Franciaország a cselekvés élharcosa
Chirac,Jacques: La France á l’avant-garde de l’action. = Défense nationale, 2005. No. 10. 5–18. p.
(A Francia Köztársaság elnökének, Jacques Chirac-nak a nagykövetek XIII. konferenciájának megnyitóján, 2005. augusztus 29-én mondott beszéde.)
Az újfajta egyensúlyt kereső világban Franciaországnak – jobban, mint valaha – az élvonalban van a helye. A békét, a nemzetközi biztonságot veszélyeztető helyzetekben tevőleges választ kell adnia.
A londoni, vagy a Sharm-el-Sheikh-i nyári események azt igazolják, hogy a terrorizmus folyamatosan fenyeget. Az elburjánzó krízisek a térségbeli bizonytalanságot tartják fenn, és a stratégiai egyensúlyt veszélyeztetik. A nukleáris energia polgári felhasználása nem lehet ürügy egy nukleáris fegyvertár kialakításához. Iránnal kapcsolatban bizonyossá vált, hogy korábban illegális nukleáris tevékenységet folytatott. Éppen ezért Teheránnal abban az értelemben kell tárgyalni, hogy adjon tényleges garanciát programjának civil voltáról. Ezzel egyidejűleg széleskörű együttműködést ajánl az államnak politikai, gazdasági és energetikai síkon Franciaország. A francia elnök valódi együttműködést ajánl cserébe a párizsi szerződésben egyébként kikötésként szereplő feltétel, a hasadó anyagok gyártásának felfüggesztéséért. Számít Irán felelősségteljes magatartására, mely nem kockáztatja a Biztonsági Tanács elé kerülést.
Az Európában elhúzódó konfliktusokhoz képest a Közel-Kelet marad a világméretű bizonytalanság középpontjában. A kérdés szakértői nagy reményt fűznek az izraeli-palesztin konfliktus rendezéséhez. Franciaország örömmel üdvözli a gázai kivonulást, illetve a Palesztin Hatóság igyekezetét arra, hogy véget vessen az erőszaknak.
Ugyancsak várakozással tekint az iraki új intézményrendszer megszilárdulására, illetve a születőben lévő új társadalomra, melyben meg kell találnia a helyét a korábbi résztvevőknek is.
Libanonban valami példátlan mozgalomnak köszönhetően véget ért az elhúzódó szíriai katonai jelenlét. A libanoni nép végre lélegzethez jutott. Az új hatóságra, közigazgatásra temérdek munka hárul. A nagyszabású tervek úgy valósulhatnak meg jól, ha egybeesnek Libanon teljes szuverenitásával és belső biztonságával.
A nemzetközi közösség a jogállam intézményének népszerűsítésével, támogatásával tudja szolgálni leginkább a közel-keleti reformokat. Az eredmények a korábban sosem gyakorolt választási szisztémában máris megmutatkoznak. Franciaország éppen ezért kezet nyújt a jogállamot megvalósító kormányoknak és civil kezdeményezéseknek, amelyek elismerik, meghallgatják, megbecsülik az állampolgárt. Ezek a népek nem tűrik a beavatkozást, a megbélyegzést, hanem kiegyensúlyozott együttműködésre vágynak a világ további felével.
Európa ebből a szempontból úttörő szerepet játszik: 2004. november 27–28-án, az államfők értekezletén hangsúlyozták a tíz éves barcelonai folyamat eredményességét. Újfajta szolidaritásnak kell kiépülnie a Földközi-tenger túlsó partján ahhoz, hogy szervesebb gazdasági-társadalmi egységként létezzen, amelyben a kultúrák közötti, illetve a politikai párbeszéd elmélyülhet. Franciaország az egységesebb, összetartóbb Maghreb híve, ezért erősíti kapcsolatait az összes tagállammal. Például Algériával közös barátsági szerződésen dolgozik.
