Kisebbségkutatás - 13. évf. 2004. 1. szám |
A veszélyeztetett nyelvekről
A magyar nyelv Burgenlandban
I.1. Miért aktuális a veszélyeztetett nyelvek kérdése?
Az UNESCO által közzétett adatok szerint a világon lévő kb. hatezer nyelv 52%-át tízezernél kevesebben, 28%-át ezernél kevesebben, 10%-át száznál is kevesebben beszélik.
A nyelvek 83%-a egy-egy ország területére esik, és a jövője az adott kormány politikájától függ. Megjegyzendő az is, hogy a Föld lakosságának 49%-a a tíz nagy nyelv egyikét beszéli anyanyelveként (angol, spanyol, német, francia, arab, kínai stb.).
A veszélyeztetett nyelvek problematikája tehát időben nem új jelenség, mégis folyamatosan aktuális. Bár a történelem során haltak már ki nyelvek (sumér, hettita stb.), olyan mértékű pusztulással még soha nem találkoztunk, mint napjainkban. A folyamat visszafordítására nincs esély, bár az UNESCO szerint jó szándékkal a veszélyeztetett nyelvek is megmenthetők a kihalástól. Ezt példákkal is igazolni tudjuk, bár a negatív esetek száma sokkal nagyobb.
A Hokkaidó szigetén is használt ainu nyelvet a '80-as évek végére mindössze nyolc idős ember beszélte. Az azóta beindított támogatási programmal meg tudták menteni a kihalástól. Sikeres állami nyelvpolitikai intézkedések mentették meg a kelta eredetű ír nyelvet is. Miután a diploma megszerzését ír nyelvvizsgához kötötték, mára a korábbi 3% helyett a lakosság 11%-a beszél írül is.
2. Mit nevezünk veszélyeztetett nyelvnek?
A veszélyeztetett nyelvek kategóriájába azok a nyelvek tartoznak, amelyeknek kis számú, alacsonyabb társadalmi státusú és megbecsülésű idős beszélői vannak, anyanyelvként iskolai oktatásban nem szerepelnek, csökken a használati területük, presztízsük, állami támogatásuk.
A továbbiakban vizsgáljuk meg az alábbi veszélyeztetett nyelvekről alkotott teóriákat:
Dorian (1980) a nyelv halálának három jellemzőjére mutat rá: (a) egyre kevesebben beszélik,
(b) fokozatosan csökken annak a területnek a nagysága, ahol a nyelvet használják, (c) valamint a strukturális egyszerűsödés jellemzi.
Krauss (1992) a nyelveket veszélyeztetett biológiai fajokhoz hasonlítja, s szintén három kategóriába sorolja:
1. haldokló nyelvek csoportjába azokat sorolja, amelyeket anyanyelvként a gyerekeknek már nem örökítenek át a szülők.
2. A veszélyeztetett nyelvek csoportját azok a nyelvek alkotják, amelyeket jelen pillanatban ugyan még anyanyelvként tanulnak a gyerekek, de a jelen feltételek mellett a következő évszázadban erre már nem lesz igényük és lehetőségük.
3. a biztonságos nyelvek nagy állami támogatással és nagy számú beszélővel rendelkeznek (pl.: angol, spanyol, német, francia, arab, kínai stb.)
Fishman egy nyolcfokozatú skálát használ, amelynek 1-es fokozatán azok a legveszélyeztetettebb nyelvek foglalnak helyet, amelyeket már csak szociálisan izolált, idős emberek használnak. A 2. fokozat olyanokra vonatkozik, akik szociálisan integrált csoportot alkotnak ugyan, de már túllépték a szülőképes kort. A skála 3. fokozatán olyan nemzedékek helyezkednek el, akik beszélik ugyan a nyelvet, de írásban már nem használják, de lehet, hogy nem is volt az adott nyelvnek írásbelisége.
3. Mit tehetünk a veszélyeztetett nyelvek megmentéséért?
A fenti kérdés több további kérdést és számtalan problémát vet fel. Meg kell-e menteni a haldokló nyelveket? Meg kell-e menteni a legkisebb nyelveket is, vagyis azokat, amelyeket 100-nál is kevesebben beszélnek? Szükség van-e arra, hogy mesterségesen beavatkozzunk egy nyelv életébe?
Egyes kutatók, köztük Edwards (1985:86) azt vallja, hogy ne tegyünk semmit, fogadjuk el a nyelv változásait, akár a kihalását is normális jelenségként, hiszen nyelvek születnek és kihalnak. Más vélemények szerint, különösen a haldokló nyelvek esetében minél több dokumentációt és anyagot kell összegyűjteni. Ezt a véleményt képviseli Sarah Gudschinszky (1974), aki pl. együtt dolgozott az utolsó ofaié nyelvet beszélő emberrel, és ezáltal értékes információkhoz juttatta a nyelvtudományt. Szerinte azért van szükség minél több információ összegyűjtésére a kihalóban lévő nyelvekről, mert így meg tudjuk őrizni a nyelvi sokszínűséget az utókor számára, bővítjük a nyelvekről szóló tudásunkat, s nem utolsósorban továbbvisszük azt a nyugati filozófiákban elfogadott attitűdöt, hogy a tudás érték.
