Déli tényező

Trenin, D. V.: Južnyj vektor. = Meždunarodnaja žizn’, 2005. 5. no. 96-105 p.

A grúziai, ukrajnai és kirgizisztáni rendszerváltás azt jelenti, hogy a volt Szovjetunió most már valóban szétesett. A folyamat 15 éve kezdődött és azóta már az a remény is meghiúsult, hogy a FÁK keretében az orosz központú egység megmaradjon. Az eddigi tapasztalatok arra intenek, hogy az orosz politikai elitnek adekvát viszonyt kell kialakítania az egyes utódállamokkal.

„A Dél ideje”

Az utóbbi 10-15 évben a déli irányzat jelentősége az orosz külpolitika számára jelentősen megnőtt, elérkezett a „Dél ideje”. Oroszország déli szomszédai szuverén államokká váltak és az uralkodó elit, valamint a tömegek közötti szakadék regionális ellentmondásokat szül a társadalom gyenge konszolidációja következtében. Oroszország déli határai nehezen felügyelhetők. A gondokat fokozzák az etnikai konfliktusok, az iszlám radikalizmus és a nemzetközi terrorizmus. Nehezíti a helyzetet még az orosz beavatkozás Afganisztán, Tadzsikisztán és az Észak-Kaukázus területén.. A létrejött utódállamok többsége nem orientálódik Moszkva felé, inkább manőverezik az USA és Oroszország között. A fentiek következtében megnőtt Oroszország politikai érdekköre a Közel- és Közép-Keleten.

Orosz érdekek az új déli fenyegetések fényében

Oroszország fő ügye maga Oroszország. A gazdasági-társadalmi fejlődés meghatározza Oroszország szerepét a világban. A volt szovjet köztársaságokat önálló államokként kell kezelni, melyek egyenjogúak a többi állammal. Az orosz politika szuverén, de eközben aktívan együtt kell működnie a nemzetközi kapcsolatok többi résztvevőjével, az USA-val, az EU-val, Kínával, Indiával stb. A legnagyobb jelentőséggel a gazdasági érdekek bírnak, mert elsősorban ezek segítik elő az ország fejlődését. Közös piacot kell kialakítani a szomszédokkal, ebben a vonatkozásban a legtöbbet ígérő partnerség Kazahsztáné.

A biztonság terén a helyzet rendkívül bonyolult és kockázatokkal terhes. A régi veszélyforrások mellett újak keletkeztek: az iszlám radikalizmus, az etnikai konfliktusok, a nemzetközi terrorizmus és egyéb. A létrejött környező rendszerek stabilitásának hiánya az egyik legnagyobb kockázat. A politikai stabilitást azonban nem a „forradalom-ellenes” stratégiával kell elérni, mint inkább ezen rezsimek társadalmi és politikai bázisának kiszélesítésével. E tekintetben Oroszország legjobb partnerei azok a csoportok, amelyek a választókra támaszkodnak. Az orosz elitnek el kell utasítania a „színes forradalmak” primitív elképzelését. A leghelyesebb megoldás a politikai stabilitás erősítése a muzulmán országokban, különösen az iszlám radikalizmus vonatkozásában. Oroszországnak erősíteni kell szövetségét a tradicionális iszlámmal a radikalizmus elszigetelése érdekében. Komoly veszélyt jelentenek az etnopolitikai konfliktusok is, melyeket korábban sikerült befagyasztani. Az utóbbi időben ezek a konfliktusok (például a grúz-abház) kiújultak. Ki kell szélesíteni a politikai folyamatot Csecsenföldön, különös tekintettel a küszöbön álló választásokra, meg kell előzni a közép-ázsiai lehetséges konfliktusokat; az orosz katonai jelenlétnek a Kaukázusban és Közép-Ázsiában a politikai szükségszerűségen kell alapulnia (itt különösen fontosak a kirgíziai és tadzsikisztáni orosz katonai bázisok – sic!) Ugyancsak rendkívül fontos az eredményes harc a terrorizmus ellen, továbbá komoly küzdelmet kell folytatni a törvénytelen kábítószer-kereskedelem ellen. Külön ki kell emelni az orosz kisebbségek jogainak biztosítását a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, többek között biztosítani kell az orosz anyanyelvűek kulturális és oktatási intézményeinek működését.

            Oroszország komoly demográfiai nehézségekkel küzd, ezért új bevándorlási politikát kell kialakítani. Kiemelt jelentőségű lehet az orosz nyelv és kultúra terjesztése a volt Szovjetunióból kivált országokban. Biztosítani kell a kedvező feltételeket az orosz rádió- és tv-programok illetve csatornák vételére és az írott sajtó terjesztésére.

Partnerek és riválisok

A konkurencia a nemzetközi kapcsolatok terén elkerülhetetlen. Igen komoly vetélytársakkal kell megküzdeni: az USA-val, az EU-val, Kínával. Elképzelhető, hogy a későbbiekben NATO-tag lesz Ukrajna, Grúzia, esetleg Azerbajdzsán is. Lehetséges, hogy az EU befogadja majd Törökországot, később esetleg Ukrajnát, Moldáviát is. Kína is terjeszkedhet Közép-Ázsiában. Ezek a jelenségek megfoszthatják Oroszországot korábbi partnereitől.

            Mi a teendő? Béküljünk ki a helyzettel, vagy álljunk ellen? Az értelmes politika ezt a dilemmát elveti és minden erejét Oroszország versenyképessége fokozására összpontosítja, tehát arra, hogy előmozdítsa és megvédje külföldi érdekeit. A XXI. Században a legfontosabb a gazdaság, a nyelv és kultúra terjesztése, mert ezek perspektivikus tényezők. Századunkban Oroszország annyira lesz sikeres a világban, amennyire sikeres tud lenni önmagán belül.

Wernke Géza