Dobó Marianna – Horváth Ágnes:
A gazdasági aktivitás hatásainak elemzése Borsod-Abaúj-Zemplén megye roma lakosságánál
I. Előzmények [1]
A gazdasági problémákkal küszködő észak-magyarországi régióban él a romák nagy többsége. Kiemelendő az északi iparvidék helyzete, amelyet legsúlyosabban érintett a rendszerváltást követő gazdasági recesszió, és ahol legmagasabb a romák aránya. A B-A-Z megyei cigányság jelenlegi helyzetének bemutatása nem egyszerű. A helyzetet kiváltó okok és okozatok feltárása szintén komplex feladat, hiszen lehetetlen vállalkozás a kutatók által a szegénység–iskolázatlanság–munkanélküliség–immobilitás–szegénység ördögi körével” [2] Az életminőséget alapjaiban határozza meg az egészségügyi állapot és a szociális helyzet. Ennek fő összetevője az, hogy hogyan éljük meg a társadalmi és gazdasági helyzetünket, miként szemléljük önmagunkat. Ebben nagy szerepet játszik a gazdasági és anyagi helyzetünk, hiszen a társadalom egyik értékmérője még mindig az, hogy mennyire vagyunk képesek a társadalom számára értéket teremteni. Az életminőségre nagy hatással van tehát a család gazdasági státusa. Elemzésünkbe az összes olyan mutatót bevontuk, amely a gazdasági aktivitásra/inaktivitásra (és ezen keresztül az életminőségre) döntő befolyással van.
A kutatás célját sokrétűen határoztuk meg. Egyrészt vizsgáltuk a gazdasági aktivitás és a családok életkörülményeinek mutatóit, ezek lehetséges településtípusi összefüggéseit. [3] Másrészt azt elemeztük, hogy az életminőség milyen összefüggésben van az oktatásban való részvétellel, van-e ennek térségi vetülete, valamint azt, hogy a vizsgált településeken megjelent szegregációnak milyen hatásai vannak. [4]
Az elemzések elején feltételeztük, hogy a gazdasági aktivitást közvetlenül az iskolázottság, a lakóhely típusa és jellege határozza meg. Feltételeztük azt is, hogy a gazdasági aktivitás erősen hat az elkövetkező és felnövekvő generáció iskoláztatására is.
II. Változók és együtthatók – avagy a romák ördögi köre
Azt általában senki nem vitatja, hogy a roma lakosság a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese, hiszen a rendszerváltozást követően elsőként ők váltak tömeges mértékben munkanélkülivé. A cigány munkavállalók jelentős része ugyanis olyan ágazatokban dolgozott, amelyekben a piacgazdaságra való áttérés tömeges méretű létszámcsökkentéssel járt együtt. A foglalkoztatás esélyeit rontó tényezők, az iskolai végzettség, szakmai képzettség hiánya, alacsony foka halmozottan jelentkezik körükben. A mára kialakult munkaerő-piaci különbség azért is aggasztó, mivel a rendszerváltást megelőzően a munkaképes roma és nem roma férfiak foglalkoztatási helyzetében nem volt lényeges különbség.
Ennek a ténynek az ismerete sem csökkenti azonban a meglévő előítéleteket. Sok cigány család reménytelen helyzetében kizárólag szociális támogatásból kényszerül megélni, amit a nem roma lakosság ellenszenvvel, előítélettel fogad. Gyakori jelenség, hogy a nem romák megkérdőjelezik a cigány lakosságnak nyújtott támogatások létjogosultságát, igazságosságát is.
A borsod megyei kutatások alátámasztják, hogy a gazdaság, különösen a nehézipar és építőipar helyzete mindig közvetlen hatással volt az itt élő cigányság sorsára, foglalkoztatására. [5] Az '50-es, '60-as évek extenzív iparosítása tömegével igényelte, vonzotta a megyébe és a régióba a szakképzetlen vagy betanított segédmunkás réteget, köztük a cigány munkavállalókat is. A hetvenes években társadalmi, gazdasági beilleszkedésük folyamata, anyagi, és életviszonyaik formálódása reményt adott arra, hogy a munkásság alsó szintjén tudják stabilizálni helyzetüket. Ezt a folyamatot szakította félbe a térség iparának válsága, a nagyvállalati struktúra felbomlása, továbbá az ipari, építőipari és mezőgazdasági termelés erőteljes visszaesése. A munkahelyek százezres nagyságrendű megszűnése legelőször és legsúlyosabban (Borsodban is) az iskolázatlan, szakképzetlen segéd-, ill. betanított (köztük a cigány) munkavállalókat érintette. Az elmúlt években B-A-Z megye gazdaságának elhúzódó válsága e réteg helyzetét több szempontból is kritikussá tette. „A megyében élő cigány lakosság sorsának alakulása sok tekintetben azonosságot mutat az országban élő roma többségének sorsával, ugyanakkor az őket ért negatív hatások sok szempontból – főleg a megye helyzetéből adódóan – drámaiabbak és tragikusabbak más térségekben élő sorstársaikénál.” [6]
A kutatás fő sarokköve jelenlegi gazdasági státusok mérése volt. Az elemzés során megállapíthattuk, hogy – másfél százalékos adathiány mellett – munkaviszonnyal csupán a megkérdezettek 16%-a rendelkezett. A B-A-Z Megyei Munkaügyi Központ kirendeltségeinek becslése alapján a regisztrált munkanélkülieknek mintegy 30%-a, több mint 15 000 fő cigány származású, azonban közel hasonló nagyságú réteg vagy be sem került, vagy már kikerült a munkaügyi regisztrációból.