A különböző vélemények ellenére azt gondolom, hogy meg kell kísérelni a nyelvmentést, és programot kell kidolgozni minden nyelv újraélesztésére. Elsődleges feladata tehát a tudománynak és a kutatóknak, hogy dokumentálják a veszélyeztetett nyelveket, és próbálkozzanak a megmentésükkel, illetve a nyelv kihalási folyamatának lassításával. Ez nagyban függ az adott ország hozzáállásától és a mentésre fordítható anyagi források nagyságától! Szükség van lelkes kutatók kitartó munkájára és egy hatékony, a helyi viszonyoknak megfelelő nyelvmentési program kidolgozására is. Ebben figyelembe kell venni, hogy egy nyelv kihalásának milyen okai lehetnek: egy ország kormányának kisebbségellenes politikája, amely előbb vagy utóbb asszimilációhoz vezet, az elvándorlás, a természeti katasztrófák, a gazdasági asszimiláció stb. Tudvalévő, hogy egy nyelv sorsa nemcsak a beszélők számától függ, azaz nemcsak a beszélők kis száma miatt válhat egy nyelv veszélyeztetetté, hanem az alacsony társadalmi státus miatt is. Ha a beszélők társadalmi megbecsültsége alacsonyabb, mint a többségi nyelvet beszélőké, akkor az anyanyelv presztízse csökken. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy a szembenálló nyelvek közül mindig az lesz a túlélő, amelynek a használója több és jobb társadalmi és gazdasági lehetőséghez jut.
4. Küzdelem a nyelvek kihalása ellen
A nyelvek megmentéséért több szervezet, kutatócsoport dolgozik világszerte, ezek közül most csak hármat említünk meg:
Az egyik legjelentősebb, az ICHEL (International Clearing House for Endangered Languages) 1993-ban alakult meg a Tokiói Egyetem Kultúraközi Tanulmányok Intézetében működő Ázsiai és Csendes-Óceáni Nyelvészeti Tanszék részeként. A tanszék célja a veszélyeztetett nyelvek kutatása a világon, de elsősorban az ázsiai és csendes-óceáni régióban. A tanszék tagjai terepmunkát végeznek, valamint összegyűjtik a már kiadott, illetve kiadatlan anyagokat (szövegek, szótárak, fonetikai anyagok), elemzik és elektronikus formába öntik őket. Egyik legfontosabb feladatuknak a nyelvészeti adatok tárolását tekintik olyan formában (html), hogy az mindenki számára elérhetővé váljon. Munkájukról hírlevelükből tájékozódhatunk. A japán központú társaság fontos koordinációs szerepet tölt be1, s együttműködik minden olyan szervezettel, mely hasonló célokért küzd2.
Az ICHEL adatbázisa jelenleg tartalmazza:
A FEL (The Foundation for Endangered Languages), azaz a Veszélyeztetett Nyelvek Alapítványa populárisabb célokat tűzött ki: támogatja és segíti a nyelvek dokumentálását, megóvását és népszerűsítését, valamint tudatosítani kívánja az emberekben minden lehetséges csatornán keresztül, hogy léteznek veszélyeztetett nyelvek. Támogatni akarja a nyelvhasználatot minden kontextusban (otthoni nyelvhasználat, oktatás, média, szociális, kulturális, gazdasági szféra). A szervezet figyeli a nyelvpolitikát és a politikai döntéseket, és ha szükségesnek ítéli, megpróbálja befolyásolni az érintett hatóságokat. A veszélyeztetett nyelvek dokumentálását nem csak anyagilag, hanem képzéssel és publikációs lehetőségek megteremtésével is támogatja. Figyelmet fordít ezeknek az adatoknak az összegyűjtésére és minél szélesebb körben történő terjesztésére.
A TERRALINGUA Társaság célkitűzései nem sokban térnek el az előzőktől, ők a nyelvészeti és biológiai változatosság megmaradásáért küzdenek. Terveik között az szerepel, hogy segítsék megőrizni a világ nyelvi sokszínűségét és annak minden formáját, politikai, demográfiai vagy besorolási státusra való tekintet nélkül.
5. A "Vörös Könyv"
1993-ban a Veszélyeztetett nyelvek programot UNESCO programként fogadták el Párizsban.
A "Veszélyeztetett Nyelvek Vörös Könyve" gyűjtőnév, amely a veszélyeztetett nyelvekkel kapcsolatos minden tevékenységet magába foglalja. Ez olyan közös munka, amelyben a világ több pontján működő kutatóközpontok vesznek részt. Jelenleg számos nyelvről vannak adataik: ázsiai és csendes-óceáni terület nyelveiről4 (S. A. Wurm és S. Tsuchida kutatásai alapján), afrikai nyelvekről5 (B. Heine és M. Brenzinger gyűjtései), dél-amerikai nyelvekről6 (Mily Crevels és Willem Adelaar munkái), északkelet-ázsiai nyelvekről7 (Juha Janhunen és Tapani Salminenen dokumentációi) és az európai nyelvekről8 (Tapani Salminen anyagai). Az adatokhoz az egyes kutatóközpontokon keresztül juthatunk el, pl. Európa veszélyeztetett nyelveinek adatait Finnországban tárolják.
