A Nemzetközi PEN Club a magyar írókért

November 3-án a Magyar PEN Club a következő rádióüzenetet küldte a Nemzetközi PEN Club londoni központjához:

„A magyar írók segélykiáltással fordulnak a világ íróihoz. Kérik, szánjanak időt és fáradságot arra, hogy megtalálják a leghathatósabb módot szabadságunk ügyének támogatására. Hívják fel a világ közvéleményét, hogy a győztes forradalommal kivívott függetlenségünknek és országunk semlegességének megsértése súlyos katasztrófához vezetne. Sorsunk nemcsak politikai kérdés, hanem élet és halál ügye. A magyar írók teljes egységben arra kérik főtitkár urat, hogy mindezt közölje táviratilag a PEN centrumokkal. Hálás köszönettel a Magyar PEN Club elnöksége nevében: Képes Géza.”

E rádióüzenetet, amely nyilvánvalóan annak tudatában íródott, hogy a PEN Club olyan testület, amely politikával nem foglalkozik, Vámos Imre, a Látóhatár szerkesztője táviratilag továbbította Londonba, Tábori Pálhoz, aki mint a Száműzött Írók PEN Clubjának elnöke, cselekvésre hivatott volt. Tábori november 4-én délután a távirat vételét közölte velem. Javaslatomra elfogadta azt, hogy mivel az angol PEN Club vezetősége csak november 5-én este ül össze, a Száműzött Írók PEN Clubja adjon egy nyilatkozatot és azt a lassú hivatalos út helyett a távirati ügynökségek útján tegye közzé.

Tábori a Száműzött Írók PEN Clubjának nevében olyan felhívást fogalmazott, amely nemcsupán a PEN Clubjaihoz, hanem a világ összes íróihoz és alkotó művészeihez fordul azért, idézek: „hogy a lehető legszélesebb nyilvánosságot adják Magyarország embertelen letiprásának abban a pillanatban, amikor ez a nép nemzeti szabadsága visszanyerésének küszöbén állt. Hogy tiltakozzanak szóban és tettben a magyar szellemi élet készülőfélben lévő totális lerombolása ellen, amelyet a szovjet erők ezen a reggelen megkezdtek. Hogy fejezzék ki teljes együttérzésüket mindazokkal a magyar írókkal és értelmiségiekkel, akiket ebben a pillanatban az a veszély fenyeget, hogy a Szovjetunió katonái legyilkolják, megkínozzák vagy fogságra vetik. Hogy folyamodjanak egyénileg és együttesen, a nyilvánosság minden lehetőségét kihasználva népük és a világ lelkiismeretéhez acélból, hogy a most folyó orosz beavatkozás dühétől a magyar írókat és értelmiségieket megmenthessék.”

Ezt a felhívást november 4-én, délután 6 órakor a Száműzött Írók PEN Clubjának nevében Tábori Pál elnök és Colin titkár kiadta a londoni sajtóügynökségeknek. A felhívás teljes szövege másnap, november 5-én reggel egész terjedelmében megjelent a Manchester Quardian-ben és több más lap is megemlékezett róla. Az Angol PEN Club ugyanaznap este tervbevett napirendjétől eltekintve, elsőnek Képes Géza üzenetével foglalkozott és a következő határozatot hozta:

„A Nemzetközi PEN Club Angol Szervezete meghallgatta Képes Géza költő rádióüzenetét, amelyet a Nemzetközi PEN Club londoni központjához intézett. Kifejezi mélységes együttérzését és csodálatát megpróbáltatásuk óráiban Magyarország írói iránt. Az Angol PEN Club minden fenntartás nélkül támogatja és osztja azt a felhívást, amelyet a Száműzött Írók PEN Clubja adott ki a sajtónak és amely megjelent ma, 1956 november 5-én, hétfőn a Manchester Quardian-ben.”

