Az iszlám világ és Oroszország külpolitikája

Iszlamszkij mir… = Meždunarodnaja žizn’, 2005. 5. no. 77-95 p.

A folyóirat „Vita” rovata a Föderációs Tanács Tudományos-szakértői Tanácsa „Nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jog” szekciójában lezajlott tudományos konferencia jegyzőkönyvét tartalmazza. A résztvevők nevének és beosztásának, tudományos fokozatának és egyéb adatainak felsorolását követően az elnöki tisztet betöltő B. Pjadyšev először V. Popovot kéri felszólalásra.

            V. V. Popov: az iszlám az egyetlen vallás, melynek saját nemzetközi szervezete, illetve struktúrája van: az Iszlám Konferencia. A világon mintegy 1,4 milliárd muzulmán él, keresztény pedig 1,8-1,9 milliárd. Az iszlám gyorsan növekedő vallás, igen fiatal, majdnem ezer évvel később keletkezett a judaizmusnál és közel 600 évvel a kereszténységnél. Az iszlám jelentősen hozzájárult az emberi civilizáció fejlődéséhez, így például az algebra az arab országokban jött a világra, de számos egyéb példa is van, amely az iszlám tudományos és/vagy kulturális szerepét bizonyítja.

            Az iszlám különböző okokból radikalizálódik. Egyik oka, hogy a Nyugat az iszlám civilizációt lenézi, más okok viszont politikai vagy gazdasági jellegűek, ezért aztán az iszlám radikálisok úgy vélik, a Nyugat rájuk akarja erőltetni akaratát, amellyel szemben – legalábbis szerintük – minden lehetséges eszközzel harcolni kell. Ezért aztán – miközben egyes iszlám államok a terrort hivatalosan elítélik – a lakosság nagy része nem ítéli el. 1996-ban kezdte meg működését Katarban az Al-Dzsazira nevű tv-adó, amely a kezdeti egy millióról napjainkra már 40 milliósra növelte nézőinek számát és ezzel párhuzamosan fokozta az iszlám iránti szimpátiát, ugyanis naponta mutatják ahogy az izraeliek verik a palesztineket, az amerikaiak harcolnak az irániak ellen, stb.

            Ez az adó nem kizárólag a Nyugattal szemben folytat harcot, ugyanis leleplezi a muzulmán országok korrupt vezetését is. Erőszak persze másutt is van: a fundamentalisták tevékenysége Izraelben, a zsidók harca egymás ellen stb. Az orosz elnök 2003. augusztusában kezdeményezte az Iszlám Konferencia bekapcsolását a nemzetközi fórumok működésébe, továbbá szorgalmazta az iszlám világ országaival való kapcsolatok kiszélesítését, mindenekelőtt Szaud-Arábiával, továbbá kétoldalú szerződéseket írtak alá arab országokkal. Lényeges megjegyezni, hogy Oroszországban a pravoszláv vallás és az iszlám több mint ezer éven át létezett együtt és nem okozott vallási háborút. Ma, amikor növekszik a vallási szélsőségesség, elsőrendű fontosságú a muzulmán-keresztény dialógus kialakítása és fenntartása.

            A. V. Poljakov: a szovjet-egyiptomi és a szovjet-algériai kapcsolatok közismerten számos jó eredményt hoztak: Asszuán, Heluán stb. Idővel azonban a bekövetkezett politikai változások, a Szovjetunió szétesése és más okok miatt az együttműködés egészen más arculatot kapott. Napjainkban ismét jó a viszonyunk ezekkel az országokkal, nézeteink sok kérdésben azonosak vagy igen közeliek, noha azt is el kell ismerni, hogy vannak vitás kérdések is ezekkel az országokkal, melyeket tárgyalások útján kívánunk rendezni.

            V. S. Hrulev: az arab országokkal való árucserénk viszonylag csekély, s ennek zöme orosz export. Ami a beruházásokat illeti, ezen a téren igen jelentős veszteségeink vannak. Az utóbbi években egyetlen jelentős objektumunk sem készült arab országokban, arab beruházás nálunk pedig egyáltalán nincs. A magas technológia területén vannak bizonyos eredmények, így például az asszuáni vizierőmű turbináinak rekonstrukciója, vagy a Lukoil működése Szaud-Arábiában és Egyiptomban, különböző létesítmények Algériában, stb.

            S. M. Rogov: az iszlám tényezőt mint Oroszország belső tényezőjét kell vizsgálni. Felmerül a kérdés: Oroszország az iszlám világban ellenséges, veszélyes állam-e, úgy fogják-e fel szerepét, mint a Nyugat szerves részét vagy nem?

            V. Popov: az iszlám világ partnerként értékel minket.

            S. Rogov: 20-25 évvel korábban az USA az iszlám radikalizmust a Szovjetunió ellen hangolta.

            V. Popov: a radikalizmust az USA és a Szovjetunió egyaránt előmozdította, például orosz részről az afganisztáni bevonulással, ami az iszlám oroszellenességét váltotta ki.

            N. A.Simonija: a muzulmán világ nem homogén. Az USA és a Szovjetunió közötti viszonyban egyes arab államok balanszként az oroszokat használták, és néha most is hozzánk fordulnak.

            V. F. Petrovskij: egyetértek azzal, hogy az iszlám világban vannak partnereink, sőt: szövetségeseink is. Egyiptom és Algéria átélte az arab szocializmus korszakát és egy sor kulcsfontosságú kérdésben egybeesnek érdekeink, ezért fontos ezen országok vezetőivel bizonyos kapcsolatokat kiépítenünk. A fontos az, hogy se az iszlamofóbiát, se a vallási extremizmust ne fogadjuk el.

            M. L. Titarenko: senki sem próféta a saját hazájában. A civilizációk dialógusa eszméjét az oroszok már az 1920-as években kimondták. Nekünk könnyebb a muzulmán világ bármely képviselőjével kapcsolatot teremteni, mint a „tiszta” Nyugat képviselőjével. A gazdasági kérdések mellett igen fontosak a kulturális hagyományok kérdései is, amelyben Oroszország – mivel országunkban kb. 20 millió muzulmán él – nagyon jelentős tapasztalatokkal rendelkezik. Ami az orosz politika kiegyenlítő szerepét illeti, azt jelenleg nem tölthetjük be a muzulmán világban az USA ellensúlyozása céljából. Azt is tudni kell, hogy az USA népességében egyre nő a muzulmánok részaránya.

            I. V. Kudrjašova: az USA demokratizálni és modernizálni igyekszik a muzulmán világot Marokkótól Pakisztánig. Ezt a tényt számos példa igazolja, lásd például Irak, Afganisztán esetét. Algéria az USA számára nagyon fontos terület, a kőolaj termelése 1,4 millió barrel, továbbá az USA számára itt tartalék repülőterek is készülnek.

            A. I. Šumilin: több hozzászóló nézeteivel egyetértek. Malajzia volt miniszterelnöke nyíltan antiszemita nézeteket vall, ezt is figyelembe kell venni. (Ezt V.Popov vitatja.) Šumilin így folytatta: Egyiptom és Algéria szövetségesnek tekinthető. Ezek az országok harcot folytatnak az iszlám terrorizmus ellen. Oroszország törekvése az, hogy együttműködjék ezekkel az országokkal, az orosz külpolitikai célok prioritásainak megfelelően.

Wernke Géza