A szlovák közgazdászok véleménye a szlovák gazdasági helyzetről az 1967–1968-as évek fordulóján

Londák, Miroslav: Pohľady slovenských ekonómov na hospodárske postavenie Slovenska na prelome rokov 1967/1968 = Historický časopis, 54. r. 2006. 1. no. 89–104. p.

Csehszlovákiában a XX. század ’60-as éveinek kezdetétől fokozatosan lezárult a marxista–leninista tanok szolgai ismételgetésének korszaka. Kezdett megdőlni a szocialista gazdaság működéséről alkotott leegyszerűsített elmélet, megjelentek a bürokrácia uralta gazdasági vezetés kritikái, előtérbe kerültek a piac és a gazdasági reform kérdései.

A ’60-as években a szlovák közgazdászok megpróbálták tisztázni a szlovák gazdaság valódi helyét a csehszlovák gazdaságban. Szlovákia ugyanis a csehszlovák állam keretén belül csupán közigazgatási egységként, nem egyenrangú partnerként szerepelt. Fontos kérdések merültek fel Szlovákia iparosításával, gazdasági és szociális szintjének kiegyenlítésével és nemzeti jövedelmének kiszámításával kapcsolatban.

1967. március 14-én a Szlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetének munkacsoportja által készített elemzés szerint Szlovákia jelentősen elmarad a cseh közigazgatási területek ipari fejlettsége mögött, Szlovákiát szétszóródott, egymással minimálisan kooperáló üzemek jellemezték. Az addigi gazdasági reformok negatív hatást váltottak ki a szlovák iparban és nemzetpolitikai problémává nőtték ki magukat, mivel a reform eszközei nem voltak megfelelően előkészítve. A gazdasági reform idején Csehszlovákiában olyan átalakítás történt, amely a szlovák üzemek termelésében, rentabilitásában csökkenést okozott, ezáltal a nemzeti jövedelem mértéke is apadt.

A. Lantay szerint a gazdasági fejlődés nem alapulhat pusztán az üzemek piaci viselkedésén. Szerinte a Szlovák Fejlesztési Alap jelenthetné a megoldást, amely megvalósíthatná az államközpont szándékait, ám önállóan cselekedhetne az államközpont és a nemzeti szervek által jóváhagyott irányelvek alapján.

Ezzel egyidejűleg a fejlett tőkés országok intézkedések garmadáját alkalmazták elmaradó területeik felzárkóztatására.

Szlovák közgazdászok – M. Fundárek, A. Klas, J. Kolek – 1968 küszöbén bebizonyították, hogy az 1950 és 1965 között zajló gazdasági fejlődés Szlovákiában kevésbé volt hatékony. R. Lacko nyújtott áttekintést az Európai Gazdasági Közösség azon eszközeiről, amelyekkel elősegítették az elmaradott területek gazdasági fejlődését. Az említett közgazdászok számításaiból megmutatkozott, hogy Szlovákia gazdasági fejlődése nem is annyira a befektetésektől, sokkal inkább a technikai–gazdasági haladás növekedésétől függ. Klas, Fundárek és Kolek mérlegelték a cseh vidékek és Szlovákia gazdasági és szociális színvonalának kiegyenlítését is. Szerintük az iparosítás túl nagy hangsúllyal valósult meg az alapvető ágazatokban és túl alacsony részvétellel a feldolgozóiparban.  Szlovákiában ezért magasra kell emelni a tudományos-technikai szintet, és szerkezeti változásokat kell végezni a termelési ágazatokban, amelyek az életszínvonal és a gazdaság növekedéséhez vezethetnek.

A hivatalos szlovák közgazdaságtudomány kezdte mérlegelni a kapitalista gazdaság szocialista rendszerben is alkalmazható pozitív hatásait.

