Kisebbségkutatás - 11. évf. 2002. 4. szám |
A népszámlálás mint a családszerkezet kutatásának fontos forrása
Herzánová, L'ubica: Sčítanie l'udu z roku 1930 ako prameň pri výskume truktúry rodiny. = Slovenský národopis, 50. roč. 2002. 1. no. 25-44. p.
A szerző bevezetésként ismerteti a mai szlovák állam területét érintő osztrák, magyar, csehszlovák és szlovák népszámlálások jellegzetességeit, bővülő és egyre egzaktabb módszereket követő adatfelvételi gyakorlatát. Ezt a sort II. József 1781. évi cenzusa (jegyezzük meg: ezt a felvételt - jogosan - akkoriban sem nevezték-tekintették népszámlálásnak, hanem összeírásnak, mert több is volt - adattartalmában -, meg kevesebb is a cenzusnál - a szerk.) nyitotta meg, és a 2001. évi szlovák cenzus zárta. A népszámlálások során olyan forrásanyag keletkezik, amely rálátást biztosít az adott terület lakosságának teljes egészére egy adott időpontban. E forrásanyag tudományos hasznosításának három útja-módja van. Az egyik, amikor a statisztikai összegezéseket elemzik, a másik, amikor az összeírási íveket, a harmadik pedig, amikor geneológiai megközelítést alkalmaznak.
Aszerint, hogy a szakemberek a forrásanyag melyik "lehetőségét" hasznosítják, különféle irányzatok alakultak ki a cenzuskutatásban. M. Mitterauer és a bécsi egyetemhez kötődő iskolája az ún. "ökotípusok" kutatását helyezi munkája középpontjába. Koncepciójuk szerint az ökotípuson azt a régebbi termelési módot kell érteni, amely egy adott régióban domináns, és amely a természeti környezethez való alkalmazkodás folyamán az élelem megszerzése érdekében jött létre. Az "ökotipologikus" szemlélet a következő problémák iránt érdeklődik mindenekelőtt:
n a vizsgált területen milyen mértékig jellemző a termelés hagyományos módjának keretében a munkaszervezés családi vagy idegen munkaerőre való koncentrálás,
n mi értendő egyáltalán a családi termelés fogalmán,
n honnan veszi a család a szükséges munkaerőt,
n milyen modellt alkot a család mint együtt dolgozó egység,
n miként alakult a generációk egymásutánjában a termelési egység öröklése,
n milyen szerepet játszik a termelési egységben az utód munkaerőként és örökösként.
A szerző az imént körvonalazott kutatási módszert a Kysuca-vidéken található Nová Bystrica (Újbeszterce) 1930. évi népszámlálási anyagán "próbálta" ki. Azért ezen az anyagon, mivel ebben a körzetben akadtak még életben levő visszaemlékezők, akiknek közléseit kiegészítésként és korrekcióként lehetett hasznosítani, amire annál is inkább szükség volt, mivel az összeírási íveken található adatközlés korántsem volt egyértelmű és következetes. Ezenkívül az anyakönyveket is "megvallatta" a szerző, s különös fontosságot helyezett az interjúkra, minthogy az általa kitűzött kutatási cél pszichológiai háttere is érdekelte. Azért is választotta ki Újbesztercét, mert erre a falura 1930-ban még a preindusztriális termelés számos maradványa volt jellemző.
A munka végeredménye a következő: Újbeszterce olyan földművelő-állattenyésztő község volt, amelyet a szabad láncszerű településmód jellemzett. Mindkét fő termelési ágban a családok egyaránt saját soraikból igyekeztek kielégíteni munkaerő-szükségletüket. A család munkabíró tagjai (férfiak, nők, törvényes és törvénytelen gyerek) ennek következtében fontos komponensei voltak a családnak. Ha különféle okok miatt ez az előfeltétel nem teljesült, más és más módon biztosították a hiányzó munkaerőt: az állatállományhoz pásztorokat és pásztorasszonyokat fogadtak fel hosszú távra, a betakarításhoz pedig szezonális munkásokat a szegényebb földművesek köréből. Bebizonyosodott, hogy a családszerkezet a termeléssel és a természeti környezettel egyaránt összefügg.
A Mitterauer-féle ökotípus-koncepció tehát eredményesen alkalmazható nem osztrák környezetben is, feltéve, hogy megtörténnek a szerző által felsorolt kiegészítő tájékozódások. Érdekes volna, ha a szerző kutatását az ország más feltételű vidékein és településein megismételnék.