A Vörös Könyv hat kategóriába sorolja a nyelveket9:
Stephen Wurm ausztráliai magyar származású professzor kezdeményezésére 1993 decemberében felkérték Tapani Salminent, hogy az UNESCO veszélyeztetett nyelvekről készülő Vörös Könyvének európai szekcióját állítsa össze. A kutató 94 nyelvet számlált Európában, s ezeket három csoportra osztotta:
őshonos európai nyelvek, összesen 77:
A következőkben a Vörös Könyv felépítését és tartalmának főbb összetevőit vizsgáljuk meg, így többek között azt, hogy milyen adatokat gyűjtöttek össze a kutatók a világ nyelveiről, mielőtt levonták volna a következtetéseiket.
A nyelvekről összegyűjtött adatokat hét pontba sűrítették. Az első három pontban általános információkat közölnek: variánsok, hol beszélik a nyelvet, mely nyelvcsaládba tartoznak. A legfontosabb adatokat a 4-es pontból tudhatjuk, pontosabban: tudhatnánk meg. Ezekből derül ki, hogy a vizsgált nyelv a hat kategória közül melyikbe sorolható (kihalt nyelvek, csaknem kihalt nyelvek, komolyan veszélyeztetett nyelvek, veszélyeztetett nyelvek, potenciálisan veszélyeztetett nyelvek, nem veszélyeztetett nyelvek). Noha a kérdések minden lényeges adatot lefednének, mégis sajnálatos tény, hogy a legtöbb nyelvnél nem áll rendelkezésre minden információ, azaz a "kérdőívek" nincsenek kitöltve11. Az sincs pontosan megjelölve, hogy honnan származnak az adatok.
A következőkben a "Vörös Könyv" adatainak formátumát tekintjük át, azaz a kutató milyen adatokra kérdezett rá, ugyanakkor a lábjegyzetben követjük azokat az információkat is, amelyeket Salminen a burgenlandi horvát12 nyelvváltozatról összegyűjtött:
A "Vörös könyv" adatainak formátuma:
A nyelv neve:
1) Variáns/ok:
2) Földrajzi elhelyezkedés:
3) Kapcsolatok (izolált, távoli rokonságban áll ismert nyelvvel/nyelvekkel, közeli rokonságban áll ismert nyelvvel/nyelvekkel. Dialektus stb.)
4) A nyelv jelenlegi állapota:
a) A nyelvet beszélő gyerekek:
b) A legfiatalabb anyanyelvi beszélők átlagéletkora:
c) Nemek megoszlása:
d) Anyanyelvi beszélők száma, az etnikai csoport tagjainak összlétszáma:
e) A beszélők kompetenciájának mértéke:
5. Források:
i) A nyelvvel kapcsolatos információk:
ii) Publikált és még nem publikált "anyagai" a nyelvnek:
iii) Kompetens tudósok és intézmények:
6. Megjegyzések:
7. Gyűjtő:
II. 1. Ausztriai helyzetkép
Az UNESCO "Vörös könyvében" az országok indexében Ausztria neve alatt fel van sorolva a magyar, a cseh, a szlovén, a burgenlandi horvát, aleman vagy svájci német Vorarlbergben, a bajor vagy ausztriai német és a roma nyelv. (A szlovákok nyelve, noha a népcsoportot 1992-ben ugyancsak őshonos kisebbségként ismertek el, kimaradt, annak ellenére, hogy Salminen professzor 1993-ban végezte a gyűjtést.) Ezek közül csak a roma és a burgenlandi horvát nyelv van veszélyeztetett nyelvként feltüntetve. A "Vörös Könyv" adatainak olvasása után automatikusan felmerült bennem a kérdés: vajon miért veszélyeztetett a burgenlandi horvát, s miért nem az a burgenlandi magyar? Bár a horvát és a szlovén népcsoport sokkal határozottabban kiáll a jogaiért, sokkal jobban tárja a közösség elé problémáit, mint a többi őshonos kisebbség, de valószínűleg a kérdésre nem ez a megfelelő magyarázat.
2. Földrajzi elhelyezkedés
Az Ausztriában őshonosként számom tartott hat népcsoport (szlovén, szlovák, cseh, horvát, magyar, roma) közül Burgenlandban horvátok (16 283) és magyarok (6641) élnek legnagyobb számban. Erre a burgenlandi horvátok elnevezése nyíltan utal is. Földrajzi elhelyezkedésüket tekintve mindkét népcsoport zömmel Burgenlandban és Bécsben él, csak éppen fordított arányban. A magyarok (15 435) nagyobb számban, mint a horvátok (2456)13.
A magyar nyelvszigetek lakosait a X-XII. században telepítették Burgenlandba a magyar királyok azért, hogy határőri feladatokat lássanak el. Már a XVI. században is külső nyelvjárásszigetet alkottak, szókincsükben aránylag magas volt a német jövevényszavak használata.
