Mátyás, a ruszinok királya

Matâš, korol' Rusinov. Materìal ubrav, ušoriv, zastačiv vlastnyma statâmi, komentarìâmi i slovnikom Ìģor Kerča. Speredslovo napisav i obŝu redakcìű mav ̚tvan Udvarì. Užgorod, PolìPrìnt, 2001. 160 p. (= Edìcìâ Pudkarpatìâ, 3. sšitok)

 Mátyás király jelentős szerepet tölt be a kárpátaljai ruszinok folklórjában is. Igor Kercsa ungvári kutató könyve csaknem egyidejűleg jelent meg Lukács István munkájával, amely a szlovén néphagyományban vizsgálta Mátyás király alakját,* mintegy emlékeztetve arra, hogy Hunyadi Mátyás ma is összekötő kapocs a kárpát-medencei népek között. Ezt hangsúlyozza magyar (3-5. p.) és ruszin (6-8. p.) nyelvű előszavában Udvari István nyíregyházi egyetemi tanár, a ruszin filológia legkiválóbb hazai művelője is.

Ezzel indítja ruszin nyelvű bevezető tanulmányát (6-20. p.) Igor Kercsa is. Megállapítja, hogy ma a ruszinok inkább a néphagyományból ismerik Mátyás királyt, mint a történelemből: mesék, közmondások, balladák, anekdoták hőse ő itt is, akárcsak a történelmi Magyarország más népeinél. Egyetlen más uralkodó sem vetekedhet népszerűségben vele. A szerző nyomon követi a Mátyás királyról szóló anekdotikus történetek sorsát. Többnek ezek közül ma már inkább csak az emléke él szólások, közmondások alakjában.

Mátyás király alakja a XIX. század végétől kezd felbukkanni az ukrán folklórgyűjte­ményekben, mégpedig nem csak a Kárpátok magyar oldalán, hanem Galíciában is feljegyeztek ilyen történeteket. A ruszinok Mátyás király-meséi közel állnak a magyar és a szlovák mesékhez. A szlovákoknál igen régi időkre nyúlik vissza Mátyás népszerűsége. A róla szóló néphagyomány a XVI. századig nyúlik vissza. A kárpátaljai ruszinok az igazságos Mátyás király képét őrizték meg, aki megvédte az egyszerű népet a fölbirtokosok zaklatásától, és biztosította a nyugodt gazdálkodás feltételeit. Teljességgel hiányoznak a szerelmi történetek, amelyek a szlovákoknál megvannak. A magyar történetekhez való általános hasonlóság mellett jellemző vonásuk a kárpátaljai ruszin Mátyás-történeteknek a sok babonás elem. A más népeknél nem található motívumok között kiemelkedik a Mátyás királyról és a pogány leányról szóló mese, amelyben a király táltos lovon üldözi a boszorkányt. Így a Mátyás-motívum összefonódik a ruszin népi hiedelemvilág elemeivel.

A ruszin mesék szűkszavúbbak általában, mint a magyarok. További jellemzőjük, hogy Mátyás királyból az ő vallásukat követő, közéjük tartozó, ruszin hőst csinálnak. A szerző kitér a szomszédos területeken - Bukovinában, Galíciában - lejegyzett történetekre is.

A szovjet korszakban a Mátyás királyról szóló történetek sem kerülték el az ideológiai átértékelést. Először is eltűntek a publikációkból a ruszin népnévre való utalások, majd Mátyás királyt is megfosztották történelmi valóságától, különösen azt hallgatták el, hogy magyar király volt. Összességében a szovjet időkben alig-alig jelent meg valami a Mátyás királyról szóló folklóranyagból.

Kercsa ezt kívánta most pótolni a könyve gerincét alkotó "Mátyás király a kárpátaljai népmesében" című fejezetében (21-92. p.), amelyben kereken negyven meseszöveget ad közre. Ezek a szövegek korábbi néprajzi gyűjteményekben már megjelentek, kisebb részben a Kárpátok túloldalán jegyezték le őket, illetve a ruszinokkal szomszédos magyar és szlovák falvakban gyűjtötték. A meséket Kercsa nyelvileg egységesítve, az ún. u-zó kárpátaljai dialektuson alapuló ruszin irodalmi nyelven közli, így mintegy beemeli őket a formálódó ruszin irodalmi kánonba. A szövegek első, illetve korábbi megjelenéséről, ismert változatairól a kommentárokból (136-140. p.) tájékozódhatunk, amit a források jegyzéke (141-143. p.) egészít ki. A szövegek megértését egy kis ruszin-orosz szójegyzék (144-147. p.) könnyíti meg. A könyv használatát földrajzinév-mutató (148-150. p.) és néhány térkép (151-153. p.), valamint angol, orosz, cseh és magyar nyelvű rezümé (154-157. p.) segíti. Kercsa fontosnak tartotta, hogy a népmesei hős mellett a történelmi Mátyás királyt és korát is bemutassa a ruszin olvasónak, ezért jelentős helyet szentel saját és más szerzők tollából származó, Mátyás királyra és a Felvidékhez, illetve Kárpátaljához fűződő viszonyára vonatkozó tanulmá­nyoknak (93-134. p.). Ezek részben fordítások, de ruszin nyelven való újraközlésük az eredeti szövegek nehezen hozzáférhető volta miatt feltétlenül indokolt.

Zoltán András

Vissza