A regionális konfliktusokon túl, a globalizáció következményeként növekvő elégedetlenséggel is számolni kell. A gazdasági-pénzügyi csere a kultúrák különbözőségének fenyegetéseként, a környezetszennyezés veszélyében is megjelenhetnek, és a populizmust és az idegengyűlöletet is képesek táplálni. Afrikában nők és férfiak millióinak elűzésében mutatkozik meg, valamint a különleges szegénységben, éhínségben, betegségekben és tanulatlanságban. Ezekre a kihívásokra ma nem tud egyetlen állam válaszolni. Ez a felismerés határozott elkötelezettségre ösztönzi Franciaországot egy demokratikusabb, igazságosabb nemzetközi közösségért.
Hatvan évvel megalapítása után az ENSz-nek nagyobb jelentősége van, mint valaha. Ugyanis a kollektív cselekvés legfontosabb keretintézménye ma is. Kofi Annan főtitkár a New York-i csúcstalálkozó témájának három pillérét nevezte meg: felelősség, biztonság, szolidaritás.
A felelősség egy-egy egység: nagyhatalmak, vagy regionális közösségek, stb, közös elhatározását jelenti a globális kérdések kezelésében. A kollektív béke és biztonság fenntartásához – Franciaország szerint – Németország, Brazilia, India és Japán, valamint Afrika hatékonyabb közreműködése, illetve komolyabb szerepvállalása szükséges.
Ugyancsak támogatja a Környezetvédelem Nemzetközi Szervezetének mielőbbi megalakulását, mely a nemzetközi szerződések (pl. Kyoto) betartatásának egyetlen hatékony intézménye lehetne.
A fentieken kívül Chirac támogat egy, a G8-hoz hasonló, rendszerbe foglaló gazdasági-társadalmi kormányzást, melyben a legerősebbek mellett a legszegényebbek is hangot kaphatnak.
A kollektív biztonság megerősítésében - Franciaország nyomására - a New York-i csúcs el kell hogy fogadjon alapelveket: a nemzetközi terrorizmus meghatározását például, a béke megszilárdításának felügyeletét, az emberi jogok megerősített védelmét.
Franciaország a szolidaritás új formáját szorgalmazza Németországgal, Algériával, Braziliával, Chilével és Spanyolországgal együttműködve, mégpedig a repülőjegyek vonatkozásában.
A fentieken kívül határozottan támogatja az AIDS, a TBC és a malária elleni küzdelmet.
A Világegészségügyi Szervezet ajánlásában szerepel a madárinfluenza elleni gyógyszerkészlet kialakítása az egyes tagállamokban. Erős és koncentrált, nemzetközi méretű összefogásra van szükség ebben a kérdésben. Chirac elnök azt kérte kormányától, hogy tegyenek meg minden lehetőt a járvány kitörésének megakadályozására, beleértve az oltóanyag kifejlesztésének támogatását, és a szükséges felvilágosító propagandát is.
A Világkereskedelmi Szervezet dohai ciklusa 2006-tal zárul. A decemberi hongkongi csúcson a francia elnök megismétli javaslatát egy azonnali moratóriumra, amely az összes, Afrikának szóló mezőgazdasági export szubvencióját illeti.
Franciaország ugyancsak élharcosa az UNESCO révén is a különböző kultúrák elismertetésének, az emberi méltóság, a különféle identitás és kultúra méltányolásának.
A frankofónia – mint ismeretes – hagyományosan a kultúrák különbözőségéért száll síkra úgy, hogy a demokráciát, békét és szolidaritást veszi alapul. Ennek bizonyítékai az ouagadougou-i csúcstalálkozón megfogalmazott elkötelezettségek. Továbbra is nagy jelentőségű a nemzetközi frankofón információs láncolat, melyet alapvetően természetesen Franciaország működtet.
2005 decemberében tartják az Afrika-Franciaország csúcsot Bamakóban, melyen Franciaország megismétli elkötelezettségét az afrikai ifjúság sokoldalú támogatására. Az Afrikai Unió ideája a demokratikus jogállam megteremtése a fekete kontinensen. Franciaország támogatja, más nemzetközi tényezőkkel együtt az elefántcsontparti szabad elnökválasztást.