Néhány kisebb észak-burgenlandi szórványtól14 eltekintve, ma a burgenlandi magyarság két fő nyelvszigeten él: a közép-burgenlandi Felsőpulyán (Oberpullendorf) és a kb. 40 km-re lévő Dél-Burgenlandban elhelyezkedő három településen: Felsőőrött (Oberwart), Alsőőrben (Unterwart) és Őriszigeten (Siget in die Wart). Kis számban találkozhatunk az ún. "magyarón" lakossággal, akik általában polgári családból származó német ajkú osztrákok voltak, s a századfordulón váltak magyarrá. Ennek oka, hogy magyar iskolákba jártak, s számukra a magyar nyelv ismerete a polgári kultúrát testesítette meg.
A zömmel Bécsben és környékén, valamint a tartományi székhelyeken élő magyarok különböző időszakokban vándoroltak vagy menekültek a köztársaság területére. Jelentősebb számban a második világháborút, illetve az 1956-os forradalmat követően, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a közeli osztrák fővárosban a Monarchia óta jelentős számban élnek magyarok. Manapság, ha a bécsi magyarokat említjük, akkor automatikusan az 56-os emigránsokra asszociálunk, noha éppen erre a tényre hivatkozva sikerült a bécsi magyar közösséget is autochton népcsoportként elfogadtatni Ausztriában.
A horvátok 1533 és 1584 között vándoroltak az akkori Nyugat-Magyarország és Alsó- Ausztria keleti területére Horvátországból, Dalmáciából és Szlovéniából, főleg az oszmán előrenyomulás, illetve az osztrák és magyar földesurak betelepítési szándékai miatt. Ma zömmel a következő településeken élnek: Kelénpatak (Klingendorf), Darázsfalu (Trausdorf), Mosonújfalu (Neudorf), Füles (Nikitsch), Szabadbáránd (Grosswarasdorf), Oszlop (Oslip), Cinfalva (Siegendorf), Zárány (Zagersdorf), Frankafalva-Alsópulya (Frankenau-Unterpullendorf), Csajta (Schachendorf) és Csém (Schandorf), Bándolon (Weiden bei Rechnitz. A lista nem teljes.
Nyelvük, az ún. gradistyei horvát egy XVI. századi archaikus nyelvállapotot tükröz, és nyelvjárásszigetet alkot. A burgenlandi horvátok ezt az évszázadok során kialakult regionális nyelvet használják az iskolákban és a médiában egyaránt. Az ellenreformáció és a barokk ideje alatt kialakult a horvát regionális nyelv írott változata. Ma a nyelv modernizálására való törekvésben nagy szerepet játszik a média, ugyanakkor a nyelvváltozatot lexikográfiailag feltáró burgenlandi horvát szótár (I. kötet: 1982) is ezt a célt szolgálta. Emellett különböző szakszótárak elkészítését is tervezik.
3. Politikai és jogi helyzet
A kisebbségi nyelvek válsághelyzetének vizsgálatakor mindig figyelembe kell vennünk a politikai hátteret. A XX. század történelmi eseményei vitathatatlanul veszélyt jelentettek a kisebbségek számára. A burgenlandi kisebbség életében bekövetkező első jelentős politikai változást az hozta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a trianoni békeszerződés értelmében megszűnt, és a határok átrajzolásával az Őrvidék egy része az Osztrák Köztársasághoz került. Az itt rekedt őshonos magyarság kisebbségi helyzetben találta magát, az ugyancsak itt élő horvátok számára azonban a kisebbségi lét már nem jelentett újdonságot. A térség magyar értelmisége az anyaországba menekült. A magyar kisebbségnek évtizedeken át nem volt politikai képviselete az osztrák parlamentben, érdekei mindig háttérbe szorultak.
Az "etnikailag és nyelvileg homogén nemzetállam filozófiája" itt is érvényesült, az állam hivatalos nyelve a német volt, annak ellenére, hogy az ország multinacionális és többnyelvű volt. Az elméletben biztosított kisebbségi jogok a gyakorlatban nem valósultak meg - legtöbbször anyagi okokra hivatkozva.
Ma Ausztriában nem ismeretes kifejezetten horvát vagy magyar politikai párt, de a kisebbség képviselői kis számban ott vannak a pártok soraiban. (Több horvát politikus pl. a Zöld Pártban tevékenykedik.) 1968-ban megalakul a BMKE (Burgenlandi Magyar Kultúregyesület), ez első olyan civil szerveződés a magyar kisebbség körében, amelyet az osztrák parlament is elismert. A Burgenlandi Horvát Kultúregyesület pedig már 1934 óta tevékenykedik.
A 80-as évek elején megalakult az Osztrák Kisebbségek Információcentruma, amely a politikai munka koordinátora is egyben.
A hatályos jogszabályokat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy ugyanazok a törvények vonatkoznak a horvátokra és a magyarokra egyaránt15. Mégis kiemelhető egy fontos kivétel, amely a horvátoknak előnyt, a magyaroknak hátrányt jelentett: Az 1955-ös Államszerződés (1955/152) 6-7. tc. a horvátok és a szlovének jogait rendezi, de a többi népcsoportról megfeledkezik. A magyar népcsoport kéréseit és követeléseit a hivatalos szervek pont erre a tc.-re hivatkozva utasítják vissza, miszerint a törvény róluk mint őshonos kisebbségről nem tesz említést. A 7. tc. a horvátok számára olyan pénzügyi támogatást jelentett, amely a magyaroknak nem volt elérhető.