A munkaviszonnyal rendelkezőket véve alapul 97%-ban az alkalmazotti lét jelent meg, míg vállalkozásokban tevékenykedők mindösszesen 3%-ot tettek ki. Az összes megkérdezettre vetítve ez az arány mindösszesen 15,6%-os alkalmazotti és 0,5%-os vállalkozói volt. Ahogy a táblázat is mutatja a megkérdezettek 84%-a az adatfelvétel időszakában nem rendelkezett munkaviszonnyal.
Jelenlegi státusa
| Gazdasági státusa |
Gyakoriság |
Gyakoriság |
Hibaszázalék nélküli eloszlás (%) |
| Alkalmazott dolgozó | 229 |
15,3 |
15,6 |
| Vállalkozó | 7 |
,4 |
,5 |
| Regisztrált munkanélküli | 531 |
35,5 |
36,0 |
| Nem regisztrált munkanélküli | 128 |
8,6 |
8,7 |
| Munkaviszony nélküli | 578 |
38,6 |
39,2 |
| Összesen | 1472 |
98,5 |
100,0 |
| Nem válaszolt | 23 |
1,5 |
|
| Mindösszesen | 1495 |
100,0 |
A gazdasági aktivitás globális arányait árnyalhatja az, ha áttekintjük a nemi és családi állapot szerinti sajátosságokat. Miközben a mintába ugyanolyan arányba kerültek a nők és a férfiak, a férfiak közel háromszor nagyobb gazdasági aktivitást mutattak, mint a nők: a férfiak az alkalmazotti és a vállalkozói kategóriában összesen 24%-ban vesznek részt, míg a nők kizárólag alkalmazotti kategóriában vannak reprezentálva, 8%-ban. A nők inaktivitásának összesített aránya kiugróan magas, 92%-os! A roma nőknek a munkaerőpiacról – és az iskolapadból – a háztartásba való „visszavonulása” szorosan összefügg azzal, hogy van-e gyermekük, illetve hány gyermeket nevelnek. A hajadon nők viszonylag magas (legalábbis a teljes roma népesség átlaga feletti), 20%-os arányban aktív dolgozók. Amennyiben megházasodnak és gyermekük lesz, aktivitási arányuk radikálisan csökken (6,5%). A nőtlen férfiak 16,8%-a aktív dolgozó, a házas férfiak ennél magasabb – 25,4%-os – arányban dolgoznak. Az inaktív férfiak elsősorban regisztrált munkanélküli kategóriába tartoznak, míg a nők inaktivitásuk esetén a munkaviszony nélküli inaktív kategóriába, ami jellemzően a háztartásbeli kategóriát fedi.
 |
1. ábra: Férfiak gazdasági státusának megoszlása
 |
2. ábra: Nők gazdasági státusának megoszlása
Az életkor és a státus összefüggéseit vizsgálva kitűnik, hogy meghatározó korreláció nem tapasztalható. Minden életkorban bármelyik gazdasági státus előfordulása jelen van, kivéve a vállalkozót. Ennek megjelenése nagyon alacsony százalékot mutat, és az látható, hogy a késő húszas, kora harmincas generáció jelenti a vállalkozók bázisát.
Alapjaiban véve minden korcsoportnál ugyanaz a tendencia figyelhető meg: alacsony alkalmazotti lét, alig vagy egyáltalán nem is megjelenő vállalkozói, viszonylag magas regisztrált munkanélküli és ugyanilyen magas munkaviszony nélküli inaktív helyzet.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megye területi megoszlását tekintve általánosan igaz, hogy a annak egész területén laknak cigány emberek. Az egyes kistérségek között azonban nagy különbségek vannak: a cigányság ugyanis elsősorban a munkahelyet kínáló ipari, nehézipari centrumok vonzáskörzetében telepedett le: Ózd, Putnok, Edelény, Szendrő, Miskolc, Kazincbarcika, Szikszó városokban vagy azok környékén. Ennek megfelelően míg az encsi, az edelényi, az ózdi-putnoki és a szikszói térségekben 20%-ot megközelítő a roma lakosság aránya, addig a mezőkövesdi, valamint a tiszaújvárosi körzetekben 10% alatti részarányuk a jellemző. Közepes cigány népsűrűségű a miskolci és az agglomerációs, a sárospataki, a sátoraljaújhelyi, a szerencsi és a kazincbarcikai kistérség, amelyekben az arány 10–15%-os. Ezek ismeretében az aktív dolgozók kistérségi aránya komplexebb képet mutat. Megyei átlag: 16%-os, ettől pozitív arányban az a tiszaújvárosi kistérség tér el, amelyben a legkisebb a roma arány, és ebben a kistérségben a legmagasabb a megyei szinten a romák gazdasági aktivitási rátája. Ezt megközelíti az ózdi, a sátoraljaújhelyi, de ezek is csupán 10-10%-os aktív roma népességet adnak. Legalacsonyabb a szikszói gazdasági aktivitás, itt csupán 6,1%.