Az Angol PEN Club gyűlése elhatározta ezután, hogy a következő táviratot küldi a világ összes PEN clubjainak:

„A Szabad Európa Rádió közlése szerint a Magyar PEN Club rádióüzenetet küldött az írókhoz világszerte. Kérjük, hogy azonnal fejezzék ki teljes együttérzésüket a magyar írókkal és értelmiségiekkel rettentő megpróbáltatásuk e napjaiban.”

Ez a távirat a Nemzetközi PEN Club elnökének, André Chamson-nak és főtitkárának, David Carver-nek az aláírásával november 7-én reggel ment ki a világ összes PEN Clubjaihoz.

A táviratra a következő PEN Clubok válaszoltak: Jamaicai PEN Club, Hong-Kongi Kínai PEN Club, Észt PEN Club, Dán PEN Club, Svéd PEN Club, Német PEN Club, Skót PEN Club, Svájci francia PEN Club, Dél-Afrikai PEN Club, Olasz PEN Club, Ausztráliai PEN Club, az Egyesült Államok PEN Clubja, Osztrák PEN Club, Lengyel PEN Club, Ír PEN Club, Argentínai PEN Club, New Yorki Jiddisch PEN Club, Holland PEN Club, Száműzött Írók Amerikai PEN tagozata, Török PEN Club, Brazil PEN Club, Indiai PEN Club, Chilei PEN Club.

E távirati válaszokból a leglényegesebbeket ismertetjük. Az Ír PEN Club Dublinban a távirat vétele után rendkívüli ülést hívott össze. A következő határozatot hozták:

„A Magyar PEN Clubnak. Az Ír PEN Club mélységesen megbotránkozott azon a támadáson, amelyet Oroszország intézett az önök országa ellen. Mi írországi írók, együttérzésünket fejezzük ki Magyarország iránt az önök szabadságharcának idején és kifejezzük együttérzésünket az önök szörnyű fizikai szenvedéseivel. PEN Clubunk minden egyes tagja helyzetéhez mérten meg fogja kísérelni azt, hogy enyhítsen ezeken a szenvedéseken. Ne veszítsék el a reményt. A gondolat szabadsága végső fokon mindig győz s Shakespeare és Goethe Moličre és Yeats mindig túléli a gépfegyvereket és atombombákat. Azokat, akik a rakéta lövedékeket és a tengeralattjárót föltalálták, el fogják felejteni. Eltemetődnek magosan a levegőben és mélyen a tenger alatt. Ismételjük: ne veszítsék el a reményt. A gondolkodók világa és azoknak a világa, akik éreznek, az önök országával tart. A Dublini PEN Club ugyanezt teszi.”

A lengyelországi Lengyel PEN Club a londoni felhívásra ebben a táviratban válaszolt:

„Válaszul a Nemzetközi PEN Club elnökségének felhívására a Lengyel PEN Club az egész lengyel nemzettel egyetértésben a legmélyebb részvétét fejezi ki a testvéri magyar nemzet iránt, amely az utóbbi napokban a legszörnyűbb tragédiát élte át. Ugyanakkor magyar írótársainkkal együttérezve kijelentjük, hogy erkölcsi támogatásunkban részesítünk minden olyan kezdeményt, amely a legutóbbi összeütközések következményeit enyhíti Magyarországon és mindent megteszünk azért, hogy a tragikus események áldozatainak segítségére legyünk. Jan Parandowski elnök, Maria Dabrowska alelnök, Michel Rusinek főtitkár, Kazimirez Kumanieczki és Jerzy Zawieyski az elnökség tagjai.” – A lengyel írók ezt a táviratot franciául szövegezték.

A Svéd PEN Club ezt a táviratot küldte:

„Táviratukat megkaptuk, köszönjük. Huszonhat svéd író és PEN-tag november 5-én levélben fordult a Szovjet Írószövetséghez, kifejezvén nekik, hogy a segélyért folyamodó magyar írókkal érzünk. A levél szövegét rádióban és sajtóban közzé adtuk. Ragnar Svanstrom.”

A Dán PEN Club táviratában azt jelentette, hogy az akciót már elkezdték. Az Olasz PEN Club nevében Ignazio Silone a következőket válaszolta:

„Az Olasz PEN Club a magyar forradalmárok ügyét egészében magáénak tartja.”