Csak 21 évvel később, Az 1976-os Népcsoporttörvény (1976/396) nevezi meg népcsoportként a magyar és a cseh kisebbséget, és a kisebbségek számára népcsoporttanácsok felállítását javasolja. Elsőként alakul meg a magyar népcsoporttanács 1979-ben. Ez a törvény sem beszél azonban hozzászólási jogról, csak a javaslattétel lehetőségéről: "a nemzetiségi tanácsosok helyzetük javítására javaslatokat tehetnek..."16 A törvény rendelkezései és hiányosságai a '80-as években erőteljesen megerősítették a kisebbségi öntudatot.
Természetesen a jogi lehetőségek és a gyakorlati élet eseményei között óriási a különbség, de erre a jelen tanulmányban nem szándékozom kitérni. A gyakorlat az, hogy egyetlen állam és önkormányzat sem kínálja tálcán a kisebbségi jogokat. Ezek vagy belső nyomás hatására valósulnak meg, azaz ha a kisebbség saját jogaiért kész harcolni, vagy külső, nemzetközi ráhatásra. Ez a külső hatás 1989 után ismét megmutatkozott. Az évtizedekig zárt határok megnyitása a kisebbségi nyelvek iránti felfokozott érdeklődéshez vezetett. Azonban a közép- és kelet-európai országokban végbement kormányváltások hatással voltak az osztrák kisebbségpolitikára is. 1989-ben a szlovén szervezetek megalapították a népcsoporttanácsukat. 1992-ben a bécsi magyarokat is elismerték a magyar népcsoport részeként. Ebben az évben, Csehszlovákia szétválását követően, a szlovák népcsoporttanács is létrejött ugyancsak Bécsben. Meglepő volt a romák és a szintik népcsoportként való elismerése 1993-ban. Ezt követően a kisebbségek relatív konfliktusmentes együttélésének az 1994-1995-ös bombamerényletek vetettek véget17.
4. Társadalmi - szociológiai jellemzők
A XX. századot, de leginkább a II. világháborút követő időszakot jellemző társadalmi változások - iparosodás, állami központosítás, a tömegkommunikáció fejlődése stb. - Burgenlandban is felgyorsították a nyelvi kisebbségek asszimilációját. Bár vallási szempontból az őrvidéki települések magyar lakossága különböző felekezetekhez tartozik: Alsóőr és Felsőpulya katolikus, Felsőőr református, Őrisziget lutheránus, a horvátok pedig katolikusok - társadalmi rétegződésüket tekintve azonos szinten foglaltak helyet. A földművelő (a munkát, a kisnemesi büszkeséget nagyra becsülő), valamint az értelmiségi réteg (állami hivatalnokok, ügyvédek, tanítók) főleg a magyar kisebbség közül került ki, a polgárosult és pénzhez értő iparos és kereskedő réteg zömmel német ajkú volt. A magyarok lenézték a németeket, a németek a magyarokat (vö. Susan Gal 1979, 1984, 1989). Általában sem a különböző felekezetek, sem a különböző etnikumok tagjai nem házasodtak egymással18. Az értelmiség a trianoni határ-átrendezések miatt Magyarországra menekült, s helyüket németek töltötték be. A paraszti gazdaságok a II. világháborút követően kialakult versenyben tönkrementek. A hagyományőrző paraszti közösségek felbomlásával a magyarság zöme közelebb került az államnyelvhez. A megélhetésüket vagy egy távolabbi gyárban, vagy tanulva valamilyen hivatalban találták meg. A mindennapok nyelve a német lett, a magyar háttérbe szorult, a család nyelve lett. A családok viszont egyre gyakrabban gondolták úgy, hogy a gyerekeik érdekében a németet kell előtérbe helyezniük otthon is, s lassan már nem érezték azt sem fontosnak, hogy átadják az anyanyelvet a gyerekeknek. Az ingázás következtében, illetve a hagyományok bomlásával köttetett egyre több vegyes házasság, ami ugyancsak nyelvcseréhez és asszimilációhoz vezetett.
A horvát népcsoport élete hasonlóan alakult, a trianoni békék után ők is új államban találták magukat. Sopron, Győr és Szombathely a horvátok számára is fontos közigazgatási központnak számított, mert itt végezték tanulmányaikat a fiatal horvát tanárok és a papok, s ezekben a városokban nyomtatták a horvát nyelvű újságokat és tankönyveket. A paraszti gazdaságok felbomlásával sokan Bécsben találták meg a túléléshez szükséges pénzforrásokat, ami szintén felgyorsította az asszimilációt.
