Kisebbségkutatás - 12. évf. 2003. 1. szám |
Az ukrajnai nyelvi helyzet napjainkban
Dzűba, Ivan: Počinajmo z povagi do sebe. Sučasna movna situaciâ v Ukraini. = Duklâ, 50. rik. 2002. 6. no. 26-31. p.
A szerző - bevezetésként - a nemzet és az állam egymáshoz való viszonyát lényegében a "nyelvében él a nemzet" gondolatkörében fejtegeti, s korántsem számolhat be örvendetes jelenségekről napjaink Ukrajnájában.
Nyilvánvaló, hogy az ukrán nyelvnek Ukrajnában kellene élnie természetes életét. Ezzel szemben az ország legszámosabb nemzetének a nyelve korántsem érvényesül maradéktalanul a társadalom életében. Az ukrán nyelv leszűkült használata egyszersmind a nemzeti lét kibontakozásához rendelkezésre álló teret is leszűkíti.
Az uralkodó körök, ahol csak tehetik, az orosz nyelvet, az orosz kultúrát preferálják. A nyelvpolitikában elveszett az a lendület, amely jellemző volt a függetlenség visszaszerzésének időszakában.
A nyelvtörvény végrehajtása abbamaradt, az ukrán nyelv támogatásával senki nem törődik. Ennek financiális, technikai és szervezési akadályai vannak, ám a legfőbb akadály az állami akarat hiánya.
Sürgetően szükséges volna, hogy a tudomány emberei, a politológusok, kultúrakutatók, szociológusok és a szociolingvisták olyan cselekvési rendszerre tegyenek javaslatot, amely a realitás elemzéséből indul ki, és a várható jövő felvázolásával végződik. Fel kell tárni a vigasztalan nyelvi helyzet történeti gyökereit, informálni kell a lakosságot azokról a retorziókról, amelyeket a cári és a szovjet imperializmus foganatosított az ukrán nemzet legalábbis egy részének asszimilálását célul kitűzve.
Paradox helyzet: jelenleg a független Ukrajnában politikai tényezők, tömegközlési eszközök, sajtóorgánumok, sőt: képzett emberek is beállnak az oroszpárti propaganda szolgálatába, és azt hirdetik: az oroszok részéről az ukrán nemzetet, nyelvet soha semmiféle sérelem nem érte.
A piac állítólagos kívánalmaira hivatkozva könyvkiadók, hírlapszerkesztők soha nem tapasztalt arányban tesznek közzé orosz nyelvű kiadványokat. Kijevben pl. az orosz nyelvű nyomtatott szó majdnem hogy teljesen kiszorította az ukránt.
Politikai és gazdasági manipulációk sorába tartozik az "orosznyelvű lakosság" és a "kétnyelvű ukránok" fogalmával való visszaélés is. Mindkét fogalmat az ukrán nyelv terjedésének-terjesztésének megakadályozására-lassítására lehet felhasználni. Még szerencse, hogy a lakosság mind nagyobb hányada vallja magát ukránnak, mégha nem is beszéli jól az ukrán nyelvet. Viszont megköveteli: legyenek jó ukrán tannyelvű iskolák, ahol gyerekeik anyanyelvi szinten sajátíthatják el az államnyelvet.
Ukrajnában hívei vannak annak is, hogy az orosz nyelvet nevezzék meg második államnyelvnek. Szerzőnk szerint ezt nem szabad addig megtenni, amíg az ukrán nem válik formálisan deklarált államnyelvből tényleges államnyelvvé. S ez még odább van.
Az ukrán, noha államnyelv, esetenként rosszabb helyzetben van, mint némely ukrajnai kisebbség nyelve. Itt azokról a kisebbségekről, nevezetesen a magyarokról, lengyelekről, moldvaiakról és románokról, zsidókról van szó, amelyek önszerveződési képességekkel rendelkeznek, és támogatásban részesülnek anyanemzetüktől is.
Nem ilyen jó, sőt kimondottan rossz azoknak a kisebbségeknek nyelvállapota, amelyek belsőleg nem szervezettek, külsőleg pedig nem támogatottak. Ide tartoznak az azovi görögök, a gagauzok és a krími tatárok.
A helyzet kulcsa: az országban következetesen és teljes mértékben normalizálni kell az ukrán nyelv helyzetét.