3. ábra: Gazdasági aktivitások eloszlása kistérségenként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
A megkérdezettek magas inaktivitását látva célszerű annak vizsgálata, hogy a házastársa, élettársa milyen gazdasági státusszal rendelkezik. (Megjegyzés: ezek az adatok a fentiekben tapasztalt 80%-ban házasokra vonatkoznak, adathiány ezen felül alig volt tapasztalható.)
A kutatás során a megkérdezettek 80%-a vallotta magát házasnak, illetve élettársi tartós kapcsolatban élőnek. (Megjegyzés: az adatfelvétel során minden együttélést ebbe a kategóriába soroltak.) Elváltak csak tized százaléknyi értékben jelentek meg, és ugyanilyen alacsony volt az özvegy kategória megjelölése is.
A házastárs gazdasági aktivitásának gyakorisági eloszlása is egyértelműen az inaktivitás kiugró fölényét adta. A megkérdezettek alig 15%-a mondta házastársáról, hogy gazdaságilag aktív, azaz rendelkezik jelenleg munkaviszonnyal; munkanélküli és az egyéb okból létező inaktivitás is 40-40% fölötti, összesen pedig több mint 80% értékben volt jelen.
Jellemző, hogy az aktív, a munkaviszonnyal rendelkező házastárs nagyon alacsony fokban reprezentált bármelyik kategóriában, az inaktivitás megközelíti vagy meg is haladja a 80%-ot, hasonlóan a megkérdezettek eredményéhez.
Mintánkban a munkaviszonnyal leginkább azok a házastársak rendelkeznek, akiknél a megkérdezett is a munkaviszony nélküli kategóriába sorolta önmagát. Ugyanígy látható az is, hogy nagyon alacsony arányban található az olyan háztartás, ahol a megkérdezett és a házastársa is rendelkezik munkaviszonnyal. Ez a házastárssal rendelkezőknek mindössze 2,1%-ára igaz!! Felülreprezentált a munkanélküli és az egyéb módon inaktív házastársi státus minden státuskategóriában! A összes megkérdezettek 25%-át is elérte a munkanélküli házastárssal „rendelkező” munkaviszony nélküli válaszadói arány. Ha azt nézzük, hogy hány százalékára igaz, hogy a háztartásban egyik fél sem rendelkezik munkaviszonnyal, akkor ez több mint 71%-ot ad, míg az, hogy legalább az egyik fél rendelkezik munkaviszonnyal: a háztartások alig több, mint 26%-ára jellemző.
(A háztartások életminőségét nagymértékben meghatározta a gyermekek száma. Gyermeket a megkérdezettek háztartásának 78,5%-ban nevelnek: 38,4%-ban 1-2 gyermek, míg 44,4%-ban 3 vagy több gyermek.)
A település típusa, mérete a várható mértéknél kisebb arányban befolyásolta a gazdasági aktivitást, olyannyira, hogy a regisztrált és a nem regisztrált munkanélküliek csaknem ugyanolyan arányban találhatók bármelyik településtípus esetében. Egyedüli szembetűnő kiugrást csak a városban élő romák alkalmazotti státusában mutatkozó magas prezentáció jelenti: városokban az összes dolgozó aránya 5-6%-kal magasabb, mint a kistelepüléseken.
| Jelenlegi státus %-ban |
Városok |
Falvak 1800 fő fölött |
Falvak 1800 fő alatt |
Összesen |
Alkalmazott |
44,4 |
29,0 |
26,6 |
100 |
| Vállalkozó |
40,0 |
20,0 |
40,0 |
100 |
| Regisztrált munkanélküli |
32,5 |
32,5 |
35,0 |
100 |
| Nem regisztrált munkanélküli |
32,0 |
32,8 |
35,2 |
100 |
| Munkaviszony nélküli inaktív |
37,0 |
30,7 |
32,3 |
100 |
2. táblázat: Jelenlegi státusok településtípusonként való megoszlása
Megvizsgáltuk, hogy kimutatható-e a házastárs gazdasági státushelyzetének a településtípussal való összefüggése: tapasztaltuk, hogy a munkanélküliek magas aránya az 1800 fő alatti falvak esetében és ugyanakkor a nem aktívak összesített felülreprezentáltsága is, illetve az, hogy a városi lakóhely nagyobb arányban segíthet a munkaviszonyhoz.
Lakás elhelyezkedése
A roma népesség helyzetének, szegénységének legszembetűnőbb tünetei a lakhatási viszonyok. 1971-hez képest országos szinten nagymértékben csökkent a telepeken élők száma: 1971-ben a romák 65%-a, 1994-ben már csak 13,7%-a élt elkülönült telepeken. Ez több tényezőnek köszönhető: az 1970-es évek közepétől az életszínvonal emelkedése, a romák foglalkoztatási helyzetének általános javulása, de mindehhez jelentősen hozzájárult a ’60-as években kezdődő telep-felszámolási programok és a hozzá kapcsolódó kedvezményes hitellehetőségek is. Ismert tény, hogy a lakókörülmények, azaz az adott település urbanizációs foka, típusa, a lakás mérete, állapota, illetve az a kérdés, hogy az adott roma háztartás szegregált körülmények között él-e, alapvetően befolyásolja egyebek mellett a magasabb képzettség, valamint a munka megszerzésére való esélyeket.