Antonio Aita, az Argentin PEN Club elnöke, ezt táviratozta:

„Argentína írói csatlakoznak ahhoz az egyetemes tiltakozáshoz, amely a magyar nép szabadságát és méltóságát ért támadás ellen emeli fel a szavát.”

A Hong-Kongi PEN Club ezt táviratozta:

„A Kínai PEN Club legmélyebb hódolatát fejezi ki a magyar íróknak és értelmiségieknek szabadságért folytatott hősi harcukért. A kínai írók önök mellett állanak abban a nagyszerű órában, amelyben egy nemzet ír halhatatlan eposzt. Szóljon a szabadság harangja. J. Wong a Hong-Kongi Kínai PEN Club elnöke.”

A német PEN Clubok azt táviratozták, hogy „már nyilvánosan kifejezték együttérzésüket a magyar PEN Clubbal”. Az Amerikai PEN Club nevében James Putnam ezt sürgönyözte: „Azon vagyunk, hogy mindent megtegyünk, ami a magyar PEN Club tagjait nem veszélyeztetheti. Önök mit javasolnak?” Erre a táviratra az Angol PEN Club azonnal táviratilag válaszolt. Nyilvános nagygyűlést javasolt, határozattal, a lehető legnagyobb rádió- és sajtó-nyilvánosság előtt, New Yorkban.

A Finn PEN Club sürgönye így hangzik:

„A FINN PEN Club teljes együttérzését fejezi ki a Magyar PEN Clubbal és a helyzet békés megoldását reméli. Soulahti Barck Hellemann.”

A zürichi PEN Club ezt táviratozta:

„Szilárdan állunk magyar írótársaink mellett, rettentő megpróbáltatásuk idején. Werner Weber elnök.”

A Külföldön élő Német Írók PEN Clubjának távirata így hangzik:

„A magyar népre zuhant tragédia nyomán kelt mélységes együttérzésünket kifejezendő, nyilvános gyűlést rendezünk, amelyen kifejezzük fenntartásnélküli együttérzésünket e bátor, szabadságszerető nép íróival. Köszönjük a Nemzetközi PEN Clubnak mindazt, amit azért tett, hogy segíthessünk. Mindent megteszünk a magunk részéről, hogy enyhítsünk azokon a súlyos csapásokon, amelyek magyar írótársainkat érték. Hans Flesch elnök, Wilhelm Unger titkár.”

A Bolgár PEN Club Szófiából ezt táviratozta francia nyelven Londonba:

„ Köszönjük önöknek, hogy jelezték a Magyar PEN Club felhívását. Azonnal kapcsolatba lépünk a Magyar PEN Clubbal. Bolgár PEN Club, Boyan Bolgár titkár.”

A New-Yorki Jiddish PEN Club távirata:

„Kifejezzük rokonszenvünket a magyar nép íróinak és értelmiségi embereinek szabadságukért és függetlenségükért folytatott küzdelmükben. Dr. Shlomo Bickel elnök, Leon Feinberg titkár.”

A Holland PEN Club az Angol PEN Club távirata nyomán gyűlést hívott össze 1956 november 10-én és a következő határozati javaslatot hozta:

„A Nemzetközi PEN Club hollandiai központja kifejezi rokonszenvét ama távirattal kapcsolatban, amelyet a Nemzetközi PEN Club intézőbizottsága intézett a világ összes PEN Clubjaihoz. Azt, ami Magyarországon 1956 november 4-én történt, amikor a Szovjetunió nyers erőszakkal fordult a magyar nép újonnan kivívott szabadsága ellen, amelyet részben a magyar írók egy részének is köszönhettünk, elborzadva vettük tudomásul. Ezzel kapcsolatban a Holland PEN Club kifejezi fenntartásnélküli hűségét a Nemzetközi PEN Club alapokmánya iránt, ahogy az a hollandiai központ érvényes Alapszabályainak második és harmadik artikulusában, az 1–11-ig terjedő paragrafusokban megnyilatkozik. A Holland PEN Club az idézett Alapokmányban említett elveket minden tagjára kötelezőnek tekinti és fölhívja minden tagját arra, hogy újonnan vallja és vállalja ezeket az elveket, ahogy erre a becsület és lelkiismeret is kötelez. Következésképpen a Holland PEN Club elhatározza, hogy a PEN tagság el lesz zárva mindazok előtt, akik a Szovjetunió magyarországi eljárását igazolják, helyeslik vagy mentegetik.”

