A Kárpátaljai Tudományos Társaság (1941-1944) kiadványai

Kapral', M.: Pudkarpats'koe obŝestvo nauk. Publikacìï: 1941-1944. - Káprály M.: Kárpátaljai Tudományos Társaság. Kiadványok: 1941-1944. Speredslovo i redakcìâ ̚tvana Udvarì. Užgorod, PolìPrìnt, 2002. 172 p.

 A Kárpátaljai Tudományos Társaság (KTT) 1941. január 26-án Ungváron alakult meg társadalmi szervezetként az akkor ismét Magyarországhoz tartozó Kárpátalján "a kárpátaljai és rutén népi kulturális érdekek és értékek tudományos szolgálatára és védelmére" a magyar állam hathatós anyagi és szervezeti támogatásával. A 35 tagú társaság első elnökéül az országosan ismert kiváló történészt, a ruszin származású Hodinka Antalt választották, ügyvezető igazgatója pedig Harajda János lett. A társaság igen eredményes és sokrétű munkája folyóiratokban és könyvekben öltött testet. Amint arra Udvari István is rámutat ruszin (4-5. p.) és magyar (6-7. p.) nyelvű előszavában, a szovjet időkben a már korábban, a magyar fennhatóság alatt is működő tudósok többségét meghurcolták, műveik tilalmas olvasmányokká váltak, ezért rendkívül értékes munkát végzett Káprály Mihály azzal, hogy elkészítette és e kötetben közreadta a KTT kiadványainak teljes bibliográfiáját.

Káprály Mihály ruszin nyelvű bevezető tanulmányában kitér arra, hogy 1939 és 1944 között Kárpátalján több mint húsz, változatos tartalmú, ruszin, magyar és orosz nyelvű újság és folyóirat jelent meg számos egyéb, nem rendszeresen megjelenő időszakos kiadvány mellett. A csehszlovák időszakban az orosz nyelvet favorizáló russzofil és az ukrán nyelv használatáért síkra szálló ukrainofil irányzat harca uralta a kárpátaljai értelmiségi közvéleményt, most egy harmadik erő, a helyi ruszin nép nyelvi és kulturális önállósága mellett lándzsát törő ruszinofil irányzat került előtérbe, amely Kozma Miklós kormányzói biztos személyén keresztül a hivatalos magyar politika támogatását is élvezte. A russzofilok ezt az irányzatot azért kárhoztatták, mert azt szerintük csak egy lépés választotta el az általuk annyira gyűlölt ukránpártiságtól, míg az ukrainofilek a magyarosítás eszközét látták benne. Ennek ellenére és a háborús idők dacára Ivan Harajda irányításával hatalmas nemzetépítő munka folyt a ruszinok körében, amelyből a KTT kiadványai révén komolyan kivette a maga részét. A kiadványok magyar és ruszin nyelvűek voltak, "mert a cél nem csak az, hogy a rutén nyelv kultiváltassék, hanem az is, hogy a művelt magyar közönség értesülve lehessen Kárpátalja művelődési törekvéseiről, és figyelemmel és szeretettel tudja kísérni a rutén nép kulturális munkáját" (Kozma Miklós beszédéből, 148. p.).

A KTT három periodikát adott ki. A Zorja - Hajnal tudományos folyóirat volt, amelynek minden anyagát három nyelvű rezümé tett hozzáférhetővé a szélesebb szakmai közönség számára (ha a tanulmány ruszinul jelent meg, akkor magyar, német és francia nyelvű tartalmi összefoglalás kísérte). Három évfolyama jelent meg négy darabban (1941/1-2, 1942/1-2 és 3-4, 1943/1-4). A Literaturna Nedělâ (Irodalmi Vasárnap) című irodalmi lap havi két alkalommal jelent meg, így a két teljes évben (1942 és 1943) 24-24, 1941-ben 16, 1944-ben pedig 20 számot sikerült kiadni. A Rus'ka Molodež' (Rutén Ifjúság) a diákságnak szólt, irodalmi és népszerű tudományos anyagokat tartalmazott, máig jelentősek a helyi folklórral foglalkozó írásai. Havi rendszerességgel jelent meg, tanévenként 10 száma volt (még az 1944/45. tanévben is megjelent egy száma).

A KTT minden évben kiadta a maga kalendáriumát, amely nagy népszerűségnek örvendett nemcsak Kárpátalján, hanem a bácskai ruszinok között is, akik most rövid időre egy államba kerültek a kárpátaljaiakkal. A kalendáriumokhoz külön bácskai ruszin nyelvű melléklet is készült (Kárpátalján többnyire enélkül terjesztették a példányokat).

A periodikák és a kalendáriumok mellett a KTT könyvkiadással is foglalkozott. Az alig több mint három év alatt a Tudományos és Irodalmi Könyvtár elnevezésű sorozatban 42, a Népkönyvtárban 32, a Gyermekkönyvtárban 12, az Iskolai Könyvtárban 3, sorozaton kívül további 3 kötet jelent meg. E termés áttekintése után Káprály jogosan állapítja meg, hogy "a ruszin irodalmi nyelv funkcionálásának és fejlődésének e rövid korszaka a KTT idején a nehéz háborús idők ellenére a legsikeresebbnek tekinthető azóta, hogy a XVIII. század második felében először próbálták meg céltudatosan irodalmi nyelvként használni" (22. p.).

A továbbiakban a szerző az említett folyóiratok teljes repertóriumát és az önálló kiadványok bibliográfiáját adja összesen 1521 tételben (25-122. p.). A bibliográfiában való eligazodást név- (123-134. p.) és álnévmutató (135-137. p.) könnyíti meg. Igen hasznos megoldás, hogy a szerző közreadja a folyóiratok szerkesztői beköszöntőit, illetve a szerkesztői célkitűzéseket bemutató dokumentumokat (138-161. p.). A Zorja-Hajnal tudatosan vállalt soknyelvűségének hagyományát követve Káprály ruszin nyelvű könyvét magyar (162-163. p.), ukrán (164. p.), német (166-167. p.) és orosz (168-169. p.) nyelvű rezümé zárja.

A bibliográfiát lapozgatva és a névmutatókat böngészve sok olyan szerzőre bukkanunk, akik nem csupán helyi szinten jelentősek. Számos érdekességgel is szolgál a kötet. Kiderül belőle például, hogy Baleczky Emil (1919-1981), a későbbi jeles budapesti szlavista - és ebben a minőségében e sorok írójának tanítómestere - korántsem csak tudományos munkákat publikált ezekben az években, hanem - többnyire O. Věŝak álnéven -  lírai költeményeket is.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Káprály Mihály ezzel a könyvével nem csak a ruszin művelődési hagyományok egyik legfontosabb korszakát mutatta fel, hanem a magyar művelődéstörténet számára is kiváló szolgálatot tett.

Zoltán András

Vissza