Általános tendencia, hogy csökkent a települések külterületén, és nőtt a belterületen élők aránya a romák között. Az 1994-es kutatás vizsgálta azt is, hogy a kérdezett közvetlen szomszédságában milyen arányban laknak roma családok. Az adatokból látható, hogy a roma családok majdnem 60%-ának területi elhelyezkedésére jellemző a lakóhelyi szegregáció.
A szegregált települési, tehát a bel- vagy külterületen élés is hasonló mértékben befolyásolta a gazdasági aktivitást. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a lakás elhelyezkedését vizsgálva láthattuk, hogy bár 84% fölött élnek belterületen roma származásúak, de a külterületen élés 16%-a nagyon magas aránynak tűnik. Az, hogy a külterületre való szegregálódás korrelál-e az etnikai hovatartozással, ezekből az adatsorokból nem tudjuk megállapítani.
Érdemes itt is megvizsgálni a kistérségi összefüggéseket. Szegregáció minden kistérségben előfordul – eltérő mértékben. Miskolcon és Kazincbarcikán esik 20% alá, kiugró a sárospataki kistérség, ahol a szegregáció meghaladja a 80%-ot. (A szegregáció átlagos értéke 40%-os Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.)
4. ábra: Szegregáció kistérségi szinten
 |
Külterület távolsága belterülettől
12. ábra: Szegregáció a kistérségekben
A térségi vizsgálat azt mutatja, hogy három kistérségben (edelényi, sárospataki, sátoraljaújhelyi) az ott élő romák több mint fele szegregáltan él, ezek közül is kiemelkedik a sárospataki kistérség, ahol a romák zöme (83,6%) szegregált. Miskolcon, valamint a kazincbarcikai kistérségben legalacsonyabb ez az arány.
A megkérdezettek lakásainak megközelítése is összetett képet mutat. (3. táblázat) Alig több, mint 60%-uk lakását lehet megközelíteni szilárd burkolatú úton, földúttal rendelkezik a megkérdezettek 11%-a.
Végül a települést és a gazdasági státus kapcsolatát vizsgálva a következő jellemzőket találjuk:
Bár a vállalkozók nagyon alacsony arányban vannak jelen a kutatási mintában, alig egy százalékkal, egyetlenegy vállalkozó sem lakik külterületen, rájuk kizárólag a belterületen való lakás a jellemző. A munkanélküli, vagy munkaviszonnyal egyéb módon nem rendelkezők esetén nem mutatható ki erős összefüggés a jelenlegi státus és a lakás külterületi elhelyezkedése között.
 |
5. ábra: Lakás elhelyezkedése és jelenlegi státusok összefüggése az összes megkérdezett körében
Az összes megkérdezett körében legnagyobb arányú jelenlétet a belterületen élő munkaviszonnyal nem rendelkezők adják 33,4%-kal, őket követi 30,9%-kal a belterületen élő regisztrált munkanélküliek csoportja. Mind a két státuscsoportnál azonban magas a külterületen élés is.
Az 1990-es és a 2001-es népszámlálások adatai szerint a roma nemzetiségűek majdnem 60%-a él komfort nélküli lakásokban. Ezzel szemben a teljes népességnek csak 15,7%-a. Míg az ország népességének 74,1%-a a legalább komfortos lakásban él, addig ez az arány a cigányok esetében csak 22%-os.
| Komfortfokozat |
Cigány |
Az ország népessége % |
|
| Anyanyelvű % |
Nemzetiségű % |
||
| Legalább komfortos |
22 |
25,6 |
74,1 |
| Félkomfortos |
8,3 |
7,7 |
7,1 |
| Komfort nélküli |
61,8 |
59,2 |
15,7 |
| Szükség- és egyéb lakás |
8,0 |
7,5 |
3,1 |
| Összesen |
100 |
100 |
100 |
3. táblázat: Lakástípusok eloszlásai
A lakások komfortfokozata is vegyes képet mutat, a települési adatsoroktól eltérően – ahol a többségi társadalomba tartozók lakáskörülményeit is számon tartják – rosszabb helyzetű lakásokat találunk a romák tulajdonában:
Nem rendelkezik önálló fürdőszobával a romák által lakott lakások 63%-a, lakáson belüli WC-vel 65%-a, vezetékes villany nincs 3,6%-nál, vezetékes víz 53,6%-nál, vezetékes gáz 88%-nál és palackos gáz sincs 35,5%-nál!
