Az EBESZ konferencia sorsa

Rianne M. Letschert and Harm J. Hazewinkel: The fate of the OSCE Human Dimension Implementation Meeting in Helsinki Monitor 2004. No. 1. 32–40. p.

„Az Emberi Dimenziók Alkalmazásának Éves Konferenciája (HDIM) az EBESZ legfontosabb emberi jogi rendezvénye. Ezen a konferencián minden EBESZ tagállam, beleértve a keleti és nyugati tagállamokat is, az emberi jogok érvényesítése területén elért eredményeit veszi tüzetes vizsgálat alá. Ez egy egyedülálló alkalom és fórum a civil szervezetek számára, hogy a kormányukkal egyenlő mértékben hallathassák a hangjukat. A konferencia minden esetben ajánlásokkal zárul, hogy az egyes országoknak milyen feladataik lehetnek annak érdekében, hogy eleget tegyenek az EBESZ tagsággal vállalt kötelezettségeiknek, és hogy a szervezet, valamint annak intézményei és helyi végrehajtói miként segíthetnek ebben.” – írta Strohal nagykövet az Emberi Dimenziók Alkalmazásának 8. Konferenciája alkalmából a résztvevőkhöz címzett üdvözlő levelében. A konferencia 2003. október 6. és 17. között került megrendezésre Varsóban. A konferencia elejének bíztató hangvételét, amely oly ígéretes volt, nem követte a gyakorlati megvalósulás. A HDIM hasznosságának felülvizsgálatát ebben a cikkben a szerzők a 8. HDIM-en történt részvételük és azt követő csalódottságuk miatt érzik szükségesnek. Általánosságban igaz, hogy nem került sor valós vitákra, illetve túl sok és túl általános ajánlásokat tettek. Mivel a HDIM az EBESZ legfontosabb emberi jogi eseménye, ezért mindenképpen megéri elemezni, miként lehetne fejleszteni.

Hasznosnak bizonyulhat egy rövid kis történelmi kitérő, melyből kiderül, hogy az EBESZ egészén belül hol helyezkedik el (vagy kellene elhelyezkednie) a HDIM. A koppenhágai és a moszkvai dokumentumokat létrehozó konferenciák után általános vélemény volt, hogy a szabványos idő- és térbeosztás véget kell, hogy érjen. A legfontosabb kérdés az, hogy az EBESZ-ajánlások alkalmazását miként lehetne elősegíteni. Ezért aztán a Helsinki Konferencián 1992-ben döntés született, hogy a csúcstalálkozót megelőzően minden második évben kerüljön sor egy beszámolókonferenciára. A fő különbség a beszámolókonferencia és a HDIM között az, hogy míg az első egy döntésközpontú dokumentumot hoz létre, addig az utóbbi nem hív életre tárgyalás alapját képező dokumentumot. Mindazonáltal informális ajánlások születhetnek. Az EBESZ egészének részeként szemlélve a HDIM lenne az az alkalom, amely a szervezet és az egyes résztvevő tagországok figyelmét a hiányosságokra irányítaná, mind az alkalmazás, mind az alkalmazás elősegítése terén. Mivel az emberi dimenziót átfogó módon kell tekintenünk, így a Nemzeti Kisebbségek Főbiztosának (HCNM) és (1998-tól) a Sajtószabadság Képviselőjének (RFoM) munkáját érintő kérdések is részei a csomagnak. Ezek az EBESZ intézmények a megfelelő programpontok alkalmával részt vesznek a HDIM munkájában.

Ez a gondolat nem teljesen váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A cikk vizsgálatának hatáskörén lényegesen túlhaladna az okok vizsgálata, de már az első HDIM alkalmával több résztvevő hangot adott annak a kívánságának, hogy rövidítsék a konferenciát, és szabaduljanak meg attól az egész folyamattól, ami az Állandó Tanács keretein kívül esik. Hangsúlyozandó, hogy ezek a hangok nem a legtöbb kritikát kapó országoktól érkeztek, hanem egyes EU és NATO tagállamoktól. A HDIM soha nem tudott azzá válni, ami a létének célja lenne, egy olyan konferenciává, ahol az alkalmazás kérdéseit szabadon és átfogó módon meg tudnák vitatni a résztvevő államok, a nemzetközi és a kormányszervezetek, és ahol konkrét ajánlások születhetnének arra vonatkozóan, hogy miként tudnának beilleszkedni az EBESZ általános irányvonalába.

2001-re nyilvánvalóvá vált, hogy az EBESZ HDIM-et újból életre kell kelteni. A norvég nagykövet, Kai Eide és munkacsoportja által összeállított módozati változtatásokat az Állandó Tanács 2002. május 23-án elfogadta, melynek egyik legfontosabb változtatása az volt, hogy a HDIM második hetében specifikus témákkal foglalkoznának. A jobb előkészítés és a részvétel biztosítása érdekében a témákat előre kijelölték illetve ahol lehetséges volt, ott szakértőket hívtak a fővárosokból. 2002 volt az első év, amikor ezeket a módosításokat kipróbálták, és az eredmények ígéretesek voltak. Mivel senki sem próbálta újból vita tárgyává tenni ezeket, így 2003-ban hatályban maradtak. Mindazonáltal a 2003-as HDIM nem a kívánt eredményt hozta. Ezért a helyzetért nem a módosítások a felelősek, és nem újabb módosításokra van szükség a helyzet rendezéséhez. Amire rendkívül nagy szükség lenne az az, hogy minden oldal életet vigyen az Alkalmazások Konferenciájába, amely sok mindent tesz, de legkevésbé az alkalmazás nehézségeit és körülményeit vitatja meg. Ehelyett egy sor általános ajánlás összegyűjtése történik, amivel a HDIM valós célja egyre messzebb kerül. A cikk javaslatokat tesz arra, hogy miként lehetne a HDIM-et ismét gyümölcsözőbbé tenni ahelyett, hogy ez is egy nemzetközi gyülekező lenne, melynek legtöbb termése nem más, csak írott malaszt.

A Maastricht-i Miniszteri Konferencia holland elnöke 2003. decemberében elismerte, hogy a szervezet fő tevékenységi köre mindig is az emberi jogi dimenzió marad. Az EBESZ növeli erőfeszítéseit minden országban, hogy erősítse a pluralista demokráciát, a civil társadalmakat, a törvényes rendet, hogy biztosítsa az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását és védelmét, valamint felveszi a harcot az intoleranciával szemben. E tekintetben szükségszerűen fel kell ismernünk, hogy ehhez kevés egy HDIM megszervezése, többet kell tenni. Az EBESZ tagállamoknak fel kell ismerni, hogy az emberi jogok alkalmazása és tiszteletben tartása nemcsak egyes emberek szenvedését szünteti meg (ami már önmagában elégséges ok lenne), de lappangó feszültségeket – amelyek potenciális konfliktusokká fejlődhetnek – is eltávolíthat. Az EBESZ tagállamok magukévá tették a biztonsági koncepciót, ami szintén fontos indítéka lehet az emberi dimenziókban való részvételnek. A jövőben a résztvevőknek a HDIM-ek alkalmával torkon kell ragadniuk a problémát, mely szerint az alkalmazásra illetve az EBESZ irányelveknek való megfelelésre kellene fókuszálniuk azzal az általános céllal, hogy minden résztvevő EBESZ-tagállam javítson az emberi jogok terén elért eredményein.

Bosznay Csaba