Európa határai
Bressy, Bernard de: Des frontieres de l’Europe. = Défense nationale, 2006. 3. sz. 5–12. p.
(A szerző, Bernard de Bressy de Guast, dandártábornok, az Athena nevű Európa-védelmi tanulmányi csoport elnöke.)
Az Európai Közösségek hamarosan 27 tagállamból fog állni, ami zavart okoz Európa határai és a Közösségek határainak áttekintésekor. Franciaország számára nemcsak Törökország tagsága, de a Kelet-Európával való közösségek is sok kérdést vetnek fel. Talán a kontinens keleti határai attól függnek, hogy ki nézi őket? A tanulmány igyekszik a lehetséges földrajzi, gazdasági, kulturális, politikai, geostratégiai és nyelvészeti meghatározásokat megadni, ami egyúttal a kontinens különböző arculatait mutatja.
Földrajzi határ
De Gaulle egy az Atlanti-óceántól Urálig terjedő Európát gondolt el. Tudjuk azonban, hogy Oroszország közepén húzódik az Urál hegység. Viszont XIV. Lajos kora óta mintegy 30 milló orosz nemzetiségű ember él orosz Távol-Keleten. Őket az illegális kínai bevándorlók fenyegetik. Megállapítható, hogy Európa olyan folytonos földrajzi térség, melyet többségében kaukázusi fehér emberek lakják Bresttől Vlagyivosztokig, az Atlantitól a Csendes-óceánig. Eurázsiától északon világosan elválasztják a magas hegyek, a monszuntól és a rendkívüli népességű országoktól (Kína, India stb.). Hangsúlyos a folytonosság kérdése. Más kérdés, hogy nehéz elképzelni egy Kínával több ezer kilométeren határos Európát. Annál is inkább, mert az oroszok ugyancsak demográfiai mélyponton vannak, és félő, hogy hovatovább elnéptelenedik Szibéria.
Gazdasági határ
A mai Európai Közösségek szabad kereskedelmet folytatnak egymással, míg Keletebbre, az államok más szempontok szerint adtak különböző kedvezményeket a szomszédos országoknak. A Közösségek egy része azt szeretné, hogy a csatlakozni kívánó Törökország tartsa meg például a Közel-Kelet vagy a Maghreb irányában kiépített gazdasági kedvezményeit. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban a politikai következményeit sem Törökország fölvételének a Közösségekbe. Az Egyesült Államok ugyanis határozottan támogatja a török tagságot, nyilvánvalóan azért, mert Törökország az egyetlen iszlám-ország, amelyik jó viszonyban áll Izraellel. Tiszta sor tehát, hogy a törökök fölvétele hamarosan magával vonná – a most egyesek által csak az 51. amerikai tagállamnak titulált – Izrael fölvételét is az Európai Közösségekbe. Az arab világ számára azonban ez az angolszász irányítottságú Európa-hatalom kifejezetten politikai kihívást jelentene.
Kulturális és vallási határok
Az előzőekben kifejtett meghatározást tovább lehet bővíteni: Európa olyan folytonos földrajzi térség, ahol többségében kaukázusi típusú fehér emberek laknak, akik a görög-római civilizációhoz, a zsidó-keresztény valláshoz kötődnek, és elfogadják, tiszteletben tartják a demokrácia alapelveit és az emberi jogokat. Ez a kibővített meghatározás megint csak kizárja a többségében muzulmán Törökországot, illetve Albániát is, utóbbit más okokból és más körülmények miatt. Meg kellene gondolni európai jelenlétét egy olyan országnak, amelyik nemcsak hogy többségében muzulmán, de ráadásul a legnépesebb ország a Közösségeken belül.
A mostani Európa is a XI. század óta vallásilag megosztott katolikus–protestáns, illetve keleti ortodox részre. Ez utóbbi államvallásnak számít az adott országban a Baltikumtól az Adriáig. Mindenütt autokefálnak tartják magukat az egyes egyházak, akiket, láttuk, hogy Alexis, moszkvai pátriárka igyekezett összehangolni az orosz államcsíny idején. A Szolzsenyicin írásaiból ismert kulturális bizalmatlanság mindenképpen ma is érezhető az ortodox országokban minden Nyugatról jött dologgal szemben. Ehhez járul még a cirill írásmód Keleten, ami bizonyos elzártságot biztosít a keletiek számára a latin betűs Nyugat ellenében.
