A lengyelországi német kisebbség helyhatósági és regionális választási stratégiája

1998-ban

 Born, Karl Martin and Cordell, Karl: The Strategy of the German List at the Polish Local and Regional Elections of 1998. = East European Politics and Societies, 15. vol. 3. no. 625-648. p.

Lengyelország 1989-ben nagyszerű folyamatát indította meg a politikai átalakulásnak, kisöpörte még a nyomát is a "létező szocializmus"-nak. Demokratizálódás, a piacgazdaság bevezetése, jóléti állam szervezése nyugat-európai minta alapján kezdődött azzal a világos céllal, hogy megteremtsék a polgári társadalmat. A parlament elfogadta - mégpedig jelentős ellenszavazat nélkül -, hogy az ország kérelmezze felvételét a NATO-ba és az EU-ba. Annak ellenére maradt még számottevő lakossági támogatottsága az EU-tagságnak, hogy a brüsszeli tárgyalások csökkentették a csatlakozás vonzerejét. Lengyelországnak EU-hoz tartozását a második világháború után az országba integrálódott német kisebbség is fenntartás nélkül támogatta.

            Az 1993-as és az 1997-es általános választások súlyos vesztesége után a német kisebbség átszervezte és megreformálta kampányát, és így készült fel az 1998-as regionális és helyhatósági választásokra. Ennek végrehajtása során figyelemre méltó önfegyelemmel hatásos koalíciót hoztak létre Opolskie tartományban. Azért volt sikeres a kezdeményezés, mert az SKGD (Sozialkulturelle Gesellschaft der Deutschen) [Németek Szociális-Kulturális Társasága] valamennyi választót megcélzó, összefogó kommunikáció megteremtésére összpontosította erőfeszítéseit, és a jelölteket a kisebbség középgenerációjából választották ki. Választási kampányukat professzionálisnak lehet mondani, mozgósították a választókat és ez kulcsfontosságú volt a siker eléréséhez. A kampány központja Gogolinban biztosította az SKGD/DFK (Deutscher Freundschaftskreise) [Német baráti körök] szervezésének vezető szerepét. A kampányt adományokkal, nagygyűlésekkel és a média koordinációjával támogatták.

            Az elért eredménnyel bizonyítható, hogy a német kisebbség támogatása Opolskie tartományban megfelel a közösségen belül kialakult demográfiai viszonyoknak. Biztosították az átlagosnál magasabb arányú választói részvételt, és ezzel néhány szavazatot szereztek a lengyel választókkal szemben, így a német lista nyerő ereje 29 közösségi tanácsban érvényesült, elnyerve ezzel a tartomány összes szavazatainak majdnem egynegyedét. Mindenesetre a szavazólista etnikai jellemzője arra a területre korlátozódik, ahol a jól szervezett német kisebbség közösséget alkot.

            Fennmarad és válaszra vár azonban az a kérdés, milyen következtetések vonhatók le a német kisebbség lengyelországi választási stratégiájából. A kisebbségek képviselete Európának korábban kommunista részében aránytalanul valósult meg. Például az orosz kisebbséget a Baltikumban egyáltalán nem képviseli senki a parlamentben. Hátrányosan megkülönböztető törvények, valamint folyamatosan rosszindulatú megnyilvánulások egy népcsoport ellen, "elnyomók"-nak bélyegezve őket, ez jellemzi leginkább helyzetüket. Általában megállapítható, ha a kisebbség számszerűen elég nagy és egy területen koncentrálódik, képes biztosítani magának részarányos képviseletet. Ez a kritérium nemcsak a németekre érvényes Felső-Sziléziában, hanem például a magyar kisebbségre is Szlovákiában és Romániában. Európa más részeit tekintve az tapasztalható, hogy Olaszországban a dél-tiroli németek helyzetéről mintaszerűen gondoskodik az a politikai stratégia, ami a kisebbség szociális integrálódásának feltételeit biztosítja. Miután a második világháború befejeztével Dél-Tirol német ajkú közössége megalapította a "Südtiroler Volkspartei"-t (SVP) [Déltiroli Néppárt], a politikai palettán is döntő mértékben igazolta az etnikum jelenlétét. Évek folyamán az SVP olyan stratégiát fejlesztett ki, amivel biztosítani tudta az olaszokkal egyenlő elbánást és elbírálást a németek által lakott területen.

            A lengyelországi németek gyakran hivatkoznak az SVP mintájára. Kétséges, hogy a tiroli minta valaha is érvényesíthető lesz Lengyelországban. Lengyelország ugyan keresi az utat az EU-ba, hogy elérje a teljes jogú tagságot, ez azonban nem jelenti azt, hogy jelentős politikai szereplők hajlandók lennének figyelembe venni és különleges státust adni egy olyan területnek, amelyet a huszadik század folyamán oly keserves harcok után csatoltak Lengyelországhoz. De magában Németországban sincs ma olyan jelentős politikai érdekcsoport, amely Felső-Sziléziának ilyen státust követelne.

            Mindenesetre a lengyelországi német kisebbség sikere mintaként szolgálhat a térség más államaiban élő kisebbségek számára. Ők megmutatták, hogy hatékony szervezés közös célkitűzéssel kombinálva, kisebbségen belüli pártoskodás mellőzésével választási sikerhez vezethet. Ez a szlovákiai, romániai és szerbiai magyaroknak is szerepminta lehet, és bátoríthatja a szociális integrálódást. Az, hogy ilyen a helyzet Lengyelországban, az a lengyelek és németek között kialakult és örökölt félelem és bizalmatlanság következménye, ám a helyzet 1989 óta sokat javult. Végezetül pedig el kell ismerni, hogy a német kisebbség Opolskie tartományban többségi sikert aratott. Most rajtuk a sor, hogy bebizonyítsák: megbékélten tudnak élni a szerzett jogokkal.

Kádár József

Vissza