1948 és 1966 között Szlovákiában a produktív lakosság száma 370 058 fővel nőtt, míg ez a szám Csehországban csupán 108 506 volt. A szlovák növekedés az országos növekedés 77,32%-át tette ki, ám az 1 031 000 új munkahelyből 800 000 a cseh területeken alakult meg. Az arány tehát teljesen ellentétes volt. A Dubček 1967 szeptemberében a Kommunista Párt ülésén rámutatott a munkaerő forrásai és a beruházások elhelyezése közötti ellentmondásosságra. Miután Dubček 1968-ban a Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárává vált, Szlovákiában is személyi változások történtek. Jelentős pozíciót kaptak a nemrég még a párt központjából kritizált szlovák közgazdászok. V. Pavlenda vált a Párt Közgazdasági Bizottságának elnökévé, és H. Kočtúchot is bevonták a politikába. A márciusban rendezett smolenicei konferencián felvetődött az állam gazdasági föderációjának hipotézise, ám a problematikát még nem készítették elő megfelelően a szlovák közgazdászok. H. Kočtúch a gazdasági tények elemzésével próbálta a föderáció pozitív hatásait bizonyítani. A szlovák közgazdászok 1968 áprilisában elkészítették a gazdasági föderáció alapelveit. Abból indultak ki, hogy Csehszlovákia két egyenjogú nemzet országa, ám gazdaságát két nemzeti gazdaság integrált szintézisének tekintik. A hatóságilag megvalósított integráció okozta a gazdaság deformációit: az egyoldalú ágazati struktúrából adódó negatívumokat, a szlovák termelés gyengeségeit és a befektetési politika ésszerűtlenségeit. Az új gazdasági integrációnak biztosítania kell a két terület gazdasági kiegyenlítődését. Az új gazdasági rendszernek megfelelő bankrendszert kell kiépíteni. A föderális szervek csak a nemzeti szervektől kapott kompetenciákkal bírnának. A föderáció koncepciójának ki kellene zárnia annak a lehetőségét, hogy csak „nagy politikai” és „kis gazdasági” föderáció jöjjön létre.

1968 tavaszán új társadalmi légkörben folytatódott a gazdasági-politikai föderáció kidolgozása. 1968 májusában a Szlovákia fejlődésének gazdasági problémái a föderációban címmel rendezett konferencián J. Ferianc és J. Kuťka is tartottak referátumot. Szerintük a föderáció a csehszlovák szocialista társadalom demokratikus fejlődését teszi lehetővé, mivel túllép a hatalom monopóliumán annak bürokratikus rendszerével együtt.

H. Kočtúch szerint standard módszert kell kialakítani a nemzeti jövedelem kiszámítására, ugyanis a szlovák nemzeti jövedelmet nem számították ki rendszeresen, és annak kiszámításakor csupán négy tényezőt vettek figyelembe (a fejlett külföldi analízisek viszont 26 tényezőt). Kočtúch hangsúlyozta azt is, hogy a valódi gazdasági fejlődést ne a tervezett fejlődéssel, hanem a potenciálisan lehetségessel vessék össze. Szerinte az adminisztratív vezetési modell miatt nem vált valóra Szlovákia és a cseh területek gazdasági kiegyenlítődése. A pillanatnyi gazdasági problémák okait azonban nem a szocialista gazdaság meglétében látta.

J. Rosa véleménye szerint a gazdasági reform útjában a gazdaságpolitika teljes programjának hiánya áll. A gazdaság bürokratikus, adminisztratív vezetése akadályozta a szocialista szabályozott piac fellendülését. A társadalmat uraló bürokratikus apparátus 1948 után megnőtt. Az apparátus része volt számos befolyásos személy. Mivel a gazdasági reform veszélyeztette befolyásukat, nem csoda, hogy a fejlődés útjába álltak. Az új vezetési modellben hivatali állások sokasága vált volna feleslegessé.

            A szlovák közgazdászok a gazdasági gondok okait az adminisztratív-direktív modell működésében és az államjogi forma aszimmetrikus modelljében látták. A politikai viszonyok még nem tették lehetővé, hogy a gazdaság előnytelen jelenségeinek okait magában a szocialista társadalmi rend fennállásában keressék. Szerintük a föderatív állam eszméjét csak akkor sikerülhet a gyakorlatba is átültetniük, ha az következetes föderáció lesz.

Császári Éva