Kisebbségkutatás - 12. évf. 2003. 1. szám |
Guez, Olivier [Rip.] : Serbie : l'apres-Milosevic. Entretien avec Zoran Djindjic. = Politique internationale, 2002. 95. no, 315-328. p.
2000. október 5., Miloević bukása óta Szerbia a lehető leggyorsabban normalizálta kapcsolatait a Nyugattal, ugyanakkor politikai, katonai, közigazgatási tekintetben alapvetően miloevići módon működik. Szerbia szerkezetváltásra vállalkozott, melyhez a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank segítségét megkapták. A dínár stabilizálódott, és az inflációt visszaszorították (kivéve az energia és a telekommunikáció szektorait).
A szerb lakosság havi átlagfizetésén - kb. 100 Euro - még nem mutatkoznak meg a makrogazdaság jó irányú változásai. Belgrád tartozásait 2001 novemberében 66%-ban törölték, így külföldi beruházókat is fogadhat. 1,3 milliárd dollár segélyt szavaztak meg számára ugyanez év júniusában. A vajdasági magyarokat érintő törvények átdolgozásával hamar megnyíltak előtte az Európa Tanács ajtói. Leghatározottabban kinyilvánította szándékát, hogy az Európai Unió tagja legyen. Ennek mintegy feltételeként a szerb egykamarás parlamentben Szerbia és Montenegro elnökei is részt vesznek, egységes minisztertanácsban működnek, a két föderatív taggal közös a Legfelsőbb Bíróság intézménye.
A jelenlegi jugoszláv társadalom feszültségeinek egyik eredője a nacionalista, az ortodox egyházhoz közelálló jugoszláv elnök, Kostunica és a pragmatikus, Európa-barát miniszterelnök, Zoran Đinđić közötti rivalizálásban rejlik. Noha a lakosság nagy része "kívánkozik Európába", mégis valamiféle nemzetközi összeesküvést sejtenek az elmúlt évtized őket sújtó, háborús eseményei mögött.
A hadsereg, a titkosszolgálatok és Kostunica elnök igencsak tartózkodók a hágai Büntető Törvényszékkel való együttműködésben, míg Đinđićről ugyanez nem mondható el. Az őszi szövetségi parlamenti választások, illetve a téli szerb elnökválasztás várhatóan világos választ ad majd az olykor homályos, szerb belpolitikai helyzetre.
A tavaly február 5-én, Hágában kezdődött Miloević-per milyen hatással van a szerb népre? - hangzott Olivier Guez, a nemzetközi, "La Tribune" című napilap újságírójának kérdése Zoran Đinđićhez. Az október 5-i forradalom óta Miloević már csak történelem. A szerbeknek azonban most a túlélés gondjaival kell megküzdeniük, nincs energiájuk a fájdalmas múlttal foglalkozni. Előzőleg azt szerettem volna, ha a pert Belgrádban folytatják le, de rá kellett jönnöm, hogy Miloević társadalmunk gyengeségének a szimbóluma. Ez az időszak 1988-1996 között tartott. Ekkor fordulat következett: Miloević elveszítette támogatását, ettől kezdve a szerbek 80%-a számára világos lett, hogy bűnös.
Pontosan miben találják bűnösnek? - kérdezte a riporter. Igazság szerint Izetbegović bosnyák, és Tudjman horvát elnököknek is ott kellene ülniük a vádlottak padján - így lehet összefoglalni Đinđić válaszát. Ratko Mladics tábornok és Radovan Karadzić kiadatásával kapcsolatban úgy vélekedik, hogy azokat az SFOR-nak könnyebb lett volna elfognia!
A több politikai párttal, egyebek közt Kostunicáéval kötött kormányzati koalíció, hogyan működik? - A 17 koalíciós párt közül egyedül Kostunicáéval (Szerbia Demokratikus Pártja) vannak bajok. 141 küldöttjével Đinđić pártja mindenképpen többséget élvez a parlamentben, noha tíz hónappal ezelőtt még Kostunica örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Saját összevetésében Đinđić pártja (Demokratikus Párt) sokkal gyorsabb, határozottabb változásokat akar a gazdaságban, a társadalomban, mint Kostunicáé. Utóbbi lépcsőzetes reformokra törekszik, az Egyesült Államokhoz való viszonya nem elég világos. Konzervatív irányítása mellett vagy negyven évre lesz még szükség az európai csatlakozáshoz... Ugyancsak a riportalany véleménye, hogy 2000 októbere óta a radikális reformerek irányítják Szerbiát: a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió legalábbis őket dicsérik a gazdaság gyors eredményeiért. A nemzeti adósságállomány, a GDP mindössze 1,3%-ára csökkent, az állam nem támogatja többé a vállalkozásokat, mérsékelte a szociális kiadásokat. Szerbiában, az elmúlt tíz évben elmaradtak a multik befektetései, tehát most bizonyos értelemben gazdasági adukkal rendelkezik. A helyzet a II. világháború utáni Németországéhoz hasonló. Az ország geopolitikai helyzete igen kedvező, alkalmas a térségben kialakítandó szabad kereskedelmi zóna megvalósítására. Minden azt sejteti, hogy a legnagyobb fejlődés a közeljövőben itt várható Európában.
Horvátországgal nem túl intenzív az ország gazdasági kapcsolata, egyelőre vízumkényszer van érvényben a két állam között. Meglehet, a távolságot növeli, hogy Stipe Mesic elnöknek és pártjának nem túl jó az együttműködése a nacionalista pártokkal.
Koszovót, a szerb nemzet történelmi bölcsőjét 1999 óta ENSZ-csapatok felügyelik, és többségében albánok lakják. A távoli jövőre gondolva, már csak a 80 ezer ott élő szerb miatt is, Szerbia sosem fogadná el Koszovó függetlenségét. Kézenfekvő, hogy a lakosság mindennapi szükségleteit kell kielégíteni, és így föleleveníteni a régi kapcsolatokat a következő három évben. Ott most a mérsékeltebb erők kezében van a hatalom.
A Boszniai Szerb Köztársasággal ugyancsak hasonló a helyzet: függetlensége, hosszú távon nem lehetséges.
Szerbia arra számít, hogy az európai közösségekbeli tagságát 2004-ben komolyan napirendre tűzik. Az ún. technikai feltételek előtt most a politikaiakra összpontosít Đinđić; a segélyprogramok egyébként lassan működnek. A háborús károk helyreállítására kevesebb mint 1 milliárd dollár segélyt kapott. (A belgrádi, lebombázott híd újjáépítéséhez 20 millió márkára lenne szükség, a tönkrement elektromos hálózat másfél milliárd dolláros kárt jelent.)
Európában Görögország társadalmi szerkezete, kultúrája áll legközelebb Đinđić tetszéséhez. Tíz évi németországi tartózkodása során személyes jóbarátja lett Schröder kancellárnak. Norvégia pedig - 1996 óta - rendkívül intenzíven segélyezi Szerbiát.
Ideológiai szempontból balközépre helyezi magát Đinđić; példaképe az 1992-es elnökválasztási kampány Bill Clintona, aki az emberek mindennapi gondjainak megoldására helyezte a hangsúlyt megértve, hogy egy ország legfőbb értékét nem a vállalkozásai, hanem az emberei jelentik.
Kakasy Judit