 |
6. ábra: Lakások komforthelyzete
Az okok feltérképezése
1992-ig a munkaerőpiac átalakulása szorosan kötődött a rendszerváltáshoz kapcsolódó gazdasági átalakuláshoz. A munkanélküliség ekkor viszonylag egy homogén csoportot érintett, azokat, akik minden szempontból hátrányos helyzetűek. Ők az egykori szocialista nagyiparban foglalkoztatottak, az alacsony iskolai végzettségűek, a szakképzetlenek, de ugyanígy a pályakezdő fiatalok is. Az 1990. évi népszámlálási adatok és a KSH 1993-as ELAR (Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer) adatai, illetve a reprezentatív felmérések adatai jelzések a cigány munkanélküliség magas arányairól. A cigányság körében jellemző az aktív keresők alacsony és az eltartottak magas aránya. [7]
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében arra a kérdésre, hogy miért nincs munkaviszonya a kutatás során tapasztalt egyik legmagasabb, 25,3%-os adathiány, válaszmegtagadás mellett közel 20%-a válaszolta, hogy soha nem volt munkahelye, 17,3%, hogy munkahelye megszűnt a térség gazdasági visszaesése következtében, közel 10%-át bocsátották el a létszámleépítések idején, és otthagyta munkahelyét 5,1%. Az egyéb kategória is nagyon magas százalékot adott, több mint 23%-ot. Ezt választották, akik a próbaidő letöltése után nem maradtak munkahelyükön, vagy nem hosszabbították meg alkalmazásukat, és ezt választották azok is, akik csak alkalmi munkák vállalásából élnek.
 |
7. ábra: Miért nincs munkaviszonya?
Ennek a változónak a keres-e munkát változóval való korrelálása a következő képet adta:
Megállapítható, hogy azok között, akiknek soha nem volt munkahelye ,sokkal kisebb arányban van hajlandóság a munkavállalásra, mint azok között, akiknek munkahelye valamilyen okból megszűnt, vagy elbocsátották. (7. ábra) A soha nem volt munkaviszonya, illetve az egyéb okból munkaviszony nélküli lét adja a legnagyobb arányú nem keres munkát választ. Az eddig vizsgált változók gyakorisági eloszlása során 1,5 és a 9% közötti adathiányt tapasztaltunk, ennél a kérdésnél viszont ez 25%. Ezt az adathiányt kivonva és a válaszolókat 100%-nak véve 29,1% válaszolta, hogy nem keres munkát.
A munkakeresési hajlandóság nagyobb arányban jelentkezik, és ebben inkább a „munkahelye megszűnt” értéke található meg, majd ezután következik a „soha nem volt munkaviszonya” és az „elbocsátották” százalékos értékei. Viszonylag magas százalékban található meg – még egyszer hangsúlyozva az óriási adathiányt – a „nem keres munkát” változó. Ebben a kategóriában legnagyobb arányban a soha nem volt munkahelye és az egyéb módon elvesztett munkahely jelenik meg.
További vizsgálattal kerestük a választ arra, hogy az adott mintánkban lévő elemszám hogyan illeszkedik a feltételezett populációhoz. Annak vizsgálata, hogy miért nem keres munkát, a következő arányok felállítását tette lehetővé. Látható, hogy a szakértelem hiányát tartják a legnagyobb arányban indoknak, és ezt követi a segélyből élés és az eleve lemondás a munka megtalálásáról. Az, hogy nem tud eljárni a településről, szintén hasonló arányokat ad.
| Jobban megél a segélyekből (%) |
Alkalmi munkából meg tud élni (%) |
Felesleges munkát keresnie (%) |
Nem tud eljárni a településről (%) |
Nincs megfelelő szakmája (%) |
| 3,7 |
1,3 |
3,6 |
3,2 |
5,5 |
4. táblázat: Miért nem keres munkát?
Iskolai végzettség és a gazdasági státust meghatározó tényezők összefüggései
A rendszerváltás óta egyre nagyobb jelentőséggel bír a munkaerő-piacon az emberi tőke. Az emberi tőke elméletek szerint az ember azért tanul, mert ez később megtérül számára. Tehát a magasabb iskolai végzettség elvileg jelentős előnyökkel jár, de ezek sok esetben nem érezhetők azonnal. Az iskolai végzettség az egyik legfőbb társadalmi mobilitási csatorna, és ez játszik egyre nagyobb szerepet a munkahelyek elosztásában és a keresetek alakulásában is [8]
Az iskolázottsággal, mely a legfontosabb indikátor arra nézve, hogy valaki milyen eséllyel rendelkezik a munkaerő-piacon: ismert tény, hogy a legnagyobb értéke a felsőfokú végzettségnek van. A diplomások mellett az érettségivel vagy az érettségihez kötött szakmával rendelkezők azok, akik eséllyel munkához tudnak jutni, a szakmunkás végzettségűek iránti kereslet nagyon alacsony, a csak általános iskolával rendelkezők pedig szinte esélytelenek.
A megyében alapvető probléma, hogy az alacsony kvalifikáltságú munkaerőt igénylő munkalehetőségek száma az igényekhez viszonyítva – a 30-40 ezer fő alacsony iskolázottságú, nem csak cigány munkanélkülit tekintve – rendkívül kevés.
Erős hipotézisünk volt a gazdasági aktivitás/inaktivitás kölcsönhatása az iskolai végzettséggel. Az iskolai végzettség eloszlása: nagyon alacsony hibaszázalék mellett (0,4%) elmondható, hogy „kevesebb mint 8 osztály alatti”, és „az általános iskolai végzettség” válaszok túlreprezentáltak, együttesen 80%-ot tesznek ki. Egyedül a szakmunkásképző intézetben szerzett végzettség hagyja el a 10%-ot. A kérdőív hiányossága miatt az adatokból nem tudunk választ kapni arra, hogy a befejezett középfokú oktatás mellett a B-A-Z megyei romák jelen vannak-e, és ha igen, milyen arányban a felsőfokú oktatásban.
