Kisebbségkutatás - 11. évf. 2002. 4. szám |
Nemzeti és etnikai kisebbségek a két világháború közötti szlovákiai városokban, különös tekintettel a zsidóságra
Zemko, Milan: Národnostné a etnické meniny. K problematike výskumu dejín národnostných menín a ich politických strán na Slovensku za prvej ČSr. = Historický časopis, 50. roč. 2002. 1. no. 73-79. p.
Richard Marsina szlovák történész a kisebbségi viszonyok-viszonylatok alakulását a "szlovák történelem kulcskérdései" közé sorolja. Ennek ellenére ez a sokrétű téma korántsem kelt súlyának megfelelő érdeklődést, nem ösztönöz serény kutatómunkára napjaink történészei körében (a cseh-szlovák kapcsolatok kutatása kivételével). A néprajzosok e tekintetben sokkal érdeklődőbbek és produktívabbak.
Szerzőnk egy sor népszámlálási, választási és várostörténeti adat közlésével a szóban forgó tematika egyetlen, de felettébb fontos szeletének, a két világháború közötti kisebbségek és pártjaik városokban játszott szerepének alakulására hívja fel - amolyan "kedvcsinálóként" - a figyelmet.
A csehszlovák népszámlálások (1919, 1921, 1930) adatai arról tanúskodnak, hogy a kisebbségi státusban élő magyarok, németek és zsidók Szlovákia városi településein az első Csehszlovák Köztársaság megszűntéig - eltekintve a kisebb-nagyobb fogyatkozásoktól - alapjában megtartották az államfordulatot megelőző pozícióikat.
A kisebbségi pártok 1920-ban az érvényes szlovákiai szavazatok 24,17%-át nyerték el annak ellenére, hogy a magyar és a magyar-német pártok az ország öt szavazó körzetéből csak kettőben (az érsekújváriban és a kassaiban) mérették meg magukat, a zsidó pártok pedig csak háromban. Az érsekújvári körzetben a szavazatok 72,72%-át szerezték meg az ellenzéki pártok, a kassaiban pedig 39,16%-át. (Ez utóbbinak az volt az oka, hogy a körzetben nem indult a német - magyar szociáldemokrata párt, s így a kisebbségi szavazók közül sokan a csehszlovák szociáldemokratákra szavaztak.) A későbbi választásokon az iménti "negyedrészes" szavazati arányt már nem sikerült elérni, csak megközelíteni.
A szlovák-magyar nyelvhatáron túl kilenc 10 és 20 ezer közötti népességű város feküdt. Közülük a kisebbségi pártok a sok tekintetben ilyennek tekinthető Csehszlovák Kommunista Párttal együtt 1925-ben egy városban (Zsolnán) a kisebbségi lakosság létszámának megfelelően szerepeltek, ötben (Eperjesen, Nyitrán, Selmecbányán, Trencsénben és Besztercebányán) több szavazatot szereztek, mint amennyi kisebbségi élt bennük, s csupán három városban (Rózsahegyen, Nagyszombatban és Iglón) maradtak el voksaik a kisebbségi lakosság létszámától. Az adatok azt bizonyítják, hogy a kisebbségi pártok "rádiusza" igencsak átnyúlt a nyelvhatáron.
A kisebbségek közül a németeknek és - főként - a zsidóknak "városképző", "városalkotó" funkciójuk volt. Míg 1930-ban Szlovákia negyvenöt ezernél népesebb városában a "csehszlovák" népességnek csupán 17,09, a magyar népességének csak a 14,41 százaléka élt, addig a német népességnek (főleg Pozsonynak köszönhetően) a 36,77 zsidóságának pedig több mint a fele, azaz, a 50,21 százaléka. Eközben a zsidó nemzetiség Szlovákia összlakosságának csak a 2,39 (1921), illetve a 2,01 (1930) százalékát tette ki, a zsidó hitű népesség pedig a 4,53, illetve 4,11%-át. Pozsonyban, Szlovákia fővárosában 14,882 zsidó polgár élt, ami az összlakosság 12,01%-a volt. A második legnagyobb városban, Kassán 11,195-en éltek, ami megközelítette a lakosság 16%-át. A 10 és 20 ezer közötti lakost számláló városokban a zsidók aránya így alakult: Komárom 9,46, Érsekújvár 11,29, Nagyszombat 17,90, Nyitra 17,90, Eperjes 18,21%.
A kisvárosi kategóriában akadtak városok (pl. Selmecbánya, Zólyom, Rózsahegy, Igló, Pöstyén, Trencsén, Zsolna, Losonc), ahol viszonylag kevés volt a zsidó, s voltak, ahol sok (a "csúcs": Homonna 32,17% és Dunaszerdahely 42,21%).
A felsorolt és az itt fel nem sorolt számadatok legfeljebb keretet adnak ennek a kisebbségi problémának. Ezt kellene "élettel", a városi kapcsolatrendszerrel, gazdasági és kulturális tényekkel, illetve azok interpretálásával kitölteni. Egyébként a zsidóság további sorsa "saját jogon" túlnyomórészt a holokausztba torkollik, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy közülük sokan németként vagy magyarként lettek a történeti sorsfordulók érintettjei: üldözöttjei-áldozatai.
Futala Tibor