Kisebbségkutatás - 11. évf. 2002. 4. szám |
Etnikai csoportok sorozása az indiai hadseregbe: szikek, muszlimok, gurkák és mások
Khalidi, Omar: Ethnic Group Recruitment in the Indian Army: The Contrasting Cases of Sikhs, Muslims, Gurkhas and Others. = Pacific Affairs: Winter 2001--2002. 74. vol. 4. no. 529552. p.
Az indiai hadsereg a világ egyik legnagyobb fegyveres testülete. Történelme évszázadokra tekint vissza. Hivatásos katonák és történészek elemezték a csapatok etnikai összetételének kérdését, tekintve, hogy a gyarmati időkben különböző kasztok, vallások, kisebbségi csoportok tagjaiból verbuválódott a legénység és a tisztikar állománya. Az összetartó erő a kemény kiképzés és a szigorú fegyelem volt, hiszen a hadseregen belül is visszatükröződött a szubkontinens társadalmának megosztottsága. A modern India hadseregét a Kelet-indiai Társaság (KIT) szervezte meg "bennszülöttekből" (szipoj/sepoy) három közigazgatási körzetben: Bengalban, Madrasban és Bombayban. Mindhárom hadsereg etnikailag kevert volt, habár a bengáli hadsereg-csoport alakulatait főként a magasabb kasztokból származó hinduk és Bihahar és Avadh környéki muszlimok alkották. Az 1857-es szipoj lázadásban a bengáli egységek vettek részt, míg a bombayi és madrasi alakulatok harcoltak a lázadók ellen. A hadműveleteket a szikek és más punjabiak a gurkákkal együtt támogatták. A lázadás leverése után úgy szervezték át az indiai hadsereget, hogy nagyobb etnikai csoportok nem kerülhettek azonos egységekhez. Az angolok soha nem bíztak meg teljesen a muszlimokban, őket már sorozáskor különböző seregtestekhez osztották be.
India - 1947-ben független állam lett - felszabadulva a gyarmati uralom alól, újraszervezte hadseregét. Az etnikai, faji tulajdonságokat figyelembe véve a sorozottakat harcoló és nem harcoló csoportokra osztották. 1947. augusztusban a magasabb parancsnoki beosztásokat betöltő angol tisztek elhagyták Indiát és a muszlimok hirtelen a pakisztáni határ két oldalán találták magukat. Az Új-Delhiben székelő központi kormány egy érzékeny kérdéssel került szembe: az Indiában maradt muszlimok nem lesznek-e az ellenséges Pakisztán "ötödik oszlopa?" Ekkor a hadsereg 30-36 százaléka muszlim, 8 százaléka szik, a többi - nepáli gurkákat, indiai keresztényeket és angol-indiaiakat ideszámítva - hindu volt. Ez az arány 1953-ra már csak 2 százalék muszlim állományt mutatott. Ennek az volt az oka, hogy a Kashmir-válság idején a muszlim vallású indiai katonák átpártoltak és támogatták a pakisztáni inváziót.
A szikek helyzete a muszlimokétól teljesen eltérő volt. A kezdeti 8 százalékról 1980-ra 13 százalékra emelkedett létszámarányuk az indiai hadseregben. Az indiai sorozóbizottság a szikeket a legkatonásabb, legharcosabb fajnak minősítette. Ezért két homogén szik ezredet szerveztek, és a hadsereg teljes tiszti állományának 20 százaléka szik volt.
A gurkák viszonya az indiai hadsereghez egészen különleges, ezt az India és Nepál között létrejött megállapodás biztosítja. Már a gyarmati hadseregben is kiváló, az egész világon elismert, bátor katonái voltak a 19. század óta. Az indiai hadseregben pedig tovább csillogtatták hadi erényeiket 1947 után. Háromoldalú megállapodás szerint a gurkák tovább szolgáltak a nepali, indiai és a brit hadseregben. A gurkákat S. K. Sinha altábornagy így jellemezte: "A nepáli gurkák, akik még csak nem is indiaiak, közel öt százalékát adják a haderő állományának... és kiváló szolgálataikat tekintetbe véve sorozásukról nem mondhatunk le."
A merev kasztrendszer és a tartományi csoportok néprétegéhez tartozók katonai szolgálata az egyedek társadalmi fejlődését segítette. A hátrányos helyzetű népcsoportok lehetőséget kaptak anyagi gyarapodásra, továbbtanulásra, vezetői tapasztalatok megszerzésére és társadalmi rang elérésére egy kasztok által szétszabdalt társadalomban.
A katonai sorozás rendszerét Indira Gandhi módosította a szükségállapot bevezetésekor, 1975-1977-ben. Körlevélben utasította a sorozóbizottságokat arra, hogy a sorozást a férfilakosság 17-25 éves állományából India egyes államainak összlakosságához viszonyított mértékben hajtsák végre.
A századfordulón hadrendben álló indiai hadsereg demográfiai összetétele nem tükrözi India népességének tagoltságát. Némely csoportok ugyan túlméretezettek, ám mások alig találhatók meg benne. Hatalmas űr tátong az állam által hirdetett politika - miszerint a fegyveres erőknek reprezentálnia kell az ország demográfiai jellemzőit - és ennek tényleges megvalósítása között. Még nem tisztázott kérdés, hogy a különböző indiai néprétegek és vallási csoportok ütőképesebbé és szakszerűbbé változtatnák-e a fegyveres erőket, de kétséges, hogy az eddig mellőzött csoportok számára ez politikailag vonzó lenne. A hadseregben túlnyomó többségben szolgálatot teljesítő csoportok azonos jelleggel valószínűleg elleneznék az általános sorozás bevezetését. Egy olyan heterogén népességgel, sokféle vallási irányzatú társadalommal rendelkező országban, mint amilyen India, ahol az indulatok a csoportok között túlfeszítettek, a sorozás végrehajtásánál célszerűen figyelembe veszik az állam kényszerítő mechanizmusának előnyeit.
Kádár József