8. ábra: Iskolai végzettség a borsodi romák körében
Bár az általános iskola elvégzése terén javultak az arányok, magasabb iskolai szinteken nem tapasztalható javulás. A cigány–nem cigány távolság nőtt a továbbtanulás, a középiskolába jutás tekintetében. A három továbbtanulási lehetőség közül csak a szakmunkásképző nyílt meg a romák előtt. Az iskolai sikert meghatározza, hogy a cigány diák hol és milyen körülmények között él. Az adott település urbanizációs foka, valamint a szegregáció mértéke komoly befolyásoló tényezője annak, hogy a romák befejezik-e az általános iskolát. Azoknak a romáknak van legnagyobb esélyük elvégezni az általános iskolát, illetve valamilyen középfokot, akik városokban élnek (akik számára például elérhető közelségben vannak oktatási intézmények), de nem szegregált (azaz nem a normális életre lehetőséget nem nyújtó, infrastruktúrahiányos) lakókörülmények között. Az aprófalvas elhelyezkedés, illetve a szegregáció, igen komoly hátráltató tényező.
Igazán érdekessé válik az összefüggés az „akar-e tanulni a munkalehetőség érdekében” kérdés vizsgálatával: ennél szintén elég magas adathiány volt tapasztalható (28%). Az előbbi módszert követve 28% választotta, hogy nem, és 45%, hogy igen. (14. ábra) Amennyiben szeretnénk megvizsgálni az iskolai végzettség és a tanulni vágyás közötti összefüggéseket, a következőket tapasztaljuk: jelentős az arányuk a befejezett általános iskolával rendelkezők körében a tanulni vágyóknak, illetve ugyanilyen magas arányban jelenik meg a szakmunkásképző iskolákat végzettek körében is. (5. táblázat)
Iskolai végzettsége |
Akar-e tanulni munkalehetőség érdekében |
Összesen |
|
Nem |
Igen |
||
| Kevesebb 8 osztálynál |
51,9% |
48,1% |
100,0% |
| Része összesben |
13,8% |
12,8% |
26,5% |
| Általános iskola |
33,9% |
66,1% |
100,0% |
| Része összesben |
19,3% |
37,5% |
56,8% |
| Gimnázium |
100,0% |
100,0% |
|
| Része összesben |
,7% |
,7% |
|
| Szakmunkásképző |
29,9% |
70,1% |
100,0% |
| Része összesben |
4,4% |
10,2% |
14,6% |
| Szakközépiskola, technikum |
35,7% |
64,3% |
100,0% |
| Része összesben |
,5% |
,8% |
1,3% |
| Iskolai végzettsége |
37,9% |
62,1% |
100,0% |
| Összes |
37,9% |
62,1% |
100,0% |
5. táblázat: Iskolai végzettségének összefüggései az akar-e tanulni munkalehetőség érdekében változóval
Az, hogy hol szeretne tanulni, a következő válaszgyakoriság szerint alakult: legtöbben a szakmunkásképző intézet által irányított képzéssel szeretnének munkát találni, illetve a Munkaügyi Központok átképző iskoláiban. A válaszok között sokkal alacsonyabb szinten jelent meg a középiskolai oktatás. Mindezek mutatják a romák kitörési esélyeinek, lehetséges mobilizációs csatornáihoz való viszonyulásukat, illetve azt, hogy mennyi idő múlva megtérülő képzéseket preferálnak.
A házastárs viszonylatában szintén megvizsgálhatjuk, hogy az iskolai végzettség mennyiben befolyásolja a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. Jelentős kölcsönhatást tapasztalunk: a 8 általános és az attól kevesebb iskolai végzettség fordul elő leggyakrabban. Ehhez képest a szakmunkásképző és a szakközépiskolai végzettség már lényegesen ritkábban. A felsőfokú végzettséggel rendelkezés a megkérdezettek házastársai körében sem fordult elő.
Vizsgálhatjuk úgy e kérdéskört, hogy az adott iskolai végzettség milyen gazdasági státust eredményezhet, így a következő válaszokat kaptuk:
Minél alacsonyabb az iskolai végzettsége a megkérdezett házastársának, annál valószínűbb, hogy nem rendelkezik munkaviszonnyal. (9. ábra) A szakmunkásképzőben szerzett iskolai bizonyítvány esetében találhatjuk az első magasabb százalékos arányt a gazdasági aktivitás terén, és ez csak növekedett a szakközépiskolában végzetteknél. Viszont, ha ennél az iskolai végzettségnél nem felejtjük el, hogy az összesített inaktivitási mutató jelentősen meghaladja az 50%-ot, már lényegesen rosszabb arányt rajzol a többségi társadalom hasonló összefüggéseinél.
