arany bányászatában.

Igazi barátok

Számos térségbeli szereplőnek az az érzése támadhat, hogy Koszovót a szerbek által támogatott gazdasági és kulturális embargó fenyegeti a függetlenség elnyerése utáni időszakban. Szerbia a koszovói lisztkészlet 85 százalékát adja, továbbá a hússzükségletnek is jelentős része az északi szomszédtól származik. Ez a gazdasági kiszolgáltatottság nehézzé teheti Koszovónak a nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozását. Szerbia feltehetőleg az összes régi útlevelét kicseréli Oroszországhoz hasonlóan, ami megnehezítheti - szerb politikusok kijelentései alapján - az új állam lakói számára a szabad utazást. A koszovói albánok lassan kitalálják, hogy valójában kik is az igazi szövetségeseik. A szívük szerint az Egyesült Államok az első számú természetes szövetséges, továbbá Nagy-Britannia, Ausztria, Svájc, Németország és még néhány nyugati állam támogatásában bízhat az új állam. A Balkánon szövetségeseit Szlovéniában és Montenegróban találhatja meg. Franciaország Koszovó kérdését illetően Nicolas Sarkozy elnök alatt enyhén pozitív álláspontot képvisel.

A latin országok, különösen Olaszország és Spanyolország, valamint az ortodox nemzetek közül Görögország és Ciprus a kapcsolatok fejlesztésére szorulnak. Koszovóban az "új" orosz befolyási övezet határán a mindennapi élet nem lehet könnyű, ahogy egyszer Vojislav Kostunica szerb miniszterelnökként említette: "minden koszovói albán a függetlenség szó hangoztatásakor a szívükben sérti meg a szerbeket."

Kiss Balázs