Geostratégiai határ
A múlt században két ízben is az Egyesült Államoknak kellett közbelépnie, hogy véget vessen a véres, pusztító európai testvérháborúknak. Ebből következően az atlanti szövetség, a NATO tűnik képesnek valamely új konfliktus feloldására. Noha ma senki sem tudja, mi lesz húsz-harminc év múlva, bolondság lenne felszámolni az amerikai szövetséget. Oroszország csatlakozásával most egy Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő stratégiai térségről lehet beszélni, ahogy azt James Baker fogalmazta meg 1991-ben. A XXI. század elején tehát három nagy egység teljesen új stratégiai egységét kell értelmezni: Észak-Amerikáét, Nyugat-Európáét és az ázsiai-európai oroszokét.
Nyelvi határ
Viszonylag ritkán kerül szóba, hogy nyelvi szempontból Európa kisebb Bábel-tornyaként viselkedik. A multinacionális cégek már megtették, hogy közvetítő nyelvnek elfogadták az angolt, de egy angol számára még mindig határátlépést jelent, ha a La Manche-on átkel, mint ahogy egy belga is azt gondolja, hogy határ húzódik az országa közepén.
Thatcher asszony, volt miniszterelnök emlékirataiban úgy fogalmazott, hogy a sokemzetiségű országok állandó nyelvi, kulturális vitában állnak magukkal, mint Kanada vagy Belgium esete bizonyítja. Az Egyesült Államok az angol nyelv mindenki számára közös használatával kivételt jelent. A nyelvek különbözősége alapvető nehézséget jelent egy esetleges Európai Egyesült Államok létrehozásában.
Történelmi határok
Nem elhanyagolhatók a történelmi határok. Egy spanyol számára a reconquista kifejezés a Gibraltári-szoros határvonalát idézi föl. Míg egy osztrák számára az a bizonyos határ a Boszporusz, különösen, ha Bécs török elfoglalásának rémét fölidézi. Ráadásul mindkét említett esetben muzulmán hatalommal kellett szembeszállni, melynek máig ható következményei vannak. Ebben a megközelítésben írta Jean-Christophe Victor, hogy „… a Közösségek a háborúból születtek… Európa a temetőknek valóságos geográfiáját nyújtja. A Közösségek építése állandóan a saját történelem ellenére történik.”
A határok fogalma nagyot változott. A Westfáliai béke (1648.) idején változó körvonalú, kis államok mozaikja jelentette a Német-római Birodalmat. I. Napóleon tettei nagyban hozzájárultak az európai nemzetállamok és nagyjából mai körvonalaik kialakulásához. De valójában Franciaország határai ma nem is a Rajnánál kezdődnek, hanem az Orly vagy a Roissy repülőtéren.
Komolyan fölvetődik a kérdés, hogy szüksége van-e Európának fix keleti határokra? Az alárendeltségi viszonyokat minden téren kezdi fölváltani a hálózat, lásd Internet. Olybá tűnik, hogy a jelen században Európa koncentrikus körökbe rendeződik. Az első kör a francia–német kettős körül formálódik, a második valahol Kelet-Európában, ott, ahol nem szeretnének (így!) az első körbe bejutni, és végül létezik a harmadik, a társult országok köre, ahová például Törökország tartozna. Pillanatnyilag csak az első kör alkalmas arra, hogy politikai hatalom legyen és ne csak gazdasági térség.
Európai Egyesült Államokat csinálni Amerika példájára bukásra ítélt utópia. A sajátos történelmi, földrajzi, kulturális jellemzők helytelen ismeretét jelentené, a körülményekének, melyek során egyébként éppen az Egyesült Államok létrejöhetett.
Az európai fölépítmény teljesen példa nélkül való amennyiben egy sor hajdani/mai szuperhatalom (spanyol, francia, angol stb.) elhatározza, hogy közös jövőt épít a továbbiakban. Egy fél százada ezek az államok szuverének és függetlenek maradtak, a pénz kérdésében föderatívak lettek (Euro), más elemek államközi szinten működnek.
Ilyen körülmények között a Közösségek határait rögzíteni szükségtelen. Pláne úgy, hogy pl. Norvégia és Izland, melyek nem tagállamok, mégis részesei a schengeni térségnek.
Az európai építmény mozgásban van. Nem egy évhez, hanem egy generációhoz köthető a „referencia korszaka”. Európát az európaiak csinálják, és maguknak csinálják (ahogyan például a XIX. században Itália kiformálta magát).
Kakasy Judit