 |
9. ábra: Házastárs gazdasági státusa és az iskolai végzettség összefüggései
A korrelációs együttható segítségével is jellemezhetjük az összefüggést:
| Kevesebb mint 8 osztály |
Befejezett általános iskola |
Befejezett valamilyen középiskola |
|
| Aktív dolgozó |
-0,70780 |
0,73292 |
0,08403 |
| Munkanélküli |
0,04298 |
-0,35477 |
0,43094 |
| GYES, GYET, stb. |
0,42749 |
-0,18076 |
-0,41885 |
6. táblázat: A jelenlegi státus és az iskolai rétegzettség összefüggései
Minél kisebb arányban találjuk a romákat az általános iskola befejezése nélkül, annál valószínűbb, hogy ott az aktív dolgozók alacsonyabb, míg minél magasabb a befejezett általános iskolával rendelkező romák aránya, annál valószínűbb, hogy magasabb az aktív dolgozók aránya. Minél magasabb arányban vannak, akik a háztartásban inaktívak, annál valószínűbb, hogy körükben magasabb az általános iskolát be nem fejezettek aránya, és igaz ez elsősorban a nők gazdasági státusára, elhelyezkedésére, ahogy korábban tapasztaltuk.
Az iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás mutatói:
| Aktív dolgozó |
Munkanélküli |
GYES, GYET stb. |
|
| Kevesebb mint 8 osztály |
7,4 |
44,7 |
47,9 |
| Befejezett általános iskola |
14,8 |
45,5 |
39,7 |
| Befejezett valamilyen középiskola |
30,2 |
42,7 |
27,1 |
7. táblázat: Iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás mutatóinak összefüggései
Általános iskolát be nem fejezettek, az azt befejezettek és a középfokot elvégzettek között jelentős különbség mutatkozik meg. A 8 általánosnál kevesebbel rendelkezők között nagyobb arányban találunk munkanélkülit vagy egyéb inaktívat, mint a – legélesebb eltérésnél – a középiskolával rendelkezők között, bár ha önmagában csak a munkanélküli változót vizsgálnánk, azt a következtetést vonhatnánk le, hogy csak szerény mértékben csökkent a munkanélküliség aránya az iskolai végzettség függvényében, viszont az aktív dolgozó változó jelentős javulást mutatott. Hátránya a helyzetnek, hogy a középiskolai végzettséggel rendelkezők aránya a roma népességben elég alacsony.
| Férfiak |
Aktív dolgozó |
Munkanélküli |
GYES, GYET stb. |
| Kevesebb mint 8 osztály |
13,4 |
76,3 |
10,4 |
| Befejezett általános iskola |
22,2 |
66,7 |
11,1 |
| Befejezett valamilyen középiskola |
35,7 |
54,6 |
9,7 |
| Nők |
Aktív dolgozó |
Munkanélküli |
GYES, GYET stb. |
| Kevesebb mint 8 osztály |
2,7 |
20 |
77,3 |
| Befejezett általános iskola |
7,4 |
24,3 |
68,3 |
| Befejezett valamilyen középiskola |
21,7 |
25,9 |
52,5 |
8. táblázat: Státusrétegek és iskolai végzettségi rétegek összefüggéseinek összehasonlítása nemek tekintetében
Amennyiben a nemi változót is bevonjuk elemzésünkbe, akkor a roma társadalom egyik legalapvetőbb összefüggését is megtalálhatjuk: az iskolázottság – az aktivitás – a nem változók vizsgálatánál nagyon erősen korrelál.
A férfiak minél képzettebbek, annál nagyobb arányban aktív dolgozók, és ugyanakkor annál kisebb arányban munkanélküliek. A nőknél is felfedezhető az az aránypár, hogy a képzettségük hozzájárul az aktivitáshoz, de ennek ellenére mégis elsősorban az inaktívak csoportjába tartoznak.
Az ördögi körből való kiugrási lehetőségének gondolt/képzelt oktatás a romák többségének nem megfelelő, hiszen véleményük szerint gyermekeiket nem segíti hozzá a biztos munkahelyhez. Érdemes egy rövid kitérővel azt is megvizsgálni, hogy mi a véleményük a megkérdezetteknek arról, hogy jelenleg hogyan érhet(ne) el jobb eredményt az iskolarendszer.
| Lehetőségek |
Gyakoriság |
Eloszlás |
Adathiány nélküli eloszlás |
| Több időt szánjanak a tanárok | 343 |
23,0 |
38,1 |
| Tiszta roma osztályok | 17 |
1,1 |
1,8 |
| Vegyes osztályok | 479 |
32,1 |
53,1 |
| Roma tanár | 53 |
3,5 |
5,8 |
| Bentlakásos kollégium | 10 |
,7 |
1,1 |
| Összesen l: | 902 |
60,3 |
100,0 |
| Adathiány | 593 |
39,7 |
|
| Összesen: | 1495 |
100,0 |
9. táblázat: Jobb eredmény elérésének lehetőségei
A táblázatból látható, hogy nagyon magas, 40%-os adathiány mellett tudjuk ezt a változót vizsgálni. Ezt a hiányt nem számolva a vegyes osztály támogatottsága kiugróan magas, de hasonlóan magas az a kívánalom, hogy a pedagógusok több időt szánjanak a gyermekekre. Roma tanár alkalmazása vagy bentlakásos kollégium csak nagyon alacsony százalékban jelennek meg, 5,8, illetve 1,1%-ban. Szembetűnő azonban, hogy a vegyes osztályok kiugró százaléka mellett nagyon alacsonyan bár, de megjelenik a tiszta roma osztályok indításának igénye.