5. A kisebbségi nyelvek a hétköznapi életben
A horvátok korábban felismerték, hogy kisebbségi jogaikért, noha a törvények azokat elméletben biztosítják, külön kell harcolni. Mint már korábban említettem, az 1955-ös Államszerződés számukra jogi keretet is biztosít. A horvát nyelv és kultúra fennmaradásáért mindvégig az egyesületek, magánszemélyek küzdöttek, és nem kifejezetten a politikusok támogatásával értek el eredményeket. Az egyesületeket politikai kérdésekben is elismerték a kisebbségek képviseleteként. Ezek a civil szervezetek19 - amelyeknek a száma nagyobb, tevékenységük sokkal aktívabb és szerteágazóbb, honlapjaik naprakészek és hasznosabb információkat közvetítenek, mint a burgenlandi magyar szervezeteké -, foglalkoznak a különböző publikációk kiadásával, a folklorisztikus hagyományok megőrzésével és gyűjtésével, a kulturális és tudományos programokkal, a gyerekeknek és felnőtteknek szóló nyelvtanfolyamok szervezésével, a kisebbségi jogok megvalósításával és szórakoztató horvát rendezvények szervezésével. Noha a népszámlálási adatokból azt láttuk, hogy a magyar népcsoport száma 2001-es adatok szerint a horvátokénál nagyobb, országos viszonylatban mégis arányaiban kevesebb állami támogatásban részesülnek. Mint fentebb olvashattuk, a magyarok első civil szervezete Burgenlandban csak 1968-ban alakult meg. Ekkorra a horvát civil szerveződés már komoly eredményeket tudott felmutatni.
A horvát ma Burgenland hat járásában hivatalos nyelv, s a 2000-es Topográfiarendelet kiadása után 47 kétnyelvű helységnévtábla került ki a települések szélére. Ugyanez a törvény tette lehetővé 4 magyar-német kétnyelvű helységnévtábla kihelyezését is. Ma a gradistyei horvát a Kismartoni Püspökség egyházi nyelve is. Az ORF burgenlandi stúdiójában 1978-tól működik horvát szerkesztőség, amely ma már naponta 50 percnyi horvát nyelvű adást sugároz, és vasárnaponként félórás adással jelentkezik. Ezen a szerkesztőségen belül kaptak helyet azok a magyar szerkesztők, akik az ORF honlapjának magyar nyelvű híreit írják, illetve a rádió és TV műsorait készítik és szerkesztik. Évente hat alkalommal fél órában sugározza az ORF az Adj Isten magyarok című magyar nyelvű műsort, valamint négy alkalommal három nyelvű műsort "Servus-Zdravo-Szia".
1910-ben indult először Győrben, majd Bécsben, ma pedig Kismartonban szerkesztett Hrvatske novine hetilap. A Püspökség adja ki a Glasnik vallásos horvát lapot. Ezenkívül jelentős a PUT és a Novi Glas, valamint egyéb lokális kiadványok. A magyar kisebbség legjelentősebb kiadványa a mára évente esetlegesen megjelenő Őrség. Egyéb kiadványok: Hírhozó, Őrvidéki Hírek.
6. Az oktatás kérdése
Trianon után a horvát és magyar nyelvű oktatás egészen a nemzeti szocializmus időszakáig működött, majd azt követően sem tiltották. Napjainkban a Burgenlandi Iskolatörvény garantálja a kétnyelvű oktatást, illetve ennek több variációját. A törvény egynyelvű osztályok indítását is engedélyezi, amely esetben heti hat órában kell az állam nyelvét tanulni. Erre az oktatási formára nincs példa Burgenlandban. A kétnyelvű oktatás több településen lehetséges, ez azonban mindössze azt jelenti, hogy a különböző nyelvi kompetenciájú gyerekek heti négy órában tanulják az anyanyelvüket idegen nyelvként. A jelentkezők kevés száma miatt a differenciált oktatásra nincs lehetőség. Fakultatív tantárgyként bármely iskolában taníthatják a magyart mint idegen nyelvet (heti 1-2 órában)20, ha legalább öt jelentkező ezt kéri. Sajnos pontos adat nem áll rendelkezésünkre arról, hogy 2003-ban hány gyerek tanult magyarul vagy horvátul. Becslések szerint a magyarul tanulók száma kb. 6-700.
III.1. Miért veszélyeztetett nyelv a magyar Burgenlandban?
Egy kisebbség vagy nyelv veszélyeztetettségének elsődleges mércéje a lélekszáma. A burgenlandi (osztrák állampolgárok) magyarok létszáma 4704, a horvátoké 16 245. Vannak ugyan gyermekek, akik legalább a saját körükben részben használják a nyelvet, de csökkenő mértékben, s nem valószínű, hogy felnőttként aktív magyar beszélők lesznek, mert nyelvi kompetenciájuk alacsony. Burgenlandban a 2001/2002-es tanévben 660 gyerek tanult magyarul. Ennek kb. 20%-a tanulja kétnyelvű iskolákban heti 4 órában a magyart, a többiek ennél alacsonyabb óraszámban. Bár csak részadatok állnak rendelkezésünkre, de ezekből is lehet következtetni a nyelvi kompetenciára. A felsőpulyai óvodában 2000-ben a 110 gyerek közül 75-80 járt magyarra órákra. Ők 90%-ban német ajkúak voltak; osztrák gyerekek vagy olyan magyar szülők gyermekei, akik már nem beszéltek magyarul. A magyar presztízse az államnyelvhez képest lényegesen alacsonyabb, a nagy többség számára a magyar nyelvűség nem jelent gazdasági, társadalmi előnyöket. A mindennapi megélhetéshez a németre van szükségük. Az utóbbi évtizedekben azért történtek pozitív változások, mert a vasfüggöny eltűnésével olyan gazdasági lehetőségek adódtak, amelyek arra indították a német ajkú osztrák és az anyanyelvéről megfeledkező burgenlandi magyar polgárt is, hogy újra megszólaljanak magyarul.
