„Felismerések”: a magyarországi német irodalom új antológiája

Erkenntnisse 2000: Ungarndeutsche Anthologie. Budapest: VUdAK, 2005. 215 o.

A Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetsége új antológiája, Schuth János utószavával, hazai német szerzők írói-költői termésének utóbbi 15-20 évét tekinti át. Az 1945 után sok megrázkódtatást átélt, közösségi tudatában megtört és anyanyelvi önartikulációjában elnémult magyarországi németség csak az 1970-es évektől jelentkezik újra az irodalomban. Az elhalófélben levő fa még élő gyökerei „mélyéről” akkor szinte váratlanul új hajtást hozott. („Mély gyökerek” volt az 1974-es bemutatkozó antológia címe.) Sokáig hihetetlennek tűnt, hogy a zsenge ág valóban megerősödhet. Az új antológia a bizonyság arra, hogy az ág eleven maradt: a korábbról ismert szerzők alkotóereje kitart, és folyamatos az utánpótlás a fiatalokból. A kötet összességében 22 szerző írásaiból válogat. Közülük néhányan még az 1974-es „alapító” csoport egy-egy generációját képviselik (1928–1949 közötti évjáratok), de természetesen népesebb a később csatlakozókat felsorakoztató, 1950/60-as születésű középnemzedék. Az 1970-es évektől 1982-vel bezárólag született, e kötet publicitása előtt kevéssé ismert fiatalok öten szerepelnek. Az egyének általában az oktatás különböző szintjein (akár a kisebbségi oktatásban) vagy a médiában töltenek be (vagy sokáig betöltöttek) hivatást Pécsett és Baranyában, Baján, Budapesten, vagy esetleg az országon kívül is. A régebbi generáció rendkívüli erősítést kap a kitelepített sorsból újra hazaérkezők jeles író-képviselőjével.

A kötetet névbetűrendben sorakozó szerzői fejezetek szerint szerkesztették meg, így az eltérő időszintű tapasztalatok („felismerések”), a formák és a műfajok véletlenszerű keveredése ad vibrálóan eleven metszetet. Az olvasói összegzés utóbb azonban önkéntelenül is csoportosít nemzedékek, témák, formák szerint.

– Az antológia egyik nagy nyeresége a kitelepítettek sorsán osztozó, Magyarországon kívül felnőtt, mégis a szülőföld írójává lett Stefan Raile (1937).

Komáromi Sándor