Összegzés
A gazdaságszerkezet átalakításának eredményeként a romák ellentmondásos helyzetbe kerültek Magyarországon is. A szociális élethelyzetüket alapjaiban határozza meg a háztartás tagjainak gazdasági státushelyzete.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye elemzéséből kitűnt, hogy a leghátrányosabb helyzetben a szegregált, külterületen élő romák vannak. A külterületen élés már nem jelenik meg olyan magas arányban, mint a korábbi évtizedekben, de ennek a területnek a fejlettségi szintje mindenképpen elmaradott a belterületekhez képest. Ez a szegregáció hatással van a gazdasági aktivitásra és az iskolázottságra is.
A település típusa is befolyásolja, bár kisebb mértékben, a vizsgált összefüggések alakulását. Városi vagy urbanizáltabb területek nagyobb arányban segíthetnek hozzá az alkalmazotti vagy vállalkozói léthez. A területi egyenlőtlenségek más módon is befolyásolják a foglalkoztatási helyzetet. Az észak-magyarországi régióban és a vizsgált Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kiemelkedően magas a munkanélküliek aránya. A megyén belül is eltérő kistérségi foglalkoztatási arány a roma kisebbségnél.
A gazdasági aktivitást leginkább az iskoláztatás határozza meg a vizsgált változók függvényében. Az emberi tőke elméletek szerint az ember azért tanul, mert ez később megtérül számára. A roma családok érdekeltek a képzésben, hiszen, ha minél magasabb képzettséget szereznek, annál magasabb az elérhető jövedelmek nagyságrendje, másrészt iskolázottság esetén az aktív munkavállalásban is jobban érdekeltek, mint az inaktivitásban. Látva a nagyon magas inaktivitási mutatót, amely a Borsod-Abaúj-Zemplén megye romáit sújtotta és sújtja, a romák egy része már megfogalmazza kitörési pontként az iskoláztatási szint emelését, és a gyermekeik számára az iskolában nagyobb mértékben igénylik a többségi társadalom, a pedagógusok, az önkormányzatok és egyéb civil szervezetek segítségét. Bár az általános iskola elvégzése terén javultak az arányok, a magasabb iskolai szinteken nem tapasztalható javulás a romák esetében.
Irodalom
Ábrahám Árpád–Kertesi Gábor: A munkanélküliség regionális egyenlőtlenségei Magyarországon 1990 és 1995 között. Közgazdasági Szemle, 1996. 7–8. szám
Bíró G.: Egyetemesség – emberi jogok – kisebbség. Pro Minoritae, 1996. 1. 58–62. p.
Cigányok Magyarországon. Összeállította: Kemény István. MTA Kiadó, 1999.
Havas Gábor – Kemény István: A magyarországi romákról. Szociológiai Szemle, 1995. 3. szám
Kertesi Gábor: Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás előtt és után. Esély, 7. 1995.
Kertesi Gábor: Cigány gyermek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon. Közgazdasági Szemle, 1995. 1. szám
Kertesi Gábor: Cigányok a munkaerőpiacon. Közgazdasági Szemle, 1994. 11. szám
Liskó Ilona: Hátrányos helyzetű gyerekek a szakképző iskolákban. Educatio, 1997. 60–73. p.
Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzetének javítását célzó hosszú távú stratégia alapkérdéseiről. NEKH – ET, 1999.
[1] Az Eszterházy Károly Főiskola Politológia Tanszéke által végzett kutatássorozat első állomása az észak-magyarországi régióban Borsod-Abaúj-Zemplén megye roma közösségek helyzetének a vizsgálata volt.
[2] Kertesi Gábor: A cigány foglalkoztatás leépülése és szerkezeti átalakulása 1984–1994 között, Közgazdasági Szemle XLVII. évf. 5/2000.
[3] Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területfejlesztési Tanácsa elfogadta a megye roma felzárkóztatási programját Fontos állomása volt a különböző témakörre kiterjedő adatfelvétel, amelyet egy közvélemény-kutató cég, a Delphoi Consulting végzett el. Az adatok bázisául szolgáló minta 1500 háztartásból állt, ez elérte a megye roma lakosságának 6%-os reprezentáltságát. A mintavétel módszeréül a Delphoi Consulting a kétlépcsős, aránytalan eljárást választotta.
[4] A kutatás során közel 1500 háztartás vizsgálata történt meg. Az adatok másodelemzése során az eredeti adatbázisból a gazdasági aktivitás és az oktatási helyzet változóit használtuk fel.
[5] Reprezentatív felmérések 1971, 1993–1994, 2003–2004.
[6] Kacser Ferenc: Lehetőségek a cigány lakosság munkaerőpiaci integrációjára a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tapasztalatok alapján – 1999. december.
[7] Hablicsek László: A roma népesség demográfiai jellemzői, kísérleti előreszámítása 2050-ig. KSH Népességtudományi Intézete, 1999.
[8] Liskó Ilona: A cigány gyerekek szakképzésének támogatása. In: Cigányok és iskola. Educatio Füzetek 3. 1996.