Az Ausztriában jelenleg működő oktatási forma nem alkalmas a nyelvmentésre, a magyart idegen nyelvként tanuló gyerekek nyelvi kompetenciája nem is lehet magas, mert a heti 1-4 óraszám erre nem elégséges. A kisiskolásként kezdő magyar nyelvtanuló érettségin így alapszintű nyelvtudást tud produkálni. (A két állam között eddig semmilyen vonatkozó államközi szerződés nem jött létre, azaz a külső nyomás sincs meg, amely elősegítené a változást.)
Sem az oktatási törvény (azaz az osztrák nyelvpolitikának nem áll szándékában), sem a magyar kisebbség nem fogalmazta meg semmilyen előterjesztésben, hogy milyen célokat akar elérni a kisebbségi oktatással. Nincsenek megfelelő tankönyvek, a differenciált oktatásra pedig egyáltalán nem készültek tananyagok. Nincsenek tanári segédkönyvek, s a központi tanmenetek nem a valóságos nyelvtudást veszik figyelembe. Nincs összehangolt, összefogott tanári munka sem. Az sem mellékes, hogy a tanító tanároknak sincs magyar mint idegen nyelv/hungarológiai tanári képesítésük. Ehhez szükségük lenne az anyaország segítségére. Bár a törvény lehetővé tenné az egynyelvű oktatást is, erre, úgy látszik, nincs igény. A burgenlandi őshonos magyarság köréből alig-alig jelenik meg irodalmi vagy egyéb magyar nyelvű kiadvány21. A nyelv használati területe mára négy településre szűkült, és általában csak idős aktív beszélőkre szorítkozik.
Végül gondolkodjunk el azon, kellően dokumentáltuk-e a burgenlandi magyar nyelvet. A felsőőri születésű neves nyelvész, Imre Samu: Felsőőri Tájszótárában (1973) leírta a jellegzetes vonásokat. Susan Gal 1974-1975-ben kutatott Felsőőrben, számos tartalmas munka született tollából, s azóta a magyar nyelvtudomány Burgenlanddal kapcsolatban egy mondatban rá hivatkozik. Bár vitatkozni azzal a megállapításával, miszerint a nyelvcsere lezárult Burgenlandban, sajnos nem tudok, de el kell ismerni, hogy azóta - igaz, hogy az utolsó pillanatban - pozitív változások is történtek a nyelvterületen. Közös akarattal a burgenlandi magyar nyelv is megmenthető lenne a kihalástól, hiszen a nyelvek csak addig élnek, amíg az emberek használják azokat.
Demográfiai adatok:
Burgenland népessége számokban:
Népesség összesen |
Német |
Magyar |
Horvát |
Egyéb |
||
1920 |
294 849 |
221 185 |
24 867 |
44 753 |
4 044 |
|
1923 |
286 179 |
226 995 |
15 254 |
42 011 |
1 919 |
|
1934 |
299 447 |
241 326 |
10 442 |
40 500 |
7 179 |
|
1951 |
276 139 |
239 687 |
5 251 |
30 599 |
599 |
|
1961 |
271 001 |
235 491 |
5 642 |
28 126 |
1 742 |
|
1971 |
272 119 |
241 254 |
5 673 |
24 526 |
666 |
|
1981 |
269 771 |
245 369 |
4 147 |
18 762 |
1 493 |
|
1991 |
263 092 |
237 516 |
6 763 |
19 109 |
1 494 |
|
2001 |
277 569 |
242 458 |
6641* |
16283 |
*Ebből 4407 ausztriai, ebből 3274 született Ausztriában. (1937 külföldi)
A 2001-es népszámlálási adatok (csak az osztrák állampolgárságúak!):
horvát |
roma |
szlovén |
szlovák |
cseh |
magyar |
|
Ausztriában |
19374 |
4348 |
17953 |
3343 |
11035 |
25884 |
Burgenlandban |
16245 |
263 |
70 |
108 |
189 |
4704 |
Bécsben |
2456 |
1806 |
2396 |
4741 |
7769 |
15435 |
Szoták Szilvia
Felhasznált irodalom
Bartha Csilla, 1999: A kétnyelvűség alapkérdései. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Bauböck Rainer, Baumgartner Gerhard, Perchinig Bernhard, Pintér Karin, 1988 ... und raus bist du! Ethnische Minderheiten in der Politik, Wien,
Baumgartner, Gerhard 1995: Österreich. Gesichte und Aktualle Situation der Volksgruppen. Hrsg. Von Ursula Hemetek für Initiative Minderheiten. Drava Verlag. Klagenfurt, Celovec,
Baumgartner, Gerhard: Ausztria magyar nyelvű lakossága a 2001-es népszámlálások tükrében (kézirat)
Baumgartner Gerhard, Müllner Eva, Münz Rainer 1989: Identität und Lebenswelt, Ethnische, religiöse und kulturelle Vielfalt im Burgenland, Eisenstadt
Borbély Anna szerk. 2000: Nyelvek és kultúrák a Kárpát-medencében Budapest
Burgenländische Ungarn In: Österreichische Volksgruppenzentrum
Burgenländisches Jahrbuch 2001, Eisenstadt.
