Németek az anyaországban és Kazahsztánban: az eurázsiai németek a diaszpóra alkonyában

Andrew J. Brown: The Germans of Germany and the Germans of Kazakhstan: A Eurasian Volk in the Twilight of Diaspora in Europe-Asia Studies, Vol. 57, No. 4, June 2005. 625–634. p.

A Szovjetunió összeomlását megelőzően kb. 1 millió német élt Kazahsztánban, akik közül soknak az őse kétszáz évvel azelőtt hagyta el Közép-Európát. Ma mindössze harmaduk lelhető fel. Többségük Németország etnikai alapú állampolgárság-politikájának utolsó pillanatait kihasználva visszatért egy számára idegen országba. Közösségek, amelyek Közép-Ázsia és Szibéria-szerte szóródtak szét, először a vándorlási hullám, majd a Sztálin-korszak deportálásai miatt, most újból egyesülnek az újraegyesítés terhei alatt nyögő, modern Németországban a marginalizálódó „kleine Kasachstans és neue Moskaus” csoportosulások mentén.

1980-tól kezdve a tudósok egyre inkább vonakodnak a migrációt olyan folyamatként kezelni, melynek végpontja a célállomásnál az asszimiláció. A tömeges vándorlás és a nemzeteken és államokon átívelő hálózatok sokféle és összetett következményei egyre inkább nyilvánvaló jelenségekké váltak a tudósok számára is. Ennek következtében bármilyen adott migráció megértése számos tényező figyelembevételét követeli meg, amelyben nemcsak a nagyságrend, az összetétel, a távolság illetve a migráció két pólusának taszító illetve vonzó ereje szerepel, hanem mindkét pólus ki- és bevándorlási politikáját, a bevándorlók gazdasági és társadalmi helyzetét, integrációjuk mértékét és jellegét, a migránsok és az őket körülvevő közeg megértését kulturális és ideológiai helyzetük iránt, a két vagy több hellyel őket összekötő társadalmi kötődéseiket is vizsgálat alá kell vonni. Mindazonáltal a szerző semmiképpen nem kezeli ezt a migrációs folyamatot egy egyszerű indulási-érkezési képlet alapján, hanem tüzetesebben szemügyre veszi a kivándorlók kapcsolatát azokkal a közösségekkel, amelyeket Közép-Ázsiában hagytak hátra. Kazahsztán gazdasági stabilizációjában ezek az emigránsok útvonaluk két végpontján marginalizálódva lehet, hogy motiváltabbakká válnak kihasználni határhelyzetüket. Kazahsztán földrajzilag viszonylag izolált helyzetéből adódóan ennek jelentős hatása lehet olyan szempontból, hogy az országba és az országból miként áramlanak az áruk, a tőke, a kultúra és maguk az emberek. A volt Szovjetunió területén meglévő elszórt közösségek revitalizációja és a törekvő Németország gazdasági és politikai súlya fontos tényezővé emelheti a németeket Közép-Ázsiában.

A cikk egy Alma-Atában, Kazahsztán legnagyobb városában és volt fővárosában készült etnográfiai tanulmányon alapszik. 1994 és 1996 között tanulmányozta a szerző a többetnikumú térség mindennapi életét és stratégiáit, egy olyan időszakban, amikor a németek tömeges kivándorlása volt jellemző. 2003-ban visszatért több hétre azzal a céllal, hogy újra felkeresse a vizsgált területeket és embereket, és láthassa, mit hagytak maguk mögött.

Az egyik legdrámaibb történetet az utolsó kazahsztáni népszámlálás mutatta, amely szerint 1989-ben még 946 855 német nemzetiségű lakost jegyeztek fel, míg 1999-ben mindössze 353 411-et. A németek voltak 1989-ben a legnagyobb nemzetiségi csoport a kazahok és az oroszok után, és a népesség 5,8%-át tették ki, de Kazahsztán csökkenő lakosságában 1999-re már 2,4%-ra esett vissza ez az érték. Kazahsztán továbbra is évente 30-40 ezer német nemzetiségű állampolgárát veszíti el, bár a kiáramlás üteme lassul és az 1990-es évek során a visszaáramlás, tehát a kivándorlók visszatérése 5%-ról évi néhány száz visszatérőre csökkent.

Ilyen statisztikák fényében úgy tűnik, hogy a németek jelenléte Kazahsztánban már történelem. A cikk felvetése mindazonáltal az, hogy lehet abban bízni, hogy a kivándorlás már túl van a csúcson, és a németek jelenléte Kazahsztánban nyomot hagy, és befolyásolja, hogy Kazahsztán miként fejlődik független országgá. Először is a német jelenlét gyökerei Kazahsztánban és Szibériában mélyek és összetettek. Századokon keresztül a németek mindig is jelentős szerepet töltöttek be az Orosz Birodalom nyugati részének városi elitjében. Jelentős kisebbséget alkottak olyan városokban, mint Szentpétervár, Kijev és Moszkva. A német katonai vezetők központi szerepet játszottak a birodalom terjeszkedésében. A cári uralom fontos funkcionáriusaként a német katonai vezetők, üzletemberek, tudósok és oktatók mind-mind megtalálták útjukat Közép-Ázsia irányában. A sztyepp konszolidációja a cári uralom alatt magával hozta farmerek, kereskedők, kézművesek beáramlását a birodalom népesebb mezőgazdasági területei felől.

A szerző kulturális antropológus, ezáltal érzékeny arra, hogy a tényleges emberi kapcsolatok miként építenek fel kötelékeket olyan helyek között, mint Kazahsztán és a világ többi része. A cikk alapgondolata azon az antropológiai meglátáson nyugszik, hogy az emberek közti kapcsolatok tartósak, még nagyobb távolságok vagy hosszú idő elteltével is. Ha a németek kétharmada elvándorolt, az azt jelenti, hogy a népcsoport egyharmada ottmaradt és fel kell deríteni, hogy a kettő között milyen kapcsolat maradt fent.

Bár a cikk nagy része a vonzó és taszító erők vizsgálatát helyezi előtérbe, a szerző legalább annyira fontosnak tartja azt a kérdést, hogy az emberek maguk miként függetlenednek (lelkileg, stratégiailag, szellemileg, társadalmilag stb.) egy helytől és kötődnek egy másikhoz, vagy miként foglalnak el köztes helyzetet több hely és közösség között. Bár valószínűleg a sztyeppén elhelyezkedő takaros német falvak emléke - amelyekben németül beszéltek a boltokban, a templomokban, a városházán, és ahol az ünnepek egészen más napokra estek, mint az őket körülvevő ortodox és iszlám tengerben – már a távolba vész.

De ami a legfontosabb, hogy mit hoztak itt létre Kazahsztánban, Oroszországban és Németországban. A volt Szovjetunióban emberek százezrei érzik úgy, hogy sem nem oroszok, sem nem kazahok; hanem németek. Ezzel szemben Németországban több százezren vannak, akik magukkal hozták közép-európai örökségüket „ruslandsdeutsche-ként”, akik otthonukban és szomszédaikkal oroszul beszélnek, és akiknek az asszimilációja a szociológusok és a kormány funkcionáriusai szerint nem halad a tervnek megfelelően. Hogy milyen formát fog ez a folyamat ölteni, ahhoz további kutatások szükségesek, mivel a közép-eurázsiai németség megszűnése a hatalmas nyomás ellenére is egy nyitott történet, amelyből bármi kialakulhat.

Bosznay Csaba