Az Európai Unióval kapcsolatban Chirac elnök kifejtette, hogy csak egy erős Európa képes hozzájárulni a világ stabilitásához, a kiegyensúlyozott, együttműködésen és bizalmon alapuló transzatlanti kapcsolatokhoz. Az elmúlt év májusi népszavazása után újra konszenzust kell kialakítani az állampolgárokkal az európai tervek tárgyában. A francia elnök javaslatokat vár miniszterelnökétől, amelyek a helyi közösségek, a civil társadalom számára vonzóvá teszik Európa építését, talán még demokratikusabb módon, mint eddig.
Franciaország érdeke a felújított, és testreszabott intézmények révén, Németországgal, az európai építkezés másik fő motorjával együtt megvalósítani a víziókat.
Az európai terv középpontjában a szolidaritás igénye áll. Olyasfajta szolidaritásé, mely a gazdasági harcban az európai érdekek védelmére kel a tisztességtelen konkurrenciával szemben. Ezen kívül szolidáris az újonnan belépett tagállamokkal, melyek felzárkóztatása az Unió érdeke is. Ez a 2007-2013 közötti költségvetés kihívása.
Ezen kívül a harmonizáció követelménye is fontos; az általános szabályok figyelembe vételével elsősorban a szolgáltatások és munkaidő kérdésében.
Európának egysége és politikai elhívása érdekében meg kell őriznie kohézióját. Franciaország megfelelő intézmények hiányában, melyek egy kibővített Európát képesek lennének eredményesen működtetni, leginkább fenntartásait fogalmazhatja meg. (Pl. Törökország kérdésében.)
De a kontinens nemcsak elvont és normatív intézményekből áll, hanem állampolgárai számára konkrét innovatív kutatásokban, nagy, ipari együttműködésekben is megvalósul.
Ezen kívül védelmi kérdésekben is előrébb kell lépnie a kontinensnek. A Balkánon fontos rendfenntartó szerepet visz. Afrikában az Afrikai Unió támogatásában játszanak vezető szerepet a franciák. Ázsiában az indonéziai Aceh tartománybeli misszió jelentős.
Európa továbbra is mint a béke és biztonság globális tényzője kell hogy szerepeljen. Ha kell, olyan önálló katonai műveletekben is, mint az „Artemis” volt Kongóban. A kontinensnek a katonai technológia csúcsát kell hoznia.
A katonai együttműködés megnyilvánul például a Belgiummal közös vadászpilóta-képzésben. De valami hasonló együttműködés az európai tengerészek között csak tovább növelhetné a kontinens befolyását és kisugárzását…
Franciaország határozottan elkötelezte magát a világgazdasági csatában. Új piacok felkutatásával, lehetőségek megragadásával, munkahelyek teremtésével akarja visszaszorítani a munkanélküliséget. Szellemi kapacitásának, ipari-technológiai fejlettségének köszönhetően ideális partner a francia; ezt bizonyítja például beruházásainak dinamikus expanziója. De az is, hogy Iter térségébe a világ minden tájáról odavonzotta a kutatókat.
A legfontosabb együttműködő partnereken kívül Franciaország kiegyensúlyozott kapcsolatot óhajt továbbépíteni Kazahsztánnal és Ukrajnával. Oroszországgal elsősorban az ország modernizálásában kíván együttműködni, valamint a négy fontos európai uniós területen. Támogatja a G8-akban betöltendő elnökségét is.
Ázsiában elsősorban az évek óta tartó, bizalmon alapuló stratégiai párbeszédet kívánja folytatni Kínával, Indiával és Japánnal. Kínával immár globális partnerséget jelez a kölcsönösen megrendezett Franciaország-Kína év a két országban. További kapcsolaterősítéseket remél a francia elnök különböző távol-keleti útjaitól is.
Látogatásra készül Braziliába és Chilébe is. Ezekre az utakra általában nagyvállalatok vezetői is elkísérik a francia köztársasági elnököt, azzal a nem titkolt céllal, hogy további lendületet adjanak a jövő kihívásaira nyitott országnak céljai megvalósításához.
Kakasy Judit