Kisebbségkutatás - 12. évf. 2003. 1. szám |
Nyelvében él a kisebbség
A kifacsart idézetre szinte hallom a replikát: az identitás-őrzésnek csak egyik faktora az anyanyelv, sokkal fontosabb nála a közös feladatra szerveződés, a közös emlékezet és rítusok stb., s példaként sorjázhat az írek, walesiek, bretonok esete, akik nagyrészt elvesztvén anyanyelvüket is etnikai reneszánszukat élik. A vitapartner fél igazsága a legveszedelmesebb fegyver, jelen esetben figyelmen kívül hagyja azt, hogy az említett megújulásban igenis komoly szerepet játszik az anyanyelv felélesztésének határozott törekvése (saját sajtó, könyv-kiadás, iskola, rádió, tv), továbbá az EU-tagállamok és Kelet-Közép-Európa kisebbségvédelmi rendszerének határozott eltérése is mutatja (a történelmi tapasztalatok mellett): az utóbbi terület etnikailag heterogén jellege miatt a nyelvi kérdés sokkal erősebben hat az identitásra itt, mint Nyugat-Európában. Ez a tényező a nyelvi kontaktus-zónákban, a nyelvhatárok mentén különösen intenzív. E jelenségről számol be magyar-szlovák viszonylatban az MTA Kisebbségkutató Intézet égisze alatt végzett kutatási program három tanulmánya. Gyurgyík László, Tátrai Patrik és Popély Árpád egybehangzóan és hitelt érdemlően mutatják ki, hogy a vegyes házasságokkal, anyanyelvi iskolai képzés visszaszorulásával, a nemzetiségi arányok módosulásával fellépő kisebbségi nyelvoktatás identitás-vesztéshez vezet.
Természetesen a jog - kiváltképp a nemzetközi jog - lenne az egyik hatásos eszköz a folyamat megállítására, netán visszafordítására. Niederhauser Emil és Majtényi Balázs egyaránt úgy látja, hogy mind a 19. században, mind a 2. világháború után negligálta a nemzetközi jog ezt a fontos világpolitikai súlyú kérdést, Szalayné Sándor Erzsébet pedig a két világháború közötti védelmi rendszer gyengeségeit pertraktálja, ultima ratióként a 2. világháború kitörését említve.
Lapzárta után kaptuk az örvendetes hírt: szerkesztőbizottságunk elnöke, Niederhauser Emil és egyik tagja, Pomogáts Béla Széchenyi Díjat kapott. A kiérdemelt és megszolgált magas kitüntetéshez szívből gratulál és jó egészséget, további hosszú, érdemes pályafutást kíván a szerkesztőség nevében.
Budapest, 2003. március