Milyen Európát szeretne a lengyel katolikus elit?

 Szerkesztőbizottsági ülés a Więż-ben

Mazowiecki, Tadeusz: Europa, jakiej chcemy + Dyskusja. = Więż, 2002. 8-9. no. 43-57. p.

 A Więż c. havi folyóirat a lengyel katolikus elit orgánuma. 1986-ban egyik alapítója, majd főszerkesztője az a Tadeusz Mazowiecki, aki 1989-90-ben az ország miniszterelnöke is volt. A Więż szerkesztőbizottsági ülésén ő tartott bevezetőt a lengyel katolikusság java részének uniós várakozásaival és elvárásaival kapcsolatos kérdésekről. Ez a bevezető időpontilag egybeesett a lengyel püspöki kar EU-témakörrel foglalkozó állásfoglalásával.

            Mazowiecki szerint a "kocka immár régen el van vetve", s ezért nem volna szerencsés arról vitatkozni, hogy az ország belépjen-e az EU-ba, avagy sem. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy az EU korántsem egész Európa, s várhatóan soha nem lesz az, hiszen - II. János Pál megfogalmazásával élve - a földrész két tüdővel lélegzik, a nyugatival és a keletivel, azaz a pravoszlávval. Ezért az EU-nak eleve partneri kapcsolatokra kell berendezkednie a keleti féllel. (A hozzászólások során elhangzott, hogy a pravoszláv világ déli szárnyának EU-hoz csatlakozása feltehetően nem fog problémát okozni.)

            "Egy gazdaságilag rugalmas Európára van szükségünk - így a továbbiakban Mazowiecki -, amely meg tud birkózni saját problémáival, az olyanokkal, mint pl. a különféle európai országok tömeges munkanélkülisége, vagy mint az egyes országok fejlődési különbségeiből következő negatívumok felszámolása. Olyan Európát akarunk, amely az USA-n és a gyorsan fejlődő ázsiai országokon kívül fontos tényezője lesz a világ új, globális rendjének. Ez, a globális partnerség alkotóelemeként szereplő Európa alkalmassá válnék a közös politikai állásfoglalások kimunkálására a világ dolgait illetően. Szolidárisnak kellene lennie belföldön és nemzetközileg egyaránt..." Perspektivikusan az EU ne legyen más, mint az országok, társadalmak, régiók szövetsége, s nem pedig szuperhatalom, nem Európai Egyesült Államok, mint Churchill s nyomában több más politikus is javasolta. Ám hogy részleteiben milyen is lesz, arról még hosszadalmas viták fognak folyni, kell is, hogy follyanak. (Róluk a hozzászólások is megemlékeztek.)

            A részletek mostani eldöntetlensége részben az erő, részben a gyengeség jele. Az erőt az adja majd, hogy figyelembe lehet venni a sokféleséget és a történeti előzményeket. Az erőtlenséget pedig az idézi elő, hogy mivel semmi sem végleges, sok mindent újra kell kezdeni. Ebből kell végül is valahogy kialakulnia az "uniós rendszernek", amely se nem föderáció, se nem konföderáció. Nagy kérdés: meddig tart az egyes tagok önállósága? Mit szólnának pl. a lengyelek, ha a hollandok eutanázia-törvénye uniós törvény lenne? Lengyel észrevétel: miért nincs szó az Alapvető Emberi Jogok Chartájában semmiféle vallási vonatkozásról. Bár Lustiger bíboros megnyugtat: ez olyan kompromisszum, amelyet maximalisták kötöttek a kérdés iránt közömbös jogalkotókkal. Mazowiecki a hiányt mégis sérelmezi mondván: Európa lelkiség is.

            Az sincs eldöntve még, hogy az EU-ban procedurális demokrácia uralkodik-e majd, avagy az értékeké. Mazowiecki - természetesen - az utóbbi mellett áll ki. A lengyel püspöki kar állásfoglalását Mazowiecki igen fontosnak tartja. A kérdés: a püspöki kar megfogalmazta fenntartások jogosak-e. Ha általános követelményekként olvassuk őket, akkor bizonyosan. Ha viszont olyan feltételekként, amelyekkel az EU-t zsarolni lehet, akkor nem. Mazowiecki mindenesetre általános követelményeknek, posztulátumoknak tartja őket.

            A szerkesztőbizottságban sok szó esett a Mária-rádióról, méghozzá meglehetősen elítélő hangnemben. Mind Mazowiecki, mind több hozzászóló azzal vádolja a körülötte kialakult kisebbségi, de annál harciasabb katolikus csoportosulást, hogy "mindent előre tud", s emiatt vitára, egyeztetésre képtelen. Minden eddigi pápai, egyházi és civil figyelmeztetést unióellenesen értelmez. Sajnos így jár majd ez a mostani püspöki kari állásfoglalás is, amelyre hivatkozva a Mária-rádió munkatársai tovább fogják erősíteni EU-ellenes kirohanásaikat. Működésük nem tesz jót az ország presztízsének. Nem lehet mást tenni, mint olyan kifejezési formát találni a valódi keresztény fenntartások számára az EU-val történő egyeztetések során, amelyek, miközben megőrzik elvszerűségüket, egyben nyugodtan érvelnek a teljesebb megértés kiküzdéséért.

 Futala Tibor