Fehéroroszországi lengyelek: "leírt" nemzetiség?

Kruczkowski, Tadeusz: Polacy na Białorusi - terażniejszoœć i przyszloœć. = Więż, 2002. 4. no. 113-121.p.

Kurkiewicz, Michal: Mitologia nie polityka. = Więż, 2002. 4. no. 122-132. p.

Kruczkowski, Tadeusz: Czy Polacy na Białorusi sš spisany na straty = Więż, 2003. 1. no. 166-171. p.

Kurkiewicz, Michal: Odpowiadam Przesowi = Więż, 2003. 1. no. 172-173 .p.

Borkowicz, Jacek: Od redakcji. = Więż, 2003. 1. no. 173. p.

 Referátumunk címe alatt hivatkozott vitacikkek két dologról tanúskodnak a mostanában újra élénk és hangos lengyel politikai események felől:

1. Annak következtében, hogy igencsak közeleg Lengyelország belépése az Európai Unióba, a Fehéroroszországtól Kazahsztánig terjedő térségben szétszóródott ún. "keleti lengyelség" általában is aggódik az anyaországgal eddig fenntartott kapcsolatok nehezebbé válása miatt.
2. Különösen megnőtt a Fehéroroszországban élő lengyelek aggodalma, mivel a diktatórikus rezsim (nemegyszer orosz sugalmazásra) folyamatosan ambicionálja a lengyelség "eltüntetését" az ország népességéből.

Kruczkowski első megszólalását a Więżben ugyancsak ez az aggodalom hatja át (vö. a Kisebbségkutatás 2002. évi 3. számának 785. oldalát), amelyhez - mint az az időközben a Fehéroroszországi Lengyelek Egyesületének elnökévé avanzsált szerzőről kiderül - jó adag kisebbségi érzékenység, sértődési hajlam társul.

            Kruczkowski heves ellenérzéssel fogadta mindazokat a szelíden felsorolt korrekciókat, amelyeket Mihal Kurkiewicz fűzött az itt-ott túlzó és túl sötét beállításokhoz, és második megszólalásában igyekszik - lényegében sikertelenül - cáfolni őket. A tények ti. mást mutattak. A fehéroroszországi lengyelség létszáma is az, amit a hősies kisebbségi helytállásra hivatkozva sem lehet lebecsülni. (Erre hívja fel pl. a figyelmet a vita szerkesztőségi lezárása is, egyebek között mondván: "A fehérorosz parasztok 1921-ben a lengyel összeíró biztosok kérdésére nem tudták egymástól megkülönböztetni a nemzetiséget és az állampolgárságot, s tömegesen lengyelnek vallották magukat. Amikor az 1931. évi népszámláláskor a nemzetiség helyett az anyanyelvre [lengyeleknél: az apanyelvre] kérdeztek rá, mindjárt kiderült a többé-kevésbé reális nemzetiségi összetétel, amelynek következtében - s ezt nem veszi Kruczkowski figyelembe - a lengyelek száma négyszerte kisebb lett tíz év leforgása alatt.")

            A fehéroroszországi lengyelek sorsára és kizárólag csak rá azért térünk itt vissza, mert Kruczkowski második megszólalásában kifejti, hogy milyennek kellene lennie a keleti "lengyelség-politikának". Két megoldást vet fel. Az egyik a "Lengyel [ember] Kartája" (Karta Polaka), a másik a kettős állampolgárság. Ez egyfelől anyagi támogatást jelentene, másfelől szabad vízumot Lengyelországba. Szerinte sem a Karta, sem a szabad vízum nem vonná maga után a lengyelek tömeges kitelepülését Fehéroroszországból. Ellenkezőleg: a lakosság meghatározó többsége továbbra is foggal és körömmel ragaszkodna ősei földjéhez. Visszaélni e ragaszkodással nem szabad, s nyomorban tengődni hagyni a nemzettársakat ugyancsak nem. (Fehéroroszországban az átlagos nyugdíj havi 20-30, az átlagkereset pedig 50-60 dollár.)

            A lengyel állam ugyan választhat a Karta és a kettős állampolgárság között, de az egyik változatot meg kell valósítania. Cinizmus volna, ha veszteségként írná le a határon túli nemzetrészeket.

            Kurkiewicz tiszte lett a vitában kimondani: a jelenlegi körülmények között mindkét javaslat tulajdonképpen "szent lehetetlenség", ami nem jelenti azt, hogy a lengyel államnak nem kellene élnie azokkal az államközi támogatási formákkal, amelyek a rendelkezésére állnak a mai "világgyakorlat" keretében. És nem csak élnie, hanem jobban, hatékonyabban és nagyvonalúbb módon élnie.

 Futala Tibor

Vissza