Dalby, Andrew 2002: Language in Danger. Allen Lane, The Penguin Press
Dorian, Nancy C. 1980. Language shift in community and individual: The phenomenon of the laggard semi-speaker. International Journal of the Sociology of Language 25. 85-94.
Edwards, John. 1985. Language, society and identity. Oxford: Basil Blackwell.
Éger György-Szesztay Ádám (2002): Alsóőr In: Száz magyar falu sorozat, Botlik József (szerk.)
Fishman, Joshua A. 1991: Reversing language shift: Theoretical and empirical foundations of assistance to threatened languages. Clevedon, UK: Multilingual Matters.
Für Lajos 1988: A kisebbségi jogvédelem történetéből In: Magyarok a Kárpát-medencében 320-324. p. Budapest: Pallas,.
Gudschinsky, Sarah C. 1974. Fragmentos de Ofaié: A descrição de uma língua extinta. Série Lingüística 3.177-249.
Henke Reinhold 1988: Leben lassen ist nicht genug - Minderheiten in Österreich, Kremayr&Scheriau
Holzer Werner, Münz Rainer (Hg) 1993: Trendwende? Sprache und Ethnizität im Burgenland, Passen Verlag
Kárpáti Eszter, Szűcs Tibor szerk. 2002: A nyelv nevelő szerepe. A XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak válogatott gyűjteménye, Pécs
Kiss Jenő szerk. 2001: Magyar dialektológia. Budapest: Osiris Kiadó
Kovács Péter (1996): Nemzetközi jog és kisebbségvédelem Budapest: Osiris Kiadó
Krauss, Michael. 1992. The world's languages in crisis. Language 68 (1). 1-42.
"Magyarok a Világban - Kárpát-medence" - Ceba kiadó, Budapest 2001 (A Burgenlandi részt: Csoknyai Péter, Galambos Iréneusz, Kelemen László szerkesztették)
Martti Asari, Prof. Dr. Jochen Abr. Frowein und Dr. Marcelino Oreja (2000): Zur Lage der ethnischen Minderheiten in der Republik Österreich, NGO-Report Wien: Österreichischen Volksgruppenzentrums
Molnár Margit (1994): Általános jogi és alkotmányjogi ismeretek JPTE, Pécs
Nádor Orsolya - Szarka László (szerk.) (2003): Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Budapest: Akadémiai Kiadó
Péntek János (1999): A megmaradás esélyei. Budapest: Anyanyelvi Konferencia.
Pfeil, Beate Sybille 1999: Die Erhaltung von Minderheitensprachen in Europa und das aktuelle Europarat-Instrumentarium. = Europa Ethnica. Vierteljahresschrift für Nationalitäten-fragen 56. Jg. 2-18. p.
Randy J. LaPolla: Handout on Endangered Languages In: www.personal.cityu.edu.hk/~ctrandy/el
Roland Widder Hrsg. 2000: Geschichte der Österreichischen Bundesländer seit 1945 - Burgenland, Böhlau Verlag, Köln-Weimar
Somogyi László 2001: "Die Burgenlándischen Magyaren" - saját kiadás, Felsőlövő
Susan Gal 1991: Kódváltás és öntudat az európai periférián
Susan Gal 2002: Mi a nyelvcsere és hogyan történik? In: Szociolingvisztikai szöveggyűjtemény Tinta Könyvkiadó, Budapest,
Szeberényi Lajos1988: Őrvidéki magyarok In: Őrségi füzetek, Felsőőr
Szépe György 2001: Nyelvpolitika: múlt és jövő. Iskolakultúra Pécs
Szépfalusi István 2002: A magyar nyelv egész Ausztriában In: Maróti István - Székely András Bertalan (szerk.): Küzdelem a magyar nyelvért a három régióban Anyanyelvápolók Szövetsége
Szépfalusi István 1991: Magyarul beszélők az egész Ausztriában. In: Kontra Miklós (szerk.) Tanulmányok a határon túli kétnyelvűségről. Budapest: Magyarságkutató Intézet
Tasaku Tsunoda 2002: Bibliography on Language Endangerment
Thomas Burgenthal 2001: Nemzetközi emberi jogok. Budapest: Helikon
UNESCO Red Book of Endangared Languages
Veither Theodor 1970: Das Recht der Volksgruppen und Sprachminderheiten in Österreich, Wien
Veither Theodor 1979: Das österreichische Volksgruppenrecht seit dem Volksgruppengesetz 1976, Wien
www.aeiou.at
www.zigh.at/bk/rechte/htm
www.umiz.at
www.volksgruppen.orf.at/orf
Volksgruppenreport 1996, 1997, 1998, 1999 - Österreichisches Volksgruppenzentrum
A gradistyei horvátokról és nyelvükről l.: Tóth János: Szentpéterfa. Kisebbségkutatás Könyvek Lucidus Kiadó Budapest, 2000. 190. p.
Jegyzetek