A Száműzött Írók PEN Clubjának amerikai tagozata ezt sürgönyözte Londonba: „E pillanatban nem lévén módunk arra, hogy közvetlen kapcsolatba lépjünk önökkel, a Száműzött Írók PEN Clubjának amerikai tagozata ezúton fejezi ki azt a mély felindulást, amely bennünket önökhöz fűz a szabadság és emberi jogok közös ügyének védelmében, az időben, amikor ezektől a jogoktól önöket oly kíméletlenséggel fosztják meg. Közölni kívánjuk önökkel, hogy fáradhatatlanul munkálkodni fogunk azon, hogy az önök sorsára figyelmeztessük mindazokat, akik az önök szenvedésén fölháborodva az önök ügyét elveszett ügynek nem tekintik. A Száműzött Írók PEN Clubjának amerikai tagozata.”

A Török PEN Club távirata így hangzik:

„A leghatározottabban elítélünk minden erőszakosságot és a legmélyebb rokonszenvünket fejezzük ki magyar írótársaink iránt ama szörnyű szenvedésekért, amelyek hazájukat az orosz csapatok támadása miatt sújtották.”

A Brazil PEN Club távirata:

„Táviratukat megkaptuk. A Brazil PEN Club mély együttérzését fejezi ki, amikor ilyen szörnyű csapás érte a magyar írókat és értelmiségieket. A sorsukért megnyilvánuló világszolidaritáshoz a Brazil PEN Club csatlakozik.”

Hasonló értelemben nyilatkozott a hindu és a chilei PEN Club is.

A világ összes PEN Clubjainak e mozgósításán kívül André Chamson nemzetközi elnök november 14-én táviratban szólította fel Nehrut, hogy az Új-Delhi-ben megkezdődött UNESCO konferencián szólaljon fel a magyarság ügyében. Chamson a világ szabad íróinak nevében azt követelte, hogy minden lehetséges lépés megtétessék – az Egyesült Nemzetekhez való folyamodást beleértve – a magyar írók megsegítésére. Chamson kiáltványt írt azonkívül a Nouvelle Literaire című párizsi irodalmi újság november 22. számában. Ebben azt követeli, hogy az UNESCO és az Egyesült Nemzetek védnöksége alatt az írók egy nemzetközi bizottsága mehessen Magyarországra. Chamson javasolja egy „szellemi vöröskereszt” létesítését. A vöröskereszt – írja Chamson egy évszázad óta védi a betegeket és sebesülteket és az UNESCO tervbe vette azt is, hogy nyílt városokat és védett zónákat. létesít, ahol minden nemzet biztonságba helyezheti a birtokában lévő remekműveket. „De miért nem történt meg – kérdi Chamson – ugyanez magukért a művészekért, akiknek a műremeket köszönhetjük? Chamson, a Francia Akadémia tagja, olyasfajta szervezet felállítását javasolja, amely az írókat, művészeket, egy ország szellemi elitjét megvédelmezi háború vagy forradalom idején.

A Nemzetközi PEN Club főtitkára Londonban, november végén megkapta azt a Budapesten feladott és a magyar PEN-vezetőségtől jegyzett táviratot, amely a PEN Clubok útján kifejeződött világszolidaritást megköszöni. Ugyanekkor értesítette a világ összes PEN Clubjait arról, hogy az írók feladata a világ minden országában annak a teljesen alaptalan vádnak a hatásos megcáfolása, hogy a magyar forradalomban ellenforradalmi törekvések is szerepet játszottak.

Összeállította: SZABÓ ZOLTÁN

Látóhatár, 1956. 344–348.